Én eddig sajnos csak egyszer fogtam kígyót kézbe, azt is csak pár pillanatig és vad példány volt.
Egyik osztálykiránduláson vettünk észre egyik osztálytársammal egy elég termetes (szerintem másfél méter volt, lehet picit kisebb

) erdei siklót (Elaphe longissima). El akartuk kapni (megnézni), de már előtt félig becsúszott a rejtekhelyére, viszont a farkát egy előrehasalós ugrással elkaptam. Kicsit kijjebbhúztam, de eléggé húzott, annak ellenére hogy csak egy sikló van erejük. A barátom előrébb fogta meg, de ekkor kihúzta a fejét, visszafordult és harapott. Farmeren keresztül is átharapott, kisebb fognyomok láthatóak voltak a lábán, valamennyire vérzett is, de néhány gallyvágásnál/szúrásnál nem volt vészesebb. Még mielőtt újra haraphatott volna elengedtük, mert egyrészt a huza-vona sokáig tartott volna és a többiek már így is lehagytak, másrészt akkor féltem még az ilyen harapásoktól is (ma már nem félek, e gy siklóharapás nem vészes

). Szóval elengedtük és már a helyére is csúszott egy-két hangosabb sziszegés kíséretében.
Lényeg a lényeg a tapintására még mindig emlékszem. Kicsit érdeskés, de nem durván recés, hanem finom, kellemesen érdes felülete volt a pikkelyeinek. A teste is elég langyos volt, izmos, de nem kemény. Felejthetetlen élmény.
