Párduc-ÉKT

Köszönöm ezt a mondatot ,mindenkinek ,nagyon jól esett

A helyzet kulcsa

Nem is tudom, komikus vagy kínos volt inkább az a szituáció, amibe a náthám miatt keveredtem




A történetemet megelőző napon, miután a munkától elgyötörten hazaértünk férjecskémmel, én még pluszban a náthától félsüketen, azonmód ágynak dőltem, bal fülem alatt egy csomag forró sóval.

Másnap,az időközben kidugult fülem ellenére sem hallottuk meg az ébresztőórák csengését (pedig három darab próbál bennünket észhez téríteni), így kis családom reggel hétig édesdeden szunnyadt. Én is csak arra ébredtem fel, hogy a párnahuzatban elhelyezett, időközben kiszóródott sót sikerült felszippantanom .

Férjem és fiam hihetetlen gyorsasággal kezdett neki a készülődésnek. Jómagam, akut náthám bizonyítékaként, előadtam egy diszkrét fuldoklási jelenetet, mire férjem azt mondta, hogy hívjam fel a főnökömet, mert nem sok értelme van ilyen állapotban dolgozni menni.

Fölhívtam hát vezéremet, és erősen arra kértem, hogy bírja ki nélkülem a napot. A továbbiakban égnek álló hajjal, mosdatlanul,férfiriasztó pizsamámban néztem, hogy a két fiú hogyan kapkod magára mindenféle ruhadarabokat. Csodálattal telve konstatáltam, hogy egy elegáns öltöny milyen jól megfér a gyűrött, vasalatlan inggel. – Majd nem vetkőzöm – mondta férjecském, amitől rögtön elmúlt a vasalhatnékom.

Egyszülött gyermekem egyszer csak felsivít, hogy elment a busza, és nem ér oda a suliba. Sebaj! Azért vannak a beteg, otthon maradó, ápolatlan anyukák, hogy a helyzetet megoldják. Felöltöztem hát, ami abból állt, hogy az előbb részletezett „megjelenésemet” megtoldottam egy nyári bebújós vászoncipővel, amitől már teljesen útra késznek éreztem magam. Sharon Stone után szabadon úgy éreztem, hogy eme díjnyertes pizsi nem kíván semmiféle fehérneműt .

Minek? – gondoltam, hiszen itthon beülök a kocsiba, a gyerek kiszáll a suli közelében, én meg visszajövök, és beteszem magam a meleg lakásba.

Tévedtem.

Miután a gyermektől érzékeny, de rövid búcsút vettem, indultam haza a melegbe. Csakhogy: a párom időközben elszáguldott a másik városban lévő munkahelyére , és becsületesen bezárta a lakást.

A ház kapujánál ért az első komoly felismerés: nincs kulcsom! Aztán a második: nincs nálam a telefonom, mert lemerült és felraktam a töltőre! Ott álltam a korábban ismertetett öltözékben a ház előtti jégen, és az idegroham határán azon gondolkoztam, mitévő legyek.

Első gondolat: Telefonálok. Második: Nincs is nálad a telefonod! Harmadik: ***** hideg van. Negyedik: Add fel, most véged! Ötödik: Átmegyek , és elkérem a kulcsot a férjemtől. Hatodik: Pizsamában??!!! Hetedik: Randa jégszobor leszel. Nyolcadik: Hurrá, jön a szomszéd a kutyával!

Kicsit sérelmeztem ugyan, hogy a szomszéd úr csaknem sír a röhögéstől, de legalább neki jó napot szereztem. Nagyon kedvesen meghívott magához ,de belegondolva, hogy,pizsamában vagyok,
kénytelen voltam visszautasítani az ajánlatot. Viszont a telefonjáról felhívtam családtagjaimat. Egyik sem vette föl.

Sebaj! Értelmes, önálló gondolatokra és döntésekre képes, felnőtt kultúrlény vagyok. Jóga légzéstechnikát alkalmazva meghoztam döntésemet: irány az iskola!

Miután az épülettől cirka kétszáz méterre lévő parkolóban ki kellett szállnom a testemet jótékonyan takaró autóból, megpróbáltam feltűnés nélkül megközelíteni a tanintézményt. Nem sikerült.

Egyébként is, egész jó idő van, emberek! Mínusz öt fok.

Megérkeztem az iskolához bátran ,önérzetesen, pizsamában és vászoncipőben. 970 gyerek jár ebbe a monumentális építménybe. Nem mertem vállalni, hogy közszeméremsértés okán elvigyen a rendőr, miközben pizsamában bóklászom az iskolában, a gyereket keresve, ezért nem vártam meg a szünetet jelző csengetést, hanem kihasználva a tanítás csendjét, először a portás néninél próbálkoztam.

Felvettem legbájosabb mosolyomat (legalább valami legyen rajtam), és elhaló hangon előadtam az „asszony tragédiáját”. Fél szendviccsel a szájában, leplezve feltoluló vidámságát, a tanáriba irányított. Mindig a férjem jár be a szülői értekezletekre. Most legalább megtudják a tanerők, hogy van a gyereknek anyja is. Nem is akármilyen!

A tanáriban három elmélyült tanerő tartózkodott. Élesen belém villant, milyen fontos a megjelenés az első találkozáskor. Elrebegtem, hogy normális körülmények között egy hangyányival azért jobban szoktam kinézni. Vagy elhitték, vagy nem. Inkább az utóbbi. Az egyik tanárnő mindenesetre felajánlotta, hogy segít megkeresni gyermekem osztálytermét. Szótlanul ballagtunk a kihalt folyosókon. Egy kislány mosolyogva szaladt el mellettünk. A tanerő azt mondta, ez a gyerek pont a 7. c-be jár. Meglátott. De vajon fel is ismert?

Diszkrét kopogtatás az osztályterem ajtaján, a kísérő tanárnő suttogva értekezik ügyemben a történelem-tanárnővel. Kutató pillantás vetül rám, szörnyülködés, alighanem szánalom a magzatom iránt. A gyerekek aktívan kukucskálnak a nyitott ajtó irányába, vajon milyen nagy horderejű dolog szakasztotta meg a magyar történelmet?

Pisti ,itt az anyukád! Hozd a lakáskulcsot! – emígyen szólt a tanárnő a teremben. Fiam kislattyog, kezében az életmentő kulcs, átadja, és nekem egyből menekülhetnékem támad. – Majd elmagyarázom! – sziszegtem oda magzatomnak, aki nem teljesen érti felindultságomat, mert 14 éve alatt hozzászokott már látványomhoz. Hiába: anya csak egy van. Röpke hálaima rebegése a tanárnőnek, „zrínyis” menekülés az objektumból.

Még a sarki, nagyon kicsi közértbe is bementem zsömléért, ahol az eladó egy pillanatra sem engedte el a söprűt. Végül elegáns kocsim takarásában köhögve-tüsszögve gondoltam arra, hogy most már valóban csak egy rendőri igazoltatás hiányzik, mert akkor tuti bevisznek kocsilopásért. De nem. Szerencsésen hazaértem, ahol meleg volt, csend, béke és nyugalom. Otthon ide vagy oda, nátha és köhögés ide vagy oda, megmosakodtam, megfésülködtem és elegánsan felöltöztem. Ettől egyből szép lettem! Mi több, gyönyörű!

Marcsika ez nem tudom kinek a története de nagyon jó pofa volt.
Főleg ha igaz ilyenek vagyunk mi anyák.

_________________

Juszufkám!

Ez "talált mese ",de be kell vallanom ,ha nem ennyire viccesen ,de

már kétszer velem is megtörtént ,hogy ," kicsuktak"

De ugye nem tél derekán.???

_________________

Mindenkinek,aki erre járt

Ssuggi,Neked még sok ölelgetés is

De szép medál.

_________________

Csendkiraly: Répa Rozi különös esete Karalá Bélával

Egyszer volt, hol nem volt, a kolompér földeken innen, a tengeri mezőkön túl, éldegélt egymagában Répa Rozi. Szépségesnek nem igen volt mondható, s hogy e nevet ki is adhatta neki egykor, tán a jóságos Teremtő maga sem tudná megmondani odafentről, ugyanis hosszú bajusza, kérges, cserzett, besárgult bőre alapján első ránézésre inkább mondanánk őt fiúnak, mintsem lánynak. No de ne is gondolkodjunk feleslegesen Isten e különös teremtményén – hisz minden úgy tökéletes, ahogyan azt Ő megálmodta, s megteremtette - , sokkal inkább figyeljünk Répa Rozi egyéb meghökkentő tulajdonságaira, amivel még girbe-gurba, csúnyácska sárga répácska teste mellett is képes volt kivívni az egész világ csodálatát. A pöffeszkedő uraság - Karalá Béla - ekkor még álmában sem gondolta volna, hogy egyszer ő is el fog csábulni és szívét-lelkét odaadná majd, cserébe Répa Rozi bájaiért, kegyeiért. Pedig pontosan így történt..





A világnak e különös táján, a kolompér földeken innen, a tengeri mezőkön túl kietlen volt a táj, mindenütt csak sziklák és kövek horzsolták le az emberek lábát jártukban-keltükben.



A legmagasabb szikla tetejében állt egy palota, abban lakott a Felkelő Nap legkedvesebb leánya, akit Lilinek hívtak. A Nap féltette leányát a gonosz Északi Széltől, aki szemet vetett a gyönyörű lányra, és mindenáron el akarta rabolni, hogy magával vigye vándorútján. Lili félt az Északi Széltől, mert hosszú selymes haját mindig összekócolta, finom bőrét kiszárította. Ha észrevette a hideg fuvallatból, hogy közelít felé, mindig elbújt a fák-bokrok közé. Az Északi Szél dühében kidöntötte a fákat, cserjéket, letörte vagy gyökerestől kitépte a virágokat.

Lili az Északi Szél hideg fuvallataitól megbetegedett. Mindene fájt, már sem enni, sem beszélni nem tudott. Hiába simogatta arcát aranyló sugaraival apja, a Felkelő Nap, aki bánatában megpróbálta elrejteni lányát a legmagasabb szikla tetejében lévő palotájába, hátha ott nem talál rá a gonosz Északi Szél.



Egyszer véletlenül arra járt a Déli Szél, és belibbent a lány ablakán a szobába. Lili feküdt ott sápadtan, betegen.

- Hohó! Nem addig van az! – kiáltott fel a Déli szél! – Elhozom ide a barátaimat, ők biztosan meggyógyítanak!

Azzal nekiiramodott, és a szelekre jellemző gyorsasággal végig járta az egész kerek világot. Visszatérve minden országból hozott magával egy-egy magocskát, amiből lassan-lassan szép kis növénykék bújtak ki. Az Északi Szél meglátta a kibújó apró kis növényeket, de oly jelentéktelennek tartotta őket, hogy úgy gondolta, ezekkel nem érdemes foglalkoznia. - Túl kicsit ezek hozzám képest! - mondta magában.


Ám a növénykék kezdtek elszaporodni, és lassan beborították a sziklák közötti apró földterületeket. Először Ka Milla dugta ki fejecskéit a földből. Lili amikor meglátta az apró kis virágot, megsimogatta, meglocsolgatta. Addig-addig ápolgatta, amíg Ka Milla simogatásától hogy-hogy nem, meggyógyult a torka, és még énekelni is tudott már a kicsi növényeknek.



Másnap a virágocskák közül egy aprócska úr – Gom Balázs bukkant elő. Megigazgatta kalapját, körülnézett, majd így szólt: - Piszkosul egyedül vagyok, hívom gyorsan a társaimat is. – És láss csodát, pillanatok alatt megjelent körülötte száz és száz újabb családtag és barát. Voltak ott piros, fehér, meg barna kalapos urak és hölgyek tucatjával. Ment a nagy mulatozás, szórták is két marokkal a spóráikat szerte szét, mert ugye aki gazdag, az bizony ezt megteheti. Lili meg csak nevetett rajtuk, és a nevetéstől egészen kipirosodott az arca.



Lassan- lassan kezdett benépesülni a sziklák közötti aprócska rét. Megjelent Bod Zalán, a saját főzésű szörpjével, meg Kukor Ica, akikről kiderült, hogy tetszenek egymásnak, mert Kukor Ica karcsú termete igen csak megigézte Bod Zalánt. El is határozták, hogy összeházasodnak. Hagy mama mindjárt hatalmas lakodalmat csapott a két szerelmesnek. A nagy vigasságban sok pár talált egymásra! Áni Zsóka és Kömény Magor, Borsmen Tamás meg Len Csenge, Kar Fiola meg Káposz Tamás.



Az ünnep hangulatát emelte, amikor megjelent Vani Lia. Kellemes, édeskés illat lengte körül, és olyan gyönyörű volt, hogy minden növémyt megigézett. Tor Maris és Fokhagy Mari rögtön féltékeny lett az ifjú hölgyre és hatalmas veszekedésbe kezdtek, amitől Ubor Karola és Re Tekla kissé kiborult és a rendezvényről idő előtt távozott.



Ahogy telt a nagy vigasság, honnan-honnan nem – talán a föld alól – előbújt sárga ruhájában Répa Rozi. Egyszerre minden szem ráfigyelt, mert senki nem tudta eldönteni, hogy most egyedül, vagy ötöd magával jött. Aztán kiderült, hogy ötös sziámi iker, ami a növények világában igen ritka dolog. Annyira ritka, hogy amikor az Északi Szél meglátta a nem mindennapi teremtést, hatalmas erővel fújni kezdte, megfeledkezve az összes többi vendégről. Csakhogy Répa Rozi öt lábbal állt a földön, így az Északi Szél próbálkozása eredménytelen maradt. Dühét Cék Lajoson próbálta levezetni, aki az erős széltől teljesen belilult.


Karalé Béla segíteni próbált Cék Lajosnak, de csak annyit ért el ezzel, hogy a hatalmas széltől ő is hol elkékült, hol elfehéredett. E bátor, mi több, hősies tettet látva Répa Rozi menten beleszeretett Karalá Bélába, akit örömében mind az öt lábával boldogan átkarolt.



Karalá Bélának sem kellett több! Azon mód szerelmet vallott Répa Rozinak, hiszen jól tudta: manapság nem egy, de még két lábon sem lehet megállni, és azt mindenképpen meg kell becsülni, aki stabil biztos lábakon áll! Főleg,. Ha öt is van belőle!



Így esett meg, hogy Répa Rozi és Karalá Béla is házasságot kötött. S mert találkozásukat valamennyi növény Lilinek köszönhette, ezért akkora lakodalmas ebédet főztek, hogy attól Lili is menten meggyógyult. Mert volt abban minden, amivel a növények gyógyítani tudnak!



Boldog volt a Felkelő Nap, amikor legkedvesebb lányának nevetését látta, s a gonosz Északi Szél is kénytelen volt tovaszáguldani..

Aki nem hiszi, járjon utána!



Én már csak tudom, hogy így volt, mert megettem a levesből az összes karalábét, répát, megfőztem az összes kukoricát. Megettem a káposztát, gombát. A finom húsokat is jól befokhagymáztam, meg tormáztam. Megettem az összes hagymát is, no meg a vanilia fagyit.
Végül úgy fájt a hasam, hogy kénytelen voltam köménymagos, meg ánizs teával ápolgatni. De mert egyik sem használt, végül a kamillánál maradtam.