Karácsonyi gondolatok
1911. 12. 24 Fagyos, hideg szél süvölt, rázza a zsellérlakások rozzant ablakait.
A vastag hólepel mindent beborít, ameddig a szem ellát. Könyörtelen vihar tombol, de az ablakon túl, a kicsi szobából tűz fénye látszik... Szegényes, kopár helyiség, a kis dobkályhában most izzik el az utolsó fahasáb. A férfi az asztalnál ül, gondolkozik.
Feláll, kikapja a szekercét a szelemen alól, belebújik a foszlott bekecsbe.
- Mindjárt jövök! – veti oda az asszonynak.
Sokáig odavan, hallják, mikor megérkezik, a havat topogja le a csizmájáról.
Egy fél méteres fenyőágat odadob az asszony elé.
- Díszítsd fel valahogy!
Még egyszer kimegy, vastag tölgyfaágat húz a kályha elé, elkezdi felaprítani.
Az asszony kinyitja a ládáját, egy barna papírzacskóból hosszú, piros selyemszalagot vesz elő. Egy pillanatig a markában szorítja, majd határozott mozdulatokkal feldarabolja. Az ágat egy mázas köcsögbe állítja, ráköti a piros szalagdarabkákat. A vakablakból egy gyertyacsonkot vesz elő, ráolvasztja az egyik, tenyérként kiterült ágra.
A férfi végzett a fa aprításával, megtömi a kis kályhát.
A bekecs alól alig egy szeletnyi kenyérruhába takart kalácsot húz elő.
- A gyereknek! – int a hétéves felé. – Az ángyi küldi. Boldog karácsonyt!
Mire gondol a család a szeretet ünnepén?
– Mit eszünk holnap! – töpreng az anya. - Holnap… s azután! Mivel fűtünk, mit adok a gyerekre a zord hidegben? Nincs egy kanálnyi lisztem sem, már a láda alját is kisepertem!
– Lesz-e munka, lesz-e pénz, lesz-e élet? – gondolja az apa, miközben a feleségét és a gyereket nézi.
- Az intézőéknél karácsonyfát állítanak a sarokba, most vágták ki az erdőn –, sóvárog a hétéves gyerek. – Csupa csillogó, fényes dísz. Azt mondja a Rozink, a fa alatt ajándék is szokott lenni! Mi lehet az az ajándék? Talán egy szelet kalács, foszlós és sárga?
Karácsonyi gondolatok
2010 12.24Az égősorral kivilágított ablakok, házak, fák kiemelkednek a szürkén gomolygó ködből. Hó nincs, évek óta nem volt fehér Karácsony.
Egy hajléktalan nézegeti a kivilágított ablakokat.
Mire gondol egy hajléktalan a szeretet ünnepén?
Szép! – gondolja szomorúan. - Valaha én is, mi is… Ma ünnepi ételosztás lesz, mindenki kap egy szem narancsot! – vidámodik meg a tekintete.
Belépés
GyIK
Keresés
), szia Marcsi 
