14. tétel

Háttértárak üzemeltetése (összehasonlítás).
Háttértárak üzembe helyezése.
Mágneslemezek karbantartása.

Az információkat akkor is meg kell őrizni, mikor a számítógép ki van kapcsolva, illetve több információs rendszer, adat is használható kell, hogy legyen egy számítógépen. Ezért mindenképpen szükséges, hogy legyen egy olyan eszköz, mely az adattárolást a gép vagy a rendszer használata után (a kikapcsolás után) is megoldja. Ezeket a feladatokat látják el a háttértárak. Bizonyosaknak fontos a karbantartása, ezzel megnövelhetjük az élettartamukat.

Flash memória, Pen Drive

A flash memóriák először kis kártya formájában terjedtek el, elsősorban digitális fényképezőgépekben, de ma már mobiltelefonokban is megjelenik. Korai változatok a
Compact Flash és SmartMedia, manapság a legelterjedtebb az SD Card, XD Card, Sony Memory Stick, stb.

A Pen Drive nem más, mint egy USB csatlakozóval rendelkező Flash memória.
Plug and Play, Windows alatt nem kell neki külön driver. Mivel egyre több gépen megtalálható az USB csatlakozó, a hardver oldal nem szab határt az elterjedésének. Igen jó tárolási és megbízhatósági paraméterekkel rendelkezik. Írási sebessége 450 KB/s, a tárolt adatok várható elérési élettartama 10 év, kapacitása 32 MB-1 GB, kb. 10000-szer írható.

Merevlemez

üzembe helyezés

Manapság a winchesterek kaphatóak 160, 240, 400 Gb de kapható 1Tb-os  méretű is, 5400 vagy 7200-as percenkénti fordulatszámmal. A nagyobb fordulatszámú természetesen gyorsabb. Az üzembe helyezés úgy kezdődik, hogy keresünk neki helyet a házban, becsavarozzuk, és kiválasztjuk melyik csatornára akarjuk dugni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy melyik adatkábelt (bus) dugjuk rá. Egy kábelre több eszközt is csatlakoztathatunk, pl. szokásos a winchestert és CD/DVD meghajtót egy kábelre tenni, több merevlemez esetén célszerű külön adatkábelre kötni őket. Fontos ellenőrizni a helyes jumperelést (kis levehető pöckök hátul), a merevlemezt tegyük master módba, a CD/DVD meghajtót pedig slave-be, ha gyakorlottabbak vagyunk, akkor mást is lehet, de ha inkompatibilitási hibát jelez a gép, akkor erre (is) gyanakodjunk! Kell még merevlemezünknek egy áramforrás is, keressünk neki egyet a számítógépházban! (sárga, piros és fekete kábelek egy fehér csatlakozóval)
A következő lépés, hogy a Setup-ban, a Hard Disk Type, illetve valamilyen hasonló nevű menüpontban beállítjuk a merevlemezünk jellemzőit, ha nem értünk hozzá, akkor állítsuk Auto-ra, általában működik így is.
Ha több winchestert használunk, vagy több helyen használunk egyet, akkor célszerű ún. mobil rack-et szerelni a gépbe, ami egy fiókszerű műanyag eszköz, amibe be kell csavaroznunk a merevlemezt, és a ezután könnyen kivehetjük-visszatehetjük.
Ugyanezt kínálják az újabban megjelent USB-s eszközök, ezekbe ugyanúgy be kell csavarozni a merevlemezt, és USB portra kell dugni. A megoldás hátránya, hogy nagyságrendekkel lassabb, mintha mobile rack-ban használnánk a winchestert és IDE kábelre lenne dugva, előnye, hogy nem kell konfigurálni, plug and play.

Ha a lemezt a gép felismerte, töltsük be kedvenc operációs rendszerünket, mondjuk a Windows-t és formázzuk meg a lemezt! El kell döntenünk, hogy milyen fájlrendszert akarunk használni! Ha csak mi használjuk a gépet és csak Windows-t használunk, akkor gyakorlatilag mindegy. A Windows FAT és NTFS fájlrendszereket támogat, ha nagy winchesterünk van, akkor NTFS-t kell választanunk. Fontos dolog még a partícionálás, ami a lemez "felszabdalását" jelenti kisebb darabokra, így az egy darab lemezünk több független meghajtónak fog látszani.Pl. van egy 160 GB-os lemezünk, amit felosztunk 2 db 80 GB-osra, így lesz egy C: és egy D: betűjelű 80 GB-os meghajtónk, ami hasznos lehet pl. akkor, ha az egyik vírusos lesz, az adatainkat ilyenkor át tudjuk menteni a másikra. Hasznos még, ha egy gépen több operációs rendszert is akarunk használni, pl. Windows és Linux, stb. Természetesen használhatjuk a meghajtót egy 160 GB-os lemezként is.

karbantartás

lemezellenőrzés (scandisk)

A lemez felületének állapotát ellenőrizhetjük ezzel a szolgáltatással. A meghajtó kiválasztása után dönthetünk, hogy csak a lemez tartalmának ellenőrzését végezzük el, vagy a lemez felületének ellenőrzését is. Hiba esetén megpróbálhatjuk a hibát kijavítani a programmal. Teljes ellenőrzés esetén további beállításokat végezhetünk el. A lemezellenőrzés állapotát itt is egy folyamatjelzővel követhetjük nyomon a lemez állapotáról.

Lemeztöredezettség-mentesítés (defragmentálás)

A használat során a lemezre sokszor másolunk, sokszor törlünk róla, aminek az az eredménye, hogy az adatok nagyon rendezetlenül lesznek, így a működés lelassul és az olvasófej nagyobb igénybevételnek lesz kitéve. (Gondoljunk arra, hogy a lemez sávokból áll, ha az adat eleje a külső sávon van, a vége valahol belül, akkor az olvasófejet állandóan pozícionálni kell, ami időigényes.)
Erre nyújt megoldást, a Windows Lemeztöredezettség-mentesítő programja vagy a Norton Disk Defragmenter. Ezek a programok az adatokat fizikailag is rendszerezik a lemezen, így kisebb-nagyobb teljesítménynövekedés érhető el. (Pl. programok indulása gyorsabb lesz, a futásuk már nem biztos) A művelet fél órát is igénybevehet, de 1-2 havonta érdemes elvégezni.

Floppy

Üzembe helyezés

Ahhoz, hogy a floppy-n lévő mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végző program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre eső szektorokat kihagyja a további feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és track-ek száma a különböző tárolókapacitású lemezeken eltérő. Az 1.44 Mb-os floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk. Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.) kialakítása is.

CD/DVD-meghajtó
CD és DVD lemezekből egyaránt létezik egyszer írható, és újraírható változat. Az egyszer írható lemezeknél az adatokat a felírás után nem lehet letörölni, bizonyos esetekben a lemezre még további adatok írhatók. Az újraírható lemezek írása külön hardvert igényel. A CD-RW lemezek kezelése történhet hasonlóan a CD-R lemezekéhez, vagy cserélhető háttértárolóként is.
A DVD (Digital Versatile Disk) a legújabb CD fejlesztés. Az adatsűrűség növelésével és két adathordozó réteg egymás fölé helyezésével megoldották, hogy a lemez kapacitása elérje a 8,5 GB-ot. Ezen a területen 133 perces videó tárolható Hifi hangminőségben, több nyelven.

üzembe helyezés

A meghajtó beszerelése hasonlóan történik, mint a merevlemezeknél, a használathoz azonban gyakran külön szoftverekre van szükség, amit a gyártó adni szokott a meghajtóhoz. Ezek pl. CD-író programok, DVD lejátszó szoftver, amivel filmeket nézetünk, stb. Szokott járni a meghajtókhoz egy kábel is, amit a hangkártyába kell dugni, így zene CD-ket is tudunk hallgatni gépünkön.