Párduc-ÉKT

Láttam, Misi, és öl meg a méreg, mert itt hét ágra süt a nap!
Mondott errefelé havat, de könyörgöm...Valaki lenyúlta, útközben???

_________________


Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem.

Itt már rakják a karácsonyfát.

Elvileg "rakjuk", de nem sok mindent segítettem/segítek. Úgyse lenne jó amit csinálok, meg kedvem sincs.

Nagyszülők meg az előbb veszekedtek, mint az óvodások...
"Nem jó, ide rakd!", meg "Jó az ott", meg "Nem jó, mert...", meg "Majd holnap úgyis átrakom amikor a kertben leszel!", meg a többi... Borzasztó... Komolyan. Mint a pisisek... Téboly amit csinálnak néha...
Most már tudom miért mondják, hogy az öregkor a második gyerekkor.

Szóval kezd elegem lenni ebből a karácsonyfa-hülyeségből... Ráadásul minden tele lesz tűlevéllel. Még júniusban is találtam a szőnyegben egy tűlevelet még a tavalyi döglött fenyőből.

Egyébként sejtettem, hogy megint ez lesz... Remélem jövőre már tényleg nem lesz fa. Én már az idén se akartam...
Mondjuk hangot is adtam neki. Oké, nem kellett volna megjegyzéseket tennem meg kötözködnöm, például hogy "nem a karácsonyfát hanem az égőket kapcsolod fel", meg a többi szarkasztikus megjegyzés (Megjegyzés az "irányítótól": Tisztára mint az igazi Raven. Ő szokott ilyen lenni... ) is maradhatott volna ott ahol volt, de nagyon nem szeretem ezt a "karácsonyi cirkuszt". Főleg ezt az álszent "szeretet ünnepe", meg "Jaj Jézuska" /pláne, hogy nem is vagyok keresztény / dumát, amikor most egy nappal előtte is veszekednek...

Jó, hülyézzetek le, de eléggé kezd tele lenni a hócipőm. Hátam közepére se hiányzott ez.

Raven....én inkább megölelgetlek, gyere ide!

Kicsi Raven

Te ,de főleg Makuta ,sokszor bontogatjátok az emlékeim bugyrait .

Ez az irásod ,is egy régi emlékben " kutatott "

Annyi idős voltam ,mint most Makuta ( ezen a fórumon az sem titok,hogy odajártam

suliba ,ahova Makuta ),mikor ez történt .

Szenteste napja volt,anyai nagyapám súlyos betegen feküdt a szombathelyi kórházban .

A szüleim Őt mentek látogatni és elhozni a " másik " mamát hozzánk.

Mi ketten voltunk ,pöttöm korom óta imádott Nagyapámmal.

Azt a feladatot kaptuk ,főzzünk egy egyszerű vacsorát és diszitsük fel a fát .

A vacsora igy nézett ki :

Húsleves ,amibe rengeteg tésztát tettünk ,igy a tészta " felfalta " a levest

Rántott szelet:sikerült elégetni,hasonlitott a cipőtalphoz

Krumpli:enyhén volt csak nyers

A torta ,vett piskótát kellett megkenni krémmel,kicsit csálé lett,ezért ültettünk a tetejére egy

húsvétról megmaradt nyúlat

No de ,a pálmát a karácsonyfa vitte el !!!

Mi akik tényleg nagyon szerettük egymást ,rettenetesen összevesztünk a fa diszitésen ,

kb 3-szor szedtük le ,kezdtük újra ,de akkor is rém ronda lett

Nagyapám volt 68 éves ,én 15 ,a Te szavaiddal élve " mint két ovodás "

Aztán este felé megjöttek a szüleim ,ők pillanat alatt helyre raktak mindent ,

a vacsora már békében telt

Emlék forgácsok! A mosolyt az arcunkra hozzátok.

A történetben csak itt érzek olyat, amiért a dühöngő szobába került. Egyébként ez egy aranyos, megható emlék lehet...és bizonyára már csak párás szemekkel emlékezel rá Marcsika, s nyoma sincs dühnek....

Olvastam a beírásod, csak már nem jutottam el odáig, hogy a választ is megírjam.
Előfordulhat. Tudod hajlamos vagyok "örök érvényű" témákat feszegetni. Tehát olyanokat, amit szerintem sokan átéltek és át is fognak.

Átolvasva a történeteket ez azért nem lehetett olyan rossz. Itt sajnos "rendes veszekedés" volt, békülés nélkül.

December 17.-e óta várok rá... Írtam hát nekik, holnap pedig megyek a Fogyasztóvédelemhez, végre megtaláltam a címüket.

_________________

الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]

Jogos Tamás írjál nekik.

_________________