TűzhalakA tengeri akváriumokat áttekintve megállapítható, hogy az egyik akváriumba színes, korallszirti sügérek úsznak, addig a másikban valami különlegeset vehetünk észre. Vagy a hal alakja szokatlan a szemlélőnek, vagy a tengeri élőlény viselkedése más, mint amit egy haltól megszoktunk. A tűzhalak tulajdonképpen mindkét tulajdonságot magukon viselik, alakjuk és viselkedésük is érdekes. Kedvelt akváriumi díszhalak, mert kevésbé érzékenyek a betegségekre, és könnyen beakvarizálhatók. Hátrányuk az, hogy más, kistestű halak nem társíthatók velük, mert azt eleségnek tekintik és elfogyasztják.
A tűzhalak a skorpióhal-félék (
Scorpaenidae) családjába tartoznak. Akvarisztikai szempontból két alcsalád érdekes, a
Pterois és a
Dendrochirus. Az előbbi csoport tagjai nagyobbak, az utóbbi pedig a törpe tűzhalak csoportja. A skorpió család mind a 300 tagja rendelkezik méregtövissel, amely legtöbbször egy, vagy több módosult úszósugár. A mérgük idegméreg, egy neurotoxin.
A tűzhalak élőhelye az Indiai-óceán illetve a Vörös-tenger. Mindegyik Pterois nagy úszókkal rendelkezik. Testüket függőleges csíkok borítják, melyek színe a vöröstől a sötétbarnáig terjedhet. A hátúszó első három úszósugara hordoz méregtövist, de a többi úszósugár is lazán áll. Ugyanez a különálló úszósugár jellemző a mellúszókra, azokat laza úszóhártya fogja közre. Ennek köszönhetően a mellúszókat és hasúszókat szélesre tudja tárni. Erre szüksége is van, mert eleségét ezek segítségével tereli, szorítja sarokba, majd egy nagy szippantással egészben lenyeli. Szája hatalmas, eleségállata akár megegyezhet a testméretével. Viselkedése is érdekes, mert legtöbbször a sziklafal előtt, fejjel lefelé mozdulatlanul áll. Innen indul zsákmányszerzésre, majd ismételten felveszi ezt a rá jellemző testtartást.
A törpe tűzhalak inkább álcázzák magukat, elbújnak a korallok, kövek között. Az arra úszó figyelmetlen halat lerohanja és nagy szájával beszippantva egészben lenyeli. Éjszaka és alkonyatkor aktívak, a nappalt rejtőzködve töltik.
Akváriumi tartás szempontjából ideális halak, hamar beakvarizálhatók, és hosszú életűek. Mivel keveset mozognak nincs szükségük tágas úszótérre, egy 250 literes akvárium megfelelő egy kifejlett vörös tűzhalnak. A törpe tűzhal akár 100 literes akváriumban tartható. Fontos azonban a műszaki eszközök megléte, mert ragadozó étrendjük miatt erősen terhelik az akvárium vizét. Fontos a többlépcsős szűrőrendszer, a mechanikai gyorsszűrő és a fehérje fölöző. A vízcsere gyakorisága sűrűbb, mint más szirtiakváriumban ajánlott, havonta 20% frissítés feltétlen szükséges. A társítás már problémás, mert könnyen eleség lehet a többi akváriumlakóból. Általában doktorhalakkal és császárhalakkal társítható. A murénáknak pedig a tűzhal lehet elesége.
A leggyakrabban tartott tűzhal, a zebra tűzhal (
Pterois volitans). Gyakran hallani pulykahalként is megnevezve. A legnagyobb testmérettel rendelkező tűzhal akár 35 centiméterre is megnőhet. Testén sötétbarna, néha világosabb függőleges csíkok váltakoznak a szürkésfehér csíkokkal. Szeme felett egy szemöldökszerű kinövés található. Az úszósugarai között feszülő hártya áttetsző.
Vörös volitansként, ritkán vörös tűzhalként árusítják a
Pterois lunulata-t, melynek legnagyobb testmérete a 30 centimétert alig éri el. Testének mintázata vörös, és nincsen a szeme felett bőrkinövés. Az úszói, akárcsak a teste csíkosan mintázottak.
A legdekoratívabb tűzhal a
Pterois radiata. Erős szem feletti kinövései vannak, már-már szarvszerű hatást kölcsönözve. Csíkjai nagyon határozottak, jól elkülönülnek egymástól. Sajnos ez a faj nagyon rosszul bírja a szállítást.
Ugyancsak nagyon szép tűzhal a
Pterois antennata. Jellemzője, hogy függőleges csíkok a farkúszóban is megtalálhatók, valamint mellúszói fehérek, az úszósugarak között pedig kék pontsorok váltakoznak. Tetstméretét tekintve kisebb marad rokonainál.
A legismertebb és legkedveltebb törpe tűzhal a
Dendochirus zebra, mely valójában nem is törpe a maga 15 centiméteres nagyságával. Jellemzője a kettő fehér folt a farkúszó tövében és a mellúszók hálós mintázata. Tengeri akváriumokban megtalálható még a
Dendochirus biocellarus melynek jellemzője a bajuszszerű kinövés és a szemfolt a hátúszóban.
Az egészséges halak aktívak és figyelmüket semmi nem kerüli el. Látásuk tiszta, úszóik egészségesek, légzésük rendes. Minden zsákmányállatra azonnal reagálnak. Azokat a halakat, amelyeknek falási ingere nem jelentkezik, nem szabad megvenni! Etetésüknél figyelembe kell venni, hogy csak halat adva májuk károsodik, és elpusztulnak. Szükséges eleség még a kagylóhús, a krill, a rákok, melyeket be lehet szerezni fagyasztva. Idővel a szelíd és beakvarizált halak csipeszről is elfogadják az eleséget. Nagyon fontos a tengervíz ellenőrzése, mert 8 pH érték alatt elpusztulnak, az ideális érték 8,3 pH!
Mesterséges viszonyok között már tenyésztési sikerekről is lehet olvasni. A
Dendochirus brachypreus poligám tűzhal, amely azt jelenti, hogy egy hím több nősténnyel is ívik. Leírások szerint az erősen beikrásodott nősténynek a hím egész nap udvarol, majd éjjel ikráznak. Egy nőstény kettő kocsonyás csomót rak le, melyben az ikrák száma akár 4000 darab is lehet. Egy nap múlva ez a kocsonyás burok feloldódik, és 36 órás korukban az ivadékok szétúsznak, és rögtön enni kezdenek. A legnagyobb probléma a sok tengeri plankton biztosítása.
Összefoglalva a tűzhalak hálás tengeri akváriumlakók, hosszú életűek lehetnek. Nagyon fontos azonban a kellő óvatosság, a hátúszó töviseit tiszteletben kell tartani!
Belépés
GyIK
Keresés
)
