|
Sziasztok!
Szia Seth!
Olvasom a mai napod, és nem irigyellek. Nagyon sajnálom. Tudom, hogy ez nem vigasz, de megtapasztaltam már párszor, hogy ha a Jóisten (istenek, bárki, akinek Te látod és hiszed) bezár előtted egy ajtót, biztos hogy ugyanazzal a mozdulattal kinyit egy ablakot is. Ha kitartó vagy, és szerintem nálad ebben a tulajdonságban nincs hiány, kerülő utakon, olyan módon, ahogy most nem is képzelnéd, el fogod érni, amit szeretnél. Ha nem térsz le az útról, amin haladsz, biztos, hogy eléred a kitűzött célt. Nem pont úgy, ahogy gondoltad, de a sors mindenképpen kárpótol. Lehet, hogy közben tenned kell egy-két kitérőt, ami ránézésre esetleg teljesen fölöslegesnek tűnik, de egyszer csak ott lesz egy lehetőség, amire nem számítottál.
Makuta, köszönöm, hogy olvashattam az írásod. Az emberben mindig ott van az az érzés, hogy jaj, vajon mit gondolnak róla a többiek, de ez sokszor csak az ő fejében él. Sokszor nem is gondolnak olyat, amit az ember hajlamos beleképzelni.
Én azt mondom, jó az, ha az embernek van egy hobbija. Ez nem azt jelenti, hogy csak hétvégén foglalkozik vele, amikor éppen ráér. Ez olyan dolog, ami átszövi és ki- meg betölti az életét. Minden mögött, között, fölött ott van. Nem olyan dolog, amivel csak az időt tölti, mert nincs jobb dolga. Nem olyasmi, ami helyett mást is csinálhatna. Ez annál sokkal komolyabb. Szerintem neked, Makuta, ez a LEGO. És ha te fontosnak érzed, ez Téged tesz erősebbé. Lehet furcsállni, de ez a Te dolgod.
Nekem a zene volt ilyen, és az olvasás. A zene jelen volt tizenéveim elejétől, masszívan, a napjaimat állandóan át- meg átszőve. Jött a lemezgyűjtés, a kazetták, később a CD-k. Persze nekem se csokorban nőttek a tízezresek, szóval ünnepnap volt, ha a zsebpénzemből, később a fizetésemből könyveket vagy lemezeket vásárolhattam. Szerencsére a családom a zenemániát elfogadta, de egy idő után kezdtek furcsán nézni, hogy mikor múlik már el, vagy legalábbis mikor csökken. Nem csökkent, a mai napig tart, és lehetőségem nyílt rá, hogy ha nem is főfoglalkozásként, de komolyabban foglalkozzam vele. A párommal is ennek kapcsán találkoztam. És bár valószínűleg már sose fogok vokálozni a Pink Floydnak, jó tudni, hogy bármikor levehetem a lemezeiket a polcról. Még ebben a mai világban is, mikor bármit bárhonnan le lehet tölteni. Ha jó a kedvem, meghallgatom valamelyik kedvenc zenémet. Ha magam alatt vagyok, jöhet valami rosszkedv-romboló, fejhallgatón (szuper a füles-beszerzésed, Seth!), vagy jó nagy hangerőn.
Vannak emberek, akik nem tudnak vigyázni a dolgaikra. A tárgyaik nem szolgálják őket sokáig, egyszerűen elenyésznek a kezeik alatt. És vannak, akik a tárgyakat ugyanúgy megbecsülik, mint az élőlényeket. Belőlük lesz a gyűjtő. Nem lesz tőle különb az ember, ez nem erény vagy kiváltság, de biztos, hogy sok boldogságot ad.
És ha bárkinek, bármikor felmerülne, hogy kinőtt abból a korból, hogy ezzel vagy azzal foglalkozzon vagy ezt-azt gyűjtsön, annak szívesen megmutatom a még mindig gyarapodó plüss- (porcelán, hűtőmágnes és miegyéb) birka-gyűjteményemet!
Bocs, ha okoskodásnak tűnt, amit írtam!
_________________ 
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Baranygazda 2011.09.03. 19:47-kor.
|
Belépés
GyIK
Keresés
(lesz benne pici panel egy sztereó fejhallgató erősítővel, ha nem akarok dübörögni)