Párduc-ÉKT

Szálám! Megérkeztetek már?

Egy kis datolyát?

*Raven csupán a jobb szemét nyitja fel, hogy Makutára pillantson. Visszacsukja, majd magától értetődő módon mondja:*

Meditálok. Gondoltam úgysincs itt senki, csak nem zavarok. De látom közben átjöttetek. Akkor abbahagyom.

*Raven kinyitja mindkét szemét. A lebegő jógapózból talpra áll, majd lehajol a gyertyákhoz. Sorban elfújja őket, majd a felkapcsolja a lámpákat*

Ha már így szóba jött, akkor kérek.

Senorita Raven, nem akartalak megzavarni. Ha kicsit beljebb mennél a palota épületében, találnál nyugodt helyet, ahol nem zavarnának az érkezők. Ajánlom a belső kertet például. Van fedett része is.
Akkor... egy kis datolyát... Mielőtt Makuta felfalja.

Semmi gond Jafar. Direkt meditáltam itt. Úgyis addig szándékoztam ezt az elfoglaltságot művelni, amíg nem jöttök.
Köszi!

Azért Raven elől nem habzsolnám el.

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Senorita! Akkor te dörzsölgetted a csodalámpákat? Mert lám, megjöttünk.
Makuta, te meg lassan túlteszel rajtam udvariasságban. De tudod, mit? Ide nézz! Ez elég lesz, igaz?

És még...

Kihívás elfogadva.

*Makuta kilószámra önti a szájába a datolyát és folyamatosan eszi*

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

*Raven szemenként, lassan eszegeti a kezében lévő tálból a datolyát. Közben csak nézi az óriási Bionicle harcost, aki "kétpofára" tömi ugyanezen szárított gyümölcsöt*

Hát... Enni azt tud. Nagyon is...