Kálvária, de nem az utca Győrben...


A múlt héten - elunva a várakozást - bekolbászoltam a győri edigital üzletbe, hogy mi újság a leendő notebookommal. Péntek volt már, délután fél háromra járt az idő. Kérdezem esdeklőn az eladót, utána nézne-e nekem a rendelésemnek. Persze, készséggel. Matat a gépen, majd kérdi: mikor rendeltem? Mondom neki, december 17.-én... Hát, akkor felhívja a termékmanagger urat. Hívja csak - mondtam neki némi éllel a hangomban - úgyse veszi fel. Hát nem igazam lett? Be se volt kapcsolva a managger úr. Jöjjön vissza hétfőn kezdetű nótát kezdte el fújni az eladó, de leállítottam dallamos hangját egy egyszerű szóval: Dolgozom. De kedden ezer örömmel bemegyek. Telte a hétvége, hétfőn melóztam, ma délelőtt lekolbászoltam az aluljáróba. Ott van egy számítástechnikai üzlet, az eladó, s egyben tulaj nagyon jó barátom. Mondtam neki, milyen notebook kéne nekem. Ő mondta, hogy utánanéz. Fél perc múlva kérdezi, miután kattintott párat: Megrendeljük? Mondom persze, jöhet. Mennyiért árulod? Ő erre mondott egy árat, ami az edigital áránál kb. 4 ezer Forinttal volt több. Mondtam neki, hogy akkor mehet, rendeld, de nekem nem csak ez kell... Kérlek, dobj ide nekem öt méter UTP kábelt is, mert az íróasztalomba be akarom húzni az internetet, így nem kell a vezeték nélküli hálózaton osztozni. Ja, meg kéne egy egér is, de azt majd a notival együtt fizetem. A kábelt nem viszed el? - kérdezte. Ja, ha odaadod, elviszem... - mondtam mosolyogva, majd elkérte a telefonszámomat. Holnap, vagy holnapután elvileg jöhetsz érte. Megköszöntem a lehetőséget, majd a kábellel a zsebemben bekolbászoltam a belvárosba, ahol bementem az edigitalba. Srácnak mondom: telefonáljunk! (No Vágó Úr). Meg is ismert, mondta, hogy oké, megpróbálja elérni a managger urat. El is érte (második próbálkozásra). Aztán persze jöttek a szánalmasabbnál szánalmas magyarázatok, arra vonatkozóan, hogy az online rendszer szarakodott, nem dolgozta fel a rendelésemet. Namost, bárki, aki jártas akár egy kicsit is az informatikában, neadjisten a webáruházakhoz is ért, az tudja, hogy ILYEN NINCS!! Komolyan moderálnom kellett magamat, hogy ne röhögjek az eladó arcába, hogy a termékmanagger közvetve a pofába hazudott, és nem ért hozzá, illetve hogy hogy ülhetnek olyan hülyék odafent. Na, hát a sztpri vége az lett, hogy mondtam a fószernak: Lemondom a rendelést. Sajnálkozott, de lemondta. Felhomályosítottam, hogy azt a 200 ezer Ft készpénz sajnálja, ami az edigitalnak, mint bevétel jelentkezett volna. Kilépetm az üzletből, és hazajöttem.
Ám már reménykedve várom a következő napokat......

Bár a bakonyi túra valószínűleg a sártenger miatt elmarad, de lesz időm legalább elrakodni az asztalomról...
Szóval várom az új jövevényt.

Sok-sok szeretettel.
