Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.27. 14:47

Megválaszolatlan hozzászólások | Aktív témák


Fórum kezdőlap » OFF Topik » Minden más

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  Oldal: 39 / 212
  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42 ... 212  Következő
  Nyomtatóbarát verzió Előző téma | Következő téma 
Szerző Üzenet
ssuggame
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.01. 22:04 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
De szép ez a kép malacka :)
köszönöm a verset Marcsi :hug:
''Angyal vagy Te, ki megszökött Istennek kertjéből''... :hug: :hug: :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
ssuggame
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.01. 22:10 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
Kár hogy sok gyönyörű idézetnek nem ismerjük a szerzőjét, ez is egy ilyen, amit most hoztam, legalábbis nekem nagyon tetszik. :)

"Van, hogy a viharok bennünk vannak,
pedig szentül hisszük és valljuk is másoknak,
hogy mindenért a külvilág a felelős a
hatalmas villámaival és az eső utáni mocsárral.
Akkor miért van az, hogy a szobádban ülsz
és ázol a sárban és fejed körül villámok
csattognak? Ugye, hogy benned van a
vihar... add ki magadból! Végleg! Örökre!
Ha nem teszed, nem veszed észre a
napsütést meg a pillangót...!"
(Ismeretlen)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
malacka
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.01. 22:53 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Én is szép idézetek útvesztőiben bolyongok. Hatalmukba kerítenek az éjszaka csendjében, amikor értelmük megfogható, hatásuk pedig felszabadító. Szeretem ezt az érzést... :P
Vissza a tetejére
 Profil  
 
malacka
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.01. 23:03 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
ŐSZI MESE-OSVÁTH ERZSÉBET: A FECSKEREPÜLŐTÉREN

A Nyár gondolt egyet és nagytitokban összecsomagolt. Elvitte az égről a kéket, a fákról a zöldet, elvitte a virágok szép színes szirmát, a napsugarak melegét és elrepült messze tájak felé.

Az Ősz csak ezt leste. Mindjárt a Nyár helyére költözött, de nem egyedül. Magával hozta barátait, a mindig mérges Szelet és a hol pityergő, hol síró-rívó Esőt.
Hűvösre fordult az idő. A legöregebb fecskék nagy gyűlésre hívták össze az öregeket, fiatalokat a fecskerepülőtérre, a villanydrótokra.
A fiatal fecskék szüleik körül csivogtak. Nem értették, micsoda nagy esemény van készülőben, bár hallották már a fecskerokonságtól emlegetni.
- Itt az ideje, hogy elköltözzünk.
De a kisfecskék, akik itt születtek, nem tudták elképzelni, hogy itthagyják puha fészküket, a gyerekeket, akikkel egy fedél alatt laktak. Az ő ereszük alól repdestek ki és be fészkükbe, onnan kukucskáltak kíváncsian ki a fogócskázó, bújócskázó kislányokra, kisfiúkra. Megszerették őket, de a gyerekek is örültek nekik. A gyülekezés előtt nem sokkal azonban a kis fecskék furcsa dolgokat láttak, amikor bekandikáltak az ablakukon. Piros, kék, sárga táskákba könyveket, füzeteket rakosgattak. ”Talán ők is elköltöznek?” - gondolták a kisfecskék. Fecskemama akkor elmesélte nekik, hogy ilyenkor iskolába készülődnek a gyerekek, ahol - mondta büszkén - róluk is tanulnak.
- És mi hova költözünk? - kérdezték a kisfecskék.
- Figyeljetek csak, mindjárt megtudjátok - hangzott a válasz.
Valóban. A legöregebb fecske csendet kért és fecskenyelven érdekes dolgokat mondott a fiatal fecskéknek, amikor már megtelt a fecskerepülőtér:
- Ti, akik itt születtetek, nemsokára meglátjátok majd messze-messze másik hazátokat, a mi téli otthonunkat. Itt már hidegre fordult az idő- folytatta a bölcs öreg fecske-, és mi fecskék csak a meleget szeretjük, a napsugarat. Télen tollunk nem óv meg a hótól, fagytól, elpusztulnánk, ha itt maradnánk. Ott túl a tengereken, a másik hazánkban nyár van, amikor itt hideg a tél. Kék az ég, zöld a fű, simogató a napsugár. Ott is várnak, szeretnek minket a gyerekek. De nem leszünk hűtlenek ehhez a hazánkhoz sem. Amint meghalljuk a tavasz csengetését, visszatérünk ide, a régi fészkünkbe.
Az öreg fecske ezután elhallgatott. A fiatal fecskék elámultak azon, amit a másik hazáról, a tengerekről hallottak. Izgatottan várták már az indulás idejét. Nem kellett soká várniuk - mint egy titkos jelre - egyszerre repültek fel a fecskerepülőterekről-villanydrótokról, háztetőkről a fecskék.
Egyszercsak megpillantották lent a piros, sárga, kék hátitáskás kis iskolásokat, amint búcsút integettek feléjük a magasba.
- Gyertek vissza nemsokára! - kiáltották.
De ezt már nem hallották a messze magasan szálló fecskék. Barátságos, fodros felhők kisérték őket, vigyáztak rájuk hosszú útjukon.

Kép
Vissza a tetejére
 Profil  
 
ssuggame
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.01. 23:07 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
:)
Én is mindig elkeveredem idézet keresgetés közben egy újabb blog oldalra, annyi olvasnivaló lenne, mindig felbukkannak szebbnél szebb oldalak. Tök jó tudni hogy sokan vannak a mély érzésű emberek. :)

aranyos volt amit hoztál, köszi :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
dmarcsi55
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.02. 05:03 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Tényleg aranyos volt amit hoztatok,köszönöm,hogy erre jártatok :hug:
Vissza a tetejére
 Profil  
 
dmarcsi55
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.02. 05:51 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Szigethy Ferenc

A SZERETET DICSÉRETE

Hiába szólok angyalok nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten elõtt csak olyanná lettem,
Mint zengõ érc, vagy pengõ cimbalom.

És láthatok én, tudhatok jövendõt,
S lehet világos minden nagy titok -
Lehetek én nagy bármely tudományban,
A hitemet bár mindennap megálljam,
Szeretet nélkül semmi sem vagyok.

Ha vagyonomat felétetem mind is
És ha testemet tûzre is adom,
Szeretet nélkül meghalt amit tettem,
Az örök cél lett megcsúfolva bennem,
Az én lelkemnek nincs haszna azon.

Mert a szeretet kegyes, hosszútûrõ,
Nem kérkedik az, nem irigykedik,
Nem ismerõs a maga haragjával -
Együtt örül az igaz igazsággal,
Hisz és remél a végsõ ideig.

Hiába szólok angyaloknak nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten elõtt csak olyanná lettem,
Mint zengõ érc, vagy pengõ cimbalom
Vissza a tetejére
 Profil  
 
juszufka54
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.02. 05:58 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Marcsika szép verset raktál be:)

_________________
Kép
Vissza a tetejére
 Profil  
 
ssuggame
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.02. 22:40 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
hű ez tényleg nagyon szép vers :hug: :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
juszufka54
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 04:24 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Márkus Katalin: A hiszékeny szamár

Egy udvarban élt a szamár és a ló.

A szamár irigyelte a lovat, amiért magasabb volt, mint ő.

- Nincs igazság a földön - panaszkodott a lónak.

- Miért? - kérdezte a ló.

- Azért, mert te magasabbra nőttél, mint én - felelte a szamár.

- Ó, hát ezen könnyen lehet segíteni - nevetett a ló.

Legközelebb, ha esik az eső, álljál ki az udvar közepére.

Az esőtől majd te is nagyra fogsz nőni, mint én.

- Te is így nőttél meg? - kérdezte a szamár.

- Így bizony, mondta a ló és gyorsan odébb állt.

Ezek után a szamár nagyon várta már az esőt.

Amikor aztán végre esni kezdett, kiállt az udvar közepére.

A zuhogó esőtől teljesen átázott a szőre, de nem bánta.

Fázott, vacogott és közben arra gondolt: most én is magas leszek, mint a ló.

Amikor elállt az eső és kisütött a nap, alig várta, hogy találkozzon a lóval.

De a találkozás, csalódást okozott neki.

Hiába nyújtogatta a nyakát, nem nőtt még egy fél centit sem az esőtől.

Ráadásul a ló kicsúfolta: buta vagy szamár, nagyon buta.

- Tudhattad volna, hogy az esőtől csak a fű nő meg nagyra.

Mert amióta a világ a világ, a szamár mindig kisebb volt a lónál, és az is marad!

Majd sarkon fordult, és vidáman elvágtatott.

A szamár meg búsan lógatta fejét, és szemeiből hatalmas könnycseppek potyogtak.

_________________
Kép
Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  Oldal: 39 / 212
  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42 ... 212  Következő

Fórum kezdőlap » OFF Topik » Minden más

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség