Párduc-ÉKT

A halál árnyékában buliztak

Sajnálatos események zajlottak le a közelmúltban az egyik pápai szórakozóhely előtt: a mentőknek kellett újraéleszteniük egy helyi férfit. Azonban nem ez volt az egyetlen szomorú dolog a történetben, ugyanis az arra járó emberek közömbös vagy éppen cinikus viselkedése nem fest túl szép képet a mostani társadalmunkról.

Az esetre egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket. Furcsállottam is, hogy a városban nem nagyon ment híre a dolognak, hiszen azt gondolná az ember, nem mindennap élesztenek újra valakit a nyílt utcán. Pedig - mint utóbb megtudtam - többször, mint hinnénk.

Megkeresésünkre , a pápai mentőállomás vezetője számolt be a történtekről. - Éjjel kettő óra után érkezett hozzánk a bejelentés, hogy a belvárosban, az egyik szórakozóhely bejárati ajtaja előtt mozdulatlanul fekszik valaki a földön. Általában ilyenkor mindenki arra gondol, hogy részeg emberről van szó, és szinte mindig ez is a helyzet. Persze mi, mentők sosem ebből indulunk ki: azonnal indulunk a helyszínre megkülönböztető jelzést használva, felkészülve a legrosszabbra .

Az ominózus, szombat éjszakai esetre rátérve a szakember elmondta, kollégái a helyszínre érve észlelték, hogy a földön mozdulatlanul fekvő fiatalembernek nincs légzése és nincs keringése. A mentők azonnal megkezdték a versenyfutást az idővel, azaz az újraélesztést, közben pedig egy esetkocsit is hívtak a szórakozóhely elé, aminek megérkezése után már öten próbálták visszahozni az élők közé a szerencsétlenül járt 37 éves férfit.

Nyilván nem kell különösebben ecsetelnem, hogy egy újraélesztés mennyire bonyolult művelet. Rengeteg orvosi eszköz és gyógyszer szükséges a feladathoz. Amíg a kollégák küzdöttek a beteg életéért, néhány szórakozni érkező fiatal erőszakosan szóvá tette, hogy nem tudnak bejutni a bárba, mert a mentők és a felszerelésük elállták a bejáratot.

Végül átléptek a földön fekvő, az életéért küzdő embertársukon, hogy minél előbb bulizhassanak. Aztán egy másik, arrafelé sétáló társaság tagjai meg jót röhögtek azon, hogy ott éppen valaki meghalt. Ezt már a kollégáim sem hagyták szó nélkül - elevenítette fel a szomorú történteket a mentőállomás vezetője.

Az újraélesztés sikeres volt, a férfit aki egyébként nem fogyasztott alkoholt - "visszahozták", állapotát stabilizálták, és kórházba szállították. Azonban a beteg néhány nappal később sajnos meghalt a pápai kórházban.

- Nem tudni, hogy azon a szombati éjjelen meddig volt halott a fiatalember, de az biztos, hogy a kollégáim a riasztást követően két percen belül a helyszínre értek, és ekkor már nem mutatott életjeleket. Ilyen esetben, ha valaki nem kezdi meg az újraélesztést négy-öt percen belül, akkor az maradandó egészségkárosodáshoz vagy halálhoz vezethet .

Az elsősegélynyújtás elmulasztása sajnos gyakori dolognak számít. Ennek több oka is lehet: nem értenek hozzá, esetleg bepánikolnak, megijednek a helyzettől, vagy félnek közbeavatkozni. Az is előfordulhat, hogy az embereknek eszébe sem jut, hogy mellettük valaki éppen meghalt. Pedig vannak olyan szituációk, amikor a beavatkozás elmulasztása végül a beteg halálát eredményezi ,

A pápai mentőállomás-vezető titkon reménykedik benne, hogy egyszer az egészségkultúra szerves része lesz az elsősegélynyújtás, ugyanis jelen pillanatban nem az. Véleménye szerint ez csak úgy valósulhatna meg, ha a Nemzeti alaptanterv tartalmazná az elsősegély-oktatást, ami így tananyag lenne a fiatalok számára.

- Ha időben megtörténik a beavatkozás, akkor nagy az esély a sikeres újraélesztésre. Mindenesetre én azt tanácsolom, hogy ne féljen senki se segítséget nyújtani. Ha valaki összeesik az utcán, akkor azt ne hagyjuk magára, nézzük meg az életjeleket, és persze hívjunk hozzá mentőt. Emellett nem árt elsajátítani az alapfogásokat, ezt azonban csak szervezett formában lehet megtenni. De az az igazság, hogy a mai rohanó világban minderre már nem mutatkozik igény - fogalmazott a szakember.

És ez esetben ismét eljutottunk a rohanó világunkhoz, mint minden bajunk forrásához, amivel számtalan kényes, az emberiségre nézve szégyenletes tettünket, jellemzőnket olykor megindokoljuk. Néha, ha az élet megkívánja, lassítsunk le egy kicsit, és próbáljunk meg emberként viselkedni.

Szia káposztafejű malac!