A. A. Milne - Mi ketten Ahol én vagyok, ott van Micimackó,
együtt vagyunk mindenképpen.
Amit én teszek, mindig azt teszi ő,
"Hát ma mit csinálsz:" - kérdezi ő:
"Ejnye, no, az a feltűnő,
nekem is ez a tervem éppen,
csináljuk együtt" - mondja ő.
"Mennyi kétszer hét" - kérdezem.
("Kétszer mi?" - kérdi erre ő.)
"Tizennégy lehet, úgy hiszem."
"Úgy van, épp ennyi" - mondja ő.
"Elég nehéz és fejtörő
feladat volt, no de hiszen
jól megoldottam" - mondja ő.
"Vadásszunk sárkányt" - mondom én.
"Vadásszunk" - mondja ő.
"Van a patak túlsó felén." -
"Igen, sárkányok" - mondja ő.
"Látszik már a csőrük hegyén,
hogy sárkányok" - ezt mondja ő.
"Nem mások" - mondja ő.
"Ijesszünk rájuk" - mondom én.
Ő szól: "Nagyon helyes."
"Én nem félek" - szólok - "no, vén
buta sárkányok, hess!"
Mind elrepült. "Tudd meg, hogy én
nem féltem" - mondja ő -,
"csak fogd a kezem és vezess,
a többit üsse kő."
Ahol én vagyok, ott van MIcimackó,
együtt vagyunk én meg ő.
"Mi lenne énvelem nélküled?" - kérdezem.
"Biz igaz" - mondja ő -,
"Egyedül senki sem mulat, de fő,
hogy ketten vagyunk" - mondja ő.
"Hát ez az" - mondja ő.