Egyébként igazuk van az előttem íróknak. Most leírok egy történetet, csak most, csak Neked. Amit még soha senkinek nem mondtam el, még Nagymamámnak se...
Szóval ez a "LEGOmánia" vagy inkább ahogy én szeretem mondani, szerelem már régből gyökerezik. 2003-ban kaptam meg szülinapomra a 2002-es Toa Lewát anyukámtól. Már akkor megtetszett a felépítésük, a hat szín, az erejük, az eleganciájuk, az a hatalmas, felsőbbrendű kinézet. Pedig azok még csak korai típusok voltak, de van bennük valami, ami már akkor megfogott. Ez nem is lényeges. Közben kaptam játék dínókat is, de a LEGO mindig kötelező volt, mégha akkor még másodlagosan is a piros tartályos bionicklek nagy része megvan, mert először mindig azokat kértem. Aztán szépen elértünk 2006-hoz az akkori fénykoromhoz, amikor már Exo-Force (utólag már nem tetszik, de már megmaradnak) és Dino 2010 is került a gyűjteménybe. Utóbbi az egyedüli teljes téma és évjárat a gyűjteményemben a Stars Bionicléken (évjárat) kívül. Aztán jött 2007 és a Barraki. Ezekeket mind "bespájzoltam", repültek a gyűjteménybe. A szoba helye egyre fogyott és Nagymamám és Apám szerint már "túl nagy" voltam ez ilyen "hülyeségekhez". Nagymamám többször szóvá tette, de amikor már Apám is betellt a pohár, engedtem a nyomásnak. "Letettem" Bionicle gyűjtést, azt hittem, örökre. Aztán jött a növényes, húsevőnövényes korszak, mivel a Bioniclét azért hagytam abba, mert egy kígyót akartam, de nem kaphattam... Ez elég nagy sokk volt azzal együtt, hogy a suliban is mindig egyke voltam, soha senki se törődött velem... Akkor elég labilis idegi állapotba kerülhettem, mert a növényeimmel, mint állatokkal beszélgettem. Szerintem az agyam ezzel akarta pótolni a barátok hiányát. Meg a Bionicleét... Aztán miután ebbe is rengeteg pénz (nem vagyunk gazdagok, ha valami kellett, akkor az minden áron, másról lemondtam cserébe. ma is a LEGO az első, könyvet, programokat nagyon ritkán kérek. így akkor ebbe öltem minden "ajándékosztásos ünnep" pénzét) került letettem róla. Mert sok elpuszult, nem tudtuk megfeleően gondozni őket. Ma már csak kis hányaduk van meg. Aztán az első barátom (akiről mondtam, hogy mekerült, ez volt 2008-ban) egyszer behozott egy LEGO prospektust. Akkor ott kinéztem néhány készletet, hogy alkatrésznek milyen jó lenne a régiekhez, mert nagyszerűeket lehetne építeni (akkor nem a gyűjtésre mentem, hanem arra, hogy jókat tudjak építeni, Mocolni). Aztán egy idő után az építésre vásárolt és csak kedvtelésből vett LEGOk között a határ közeledett. Aztán egybefolyt, elmosódott. Végül a gyűjtésbe ment át minden. Akkor megint elég instabil lettem, mert nagyon meg akartam szerezni (sokszot most is ki tudok akadni, ideges tudok lenne, ha belegondolok, mi minden nincs meg...). Ekkor jöttem rá mekkora hátrányt kreáltam az akkor "hülye gyomoknak" hívott, előzőleg "drága növénykéim"-mel. Teljesen kiakadtam, vad lettem, elég nehéz természetem lett, nem engedtem semmit és nekimentem annak, aki az "utamban" állt. Azt hittem az egész életemet elcsesztem, az öngyilkosság gondolata is többszöt befészkelte magát a fejembe. Aztán a kritikus ponton visszarántott az, ami részben ide hozott: A LEGO. Hogy ha ezt megteszem, esélyem sem lesz. Lesz még jobb, gondoltam, lesz még ilyen, kezemben foghatom, még ha 20 év is kell addig. Aztán a dolgok rendeződtek, de még mindig aljasan támadó, gyanakvó, gonosz voltam. Aztán jött 2010. És valahogy egy ÉKT nevű forumra kerültem. Főleg Darkpanthernek, de részben Sethnek köszönhetően. Ha még emlékeztek eleinte elég vad voltam: Hamar veszekedtem, bárkivel hajba kaptam, ha nem azt csinálta mit gondoltam. Mégha nem is tűnt drasztikusnak, de emlékeim szerint Ssuggival, Sethhel, Darkpantherrel és Juszufkával is volt összetűzésem, mégha nem is nagy... Aztán szép lassan megnyugodtam. A dolgok rendeződtek és részben nektek, részben Nagymamámnak és hatalmas önuralmamnak köszönhetően visszaálltam a normális kerékvágásba. Megszerettem az írást és sok mindent Nektek köszönhetően.
Ezzel azt akartam mondani, hogy mindennek oka van. Én is sok akkoriban számomra drasztikus dolgon mentem át. És még amit nem soroltam, például anyámmal való összetűzések. Nem volt egy álomgyerekkor. Az egyetlen hely, ahol élveztem gyerekkorom az a Nagymamámnál volt. És sajnos nagypapám néha most és akkor is sokszor szétbarmolta még ezt is a hülye ivászata miatt...
Megint kitértem. Szóval ha ezen nem megyek át nem kerülök soha ide. Soha nem lett volna saját ízlésem, tömegemberré váltam volna, hogy barátaim legyenek. Soha nem tanultam volna meg értékelni a szépet, jót, minőségit (ami többnyire szöges ellentéte a pocsék tömegízlésnek). Soha nem szerettem volna meg az írást. Soha nem találom meg a megnyugvást jelentő vallásom. És végül soha nem lettem volna Makuta, ami ma ízig, vérig vagyok!
Szóval kitartás Seth. A sötét éjjelt mindig a fényes nappal váltja fel, az árnyakat elűzi a fény, a halált az élet, a szomorúságot a boldogság. Ez az éj nem örök. Hamarosan felvillan az új nap hajnala!
Belépés
GyIK
Keresés
