Zágoni Olga
A fáról lepotyogni tilos!
(Testvérünk született )Gyurival már előre tudtuk, lesz még egy testvérünk, csakhogy másképpen képzeltük el a dolgot.
Anyu egyszer csak bement a kórházba, és azután megszületett a kicsi Géza. De nem akármilyen kicsi, hanem nagyon kicsi.
Egyszer mi is bementünk a kórházba anyuhoz, hogy lássuk a tulajdon testvérünket. Hát, láttunk is egy rakás gyereket. Egy emeletes tálcán gurítottak őket, és mi megijedtünk, hogy anyu az összes pólyást haza akarja hozni.
Akkorák voltak, mint a vekni, és összevissza visibáltak, mert beszélni egyikük sem tudott. Csak azt ordították, hogy lelele, meg nenene, és volt egy, amelyik szinte nyávogott, hogy miaumiau. Ez a folyosón történt, éppen vitték őket, hogy egyenek. De valószínű, hogy teli szájjal is kiabálnak, mert a hangjuk még sokáig hallatszott.
Ott állingáltunk a kórház-folyosón, amikor anyu odajött hozzánk, és bátorított, hogy csak az egyik nyávogós csöppség a miénk, és ezentúl hárman leszünk testvérek.
Gyuri rögtön kijelentette, hogy most már nálunk három fiúgyermeknek lesz születésnapja. Ebből én rögtön tudtam, hogy a tortára gondol, ami a szülinappal jár. Gyuri ugyanis mindig a tortára gondol. Nekem ellenben az járt az eszemben, hogy mit is lehet játszani ezzel a semmiséggel. Pontosan nem is értettük, hogy Géza nekünk mire lesz jó, amikor mi Gyurival olyan jól kijövünk kettesben.
Mondták, hogy szeretni kell ezt a gyereket, és hogy ezentúl anyunak többet kell segíteni. Ez igaz is volt, mert vele együtt jöttek a pelenkák. És azokat tétovázás nélkül hol bevittük, hol kivittük, ahogy anyu óhajtotta, méghozzá elég szaporán. Ezenkívül vele járt a lábujjhegyen való járás, és az állandó kézmosás meg a nenyúljide, nenyúljoda...
Gyuri azt javasolta, hogy valamelyik éjjel lessük meg, hátha Géza valójában nem is gyerek, csak egy macska, amelyik a bolondját járatja velünk és átváltozik, mint a mesében. Kicsi ugyan, de még kiderülhet, hogy képes felmászni a háztetőre, mert néha onnan hallatszik a nyávogás.
Igaz, eddig ez nem bizonyosodott be, mert egyik éjjel, amikor a ház tetejéről jött a nyávogás, Gyuri megnézte a mózeskosarat, és Géza benne volt.
Mindegy... Egyelőre nincs mit csinálni, mert kicsi és szeretni kell őt. A tegnap már mosolygott is.
Csak azt nem tudjuk még, hogy az ilyen kicsi gyermekeknek is évente egyszer van-e a születésnapjuk, vagy többször is? Mi úgy gondoltuk, ha már ilyen csöppség, nyugodtan tarthatnánk gyakrabban is, mondjuk minden kedden.
Ez biztos neki is jólesne, mert így észrevehetné, mennyire szeretjük őt, és azt is, hogy mennyire örvendünk az ő születésnapi tortájának.
Bár megint kicsik lehetnénk
A tegnap azt beszéltük Gyurival, hogy mi is szeretnénk megint kicsik lenni, mint a mi közös testvérünk, Géza. Neki bezzeg sokkal könnyebb. Akármit csinál, anya rögtön megdicséri. Böffínt egyet, és mindjárt kiderül, hogy ő nagyon ügyes, ő a mi anyánk bogárkája.
Hát mi azért kínlódtunk és nőttünk ekkorára, hogy még egy anyánk csillaga se jusson nekünk? Pedig már egyedül öltözködünk, segítség nélkül vetköződünk, és még csak nem is mondják, hogy félkalap? Hát az igazság hová lett?
Már azon is gondolkoztunk, hogy ha mi is bőgnénk, és azt mondanánk, hogy görcsünk van, vajon anyánk észrevenné-e, hogy ehhez a családhoz tartozunk?
Gyuri azt tanácsolta, hogy kezdjem én a görcsölést meg a jajgatást. Neki is fogtam, de nagymama annyira kétségbeesett, hogy rögtön köménymagos teát főzött, és tétova nélkül megitatta velem. Gyuri ettől már nem görcsölt, csak vigyorgott a tenyerébe.
Az egész nekem nagyon rosszul esett, amit anyu is észrevett, pedig akkor már nem is sírtam, csak merengtem bánatosan. Otthagyta Gézát, engem meg felültetett a térdére, és megkérdezte, hogy: "mi a baj, te derék legényke, mid fáj?"
Akkor majd kiugrottam a bőrömből, és odadugtam a fejem anyu arcához, úgy, ahogy mostanában Géza teszi. Ő ettől kacagott és megpuszilt. Gyuri errefel elkeseredett, és nagyon sajnálta, hogy ő nem ivott köménymagos teát. De azért ő is kapott puszit, anyu pedig mindkettőnket megdicsért, mert mostanában sokat segítettünk neki.
Még a véleményünket is megkérdezte, hogy tartsunk-e tortás születésnapot, mert Gézának még sohasem volt olyan. Mi beleegyeztünk, és lementünk az udvarra játszani.
Belépés
GyIK
Keresés
...gyönyörű!
