Párduc-ÉKT

Megfejteni a férfit..

Rövid írás a férfiak-nők kapcsolatáról, egy csipet humorral fűszerezve.
Isten megteremtette az embert. Először a férfit. Ahogy elkészült vele nézegette, forgatgatta és csak csóválta a fejét, mert látta, hogy valami nem törkéletes, valami még kell!

S ekkor a férfi bordájából - mi másból persze - megteremtette a nőt. Azért a bordájából, mert ugyanabból az anyagból tökéletesen kiegészítik egymást .

A nő kapta a szépséget, a kedvességet, s ami a legfontosabb a tehetséget ahhoz, hogy megtanítsa hogyan kell szeretni. A férfi az erőt és szerintem az észt.

Hogy ezt mire alapozom? Hát menjünk vissza kicsit az időben! Miért pont a nőnek jutott eszébe enni a tudás fájáról? Mi a fránya nyavalyáért nem tudott elülni egy almafa alatt békességben a klimatizált paradicsomban?

A férfiak nagyon bűszkék arra, hogy ők a teremtés koronái és ahogy egyre többet gondolkodom rajta, rájövök, hogy lehet valami igazságuk.
Mi nők állandóan tudni akarunk mindig többet és többet, s ha már valamit is sejtünk az soha nem elég. Mindig határozottan ragaszkodunk valamihez - azt nem tudjuk ugyan hogy mihez, de abból nem engedünk.

Irigylem a férfiakat, ők nem akarnak megfejteni bennünket ádámi egyszerűségükkel elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk és vagy szeretnek, vagy nem szeretnek.

Bezzeg mi nők! Ha már egy kicsit is úgy érezzük, hogy a kivetett hálónkban fennakadt valaki, rögtön azon törjük a fejünket hogyan tudnánk megváltoztatni, átformálni a saját elképzelésünk szerint. Állandóan agyalunk, járnak az agytekervényeink ha valami olyat találunk a férfiban, amit nem értünk.

Egyetlen egy dolog, amit még évmilliókon át is tökéletesen hozunk magunkkal az a hódítás. Ez a mi dolgunk .

Persze jó dolog csinosnak lenni és jó érzés, ha megfordulnak utánad az utcán. Ahogy a férfi közelebb ér hozzád az arcodat nézi: keresi a mosolyt, kutatja a fényt a szemedben, vagyis a kisugárzásodat.

Hiszen nincs szebb egy kedvesen mosolygó nőnél, aki tudja mikor kell megfogni a kezed és megsimítani.
Pedig a legtöbb férfi egy nagy gyerek és azt várja, hogy úgy is szeresd! Értsd meg ha fáradt, vígasztald meg ha úgy érzi fáj valami.

Igazán a magyar nyelv tudja kifejezni miből van az ember: FELE-ség.
Fele férfi - fele nő. Mi vagyunk a férfi másik fele.
Értsük már meg végre, csak így vagyunk egész!
Ne akarjuk mi megfejteni a férfit, csak szeressük! Hát ilyen egyszerű!

Marcsi nagy ölelés! Ide idézhetném az előző írást egészében. Minden szavával egyet értek!

Aranyos ez az írás valóban. Kár, hogy ez nem ilyen egyszerű....

Szép vasárnapot!

Idézetek.


“A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.” (Fontenelle)

“A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.” (Stendhal)

Tegnap este --igaz csak a Tv segitségével--,de koncerten voltam

Egy általam nagyra tartott múvész lett 60 éves ,ebben az évben .



Már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tagja volt az iskola zenekarának. 1967-ben a Neoton együttes tagjaként kezdett.

1976-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához került, majd 1978-ban, erre az együttesre építve megalapította a Korál együttest.

Az 1981-es táncdalfesztiválon a "Homok a szélben" című dalukkal óriási sikert arattak. Öt éves születésnapjuk megünneplésére a Kisstadionban került sor, ahol fellépett még az East és 100 Folk Celsius együttes. 1979-1984 között egymás után hatszor az év legjobb billentyűsének választották. 1986-ban a Korál feloszlott.

1986-tól Fecó szólókarrierbe kezdett. Filmzenéket komponált: Gondviselés, Laura, Vakvilágban, A pókok, Nyolc évszak.



Belefogott a romos sitkei kápolna felújításába, létrehozta a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet, amelynek elnöke is lett, koncerteket rendeztek, és a bevételekbol állták a felújítás költségeit; a teljes rekonstrukció 1991-ben fejeződött be.

Ezzel egy kisfalunak adott lehetőséget,a település rengeteget fejlödött ,Sitke község Vas megyében, a Sárvári kistérségben található.

Ma közel hétszáz lakosú a település .Kéttornyú műemlék kálváriakápolna (Kissitkén, a kastélyfogadó mellett) látható, amelyet Felsőbüki Nagy Sándor építtetett 1871-ben, romantikus (historizáló neogót) stílusban.

Egy riportból idézek:

"1985-ben az első koncertet még a kápolnában szerveztük. Balázs Fecó és barátai
- ifj. Herrer Pál és Lippányi Gábor - szintetizátoron szólaltattak meg Bach klasszikusokat. Akkor még belépőt sem szedtünk, adományokat kértünk a kápolna felújítására. Ez adta az egész alapötletét. Ekkor hoztuk létre a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesületet, melynek elnökévé Balázs Fecót választottuk."

"Az elmúlt évekre visszatekintve számomra a legtöbbet annak megtapasztalása jelenti, hogy ha egy kis közösség tenni akar, és hosszútávon mer gondolkodni, összefogással céljai elérhetők. A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület nemcsak eredeti célját valósította meg, hogy a kápolnát felújította, hanem hozzájárult számos sitkei köztéri szobor rekonstrukciójához, a település nagytemploma és a sárvári Kápolna templom renoválásához. Ma már Sitke élete elképzelhetetlen az egyesület nélkül, hiszen nevünkhöz méltón a falu sportját is évről évre támogatjuk."

KATT: Balázs Fecó - Évszakok

KATT: Balázs Fecó - Maradj velem

Marcsika ez az írás nagyon tetszett.olyan szépen le írtad az élet útját.
Sajnos elég kevés ilyen emberke van.
Pedig van sok ember aki ezt meg tehetné ,hogy fel karol egy egy kis települést.
Köszönöm az írást

_________________

Csak ezt szép verset hoztam neked drága barátnőm.

Várnai Zseni

BE SZÉP

Angyali kisded
Anyjának lenni,
Börcsöt rengetni,
Nótát zengeni
Be szép.

Gügyögő hangra
Gügyögve felelni,
Nyűgös síráson
Elkeseredni
Be szép.

Piciny kezecskét,
Lábacskát csudálni,
Ébredést lesni,
Aluvást várni
Be szép.

Gyermekmosollyal
Bút hessegetni,
Kereső szácskát
Kebelre tenni
Be szép.

Gyermekmosolyban
Gyermekként feledni,
Bánatot elvetni
Édeset nevetni,
Gyermekmosolyban
Gyermekké lenni
Be szép.

_________________

Köszönöm a verset és a hozzászólásodat Juszufka !

Apanapló

( Szerző: Házi Péter)

"Türelemjáték apával

Ül Marci az apa térdén, és néz előre, igen komolyan. Apa énekel neki a fals hangján, a csöppség elkezd fintorogni.
Apa veszi a nonverbális jelzéseket (mi mást tehetne, Marci még nem tud beszélni), abbahagyja az éneklést, inkább egy mondókával próbálkozik. Azt hiszed, ezzel elszórakoztatsz? - körülbelül ilyen kifejezés ül ki az egyetlen, imádott baba arcára, aki egyre enerváltabban üldögél az őt szórakoztatni próbáló apa térdén. Aztán két, frissen cseperedett foga között kidob egy nyálgolyócskát, hogy ezzel is jelezze, mennyire unja a szitut. A családfő pólója magába szívja az újabb nyálgolyót, s közben az arca meg sem rezzen, nem ma kezdte a gyermeknevelést. Ám a keze már fárad, nehéz ám egy buddhaszerű pózba merevedett nyolckilós gyerkőcöt fél óráig tartani! Úgy dönt, kimegy egy sörért, Pöttömöt addig a bal kezére ülteti. A sör felszisszen, Marci hahotában tör ki. Apa meg egyre enerváltabb arccal nyakalja a nedűt. Azért se fog elmosolyodni."


Pöttöm világot lát

"Eddig képes volt majd' egy órát a paskolható-boxolható játéka alatt halk kommentárokkal eltölteni, ám most már unja ezt az egész szituációt. Márminthogy ő fekszik, és így nem lát semmit a világból. Ezen különvéleményét általában egyre erősödő hangorkánnal adja tudtunkra, s ilyenkor nincs más teendő, mint apa (vagy anya) felveszi az egyetlen szemefényét, s kezéből egyfajta trónt formázva végighordozza őt a lakás összes helyiségén, beleértve a fürdőszobát és a konyhát is. Pöttöm arcára ilyenkor kiül a megelégedettség: végre felfogták az alattvalóim, hogy világot akarok látni, állandó mozgásban akarok lenni, mert minden érdekel! Egy fél órás túra után, amikor apa karja már majd leszakad az időközben hét kilósra hízott csöppségtől, apa úgy dönt, elég volt ennyi séta. Ráadásul Marci szemei egyre laposabbak, a fejecskéje is meg-megbicsaklik a nagy nézelődésben, úgy tűnik, közel az alfa állapot. Irány a kiságy, a baba keze már érinti a matracot, majd a hasa is földet ér. Csönd van. Apa lábujjhegyen kislisszol, ne zavarja az alvó trónörököst. Aztán ahogy leül, először csak egy nyökkenést hall. Majd kettőt, csak úgy figyelemfelkeltésnek. Kezdődhet az újabb körút..."


Játékok, szülőknek

"Tapasztalt apukák szerint a baba születése utáni első és ötödik hónap között exponenciálisan nő a lakás padlójának egy négyzetméterére jutó műanyag és plüssjátékok száma.
Nem akartam elhinni e népi megfigyelést, s azzal érveltem a játékok ilyetén történő szaporodása ellen, hogy hát még nem is mászik, miért lenne tele a szoba játékokkal? A sokat látott apukák érvelésem közben felvették a buddhaarcot, a végén meg csak annyit mondtak: "Majd figyeld meg!"
Nos, pöttöm nemsokára három hónapos lesz, s amikor egy este végigbucskáztam egy műanyag tűzoltóautón a szoba közepén, akkor felrémlettek bennem a tapasztalt buddhaarcok. És mint számba vettem, a rokonok, ismerősök (és ismeretlenek) által az elmúlt hónapokban hozott ajándékok bizony kezdik ellepni a lakást. Marci kedvence a teljes falusi udvart, disznót, kutyát, kakast, lovat felvonultató játék, amit a feje fölé kell belógatni és meglökni, hogy a mozgást érzékelve nevetésben törjön ki. Egyszer befeküdtem helyette a játék alá. Aztán rájöttem, mekkora átverés is ez: merthogy az állatkákat csak a szülők látják oldalról, alulról mindössze egyszer egy centis kék meg zöld lábakat lehet látni. Lehet, hogy Marci is ezen kacarászik nap mint nap?"