Párduc-ÉKT

Hol vagy édes férjem ennyire nem kellet volna vissza repülnöd!!!!

_________________

Egy tanár gondolatai ZH íratás közben

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenésből.

Ezt a példatípust direkt nem vettük gyakorlaton. Valamit a ZH-ra is kell tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni! A Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másolt ki. Úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is.

Aha! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved. A jó képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír.

Azért ülök én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy osztás meg egy szorzás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettes szintű általános iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megcsinálja, azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás módszerekkel kell dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem.

Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. A Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes.

A Horváth túl akar járni az eszemen. A szerencsétlen nem tudja, hogy ez eddig csak a feleségemnek sikerült. Jól felkészült a ZH-ra, a képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van és büszkén feszít. Na nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagunk hozzá és véletlenül észrevesszük.

Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melyek végeredménye is jó volt. Persze olyan adatokat adtam meg, s olyan képletekkel kellett számolni, hogy logarléccel az atyaúristen sem tudta volna befejezni időben.

De ezek a számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni nem tudnak rajtam.

Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem.

Így kell ZH-t íratni! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom egy perc alatt.

Edit Piaf: A sanzonok királynője borotvaélen táncolt
(1963. október 11-én halt meg )

Edith Giovanna Gassionként jött világra 1915. december 19-én Párizsban. Apja, Louis Gassion, akrobata volt, anyja Lina Marsa néven az utcán énekelt. Lányát alig két hónaposan anyjánál hagyta, és többé nem törõdött vele. 1917-ben Edith apai nagymamájához, egy normandiai bordélyház szakácsnõjéhez került.



Négyévesen kötõhártyagyulladás következtében megvakult. Látását csak hétévesen nyerte vissza. Meggyõzõdése szerint e csodát legalább annyira Szent Terézhez intézett imáinak, mint az orvosoknak köszönhette. Felgyógyulása után együtt „dolgozott” apjával – elõbb cirkuszokban, majd az utcán. Gassion bíztatta elsõként az éneklésre: kígyóember-mutatványa után Edith dalai következtek, meg persze a tányérozás, hiszen ebbõl éltek.



Edith ismét Párizs utcáin énekelt. 1935 októberében itt hallotta meg Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója. Tõle kapta a testre szabott mûvésznevét, a Piafot, amely a párizsi argóban Verebet jelent. A meghallgatásra alig akart elmenni, végül egyórás késéssel érkezett meg. A pontosság sosem volt jellemzõ rá, de utóbb nagyon örült, hogy ezt az egész életét gyökeresen megváltoztató, kivétes alkalmat nem szalasztotta el. Elsõ fellépésén maga kötötte pulóverben jelent meg, melynek egyik ujjával nem készült el, s a hiányt egy fehér selyemkendõvel palástolta. Éneklés közben leleplezõdött, hiszen
kendõje a lába elõtt kötött ki. Túlzás nélkül állítható, hogy a közönség is ott hevert. Maurice Chevalier elismerõen kiáltott fel: Tud a kicsike!



1941-ben játszotta elsõ filmszerepét: tetszett neki a forgatás és sajnálta, hogy az éneklés mellett erre a mûvészeti ágra nincs több ideje. Párizs német megszállása idején is rendszeresen fellépett: nemcsak énekelt a katonáknak, de hamis papírokat is szerzett nekik. A hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. A mûsor után az elegáns nézõk nercbundáit és ékszereit árverezték el, hogy pénzt gyûjtsenek. 1944-ben a párizsi Moulin Rouge-ban énekelt elõször felfedezettjével, Yves Montand-nal, akinek rengeteget segített. Késõbb ott volt Charles Aznavour és Gilbert Bécaud pályájának indulásakor is.



Élete férfiját, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot 1947-ben ismerte meg. Két évnyi felhõtlen boldogságuk tragikusan, a fellegekben ért véget: Cerdan kedvese New York-i fellépésére repült 1949 októberében, amikor gépe lezuhant. Piaf fájdalmára elõször a spiritizmusban keresett gyógyírt: három éven át minden este asztalt táncoltatott és szerelme szellemét idézte.



Az 50-es évek közepére Piaf egészsége nagyon megromlott. Régi, gyerekként szerzett reumája kiújult. Rengeteg pulóvert készített, de nemcsak azért, mert imádott kötni, hanem mert nagyon fázós volt. Már az elsõ õszi nap fûtötte a lakást. Saját bevallása szerint kislányként nagyon kevés melegben és nevetésben volt része, ezért felnõtt korában hozta be a lemaradást. Ez rendben is lett volna, csakhogy belülrõl is folyamatosan vidította és fûtötte magát - itallal meg kábítószerrel.



Öngyilkos turnéként emlegetik vidéki fellépés-sorozatát, melyre 1963. októberében indult, nem törõdve betegségével. Párizsba visszatérve azonnal kórházba kellett mennie, és egymást után többször megmûtötték. A szomorú diagnózis: rák, áttétekkel.

A francia nemzet megbocsátó tapintata mellett halt meg, szinte „elfogyva”, 1963. október 11-én.

Yves Montand írta róla:
„Amikor meghalt, a betegágya mellett lehettem. Nem, nem jó a szó: nem meghalt, ez a kis nő egyszerűen elfogyott. Mint a gyertya. A szemét kellett látni, és az ember mást nem is nézett rajta.”

Edith Piaf : Non, je ne regrette rien
Nem! Semmit sem,
Nem! Nem bánok semmit sem.
Semmit, mi megtörtént,
Jót, rosszat, minden hidegen hagy.

Nem! Semmit sem,
Nem! Nem bánok semmit sem.
Fizetve, törölve, felejtve,
Mintha érdekelne!

Életemnek tüzét
Én gyújtom meg magam,
Öröm, bánat, emlék
Nem fog már ki rajtam.

Kisöpört szerelmek –
Daluk még visszaint.
Örökre feledve,
Újrakezdem megint.

Nem! Semmit sem,
Nem! Nem bánok semmit sem.
Semmit, mi megtörtént,
Jót, rosszat, minden hidegen hagy.

Nem! Semmit sem,
Nem! Nem bánok semmit sem.
Életem, örömem
Éppen ma, veled kezdődik el.





Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait
Ni le mal, tout ça m'est bien égal

Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
C'est payé, balayé, oublié
Je me fous du passé

Avec mes souvenirs,
j'ai allumé le feu
Mes chagrins, mes plaisirs,
je n'ai plus besoin d'eux

Balayées les amours,
avec leurs trémolos
Balayées pour toujours,
je repars à zéro

Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait
Ni le mal, tout ça m'est bien égal

Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Car ma vie car mes joies
Aujourd'hui, ça commence avec toi






Edith Piaf - Non, Je ne regrette rien
KATT EDITH PIAF

Nagyon érdekes volt az orgánuma mintha orrbol énekelt volna.De nagyon szépen énekelt és szeretem hallgatni.

_________________

Ssuggi,pedig hány akad ilyen

Nyugodtan szólhatna valós történetről is

Mécs László : A gyermek játszani akart

A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.
A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
az anya arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza.
Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett:
a kalauz orcái veresek,
a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset
tükröztem mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.
Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom:
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.
Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.