Hagyományos és nem hagyományos dokumentumok a könyvtárban és ezek felhasználása a tájékozódásban és ismeretszerzésben

Az ősnyomtatvány fogalma.

Az ősnyomtatvány olyan nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától, az 1450-es évektől kezdve 1500. december 31-ig szedésnyomással, vagyis összerakható és szétszedhető betűkkel készült. Nem számít ősnyomtatványnak az úgynevezett táblanyomat.

Az ősnyomtatványok kezdetben a kéziratos kódexekhez hasonlítottak, általában nem volt címlapjuk. Címlapot 1470 körül kezdtek nyomtatni, és 1500 körül vált általánossá. Az első címlappal rendelkező ősnyomtatvány 1485-ben készült Velencében, Nicolas Jenson nyomdájában.

Az ősnyomtatványok, eltérően a mai könyvektől, ívfüzetekből álltak, az íveket egymásba helyezték. (Ma az íveket folyamatosan egymás mellé helyezik.) Az ősnyomtatványoknak nincs lapszámozásuk, ehelyett az ívfüzeteket látták el folyamatosan az ábécé soron következő betűivel.

Magyarországon a legnagyobb ősnyomtatvány-gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtárban van. A legrégebbi magyar ősnyomtatvány a Chronica Hungarorum (Magyarok Krónikája, másik elnevezéssel Chronicon Budense, azaz Budai Krónika), amely Hess András nyomdájából származik. A legrégebbi ősnyomtatvány Gutenberg Mainzban készült latin Bibliája, amely 1453-1455 körülre datálható.

A nyomtatott és nem nyomtatott dokumentum sajátosságainak összehasonlító ismertetése.

A dokumentumok jellemző sajátosságainak áttekintése érdekében a továbbiakban nyomtatottnak nevezünk minden papíron sokszorosított, és elektronikusnak minden, számítógépen tárolt dokumentumot. Mielőtt sorra vennénk az egyes dokumentumtípusokat, először megpróbáljuk megfogalmazni a nyomtatott és az elektronikus dokumentumok közötti különbségeket.

·         Amíg a nyomtatott dokumentumokra jellemző a statikus megjelenési forma, addig az elektronikus dokumentumokra a dinamikus, változó formában léteznek.

·         A nyomtatott dokumentumok az információhordozótól elválaszthatatlanul, kézzelfogható, diszkrét formában léteznek; a megjelenési formátum egyben e dokumentumok terjesztési módját is meghatározza. A digitális dokumentum ezzel szemben dinamikus, változó, a rögzített információnak nincs kötött sorrendje, egy meghatározott „olvasata”.

·         Ez a megállapítás igaz az egy adott hordozón (például CD-ROM-on) sokszorosított elektronikus dokumentumokra is, amelyek szintén a kézzelfogható kategóriába tartoznak. A hálózati elektronikus dokumentumok viszont kevésbé kötődnek egyetlen megjelenési formátumhoz, egy meghatározott közeghez (gondoljunk arra, mennyire más formát ölt ugyanaz a hálózati dokumentum, ha például képek nélkül töltjük le, vagy más böngésző programmal nézzük meg)

·         lényeges különbség, hogy a nyomtatott dokumentumokat „készen kapjuk”, a kinyomtatás után sem a rögzített információk sorrendje, sem a képek színe stb. nem változik. Az elektronikus dokumentumok létrejöttéhez viszont nemcsak az előállítás, sokszorosítás során, hanem a felhasználáskor is szükség van egy adott technológiára (hardver és szoftver eszközökre) – ezek hiányában ugyanis nem lehet az elektronikus dokumentum információtartalmát tanulmányozni.

·         További különbség, hogy a rendelkezésre álló technológiától függően eltérő módon jelenhet meg ugyanaz az elektronikus dokumentum (például más képernyőfelbontás mellett nem ugyanazt a képet látjuk).

·         A klasszikus nyomtatott dokumentum egynemű; jellemzően nyomdai úton sokszorosított, akár képeskönyvről, akár térképről, akár kottáról van szó. Az elektronikus dokumentum igen gyakran különböző elemekből tevődik össze, az egyes elemek további részekből állhatnak.

·         Az elektronikus dokumentum alkotóelemei a szerzői szándék és a tartalomból adódó logikai kapcsolatok mentén kerülnek egymás mellé. Az elektronikus dokumentum struktúrája igen összetett is lehet, és gyakran heterogén formátumú anyagokból * például szöveg, hang-, videofájlokból – áll.

A nyomtatott dokumentum főbb típusai: kiadványtípusok a könyvtári rendszerben.

Könyvek:

·         témája szerint:

§         szépirodalmi

§         ismeretközlő

·         kézikönyvek

·         segédkönyvek

időszaki kiadványok:

·         napilap

·         hetilap

·         folyóirat

·         évkönyv

·         sorozat

A nyomtatott kiadványok két fő kategóriába oszthatók: az időszakos kiadványokra (periodikákra),  melyek többé-kevésbé rendszeres időközönként jelennek meg, és nem periodikus, egyszeri megjelenésűekre. Az újságok és a folyóiratok időszaki kiadványok. Az újságok tartalma aktuális, a folyóiratok tartalma pedig kevésbé kötődik a napi eseményekhez.

Az időszakos kiadványokat csoportosíthatjuk

-                          megjelenési sűrűség szerint (napi, heti, havi stb.),

-                          tematikájuk, jellegük szerint  (hírlapok, képes hetilapok, szaklapok stb.).

Az ismeretközlő művek (monográfia, tanulmánykötet, kézikönyv) használati értéke az információszerzés folyamatában.

Monográfia: valamely szűkebb tárgyra vonatkozó kérdést, alkotói életpályát, földrajzi egységet kimerítően tárgyaló tudományos mű

Tanulmánykötet: egy tudományág részletkérdéséről szóló kisebb terjedelmű prózai írás.

Kézikönyv: 1. egy tudományágban elért eredményeket, alapvető tudnivalókat összegző, általában nagyobb terjedelmű könyv 2. bibliográfiák, lexikonok, adattárak és más, a tájékoztatásban használt művek egyik elnevezése.

Ezek használati értéke azért nagy, mivel ha egy kiemelt téma érdekel bennünket, akkor célirányosan tudunk ehhez megfelelő anyagot találni.

A segédkönyvek, mint a közvetlen ismeretszerzés alapvető forrásai (lexikon, enciklopédia, szótár, közhasznú ismeretek tára, adattár, fogalomtár, kronológia, névtár, atlasz).

Lexikon: adattár, ami leginkább a részletkérdések iránt érdeklődőknek készül, mert külön címszavak alatt magyarázza a részfogalmakat. Tárgyalhatja az ismeretek összességét vagy csak az egyes tudományszakokat (természettudomány, filozófia, irodalom stb.) Pl. Révai lexikon

Enciklopédia: adattár, amely a fogalmakat a lexikonnál nagyobb, összefüggő csoportokban tárgyalja, s így alkalmas arra, hogy az egyes tudományágak és eredmények összefüggéseire mutasson rá. A leghíresebb a Diderot által szerkesztett 35 kötetes francia enciklopédia, amely a felvilágosodás fogalmait tárgyalta. Az enciklopédiák általában a fogalmak betűrendjében közlik anyagukat, de néha tárgyi összefüggésben vannak csoportosítva.

Szótár: a nyelv szókincsét, vagy ennek egy részét tartalmazó, rendesen betűrendbe sorolt jegyzék. Lehet egynyelvű, ennek célja egy nyelv vagy tudományszak, ismeretkör szavainak jobb megismerése, továbbá két- vagy többnyelvű, ez az idegen nyelvek tanulását, kifejezéseinek megértését szolgálja. Különleges fajtája a szinonimaszótár vagy a helyesírási szótár, vagy egyéb speciális (pl. orvosi) szótárak.

Közhasznú ismeretek tára: menetrend, térkép, telefonkönyv, szaknévsor, kisokos. Ez minden állampolgárnak hasznos ismeret, a hétköznapokban segít.

Adattár: olyan dokumentum, amely faktográfiai információkat (konkrét tényt, tényleges eseményt) tartalmaz.

Fogalomtár: egy-egy tudományhoz vagy szakterülethez kapcsolódó fogalmakat definiál, vagy témakör szerint csoportosítva, vagy betűrendben.

Kronológia: adattár, mely a feldolgozott dokumentumokat időrendi sorrendben írja le.

Névtár:

Atlasz: térképeket tartalmazó könyv, amely nevét a földgömböt vállán hordó Atlasz titánról kapta. Fajtái: kézi, iskolai, történelmi, földrajzi stb. Más nagy alakú könyveket is gyakran nevezünk így pl. anatómiai atlasz, stb.

Az időszaki kiadványok jellegzetességeinek és típusainak bemutatása.

Régebben periodikumoknak is nevezték a többé-kevésbé rendszeres időközönként megjelenő kiadványokat. A könyvekhez hasonlóan a periodikusan megjelenő kiadványokat és sorozatokat is el kell látni nemzetközi azonosításukhoz szükséges azonosító számmal (1976 óta kapnak  ISSN-számot ).

Az időszaki kiadvány olyan előre meg nem határozott időtartamra tervezett kiadvány, amely egymást követő részegységekből (számokból, évfolyamokból, füzetekből, kötetekből stb.) áll, és ezeket rendszerint számozásuk, időrendi vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg egymástól. Időszaki kiadvány megjelenhet nyomtatott formában vagy más egyéb hordozón (mikrofilmlapon, mágneslemezen, CD-ROM-on vagy a számítógépes világhálón) is.

Az időszaki kiadványok fajtái

                Hírlap - rövid időközönként megjelenő kiadványok ( naponta, kétnaponta, hetenként)

- célja aktuális eseményről való tájékoztatás

Folyóirat – részegységeik meghatározott időközönként, például havonta, 

                   negyedévenként

Évkönyv – periodikusan megjelenő beszámolók, közlemények

- tartalmuk szerint:
· napilapok (társadalmi-politikai)
· magazinok (vegyes)
· szakmai lapok (minden tud.ág, művészeti ág, tevékenységi-érdeklődési kör)

- jellegük szerint:
· általános tartalmú (bulvártól szolid, mértéktartóig)
· szakmaiak: - tud. folyóiratok (tud. kutatók, elméleti szakemberek számára)
                                - szakfolyóiratok (adott terület művelői számára)
                                - ismeretterjesztőek (tud. területtel ismerkedők számára)
                                - ifjúsági folyóiratok
(jelleg, nem minőség)

- periodicitás (megjelenés gyakoriság a szerint
· napi
· heti
· folyóirat (havi)
· egyéb periodikus kiadvány (pár szám/év) ® témák elmélyültebb kidolgozása
· évkönyv

- értékrendjük szerint (kül. irányzatok, világnézetek)

hozzáférhetőség a könyvtárban: folyóirattartó állványok (előző pár szám is)
külön folyóiratolvasó, katalógus, kérőlap
régi évfolyamok külön
nem kölcsönözhetők (kiv. esetekben)
másolni lehet

A nem nyomtatott dokumentum fogalma és sajátosságai.

·         Hangzó anyagot rögzítenek a hangdokumentumok (audió)

Előállítás technikája alapján lehetnek

-               Elektronikus úton előállított pld. bakelitlemez – megjelenítő eszköze a lemezjátszó

-               Elektromágneses módszerrel rögzített információk hangszalagokra – megjelenítő eszköze a magnetofon

-               Lézeres eljárással viszik föl a digitalizált hangokat a kompakt lemezekre – megjelenítő

            Eszköze a CD-lejátszó

·         Képi anyagot rögzítő dokumentumok (vizuális)

-               Mikrofilm: szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, amelyek olyan erős kicsinyítéssel készülnek, hogy szabad szemmel már nem lehet olvasni a rajtuk lévő szöveget, mikroformátumú dokumentumoknak nevezzük. Alapanyaguk lehet film vagy papír, formájuk lehet tekercs vagy lap, olvasásukhoz speciális mikrofilmleolvasó szükséges.

-               Fénykép: használatához technikai eszköz nem szükséges.

-               Hologram, diafilm, némafilm: megjelenítő eszközeik a vetítő berendezések.

·         Képet és hangot is rögzítő (audiovizuális) dokumentumok

-               Hangosfilm – megjelenítő eszköz a filmvetítő

-               Videofilm – megjelenítő eszközei a televízió és a videolejátszó

-               DVD – megjelenítő eszköz a DVD-lejátszó

·         Hipertext és a multimédia: a hipertext a gondolatokat és az információkat nemcsak egy vagy két, hanem több szempont szerint kapcsolja össze. A hipertext struktúrája egy gráf, amelynek csomópontjaiban találhatók az információk, a csomópontokat összekötő élek pedig az egyes információk közötti kapcsolatokat  jelentik. A felhasználó e mutatók segítségével tetszőleges sorrendben haladhat az olvasással. Több irányban lehet közlekedni, nem előre meghatározott útvonalon, hanem a felhasználó pillanatnyi szükségletei, érdeklődése, hangulata alapján.

Összehasonlításuk adathordozó és megjelenítő eszköz szerint (hanglemez, hangszalag, CD, fénykép, hologram, mikrofilm, diafilm, némafilm, hangosfilm, videofilm, DVD, mágneslemez, CD, DVD).

Hanglemez:

Hangszalag:

CD:

DVD:

Fénykép:

Hologram:

Mikrofilm:

Diafilm:

Némafilm:

Hangosfilm:

Videofilm:

Mágneslemez

A multimédia jelentősége az egyéni ismeretszerzésben.

A multimédiát gyakran úgy definiálják, mint „képek, hangok, szöveges együttesét. Ilyen alapon a tévéadás is multimédia lenne. A fenti megfogalmazásból egy nagyon fontos elem a számítógép hiányzik. A számítógép biztosítja az interaktivitást. Az interaktivitás lényege : a multimédiaműben a továbblépés irányát az olvasó választja meg ; a lekérdezés menetét az olvasó irányítja. A felhasználó számára a multimédia az információt mozgóképek, szöveg és hang formájában, interaktív kezelőfelületek segítségével jeleníti meg.

Az elemi információs problémák megoldására a segédeszközök – lexikonok, szótárak, adattárak – gazdag tára áll rendelkezésre. Külső formájukat tekintve a szótárak és a lexikonok többsége könyv alakban áll rendelkezésünkre, de egyre jobban terjednek a számítógéppel olvasható szótárak és lexikonok is, elsősorban a CD-ROM formában megjelenők. A MULTIMÉDIA SZEMLÉLETES!