Az egész történet ezzel a falvédővel kezdődött:
Ez az ágyam fejrészénél lévő falvédő. Eredetileg padlószőnyeg, 2500 Ft-omba fájt a piacon, pedig nagyon koszos volt. Hazahoztam, anyum segítségével kipucoltam, és közel két hétig a szekrényben állt összetekerve. Arra, hogy megragasszam a parafa fali hirdetőtáblát, amit ennek a szőnyegnek a helyére eredetileg anyum szánt, azzal a céllal, ha felkuporodva olvasok, akkor ne tegyem tönkre néha izzadt fejemmel a relatíve friss festést. Nem, és nem akartam azt a parafatáblát. Ronda, és büdös is. Ekkor vettem a szőnyeget.
Persze ez a kép egy relatíve friss állapotot mutat. Ehhez az állapothoz le kellett teljesen pakolnom a balra elterülő asztalomról majdnem teljesen, mert egyszerűen képtelenség volt a szőnyeget eredetileg az ágy felől berakni. Persze, sikerült, és most már csak vissza kell pakolnom a helyére mindent. Persze az asztalom maga a káosz, következzen néhány gondolat tőlem és Széthtől, aki persze rendrakás közben folyton rombolta a gondolataimat. Az ő szövegei vannak vörös színnel írva.
Tájkép csata után. Itt kell rendet rakni. Az asztalon maradt a TV-s rádiós óra, pár másolt CD, Hifi távirányító, és egy rakás nyomtatott áramkör.
Rendet? Ide inkább harmincöt kiló szemetet fogsz visszapakolni....
Ezeket a nagyon hasznos dolgokat kell visszajuttatni a hatalmas asztalomra.
Mondomén, ez itt harmincöt kiló szemét! A helyett, hogy a szemetesbe lapátolnád őket. Ja, igen... Az ebben a szobában lévő szemetes nem két köbméteres...
Ezt a kis táblát nem is tudom, honnét hoztam. Azt mondja, csak szakember nyissa ki. Na ez leszek most én.
A postáról hoztad. Amúgy ennyire szakembernek képzeled magad?
Frappánsan az íróasztalom fölött lévő parafatáblára raktam fel, két piros rajzszöggel.
Ezennel őszinte megbánást tanúsítva visszavonom iménti kijelentésemet a szakemberre vonatkozóan. Te nem csak szakember nem vagy, de kellően hülye is, hogy egy ilyen címkét nem a kapcsolószekrényre helyezel el...
Másolt lemezek, és egy felboult, de nem kiborult lávalámpa, és egyéb kincsek.
Anyád ha látná a mostani helyzetet, ő viszont tuti ki lenne borulva!
A mécsestartóm, Széth van rajta. Nagyon szeretem használni.
Valóban nagyon szereti, minden másnap ég benne a láng... Karácsony másnap meg húsvét másnap.
Alakul a rend, bár ez egy eléggé aláexponált felvétel. A lényeg, hogy visszakerült a helyére az óra, és rá a labortáp is, és a lámpák is.
Van képed azt a torzszülöttet labortápnak nevezni? Még csak nem is +/-os, csak simán +os... A belsejében uralkodó őskáoszról ne is beszéljünk, ahogyan a döglődő áramkorlátozásáról se, illetve a benne lévő bontott trafóról szó se essen...!
A táp mellé értékes dolgok kerültek vissza, mint pl. Voga János által dedikált rágó, egy fényképezőgép képérzékelője, és a mobilom kameráját szupermakró képességekkel felruházó minilencse került. Illetve van ott törlőkendő is, meg egy tönkrement trilla is.
Sok vacak, a képérzékelő még oké, de az a törlőkendő vagy három éve ki van száradva...
Ballagásr kapott nyáklap, a suliból, egy mechanikus bimetálos hőmérő, két gesztenye, egy FireStone gitárpengető, és egy öngyújtó piezo szikracsináló.
A sulis dolog még hagyján, de nem tudtad volna nem fejjel lefelé odarakni a fotózás előtt? Gitárpengető? Hiszen sose tanulsz meg gitározni... A hőmérő, és a többi... Szemét...
Ízlésesen elrendeztem a tárgyakat a labortápom tetején. Juszufka papírpiramisa is itt kapott helyet, bár szegényt picit megviselte a hazaút.
ismét jön azzal a fonnyadt táppal... Elrendezte, persze... Ahogy esik, úgy puffanik, mi?
Folytatjuk...
Ha sokáig tart, már húzok is el innét a fenébe...
És ennek három oka is van: