Párduc-ÉKT

Bál a hosszú út előtt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, melynek a közepén hatalmas tisztás állt. Az erdőt sok fajta fák alkották, tölgyek, bükkök, amelyek házakul szolgáltak kis apró állatoknak. Minden házban egy család élt .

Itt lakot a három jó barát. Csőri a szarka, Makkos a mókus, Hosszúlába gólya. A nyár tele volt kalandokkal, de megérkezet a hűvös ősz. A fák leveleit sárgára, pirosra, festette a csípős reggeli dér . A pókok hosszú , ragadós fonalakat engedtek útjukra , amik ökörnyálként szálltak a szélben . Mindenki készülődött a télre.

Elérkezet az áfonya szüret és az erdő gazdag termésének a betakarítása . Vele együtt a költöző madarak indulásának ideje. Csapatokba verődtek. De még az indulás előtt az erdőlakókkal egy közös bált rendeztek . Mindenki vigalommal várta az estét Szarka Sári vállalta az díszítést. Az áfonya bort Medve Márti készíti el az ő barlangjában érlelte a bor a legfinomabb . Menyét kisasszony torta süt , külön gyümölcsöset a hosszú vándorútra , és külön szegfűláb gombásat az estre . Csőri és Makkos apró süteményt készít. Csőrinél gyűltek össze az ő tölgyfa háza tágasabb mint a többieké. Kockás abroszos asztal hamar megtelt a finom alapanyagokkal, málna, áfonya, fekete ribizli. Elővették a nagymamák jobbnál-jobb recepteit . Íncsiklandozó illatok szálltak ki mikor valaki kopogott az ajtón. Hörcsög Herold volt. Nagybaj történt! Elszálltak a lufik! Mikor Szarka Sári akarta felkötni. Kérlek szóljatok

Hosszúlábnak! Hátha ő még megtudja fogni a szökevényeket . Máris indulunk! Csőri szárnyra kapott, Makkos ágról ágra ugrándozva sietett a gólyához. Aki épp az utolsó bőröndjét csukta be. Makkos zihálva, szakadozva mesélte el a történteket.

Mindjárt indulok – mondta Hosszúláb .Szarka Sárival az öreg fehérnyár felett találkoztak . Nézd arra repülnek a léggömbök a piros még látszik . Utol éred ? Utol . Hangzott a katonás válasz.

Két hatalmas szárny csapás és el is kapta a lufikat . De ekkor hangos kiáltozásra lett figyelmes. Hahó ! Valaki ! Segítség ! Keservesen sírdogálo sünmama kiabált a bokrok aljáról. Miközben Hosszúláb odarepült a gallyak két lufit pukkantottak ki egy sárgát és egy kéket. Megpróbálta megnyugtatni a kétségbeesett édesanyát és megkérni mesélje el mi történt. A kisfiam Kaktusz lába beszorult két ág közé . a csendet Vörösbegy hangos cserregése töri meg. Ide figyeljetek ! Most találkoztam Róka asszonnyal és a férjével. Azt mondják, hogy a legnagyobb tölgyfa tövében egy szúrós gomolyagot találtak. Olyan, mint egy nagy vadgesztenye a burkában . De nincs már beszorulva a lába a gallyak közé. Ez biztos a te fiad. Miközben Róka asszony és férje minden oldalról alaposan megszaglásszák a gombolyagot, és már egészen biztosak abban, hogy a fájós lábú sünfiókát találták meg. Sün mama Vörösbegy vezetésével igyekezet a tölgyhöz. Sietet ahogy csak rövid lába bírta és reménykedet , hogy valóban kiszabadult Kaktusz lába. Hosszúláb már a tölgyfa ágán ült és dúr ! Megint egy lufival kevesebb. Most a zöld durrant el ,már csak egy a piros marat. Kedvesen szólongatta a kis sünt. Ne félj , hazaviszünk téged .Kaktusz azonban továbbra i összegömbölyödve, mozdulatlanul ült a gallyak között. Kicsi még és tapasztalatlan, csak azt tudja , hogy amíg szúrós tüskéi védik, nem történhet semmi baja. Mit tegyünk ? Hogy vigyük haza ? _kérdi a borz. Makkos ugrik le a fákról közéjük. Nézzétek , ma találtam ezt a piros sálat az egyikbokron . Miközben a süteményekhez málnát gyűjtöttem. Biztos egy kiránduló vesztette el. Gurítsuk bele a sünit , és így haza tudjuk vinni ! Jó ötlet !- mondja Rókáné asszony, aki ugyan jobban szerette volna szájába venni a sünit mint a sajátgyermekeit, de a sündisznók kicsi korukban is nagyon szúrósak. Így hát vigyázva , hogy a talpát se szúrják a tüskék, lábával a sálra görgette a gombolyagot. Aztán a sál egyik végét ő a máik végét a férjeura vette e szájába, és lassan megindultak Kaktusszal a tisztás felé. A menetet Borz úr és Makkos zárták. Hamarosan a bál helyszínére értek . ott találkoztak a nagy loholástól kifulladt Sün papával . A Róka házaspár óvatosan eléjük gurította a piros sálból a még mindig összegömbölyödött kis sünt. Sün mama felkiáltott örömében és Kaktusz az ismerős hangra azonnal kidugta orrocskáját tüskéi alól. Kaktusz édes kisfiam ! –örvendezet Sünpapa is. Hosszúláb neki adta a megmaradt léggömböt. Köszönjük, nagyon köszönjük a segítséget !-hálálkodott Sün mama könnyes szemekkel. Ezen az estén valamennyien boldogan ültek az asztalhoz. Tücsök Tivadar és bandája húzta a talp alá valót. Kaktusz lábát bekötözték. Reggelig ropták a táncot, közben kiürültek a boros kancsók , elfogytak a sütemények.

Pirkadatkor útnak indultak a gólyák, fecskék vadludak az Afrikáig tartó vándorútnak. A három cimbora is könnyes búcsút vett egymástól. Hosszú lesz a tél még nem találkoznak. Mindenki integetet nekik és kórusba kiabálták . Viszont látásra ! Jövőre vissza várunk !

_________________

juszufkám!

Aranyos mesét hoztál

Marcsika ez meg nagyon aranyos kép. Köszönöm.

_________________

Az egykori zenekari törzshelyen a nagy dalok születésének helyszínül szolgáló asztalnál adta át Bródy János a legújabb – és valószínű utolsó – nagylemezét Szörényi Leventének.

Természetesen hoztam magammal egy lemezt Leventének, amit remélem, hogy majd meghallgat, és szigorú és igazságtalan kritikával illet majd – viccelődött Bródy, aki bevallotta: feltehetően ez lesz az utolsó lemeze.

– Levente egy csodálatos koncerttel, Hattyúdallal búcsúzott el, én Az Illés szekerén albummal jelzem, hogy véget ért egy korszak, és megint mindent újra kell kezdeni – vallotta be Bródy.


EGY DAL AZ ÚJ LEMEZRŐL :

Bródy János - És mennyi szerelem

KATT: BRÓDY

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.

Ez volt az első kedvenc mesekönyvem.

Jó reggelt!!!
Remélem ma már jössz itt a forró kávéd .

_________________

A vasárnapi vendég
( Egy fiatal lány meséli. )

Valaki becsöngetett hozzánk. Vasárnap volt, anyukám pont akkor lett készen az ebéddel.

Egy nénit talált ott...

Haja hófehér volt, arcán vastag szemüveg, ruhája sötétkék, tiszta, vasalt. Ott állt csendben. Anyukám megkérdezte mit szeretne, a néni azt felelte lesütött szemmel, nagyon éhes.
Nem is tudom melyikük érezte magát kellemetlenebbül.
Édesanyám beengedte, majd a bejárati ajtóig sétáltak. A vendég megtorpant. Anyukám látva ezt, azt mondta öt percet kér. A néni összekulcsolt kézzel álldogált a folyosón és várt.

Eltelt öt perc és anyu egy szatyorral a kezében jelent meg. Három befőttes üveg volt benne. Az egyikben húsleves, a másikban pörkölt és rizs. Mellette kis zacskóban negyed kiló puha kenyér.
Rámosolygott édesanyámra és halkan egy szót dúdolt: - Köszönöm.
Anyukám a kezébe nyomott valamennyi kis pénzt, pedig emlékszem akkor nekünk sem volt sok. Mindig is a "több nap, mint kolbász" elvet vallotta...

A néni apró fekete szeméből hála sugárzott. Édesanyám megsimogatta a kezét és kikísérte őt. Következő vasárnap ismét eljött, és anya megint csomagolt neki egy kis ételt, majd a következő hétvégén anyu már eggyel több személyre főzött.

A vendég minden vasárnap eljött, legalább fél éven át.
Sajnos a számlák kifizetése után, már alig maradt egy kis pénze az életben maradásra.
Megtudtuk, hogy se kutyája, se macskája. Egyetlen gyermeke kiment külföldre, de az már nagyon régen volt, azóta nem is kereste fel.

Egyik hétvégén nem jött el. Gondoltuk, majd a következő vasárnap.
Több héten át vártuk őt, de nem jött. Anyuval egymásra néztünk. Mindketten sejtettük, hogy ez mit jelenthet.
Láttam, ahogyan két könnycsepp gördül le az arcán. Megsiratta a vasárnapi vendéget, akit igazából nem is ismert. Azután sok vasárnap maradt még az ebéd végén a tál alján.

Pontosan egy adag...