Rohanok, rohangálok egész nap. Na, ez így azért túlzás....lassítsunk. Szoktam sétálni is, andalogva. De akkor a kezemben tartott szatyrok fékezik leginkább az iramot. Olykor haragszom is rájuk, mert bevágnak füleik a tenyerembe, dagadt oldalukat a lábamhoz dörzsölik próbára téve tűrőhatáraimat. De hálás is vagyok néha nekik, mert a befékezésemmel és a lassabb lépések rám erőszakolásával legalább felemelem a fejem a földről és így életbe lép a "látok is, nemcsak nézek" adottság.
Otthon is pörgök. Mindig van tennivaló, ha nincs, biztos keresek. Mert milyen dolog, hogy már egy hete nem volt kipakolva a konyhaszekrény, nem volt elhúzva a kanapé...úristen, mi lehet alatta? Na, az az átkozott vízkő meg a sírba tesz a fürdőben. Nem! Ne legyen nekem olyanom sehol! Se a csapon, se a zuhanyzó ajtaján! Ha nincs két liter felbontatlan vízkőoldó a polcon, biztos nem alszom nyugodtan. És menni is kell újra meg újra valahova, valamerre, hiába értem haza.
Tévé nem érdekel, nem köt le. Az előtte töltött értelmetlen időt sajnálom elvenni mástól. Ezelnek vége sajnos, pedig hozzá leültem izgulva, vagy egyenesbe vagy éjjel visszanézve.
Az egyetlen "leülés", ami szórakoztat, kikapcsol, az a számítógépem. Érte még a kanapé alatt megbúvó egyetlen hajszálnak is megkegyelmezek, hagyom lapulni. Lehetne analizálni lelki beállítottságom okait mind a takarítási mániámat illetően, mind a beteges virtuális függésemet előbbi rovására - vagy javára - de nem teszem. Megvan a miértje.
Ide leülni érdemes. Mert itt megvannak azok az ingerek, melyek kellenek. Ilyen egyszerű. Itt vagytok Ti, itt van az a debilis nevetés, amit felnőttként a valóságban nem biztos hogy döbbenet nélkül tolerálnának kiégett embertársaim. Pedig biztosan hiányzik nekik is....csak még nem jöttek rá.
Itt van egybegyűjtve minden, mi érdekel. Emberi sorsok Bennetek.....sorsok idegenek írásaiban....idézetek, melyek direktben elgondolkodtatnak....érzelmek költeményekben....mesék...történetek....hangulatok....némán sokkoló képek, melyek annál többet mondanak....rejtett tehetségek kibontakozásai....párbeszédek komoly és komolytalan témában....vágyak....remények
.....bánatok....örömök....és talán álarc nélküli kötetlen kötődések.
Hát ezért jó ide jönni. Ezért érdemes itt leülni. Mert hozhatok és vihetek bármit, valamit.
Csak ennyit szerettem volna mondani.
