Sziasztok!
Akkor a beszámoló a sajnos rövidre sikerült Savaria Karneváli látogatásomról.
Ötkor keltett a telefonom. Kitámolyogtam a mosdóba, majd álmomban felöltözködtem. A koránkelésnek igazából nincs valódi oka, de majd meglátjátok, miért. A reggeli után egy utolsó ellenőrzés, hogy megvan-e minden az útra. Mikor mindent rendben találtam, elindultam, irány a szomszéd lakótelep, ahol Geb-bel volt a megbeszélt találkozó. Az ő házuk előtt vártam vagy két percet, mire a házat megkerülve odaért. Gyalogosan indultunk el nem kevés cuccal az állomás felé, majd 15 perc séta után megérkeztünk. Elégedetlenül konstatáltuk, hogy a vonatunk a létező legótvarabb, a guruló uzsidoboz becenévre is hallgató Bzmot motorvonat. 3 kocsi volt, kiszemeltük a legutolsót, az legalább panorámás. Lett volna, ha nem tolnak ránk még három kocsit... Szidtuk is érte eleget az ördögöt, majd belenyugodtunk, és akkor elindultunk. Mivel ennek a motzorvonatnak mindegyik kocsija kéttengelyes, rugózása kvázi nincs, lengéscsillapításról ne is beszéljünk, ezért az út során döcc-döcc-majd 7 másodperc szünet nevű nótát adta elő a vonat. Persze nem végig ezt, mert a kitérőkön rosszabb volt. A nyomkarimát súrolta a kitérő csúcssínszála, nyikorgó hangot hallatva, és bedöntve a vonatot abban az irányban, amerre mentünk. Konklúzió: Utálom ezt a vonatot... Lassan, az életemet is elunva másfél óra alatt Celldömölkre értünk. Ott leszálltunk, majd némi várakozás után elhúzott a Szombathely felé tartó vonat, nélkülünk... Ezért nem kellett volna korán kelni... Celldömölkön egy órás szabadidőnk volt, mi persze az állomáson kiállított két gőzmozdony körül töltöttük az időt, jórészben a mozdonyokat egybetartó pókhálókat, és azok készítőjét, a pókokat fotóztuk.
Majd lassan a peronra visszakeveredtünk, és vártuk a Déli pályaudvarról érkező vonatunkat. Ami meg is jött 15 perc késéssel. És mindössze négy kocsival, a vonaton zsúfoltság, a peronon vagy 100 ember akart arra a vonatra felszállni. Felszálltunk, és meglepve konstatáltuk, hogy a kocsi, min vagyunk, két részre van osztva, az egyik részben vannak ülések, a másik felében meg nem. Hát persze hogy biciklitárolós kocsi. A 4 kocsiból tehát 2,5 kocsi volt használható, mert az utolsó az első osztályú volt, oda meg ki vesz jegyet ilyen drágán? Nem kell félni, a kocsi szinte üres volt, de a kalauz nem engedett oda leülni senkit se... Végül találtunk két szabad helyet, ahová le tudtunk ülni. És én úgy bealudtam mint a szél! Persze a jegyem kezelését még megvártam... Aztán tényleg átadtam magam az lomvilágnak, és Geb ébresztett, hogy Szombathelyen vagyunk. Ránéztem az órámra, és azt mondtam: nem létezik, 15 perc késésünk van, és így kerek tízkor kéne Szombathelyre érnünk. A válasz erre az volt, hogy a mozdonyvezető ledolgozta a késést. És valóban, kinéztem az ablakon, és akkor suhantunk el a szombathelyi járművajívtó üzem mellett. Szívemnek egyik kedves városába értünk, tavaly ilyenkor jártam ott utoljára... Mikor befutottunk a peron mellé, boldogan ugrottunk le a vonatról, majd irány a vasútállomás csarnoka. Ott némi telefonálgatás után boldogan vetettem magam Ízisz nyakába, aki pontban tízkor érkezett, ahogy megbeszéltük. Hármasban irány a Fő tér, le kell pecsételni a menetjegyet. A Fő térre tíz perc alatt odaértünk, majd megkerestük az információs bódét, ahol kaptam a vonatjegyemre egy szép bélyegzést. A Fő tér után irány a törzshelyünk, a Gayer parkban egy - minden bizonnyal villám által réges-rég szétszedett - fa, ahová szintén kb. 10 perc gyaloglás után megérkeztünk. Boldogan foglaltam el a helyemet az egyik faágon. Az első dolgom volt megnézni, hogy megvan-e még a tavaly odavésett "Seth egyiptomi isten itt járt" felirat, és még ott volt. Jól láthatóan valaki ceruzával is újraírta az anno tolla írt szöveget, amit most alkoholos filccel véglegesítettem. A programfüzet áttanulmányozása után úgy döntöttünk, irány a Mediterrán udvar, délre ott kell lennünk. Az oda beharangozott előadás azonban elmaradt, így leültünk az udvarban Ízisz javaslatára egy kínai kajáldában ebédelni. Életemben először ettem kínai kaját, de meg kell mondjam, finom volt! Ja, és nem ilyen azonosíthatatlan, egykoron csúszómászó életformát képviselő fajt ettünk, hanem csirkét, de azt igen stílszerűen panírozva, és édes szószba mártogatva, sült krumplival. Isteni volt. És 700 Ft-ból megvolt az ebéd, ami azért nem rossz teljesítmény. Jövőre is ugyanott fogunk kajálni. Aztán irány a Thököly utca, szétnéztünk. Ott futottunk bele a Történelmi Témaparknál a Savaria Karnevál hivatalos jelmezárusító bódéjába. Unottan néztem végig a papírt, mikor megláttam egy baromi jó férfiöltözetet. 3490 Ft-ért az enyém lehetett volna. Pont annyi pénzem volt, de nem vettem meg, mert akkor holnapra nem maradna pénzem kajára. És így utólag visszagondolva fáj a szívem érte, hogy nem vettem meg, elhibázott döntésnek tartom, de erről később. Aztán elindultunk a hastáncbemutató helyszínére, ahol pár előadás után elmentünk a Borok utcája, és a Sörtér felé. A borok utcájában fekete ribizli pálinkával, a sörtéren meggysörrel kényeztettük magunkat, majd ott megnéztük egy gólyalábas színtársulat előadásában a Pokolból viszsahozott kislány c. darabot. Baromira tetszett, Geb még szerepelt is benne, mivel a közönség is be lett vonva. Geb stílszerűen a pap lett. Csak állnia kellett összetett kézzel egy képzelt templomban. A műsor egy órás volt, és én halálra röhögtem magam rajta. Az előadás után vízvételezés, majd irány vissza a Fő tér, majd ismét a hastáncbemutató, ahol 17:40-kor fellépett egy klasszikus ókori egyiptomi zenére hastáncoló csoport. A műsor közepén jártunk, amikor valami végleg eltörött... A szél megélénkült, és éjfekete felhők kezdték árnyékba borítani a várost... Mire vége lett a műsornak, jött egy tűzoltóautó, bekapcsolt fényhíddal, és rendületlenül ezt harsogták róla: "Figyelem! Felhívjuk a karneválozók figyelmét, hogy az estére tervezett összes szabadtéri program törlésre került, és az esti fáklyás felvonulás is elmarad a közelgő vihar miatt. Kérjük, vigyázzanak egymásra." A hangulat kezdett pánikszagú lenni, amikor jött egy rendőrautó, és az is ugyanezt harsogta be. Majd mindenki elkezdett menekülni. Nem volt nagyon nagy pánik, de azért érezni lehetett a levegőben valami mást... Elindultunk a vasútállomás felé, majd valahol a katasztrófavédelem is bemondta ugyanezt a szöveget. Az egyre erősödő, 40-50 km/h-s szélben tartottunk a vasútállomás felé, ahová odaértünk hat óra tíz perckor. Pont volt is vonatunk hat óra huszonnyolc perckor Celldömölk felé. Ízisztől búcsút vettünk, majd ő elindult a buszmegálló, mi pedig a vonatunk felé. Amikor elindultunk Celldömölk felé, akkor döbbentem rá arra, ha reggel megveszem a ruhát, akkor most nálam lehetne, de hát ki tudta azt reggel, hogy vihar lesz? A vonatból kitekintve egy sötét, végtelen felhő kezdte elborítani a környéket. És folyamatosan jött utánunk. Celldömölkben éppenhogycsak elértük Győrbe a csatlakozásunkat. szintén Bzmot... De ezzel rosszabb volt a hazaút, mint az odaút, reggel... A szél csak úgy rángatta a könnyű pótkocsit, és ennek az ajtózáródást jelző csengője egész úton szólt... Este kilenckor robogtunk be Győrbe, ahol sikeresen leküzdöttük apám segítségével néhány nem idén barnult ember pénzkéregetése kísérleteit, majd kocsiba ültünk. Hát igen, ilyenkor már veszélyes terep a győri állomás... Aztán kitettük Geb-et a házuk előtt, majd mi is hazaértünk...Ami elmaradt...
Este hétkor salsa táncbemutató és oktatás
Éjszaka Szombathely és a fő tér fotózása
Másnap hajnalban körmendi kiruccanás
Az elmaradt programok ellenére jó nap volt, csak a vihar lehetett volna egy nappal később...
A képek mindjárt lesznek, külön hsz-ben.
Seth
Kár az elmaradt eseményekért, de biztos nekem is megérte volna, ha ott vagyok..kösz Seth! 
Éééééés, a képek is megérkezte, de jóóóó!!! 
Az a hinta szenzációs!!!! 
Egy év... De megfogadtuk így hármasban, hogy jövőre minimum 30 ezer Ft-tal a zsebünkben indulunk a karneválra... 
, a nadrágot azért nem vettem le, mert nem volt idő rá.