Témakör: Életművek – Arany János
2. tétel: Arany balladái
Arany János (1817-1882)
Élete:
Arany János 1817-ben, Nagyszalontán született. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel.
1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez biztosította a családalapítás lehetőségét. 1840-ben meg is házasodott. Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál). Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László.
1844-től (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845 júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is.
Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt egy ideig. Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála). 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg.
Balladái:
Kisepikai műfaj, melyben lírai és drámai elemek is vannak.
A ballada szó valószínűleg az olasz ballare (táncolni) illetve a ballada (táncolt mű) szóból származik. A ballada a XIII-XIV. században terjedt el a mai Olaszországban. Eleinte erősen lírizált mű zenélve, énekelve. A ballada az epika, a líra és a dráma határán van, mindhárom műnem jegyeit magában hordozza. A sűrített cselekmény háttere általában valamilyen erkölcsi konfliktus, mely rendszerint tragédiába torkollik.
Az európai költészettörténetben már a XIV. században jelen van. Fénykorát a XVIII. század második felétől éli a folklórkultusz hatására.
Típusai:
a.) A szerkezet és történetmondás alapján:
– románcos: latin nyelvterületen alakult ki, erős líraisággal átszőtt,
többnyire egyenes
vonalú cselekményvezetés
– skót–székely típusú: tragikus eseményt dolgoz fel, kihagyásos szerkesztés,
- párbeszédes forma, térbeli és időbeli síkváltás
b.) Esztétikai minőség szerint:
tragikus- és vígballada
c.) Szerzőiség
szerint:
– népballada
– műballada
A balladához közel álló műfaj a ROMÁNC.
Ballada Románc
- gyors, sietős - lassú. Kényelmes
- állandóan halad - pihen, szünetel
- jelenetez - képeket fest
- párbeszédes - leírásokban gazdag
- drámaibb - epikaibb
- az egyén belső elhatározása - epikai végzet
- elnagyolt jellemzés - a külső tényezők is
- mélyebb lélektani alap - a véletlen, mint a végzet
- komolyság - könyedebb
Petőfi és Vörösmarty halála után fölvállalja az alkatától idegen, de erkölcsi szempontból kikerülhetetlen feladatot, a nemzeti költő szerepét. Balladáiban a nemzeti megmaradás, helytállás és hűség problémáit fogalmazza meg. A bukás után a műfaj lehetőséget teremt ezek áttételes, ám kihallható megfogalmazására.
Arany balladáinak rendszerezése:
Keletkezés szerint:
☺ Nagyszalonta (1847-51) első balladák
pl.: Szőke Panni
☺ Nagykőrös (1850-es évek)
pl.: Ágnes asszony
A walesi bárdok
☺ Pest (1860-as évek)
pl.: Endre királyfi
☺ Budapest (1877)
pl.: Vörös Rébék
Hídavatás
Téma szerint:
☺ Parasztballadák (népi ihletésűek)
pl.: Tengerihántás
☺ Történetiek
pl.: Mátyás anyja
Szondi két apródja
V. László
☺ Romantikus ihletésűek.
pl.: Tetemrehívás
Az ünneprontók
☺ Nagyvárosiak:
pl.: Hídavatás
Párviadal
Szerkezeti megoldás szerint
☺ Egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladák
◊ Jellemzői:
Lépcsőzetes elbeszélés
Kihagyások
Gyors átkötések
pl.. A walesi bárdok
Zács Klára
☺ Többszólamú, előrehaladó szerkesztés.
◊ Jellemzői:
Szaggatottság
Térben vagy időben páruzamos történések
pl.: Szondi két apródja
V. László
☺ Egyszólamú, de körkörös felépítésű balladák:
◊ Jellemzői:
A befejezésben a kezdő képsor visszatér
pl.: Ágnes asszony
Keletkezési háttere:
Az Ágnes asszony 1853-ban íródott. Alapjául az szolgált, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki egész nap a patakban mosott.
Szerkezete:
Keretes szerkezetű mű.
A mű három szerkezeti részre bontható:
1., A patak partja (1-4. szakasz)
2., A börtön és a tárgyalóterem (5-19. szakasz)
3., Újra a patakpart (20-26. szakasz)
A téma rövid összegzése:
A lappangó lelkiismereti konfliktusnak, a bűntudatnak bomlasztó hatása egy naiv, szép, érzéki asszony tudatában, s ez egyben az asszony megőrülésének magyarázata. Arany felfedezi a tudatalatti fogalmát (megelőzi ezzel az orvostudományt). Felismeri az éber tudat bizonyos cenzúrázó, elfojtó szerepét: egyes élményeket nem akar tudomásul venni, visszaszorítja őket a tudat alá, főleg a negatívokat. Ágnes asszony patakparti szavai arról árulkodnak, hogy valami titkos, talán bűnös dolog történt, amit senkinek sem szabad megtudnia.
A ballada az asszony megőrülésének fokozatairól szól. Barta János szerint Ágnes elmezavara a vér láttára következik be megrázkódtatásszerűen. A börtönben Ágnesnek a megőrülésen jár az esze. A ballada szembeállítja az őrület éjszakáját és az ész világosságát. A tárgyaláson a bírák szánalommal nézik Ágnest, aki a kihirdetett ítéletet fel sem fogja igazán, csupán az jár a fejében, hogy most nem fogja tudni kimosni a véres lepedőt. Kitör belőle a zokogás, a liliom a harmat, a vízgyöngy, a hattyú szerepel Ágens asszony metaforájaként, ezek a szavak a fehér tisztaságot jelképezik. A bírák elfogadják Ágnes asszony elmezavarát, hazaküldik, hogy mossa ki azt a lepedőt.
A harmadik szerkezei egységben Ágnes asszony a patakparton van, haja megőszült, a patak kis hullámaiból szilaj habok keletkeznek. Ekkor az asszony már megőrült.
A lélektani folyamat mellett a másik olvasási lehetőség az erkölcsi. A bírák az isteni igazságszolgáltatás képviselői lesznek, Ágnest hazaengedik, hiszen a megőrülésnél nincsen nagyobb büntetés. Egy harmadik olvasási lehetőség szerint Ágnes a bűnbeesett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy őrületet „bocsát rá”, így még életében lehetősége nyílik vezeklésre, elkerülvén az örök kárhozatot.
Ebben az előtörténet késleltetve van. Tömbszerű a felépítése, azonban nem az elején, hanem valamivel később, a cselekmény előrehaladtával ismerjük meg. Itt is jellemzőek a kihagyások, az itt lejátszódó cselekményeket tulajdonképpen nem hiányoljuk, következtetni tudunk rájuk, és a kihagyásos szerkezet miatt tömörebb lesz a ballada (ez a sűrítés egyik formája). Ettől lesz drámai a történet. Arany lépésről lépésre mutatja be Ágnes asszony megőrülését. A legfontosabb része a történetnek az, amikor Ágnes a börtönben van, hiszen ekkor egy lélektani folyamat - Ágnes megőrülése játszódik le. Egy belső küzdelem ez, amit érzékeltet a refrén. Ez lehet Ágnes asszony szövege, de vannak helyzetek, amikor más is mondja (lírai én). Bűntudatát fejezi ki, de - azzal, hogy folytonosan ott van minden versszak végén - azt tudatja, hogy már megőrült. Megpróbálja eltűntetni a nyomokat és saját lelki sérüléseit. Ágnes harcol a megőrülés és az öregség ellen (ezeket a harcokat még kiemeli a fény és az árnyék harca is). Legnyugtalanítóbb motívuma a mű végén megjelenő állandó visszatérő, monoton, időtlen mosása, ezáltal szánandó és félelmetes egyszerre. Ez mutatja őrültségét valamint azt, hogy bűne alól nincs feloldozás (bár a bírák éppen őrültsége miatt mentik fel), büntetése lesz egész életében az állandó lelkiismeret furdalás: Lelkiismerete egyre láttatja vele a vérfoltot, ezáltal késztetve örökös mosásra: Ennek ellenére sohasem tudja lelkiismeretét, becsületét megtisztítani e mocsoktól. Arany balladáiban ez a tanító jelleg tehát a visszatérő téma: a könnyelműségből bűn származik, ha engedünk a kísértésnek, ez sokszor gyilkosságba torkollik vagy őrületbe.
Ajánlott irodalom: Imre László: Arany János balladái