|
A farkassá változott királylány
Zimányi József (4. osztályos) meséje
Biztosan hallottatok már Romulus és Remus legendájáról. Ők alapították, építették fel Róma városát. Pedig csecsemőkorukban kirakták őket az erdőbe, hogy elpusztuljanak. Egy farkas megtalálta a két kisbabát és ahelyett, hogy felfalta volna őket, megszoptatta és felnevelte a kisfiúkat. Én apukától hallottam ezt a történetet, meg is mutatta a szobrukat, Szarvason, amikor autóval átmentünk a Körös-hídján.
Nagyon csodálkoztam, hogy történhetett ilyen, mert a farkas és az ember különbözik, de ma már tudom az igazságot. Elmesélem nektek.
Az én történetem nagyon régen kezdődött, amikor a király még a Cukorka szigeten élt a feleségével és a lányával. A királyné nagyon szerette az édességet. Mivel a szigeten sok volt az arany cukorfa, mindig rengeteget evett belőle. Így aztán annyira elhízott, hogy hamarosan meg is halt. Remélem ti is tudjátok milyen egészségtelen, ha valaki sok cukrot eszik.
A király ekkor megtiltotta az országban a cukorkaevést. Lánya, Anna hercegnő sokat sírt édesanyja után. Bánatában mindig csak evett és evett. Apja a király azt mondta:
- Ne egyél annyi húst kislányom, mert te is el fogsz hízni.
De a hercegnő nem bírta abbahagyni az evést, farkasétvággyal evett éveken át. A király nem bírta tovább nézni és egyszer rákiáltott:
- Egy hercegnő nem zabálhat így, nem vagy többé a lányom, ha nem hagyod abba! Úgy falsz, mint egy farkas!
És a lány abban a pillanatban igazi farkassá változott. Négy lábra ereszkedett, szürke bundája nőtt, éles fogaival vicsorgott a királyra és aztán a nyitott palotaablakon keresztül kiugrott és az erdőbe futott. Többet soha nem hallottak róla a palotában. A király onnantól kezdve rettegésben élt. Attól félt, hogy Anna egy éjjel belopódzik a palotába és felfalja. Kiküldte hát az embereit az erdőbe, hogy lőjék le az összes farkast. A vadászok olyan pusztítást végeztek, hogy alig maradtak farkasok a Földön. Ma is védett állatok, vigyáznunk kell rájuk, nehogy végleg kipusztuljanak.
Arra is gondoljatok, ha szembe kerültök egy farkassal, lehet, hogy éppen Anna hercegnő, vagy valamelyik leszármazottja áll veletek szemben. Én biztos vagyok benne, hogy ő találta meg és ő nevelte fel azt a két kisgyermeket is, akikről a mesém elején írtam…
Bajban a természet
Zsebedics Barbara (7. osztályos) meséje
A természet egyre rosszabb állapotban volt. Mindent szemét borított, a folyókba mérgező vegyszerek kerültek, a levegőt széndioxiddal szennyezték az emberek. Folyamatosan vadászatokat tartottak, csak azért,hogy az állatok bundájával kereskedjenek, vagy a madarak tollát használják díszítésként. Látta ezt Pán a természet istene is. Aki ugyan a vadászok oltalmazója volt, de ez már neki is sok volt. Más isten, ha ilyen pusztítást fedezett volna fel birodalmában már rég az emberiség ellen fordult volna, de Pán könyörületes volt ő nem akart háborút, egyszerűen csak szerette volna rávenni az embereket, hogy jobban vigyázzanak a környezetre. Ám ez egyedül nem sikerülhetett neki, így hát belefújt a varázserejű nádsípjába melynek hangjára a világ összes állata a színe elé járult. Ekkor így szólt Pán:ahogy ti is észrevettétek, a természet nagy bajban van, de van egy tervem ennek a megváltoztatására. Felteszem tehát a kérdést: melyikötök lenne az a bátor állat, aki nem gyáva ahhoz, hogy az emberek közt járva szószólóm legyen? E kérdés hallatán az összes állat szabadkozni kezdett. Az oroszlánok arra hivatkoztak, hogyha ők elmennek, senki nem fog vigyázni a rájuk bízott falkára. A sasok pedig azt mondták, hogy ők nem mehetnek, hisz éppen költési időszak van. A növényevő állatok meg azt hajtogatták, hogy túl kevés volt az élelem az idén, ezért nagyon gyengék. Ezt hallva Pán már arra gondolt, felesleges volt összehívnia az állatokat, s már éppen el akarta küldeni őket,amikor egy kis cinege a hátsó sarokból elé repült és így szólt:
- Én elvállalom a küldetést,ha megtesz nekem egy szívességet.
- Mi lenne ez a kis szívesség? - kérdezte a természet istene. - Nem nagy dolog - mondta a madár - csak azt szeretném kérni,hogy adja vissza a régi testem.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte meglepődve Pán.
- Úgy, hogy nem mindig voltam madár, régen ember voltam, de egy rossz útra tért tündér cinegévé varázsolt. - mondta el röviden a történetét a madárka.
- Jól van, ha teljesíted a küldetést újra ember lehetsz! - mondta Pán a bátor vállalkozónak. Majd kis gondolkodás után,azt mondta a többi állatnak:
- Most menjetek! Szavára az összes állat útnak indult hazafelé.
- És én mit tegyek? - tette fel a kérdést a kis kék cinege.
- Te repülj, s keress egy olyan embert a világban, aki segíthet a tervünk megvalósításában! - így engedte útjára Richárdot a madarat Pán a természet istene.
Richard addig-addig repült országok felett amíg meg nem pillantott egy luxusházat a tenger parton. Leszállás közben ez járt az eszében: akik itt élnek bizonyára gazdagok,és nagy hatással vannak a világra a médián keresztül. A lány, akit először meglátott, olyan 18 éves lehetett, s bizonyára a család tagja volt, mivel drága, márkás ruhákat viselt. Richard először csak felült egy faágra, hogy onnan figyelje a lányt. Mikor már elég bátorságot gyűjtött, leszállt a lány közelében. A lány észrevette, hogy egy kis cinege ott van nem messze tőle, egy kis kenyérmorzsát dobott neki. Richard örömmel elfogadta, mivel már nagyon éhes volt, és madárként nagyon szerette a kenyeret. Mikor végzett ezt mondta a lánynak:
- Köszönöm, én Richard vagyok és egy nagyon fontos ügyről szeret.. - de nem fejezte be a mondatot, mert észrevette mennyire megijedt a lány, de a lány is észrevette, hogy madár elhallgatott, mivel elég kíváncsi természetű ezért megszólította a madarat:
- Kérem folytassa nem akartam megbántani, csak meglepődtem ugyanis nem minden nap találkozik az ember beszélő madárral. Egyébként Roxána a nevem.
- Jól van folytatom,de megkérhetném,hogy ne magázódjunk, úgysem vagyok sokkal idősebb magánál! - mondta Richard, mivel Roxána bólintott és folytatta:
- Azt szerettem volna megkérdezni, hogy tudnál-e segíteni nekem.
- Attól függ miről van szó - válaszolta Roxána.
- Abban kell segítened, hogy megakadályozzuk a további környezetszennyezést. Ha így folytatják az emberek az összes állat es növény el fog pusztulni.
Egy kis gondolkodás után Roxána ezt válaszolta:
- Segítek, csak mond meg, hogy mit tegyek?
- Mit gondolsz, a szüleid segítenének? - kérdezte Richard.
- Persze, de azért nem mondom meg nekik, hogy egy beszélő madár kért meg rá, mert a végén diliházba csuknának! - válaszolt nevetve Roxána.
- Abban biztos lehetsz - mondta Richard - Amúgy a szüleid mit dolgoznak?
- Az édesapám politikus, az édesanyám műsorvezető.
- Ez tökéletes párosítás! - kiáltott fel Richard,
- Az biztos, most viszont lássuk munkához. - mondta Roxána.
- Van valami ötleted? - kérdezte a cinege.
- Igen,de majd befelé menet elmondom - és ezzel elindult a lakásuk felé.
Mikor már félúton jártunk, akkor kezdte Roxána el a tervét. Az internetről össze kell gyűjteni a legrondább képeket, amik valaha a környezetszennyezésről készültek.
- Még miről keressünk képet?- tette fel a kérdést.
- Mondjuk arról is kellene, mikor egy madarat megráz az áram, mert az emberek csak magukkal törődnek.
Miután elég képet gyűjtöttek, Roxána lement a szüleihez, hogy segítséget kérjen tőlük.
- Apa, anya segítenetek kellene! - jelentette ki Roxána.
- Miben segíthetünk? - kérdezte meg előzékenyen az édesanya.
- Te abban segíthetnél,hogy ezeket a képeket leközöljék a hírekben és hogy minél több szemétszedő akciót kezdeményezzenek. Mikor látta, hogy édesanyja bólint, a következő kérdéssel édesapjához fordult:
- Apa,te pedig új törvényjavaslatokat tehetnél!
- Mint például?- kérdezte Roxána apukája.
- Például arról,hogy 18000 Ft-tól kezdődően büntessék azt, aki szemetel, s azokat a gyávákat, akik szennyezik a környezetet végleg be kell záratni! - Roxána sorolta volna még, az édesanyja azonban félbeszakította:
- Jó ezt mind értem, de eddig csak a környezetszennyezésről beszéltél, itt pedig másra vonatkozó képek is vannak.
- Igen pont most akartam beszélni ezekről - mondta Roxána. - Azokat a településeket, amelyek nem gondoskodnak a villanypóznák megfelelő szigeteléséről, ahol a madarak fészkelnek, pénzbírságot kell, hogy fizessenek és azt is meg kell szabni, hogy milyen állatfajból évente hány darabot lehet levadászni.
- Ezek komoly kérések,de megpróbálhatjuk. –válaszolták a szülei.
Másnap már a hírekben látni lehetett a képeket, és a felhívást a szemétszedésre. Roxána édesapja beadta a törvényjavaslatot. Az már nem ment olyan könnyen, mivel a legtöbb politikus nagy vadász volt, egyiküknek sem tetszett ez a törvényjavaslat. Sok gyűlést kellett összehívni, mivel mindenki a saját igazát védte. Egyik alkalommal ezt vágták a fejéhez:
- Ön bizonyára megőrült!
- Ezt ön mire alapozza? - tette fel a kérdést Roxána édesapja.
- Arra, hogy csak egy örült akarna olyan törvényt érvényesíteni, ami arról szól, hogy szemetelésért 18000 Ft feletti büntetést kapjon - válaszolta a vádló.
- Maguk az örültek,ha hagyják, hogy mi, emberek megmérgezzük a természetet, és ezután hagyjuk kipusztulni az állatokat és a növényeket - mondta felháborodottan Roxána apukája.
A vádló még hozzászólt volna, de az elnök közbeszólt: szavazzunk! Erre mindenki voksolt. Míg összeszámolták a szavazatokat, feszült csend volt. Ezután mindenki örömére a törvényjavaslatot elfogadták. Roxána hazasietett,hogy közölje a jó hírt Richarddal. Hazaérve ugyanott találta a madárrá változott fiút ahol reggel beszélgettek. Richard mikor meghallotta a jó hírt, dalolt örömében. 3 nap múlva hírekben közölték, hogy több országban is követik a példánkat, az új törvényeket illetően. Látta ezt Pán a természet istene is, aki hálája jeléül visszaváltoztatta emberré Richardot, aki azóta is boldogan él Roxánával!
_________________ 
|
Belépés
GyIK
Keresés
