Témakör: Portrék – Vörösmarty Mihály romantikus világlátása gondolati költészetében

7. tétel: Vörösmarty Mihály bölcseleti versei

Vörösmarty Mihály (1800-1855)

A reformkorszak legnagyobb költője. A kor eszmei törekvése a kor problémájának: függetlenség és polgárosodás harcának összekapcsolása volt. Eddig e két eszme csak külön - külön jelentkezett. (A Martinovics - szövetség kapcsolja először ezeket össze.)

Élete:

- 1800. dec. 1. született Pusztanyéken, elszegényedett katolikus nemesei családban, nyolc testvére volt.

- 1811-től Székesfehérváron

- 1816-tól Pesten tanult. 16 éves korában, apja halála után Perczel Sándor 3 fiának nevelője, közben elvégzi az egyetem filozófiai szakát.

- Börzsönybe költözik, a falusi magányt választja. 1816 és 1825 között több mint 300 lírai verset írt. Nagy erővel készül az írói pályára, azonban vallomásaiból elkeseredés hallatszik.

- 1821-ben lobbant fel reménytelen szerelme Perczel Adél (Etelka) iránt.

- Egy évre joggyakorlatra megy Görbére, ahol a fiatal és vidám jurátusok kibillentették mélabújából. Életre szóló barátságokat kötött és itt ismerkedett meg, illetve került kapcsolatba a kor haladó nemesi Habsburg-ellenes mozgalmával.

- Pesten újra neveli a Perczel-fiúkat,

- 1826-ban leteszi az ügyvédi vizsgát.

- 1830. nov. 17-től az Akadémia rendes tagja. Rendszeresen kap fizetést.

- 1841-ben megismeri Csajághy Laurát, későbbi feleségét.

- Elfogadta az 1848-as forradalom vívmányait, támogatta a Batthyány-kormányt.

- 1848-tól képviselő, többször van összetűzése Petőfivel. A világosi fegyverletétel testileg-lelkileg összetörte, bujdosott, majd 1850-ben feljelentette magát a katonai törvényszéken. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt. Pesten lakott állandó orvosi felügyelet mellett, majd

- 1855. nov. 19-én halt meg Pesten.

Költői pályájának első szakaszában (1823-27) a nemzeti öntudat ébresztője. Tanítványa Perczel Mór, a szabadságharc hős tábornoka, tetteivel visszamutat Vörösmartyra.

● A Perczel ház zsarnokság elleni felháborodása és a történeti múlt tisztelete, összefonódik a nemzeti függetlenség neves igényével.

A húszas években erősödő nemzeti ellenállás, valamint a gazdag Perczel kisasszony iránt érzett szerelem felfűti alkotókedvét, majd megszületik egy fantasztikus hőskölteménye a "Zalán futása" 1825 folyamán. Hősi eposzának célja a nemességét felrázása ill. tettekre sarkallása volt. A múlt példájával buzdít a jelenre. A honfoglalás kori eposz témáját Anonymus fesztájából meríti. (Árpád elűz egy bolgár fejedelmet.)

● Az 1825-ös országgyűlés sem váltja valóra a költő honfi-reményeit. Ráébred az igazságra, hogy nem elegendő a múlt dicsőségének, diadalainak idézése, költészetét bámulatos tisztánlátással a múltból a jelen felé fordítja.

● A 30-as években szenvedéllyel veti magát az Akadémia munkájába. Részt vett például a magyar helyesírás szabályainak kidolgozásában, emellett értelmező szótárt, valamint nyelvtant állított össze.

Azt vallja, hogy "legszentebb vallás a haza, s az emberiség". Hazaszeretete tettekben nyilvánul meg. Kisfaludy halála (1830) után ő vette át két barátjával az irodalmunk irányítását. A magyar irodalmi élet központi alakja lett, Petőfi is hozzá fordult segítségért.

Amikor az első reformországgyűlés eredménytelenül végződött, kiábrándult a közéletből és romantikus álmodozásba kezdett. A szerelmi boldogságot tartja - saját reménytelen szerelme (Perczel Etelka iránt) ellenére - egyedül elérhetőnek, az ember számára enyhülést, megnyugvást adónak. Ez fejeződik ki a Csongor és Tünde című mesedrámájából.

Bölcseleti versek

Gondolatok a könyvtárban (1844.):

☺ A verset kiváltó élmény: Felkeresi barátját, Toldi Ferencet, az Akadémia könyvtárában, majd egy felolvasó ülés alatt megírta a verset.

A vers műfaja rapszódia.

Jellemző jegyek: - szabad áramlása az érzelmeknek,

 - nagyobb zaklatottság,

 - kötetlenebb forma,

 - merész asszociációk,

 - látomásszerűség, s a képzelet csapongása jellemzi.

A versindítás: megszólítás

☺ A költemény alaphangulata: komor = az emberek nem egyenlők, csak a boldogtalanságuk rokon.

☺ A vers központi kérdése (“Ment-e a könyvek által a világ elébb?”) valójában egyidős a művészettel és gondolkodással. Már Platón és Arisztotelész véleménye is megoszlott a kérdésben.

- Arisztotelész a katarzis lélektisztító és -nemesítő hatásáról beszélt.

- Platón eltiltotta volna Államának lakóit a művészetektől.

- Az újkori gondolkodás történetében Rousseau válasza jelent mérföldkövet, kérdésessé téve a kultúra, a művészetek erkölcsjobbító hatását. Vörösmarty tehát ehhez az örök problémához fordul vissza, s párosítja hozzá a romantika, a XIX. század egyik gyötrő kérdését, a gondolat és tett, eszme és valóság antitézisét.

Ellentétekre épül. Negatív jelzők alakítják ki.

Az első kérdések nyersek és indulatosak. (Változott – e , javult – e  életünk a tudományok hatására? → a válasz : NEM) Az újabb kérdésekre adott válasz keserűen gúnyos. ( a haladás az emberi egyenlőtlenséget növelte)

NEM KÖVETKEZETT EL AZ ÉSZ + IGAZSÁG VILÁGA.

A versépítő paradoxon arra épül, hogy a század első felében anyagból, ruhából készítették a papírt. A technológiai–gyártási elvet bölcseletivé tágítja Vörösmarty. A valóságban, az eszme realizációjában a szellemi törekvések megcsúfolását látja, a tragikus iróniát, mely eszme és valóság között feszül. Feloldható-e bölcseleti szinten a tragikus ellentét, van-e célja, értelme az emberi törekvéseknek, vagy minden törekvés értelmét veszti a körkörösség abszurditásában (=képtelenség) és értelmetlenségében?

A válasz megkerüli a bölcseleti szintet, és a küzdés-etika jegyében fogalmazza meg az emberélet értelmét, kikerülve ezzel a célirányosság vagy körkörösség dilemmáját. A vers kettős zárlata ezt példázza. Előbb az ember, mint antropológiai lény, mint individuum (=önálló egyed) célját és feladatát fogalmazza meg: “a föld s az ég fiából” az ég fiává válni. A romantikus antropológia dualizmusát ekként véli feloldani Vörösmarty. Másodszor az ember, mint kollektív lény kötelességét írja le: közössége javát kell szolgálnia a “szellemharcok” (azaz nem a forradalom) által.

Fordulat:

„És mégis – mégis…”

Zárlat:

Küzdeni kell - az emberi célokért

- a jobb világért

- és a nemzet felemeléséért!

Ezért gondolati, bölcseleti költemény!

Az erős érzelmi hevület magyarázhatja azt, hogy gyakran ellentmondásba kerül önmagával: így például a Bábel tornya, mely a kultúrtörténetben a káosz és zűrzavar kelléke, Vörösmartynál pozitív példa lesz. A vers felépítését, szerkezeti lüktetését a költői kérdések biztosítják, melyek jelzik a többszöri nekifutást, a problémával való viaskodást.

Verselése:

10-11 szótagos rímtelen jambusi sor

Guttenberg – albumba

Műfaja: epigramma

Keletkezési háttér. A könyvnyomtatás 40. évfordulójára kiírt pályázatra írta megemlékezés

Alkalmi vers = Guttenberg tiszteletére kiadott albumba készült – 1840–ben jelent meg.

Alapgondolata: - erkölcs

- tudomány

- könyv hivatása

- a világ emberibbé nemesítése

Szerkezete: 1 mondat

- A hit és kétely szólal meg benne.

- Felvilágosult, humanista és utópista gondolatok (a jó harc nélkül győzedelmeskedik)

- 12 sor = 5 időhatározói feltételes mellékmondat

Ezeknek a feltételeknek kell teljesülnie, hogy méltóan élhessen az ember

- 13-14. sorban a következmény megfogalmazására kerül sor.

MEG KELL szűnnie: – az áltudománynak

  - az erőszaknak

  - és az emberi egyenlőtlenségnek.

MEG KELL valósulnia: - szent békének

 - igazságos társadalomnak

 - népek összefogásának

Versformája: 7 disztichonban íródott