Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.27. 17:33

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43 ... 212  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 10:14 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Őszi változások

Személy szerint szeretem az ősz színeit, illatát, a változást ami lezajlik ilyenkor a természetben, és belül a lelkünkben! Szeretem a fáról lehulló, megannyi színű és formájú faleveleket, a gyenge napsugarat, ami hajnalban ébreszti a tájat, szeretem megfigyelni ilyenkor az állatok viselkedését, ahogy tudatosan készülnek a változásra, amit az ősz hoz el számukra. De vajon mi, emberek is ennyire tudatosan készülünk az őszre? A változásra?

Kép

Ahogy a nappalok rövidülnek és egyre hűvösebb van kint, mindannyian beszorulunk a jó meleg szobába, egy tábla csokival, vagy egy forró kakaóval, pedig a naptár szerint még "csak" október van, mégis ezt a kis hűvösséget januári mínusznak tekintjük és eszünk ágában sincs kimozdulni onnan! Mondhatni, túl hamar kezdünk el téli üzemmódba váltani, ami nem tesz jót se testnek, se léleknek!

Kép

Bizonyára mindenki észrevette már saját magán vagy családtagjain, hogy az ősz, a hideg és a komorság nem csak fizikailag változtat meg, de lélekben is átalakít. Sokkal feszültebbek, búsabbak leszünk és elhatalmasodhat rajtunk a depresszív hangulat. Ilyenkor reménykedve várjuk, mikor lesz már jó idő, pedig még mindig csak ősz van és még csak most ballagott el a kertek alatt a nyár, messze van még a megváltást ígérő tavasz!

Ilyenkor aztán előkerül a konyhafiókból a csoki, a cukor, amivel talán lelkünk is helyre rázódik és nem érezzük azt, amit. Két harapás között visszaemlékszünk arra, milyen jó volt a nyáron, kirándultunk, kocogtunk, bicikliztünk... most pedig hogy ősz lett, hirtelen nincs kedvünk semmihez..

Kép

Pedig az őszi táj ugyanolyan csodás lehet, akár egy tavaszi. Nincs más teendő, csak elővenni a már réges rég félretett biciklit, megkeresni az edzőcipőt és irány a természet! Csodásan szép a lehulló falevelek "között" kocogni, biciklizni vagy sétálni. Mindez pedig jót tesz a léleknek és a testnek egyaránt.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 10:20 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Wass Albert : Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy.

Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti.

Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.

Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell. Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.

Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra. Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:

Eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. Valóban nagy úr odakint. Es amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak. És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben,akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk.
Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet.

És döntöttél máris. Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van.
Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz a nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz. De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül.
Legkevésbé pedig olyankor,amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 12:39 
Offline
FórumDémon
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 10:10
Hozzászólások: 3628
Tartózkodási hely: In the Fire
(Marcsi előző kettő írására reagálva)

Hangulatzene is van...

Ám van, amikor az ember mégis egyedül van.

Rohadt egy állapot. Az ember nem is gondolná, de létezik ilyesmi. Amikor még Isten sem segít. Sőt, senki más sem.

A minap (tegnap) a szeretet, a boldogság világnapja volt. Lehet hogy aznap mindenki egy-két mosollyal többet kapott az utcán, de az is lehet, hogy valakit a kedvese ágyba hozott reggelivel kínálta. De az is lehet, hogy valakinek megkérték a kezét. Másvalakinek gyereke született. Megint másvalaki nagyszülővé lépett elő, megint más szülinapot-névnapot ünnepelt.
Én is boldognak éreztem magamat, sőt, a legboldogabbnak a Földön. Kitűztem nemrégiben egy új célt, és már az előkészületek is folyamatban vannak. Be is írtam ide, mennyire jól is érzem magam. Tökéletes napnak indult...

Az estét még tökéletesebbnek éreztem, amikor megláttam, hogy MSN-en online elérhető állapotban van A lány, A Nagy Ő, akivel kb. egy hónapja találkoztam utoljára. Kellemesen elbeszélgettünk arról, hogy november hatodikán elmennénk hozzá Kőszegre. Aztán jött a hidegzuhany, egy elejtett félmondat, ami neki lehet hogy örömhír, csak nekem nem volt az... Kb. egy hónap alatt összeszedett egy társat, egy szerelmet, és állítása szerint már a srác többször is hangoztatta a lány felé a szeretetét. Aztán hirtelen vége is lett a beszélgetésnek, mert "éppen megérkezett a barátom mennem kell" szituáció állt elő, és én összetörten hirtelen csak visszafojtani tudtam azt, ami vagy egy éve gyűlik bennem, s néztem tátott szájjal a monitort, hogy most ilyenkor mi van, miért pont én, stbstb... Szerettem volna megtudni, mit is érez a lány, de nem volt rá lehetőségem... Így talán mégrosszabb, bár az, hogy lelépett, mikor az új barátja odaért hozzájuk, az azért sejtet valamit... :cry:

Azt hiszem, mindenki érzi, hogy fülig szerelmes vagyok ebbe a lányba. Ami nem is csoda, csak ismételten velem babrált ki a sors... Pedig ha nincs az a vihar a Savaria Karneválon, a táncoktatás után az lett volna a lépésem, hogy elmondom neki, mi a helyzet... Azonban a vihar ezt meghiúsította... Most meg bejelenti azt, amitől mindig is rettegtem, és valahol mélyen talán tudtam is, hogy egyszer bekövetkezik...

Szóval most baromira magam alatt vagyok, pedig nem lenne rossz olyan boldognak lenni, mint 24 órája...

És ezen tényleg nem segíthet senki. Sem az Isten, akármiben is hisz az ember, sem a barátok.

Maximum enyhíteni tudnak, de ilyenkor ez akármennyire is jól esik, édeskevés... Így tértem hát nyugovóra.

Az éjjel nem aludtam sokat, talán bő három órát... Gondolatok kerülgettek, néha elkapott a sírhatnék, de egyik se segített. Fél ötkor felkeltem tesómmal együtt, és elmentem fotózni, aminek eredménye is lett. A NeoFM és a Bumeráng stábja a városunkban tanyázott, és ott szellőztettem picit az agyamat. Bár a nehéz gondolatok még jó ideig vissza fognak járni, mint holmi uzsorások, csak ők mindig a lelkemből vinnének el egy-egy darabot...

Seth

_________________
Kép
الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 13:29 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:48
Hozzászólások: 2891
Ejnye, Seth! Én ezt nem értem...Hol van a tettre vágyás? Nem dőlt össze a világ, pusztán arról van szó, hogy most járogat egy rövid ideje valakivel. Ez még nem a vég! Azt írtad, kellemesen elbeszélgettetek, sőt, még arról is szó volt, hogy elmégy hozzájuk. Kedvel ez a lány téged, nem kellene feladnod. Igenis, udvarolj, harcolj, ha tényleg ennyire oda vagy érte. Tudod...néma gyereknek, anyja se érti a szavát. Mondd el neki, mit érzel! Ha nem is konkrétan, ajtóstól a házba módszerrel, de finoman utalhatsz rá, hogy mennyire fontos ő neked. Mi veszíteni valód lehet? Ha nem teszed meg, nem harcolsz, feladod, mintha már nem is létezne, egy életen át bánni fogod! Ha, mégis kiderül, hogy ő csak barátként tekint rád, akkor, legalább tudod, hogy te megpróbáltad, nem rajtad múlt. Ha legközelebb eléred MSN-en, légy férfi, és tedd meg a kezdő lépéseket az irányban, hogy érezhesse, nem közömbös számodra, és nem úgy, mint barát. Sok sikert kívánok! Ne add fel! :hug: :hug: :hug:

_________________
Kép

Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem.


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Lunci 2011.10.03. 14:24-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 14:01 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Ó te drága gyermek.Ne keseredj el igen is harcolj!!!! meg kell neki mondani mit érzel.
Sejtettem hogy ez miatt nem tudsz aludni.Ez érthető de nem szabad ennyire a lelkedre venni.Olyan fiatal vagy még hidd el meg találod azt a lányt akit az égiek neked szántak. :hug: :hug: :hug: :hug:
Szeretlek te nagy gyerek.Sok ölelés és puszi a homlokodra,(csak hajolj le!)

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 15:13 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Idézet:
Az estét még tökéletesebbnek éreztem, amikor megláttam, hogy MSN-en online elérhető állapotban van A lány, A Nagy Ő, akivel kb. egy hónapja találkoztam utoljára. Kellemesen elbeszélgettünk arról, hogy november hatodikán elmennénk hozzá Kőszegre. Aztán jött a hidegzuhany, egy elejtett félmondat, ami neki lehet hogy örömhír, csak nekem nem volt az... Kb. egy hónap alatt összeszedett egy társat, egy szerelmet, és állítása szerint már a srác többször is hangoztatta a lány felé a szeretetét.


Tomikám !

De ,te miért NEM????
Régóta a szivedben él ,tudom,nem egy fellángolás !!
Miért nem mondtad el neki ?
Talán arra várt ,arra a szóra ,vagy vár még mindig .
Néztem ,előfordulhat Ő ,más mint a többi ,de már egy hónapos kapcsolatot
ki szoktak irni a közösségi oldalra a lányok :roll:
Próbáld újra ,lehet szenved Ő is !!
Neked olyan hihetetlen kisugárzásod van ,
nem hiszem ,hogy nem veszi észre :hug: :hug: :hug:

"Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...) Egy hatalmas, áradó folyó a világ... viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül... és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont, melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz. Nem is értem, miként lehetséges ez... Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat, te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral."

(Gaál Viktor)

Tomikám,kerestem Neked valami vigaszt adó szót ,erre a Tőled alig idősebb

fiatalemberre bukkantam.

Kép

Úgy érzem a gondolataiban kicsit hasonlit Rád .

Idézek a vele készült interjúból.

"- Valószínűleg unod már a kérdést, engem mégis érdekel: hogyan lett belőled író?

- Nem lettem író, hanem az maradtam. Ötéves koromban rájöttem, hogy jól tudok történeteket kitalálni és mesélni. 15 évesen írtam egy 1500 oldalas eposzt. "

"- 1500 oldal tizenévesen… Leckét nem kellett írnod??

- Kellett volna… Én nagyon zárkózott, magának való gyerek voltam. Ha megkérdeznéd a gimnáziumi barátaimat, azt mondanák: elszállt fazon volt, akiről azt hitték, majd esztétika szakra megy. De nem így történt. Az 1500 oldalas eposzt 17 éves koromra megírtam, és úgy képzeltem, hogy beküldöm egy kiadóba, a kiadó pedig hasra esik és megjelenteti. Aztán idejön Steven Spielberg, ő is hasra esik, majd megfilmesíti."

" Azért talán még nem késtél le semmiről… 28 éves vagy.

- Éppen ez az egyik szorongási faktorom, hogy elpazarlom az időmet. Sokszor töprengek: vajon megéri nekem írónak lenni? Az volt az ideám, hogy művész leszek, és megjobbítom a társadalmat. De közben ráébredtem, hogy egyrészt valamiből meg is kell élni, másrészt meg, a társadalom nem akarja, hogy megjobbítsák.
Jön egy könyvötlet, megragad, és nem ereszt. Most például az foglalkoztat, hogy milyen szörnyű a mai felnövekvő generáció helyzete: se igazi szülők, se igazi tanárok nincsenek. Persze minden korban azt mondják az idősebbek, hogy ejnye, milyenek ezek a mai fiatalok. De ma már valóban kritikus méreteket ölt az értékválság, a bűnözés és az erőszak. Jelenleg erről írok."

"- Legutóbb megjelent regényedhez, a Varázserdőhöz Szepes Mária írt ajánlást. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy művüket a spirituális irodalom nagyasszonya méltatta. Így beszélt rólad: „Találkozásunk okkal történt, előre elterveztetett, így és most kellett bekövetkeznie.”

- Ó, ő egy tündéri öregasszony volt. Az első találkozásunk egy életre velem marad. 98 éves volt, szinte már porcelán törékenységű testben, mégis annyi energia áradt belőle, hogy amikor kijöttem, elsírtam magam. Felolvastam neki a regényből, ő pedig később tollba mondta az ajánlást. Mások közel 100 évesen – ha egyáltalán megérik – már a nevükre sem emlékeznek. Ő azonban szellemileg teljesen friss volt, tele tenni akarással. Pedig régóta betegeskedett, de mintha még valami dolga lett volna itt… Különös, talán szimbolikus egybeesés, hogy a könyv szeptember elején jelent meg, és ő is éppen ekkor távozott az élők sorából. Sajnos a kötetet már nem tudtam elvinni neki. A halála után napokig csak ő járt a fejemben, hogy mit adott nekem, és vajon mit kell továbbvinnem."


Tomikám!

Hiszek benne ,hogy van egy útad ,amit elöbb-utóbb végigjársz ,
teljesited ,mindazt ami az álmod ,a vágyad !

Nagyon szeretlek!!!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 17:42 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
Elolvastam az írásod Seth. Sajnálom. :( :( :(
Mosr hirtelen nem is tudom, mit írjak...

Vagy még is!
Kezd megfogalmazódni bennem egy Szösszenet is erről...
Na mindjárt el is kezdem megírni. ;) ;) ;)
Kis türelmet (vagyis sokat, ez minimum félórás/órás hadművelet :lol: :lol: :lol: )

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 17:48 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Dolgoz rajta várunk rá.

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 17:57 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Olvastam, olvasgattam....Wass Albertet többször, Seth-et szintén. De most nem akarom szavakba önteni érzéseimet, ugyanis nem tudom. :( Egy elcsépelt közhelyes mondás viszont örökérvényű:

"AZ IDŐ MINDEN SEBET BEGYÓGYÍT" :hug:

"HA AZ ÉLETBEN BECSUKÓDIK ELŐTTED EGY AJTÓ, SZINTE AZONNAL KINYÍLIK EGY MÁSIK, CSAK ÉSZRE KELL VENNI..." :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.10.03. 19:14 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
Királykék káosz

Idegesen pattantam fel a gép elől, miután elolvastam Seth legújabb írását. Dühösen kiviharzottam a szobából, becsapva az ajtót.
- Miért van az, hogy ezzel az egyiptomi istennel mindig történik valami rossz... Tisztára olyan, mint én... - morogtam.
A bejárati ajtóval már nem voltam ilyen durva, bár az se kis lendülettel érkezett a helyére. Kiléptem a kapun is és megálltam az út közepén. Sehol egy lélek. Egy fekete villámot azért elersztettem, ami szétrobbantotta az összes utcai lámpa villanykörtéjét.
- Tökéletes - gondoltam, majd át is változtam Brutakává. Újonnan felvett formám kék-arany színű volt egy nagy maszkkal és egy hatalmas, kétvégű karddal. A Dimenziókapuk Maszkja arany színben izzott, majd megjelent előttem egy hatalmas, fekete lyuk szerű képződmény. Habozás nélkül beleléptem. Ezúttal nem ugrottam dimenziót, csupán teleportáltam ezen az idő és univezumsíkon...

Seth éppen a Mesetopikot nézte. Megnyomta egere jobb gombját és a frissítésre kattintott. Egy új hozzászólás jelent meg, a szerző Makuta Teridax. Majd hirtelen egy dimenziókapu jelent meg a háta mögött. A meglepetéstől felugrott Tamás egy pillanat alatt Sethté, az egyiptomi káoszistenné alakult. Támadásra számított, ám e helyett csak egy békésen kilépő, arany és kék páncélos félig fém, félig élőlényt látott.
- Makuta? Hát te? Mit keresel itt? És miért nem vagy fekete-vörös?
- Ez egy másik formám. Más szín, más képességek. De ha úgy jobb, akkor váltok... - éppen, hogy kimondtam ezt, máris Makuta Teridaxxá váltam.
Ám nem csak én voltam kék. A káoszisten szemügyre véve feltűnt, hogy a szokott tűzvörös helyett királykék árnyalatot öltöttek a szemei és a szárnyai is.
- Látom nem csak én váltottam színt. Bár te gondolom nem önként... - szólaltam ismét meg.
- Nem. Olvastad mi történt igaz? Akkor mit csodálkozol?! - förmedt rám.
- Nyugi. Nem szekállni jöttem. Segíteni akarok.
- Hogyan? Hogyan tudnál segíteni? Ehhez a világ összes istene kevés... Én is, Te is, a Többiek is... Elveszett minden...
- Ne mondj ilyet! Minden rendbe fog jönni. Előbb utóbb.
- Hogy feltételezhetsz ilyet?! Semmi sincs rendben. Tudod milyen érzés ez? Van fogalmad róla, milyen kín?!
- Nem tudom... Csak sejtem. Nekem is nem egyszer kellett csalódnom és nem egyszer hittem, hogy elvesztem mindazt, ami fontos...
Seth látszólag menyugodott. Az idegességtől kitárt szárnyait összecsukta. Közelebb lépett. Mélyen a szemebe nézett, majd megkérdezte:
- Szóval... Mi is volt azzal a segítséggel?
- Na ez a beszéd! Gyere!
Megfogtam Seth karját, majd az Árnyak Maszkja még feketébb lett. Színünk elhalványodott, majd füstfeketére váltunk. Mindketten fekete ködszerűséggé váltunk, de alakunk megmaradt
- Mit csináltál, te idióta? - üvöltött rám.
- Semmi különöset. Nyugi, fél óra múlva elmúlik...
- És ennek mi értelme volt?
- Kövess... Megmutatom!
Seth gyanakodva, de követett. Ilyen formában fénysebességgel utaztunk, így egy pillanat alatt egy városban találtuk magunkat.
- És most? - gyanakodott megint az istenség.
- Nyugi. Most már nem gyorsan megyünk. Gyere utánnam!
Seth nem tudta mire vélni, hova viszem... Ám a tájról hamar rájött.
- Ez Kőszeg! És az a ház! Csak nem?!
- De.
- Nem megyek be!
- De jössz!
Ezzel megragadtam a karját és berántottam a házba a falon keresztül, mivel ebben az állapotban az anyagok nem akadályok. Egy szoba közepén találtuk magunkat. Egy lány ült a fotelon velün szemben. Sírt.
- Őőőőőő, Makuta? Miért nem lát minket? - súgta a fülembe, nehogy bárki meghallja.
- Azért, mert ez csak egy álom. Én képes vagyok éber lényben is álomhoz hasonló látomást előidézni. Sőt, képes vagyok más gondolatát az álmodba ültetni... Figyelj!
A lány megtörölte szemeit, amin elmosódott a szépen felvitt szemfesték. Majd elkezdte a gondolatait szavakba önteni.
- Miért? Miért nem mondta... Azt hittem, ha fent leszek Messengeren mond valamit... De semmit. Semmi szeretlek, érzek irántad valamit. Semmi. Miért nem mondta? Lehet én értettem félre és nem szeret? Ha mégis akkor jól elszúrtam... Nem kellett volna elmondanom, hogy közben már járok valakivel. De hát mit tehettem volna? Nem mondott semmit se akkor, se most...
Majd a világ elkezdett pörögni körülöttünk. Újra ugyanaz a szoba, de itt már nem sírt, csak komoran ült a lány. Itt is elkezdett beszélni:
- Vajon miért nem írt semmit? Nem szeret vagy belefolytottam a szót az írásommal... Én csak próbára akartam tenni, hogy be meri e vallani az érzéseit. Ezek szerint nem.
Ismételt illúzióváltás, most a lány már bolog volt:
- Na végre lekoptattam. Tudtam, hogy ez sikerülni fog. Gondoltam, hogy utána nem fog vallani...
Majd ismételten jött a pörgés, de most már újra Seth szobájában voltunk. Az illúziónak vége lett, így már mindenki úgy nézett ki, mint azelőtt.
- Na ennek mi értelme volt? Ezzel csak még rosszabb kedvem lett... - dühöngött.
- Tudom. Majd mindjárt jobb kedved lesz.
A vállára akartam tenni a kezemet, ám Sethingerülten megcsapta a közelgő kezet.
- Jól van, értem... Na szóval... Ennek az egésznek egy értelme volt. A három illúzió közül az egyik a valóságot tükrözte. Hogy melyiket? Azt nem mondhatom el. Ez a te utad. Csak láttam, hogy vakvágány felé sodródsz. Ezért mutattam ezt meg Neked. Egy út, ami háromféle lehet, ha rálépsz. Lehet neked kedvező vagy rossz is. És hogy ennek mi a jelentősége? Az, hogy ott van az esély, hogy Ő is szeret téged! Ott a lehetőség, hogy boldogok lehettek! Csak rajtad áll! Lehet, hogy most kiráykék káosz van benned, de merj lépni! Amíg van esély küzdeni kell. Én is sokszor orra buktam az élet ősvényén. És egy csomó utat a mai napig próbálok elérni. Ha százszor esek pofára, akkor is megpróbálom száz egyedszerre is! Mert mindig két út van... Van a visszavonulás és a küzdés útja. Amíg van remény, addig próbálkozni kell. És amíg élünk van remény. Mégha most nem is látod a fényt az alagút végén. Ne azzal törődj, hogy most nincs ott a fény. Az út egyenes. És soha ne állj meg!

Néma csönd ülte meg a szobát. Még a tücskök is elfelejtettek ciripelni, mintha értették volna ennek a végtelennek tűnő pillanat komolyságát. Mint ha ők is értették volna és tiszteletet adtak a néma gondolatoknak.

Az egyiptomi isten arcán legördült egy izzó vörös könnycsepp. A szárnyai és szemei ismét vörösben pompáztak. Megölelt majd így szólt:
- Köszönöm, barátom!


írta: Makuta Teridax

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Makuta Teridax 2011.10.30. 20:39-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43 ... 212  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség