Témakör: Portrék – Mikszáth Kálmán novelláskötetei

8. tétel: Mikszáth novellái

Élete:

Palócföldön a Nógrád megyei Szklabonyán született 1847. január 16-án gazdálkodó kisnemesi családban. A középiskola alsó hat osztályát a rimaszombati református gimnáziumban végezte. Selmecbányai református líceumban érettségizett. Tevékeny tagja volt az iskolai önképzőkörnek. A pesti egyetemen négy évig jogot tanult, azonban diplomát nem szerzett. Majd Balassagyarmaton lett tisztviselő. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Mauks Ilonával, akivel 1873-ban össze is házasodott. Ezt követően Pestre költöztek, ahol Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett. 1874-ben saját költségén kiadta első könyvét Elbeszélések címmel, két kötete hozta meg számára a kívánt sikert. Kálmán fiuk már születése másnapján meghalt. Súlyos anyagi gondjai miatt kénytelen volt elválni feleségétől. Két és fél évig az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztője, itt érett igazi művésszé. Ezt követően 25 évig a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Megjelentette új elbeszéléseit A tót atyafiak (1881), ill. A jó palócok (1882) címmel, melyek meghozták a várva várt elismerést. Anyagi helyzete rendeződött, így ismét megesküdhetett 1882-ben szeretett feleségével.

A Petőfi Társaság, a Kisfaludi Társaság valamint az MTA mellett a Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament tagja. Az eladó birtok , Szent Péter esernyője, A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás. 1882-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentetett meg A Tisztelt Házból címmel (ironikus hangnem). Egyre inkább kiábrándul kora politikájából, ekkor műveiben ennek az érzésének ad hangot. Ezután novellái, elbeszélései, regényei gyors egymásutánban követték egymást. A gavallérok, Beszterce ostroma, Új Zrínyiász, Két választás Magyarországon, A Noszty fiú esete a Tóth Marival, Mikor a mécs már csak pislog (novelláskötet), Különös házasság, A fekete város. Népszerűsége nőttön nőtt, szinte már Jókaiéval vetekedett. Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától.

1910-ben a 40 éves írói jubileumi ünnepségek után néhány nappal, május 28-án váratlanul meghalt.

Mikszáth parasztábrázolása:

→ Mikszáth műveire kezdetben nagy hatással volt Jókai romantikája, mégis eltért tőle. Mikszáth egy teljesen új világot mutat be, a parasztok világát. Parasztábrázolása csendes líraiság és a szelíd humor jellemző.

→ Műveiben a korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta: az úri svihák, a csirkefogó ill. az úri Don Quijote, az illúzióvilágban élő, nemes eszmékért reménytelen harcot vívó egyén.

→ A népmesékből, balladákból sokat merített, ez alakította ki a stílusát, az ún. asztali beszélgetéseket. Történeteinek hangneme nem elborzasztó, az író inkább igyekszik tompítani a tragikus események élét.

→ Általában ragyogó emberi jellemeket mutat be, akikkel legtöbbször tragikus események történnek, meg akarja győzni az olvasót arról, hogyha az élet úgy hozza, a legegyszerűbb emberből is erkölcsi nagyság válhat.

→ Novelláiban a természet együtt él és lélegzik az emberi sorsokkal, az érzelmek előképét vagy utórezgéseit mutatja be.

→ Azonban a paraszti életet nemesi szemüvegen keresztül szemléli, ezért óvakodik a naturalista eszközöktől, a hétköznapi gondok nem jutnak el hozzá. Minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb gondja van. Tehát Mikszáth Kálmán Móriczcal ellentétben nem valóságosan festi meg a parasztokat.

Mikszáth novellái, regényei:

Novella: rövid terjedelmű, zárt epikai alkotás, az életnek egy bizonyos mozzanatát mutatja be. Gyakran tartalmaz drámai fordulatokat, mivel az érzelmek sűrítetten fordulnak elő, ahol is minden szó fontos. A novella sokak szerint a legnehezebb műfaj.

Mikszáth számos novellája A tót atyafiak ill. A jó palócok című kötetében található meg. Ezek a történetek nem csupán falusi idillek - ahogy sokan vélik - a legtöbb írás mélyén - balladai sejtetéssel - ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, a kettétört emberi sors. A paraszti idillt azonban mindig feldúlja valami, mely eseményből a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. Jellegzetes Mikszáth írói magatartása is, ahogyan előadja történeteit. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. Ezért tudja olyan természetesen magáévá tenni a falusi ember önszellemét, babonás hiedelmeit, a népi mondavilágot. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő, regélő alakjába, s a naiv, élőszóbeli előadás formáit utánozza. Közbeszúrt anekdotákkal, lírai kitérésekkel mintegy ébren kívánja tartani a hallgatók figyelmét.

Tót atyafiak

A Tót Atyafiak négy terjedelmes elbeszélést tartalmaz. Mind tragikus; különleges, zárt világban játszódnak, ahová a civilizáció még alig jutott be. Ezekben az írásokban még találhatók romantikus motívumok, ám azzal, hogy Mikszáth a paraszti élet felé fordult, el is távolodott a Jókai féle úri-nemesi romantikától. Novelláiban az egyszerű falusiak főhőssé nőnek, Mikszáth felismeri ezeknek az embereknek a lelki tisztaságát, romlatlanságát. A író a népi mesemondó tudatvilágát imitálja, s a naiv, élőszóbeli előadás fordulatait utánozza.

Jó palócok

A második kötet (1882.) 15 kis palóc elbeszélésből áll.

A mű az író szülőföldjének tájaira vezeti az olvasót, itt jobban otthon is érzi magát, mint a Felvidéken, az itteni emberekről sokkal felszabadultabban ír. Itt alkalmazza a később oly’ elterjedt szabad függő beszédet, azaz, nem lehet eldönteni, hogy az író vagy a szereplő gondolatai, érzelmei öltenek-e nyelvi formát.

Parasztjai lényegesen különböznek az előző kötet bogaras, magányos különceitől. Mikszáth palócai kedvesek, falvakban laknak, jó barátok, s talán mindenki rokona mindenkinek, titkaik nincsenek (egyetlen kivétel van: Filcsik István, akit mogorva, pogány embernek tartanak, akinek csak a bundája számít, amit végül ráterít egy koldusasszonyra, s gyermekére).

A 15 kis novella együttes terjedelme meg sem közelíti a négy tót elbeszélést, ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő. Kivételes remeklések ezek Mikszáth életművében, melyekben a sűrítés mesterének bizonyult. A balladaszerűséget a palóc elbeszélésekben a gyakori tragikus mozzanatok támasztják alá. A novellák balladás hangulatát, sejtelmességét fokozza a babonáknak, hiedelmeknek a világa is.

Ilyen Az a fekete folt és a Lapaj, a híres dudás c. elbeszélés is, melyek rokonságban állnak egymással (Tót atyafiak, 1881)

Az előbbi mű hőse bensőséges viszonyban van a természettel, birkáit mind ismeri, s csak 3 ura van: az Isten, a talári herceg és a vármegye. Az elbeszélést végig mondák légköre lengi be, sok a mesebeli leírás és túlzás, s Olejről is népdal szól, s ezer juha van: meseszám. A falusi közvélemény szemében Olej Tamás egy érzéketlen ember, erdei vadállat, mert a felesége sírján egyáltalán nem sírt. Ám az író feltárja lelki életének bonyolult mélységeit, melyből kiderül, hogy 16 év után sem halványult el benne felesége emléke. Igazi jelleme akkor tárul elénk, amikor az ifjú Taláry Pál herceg el akarja csábítani a bacsa 16 éves naiv kislányát, Anikát. Anika és az egyetlen környékbeli fiú, Matyi is vonzódik egymáshoz. Olej Tamás meginog egy kicsit, mikor a herceg az egész nyájat kínálja fel neki. A gazdagság kísértése és a kíméletlen önvád között gyötrődik, eleinte az emberi tisztesség győz benne, ám egy meggondolatlan pillanatában enged a csábításnak. Ez a pillanatnyi erkölcsi botlás a bűntudatnak, a mardosó önvádnak olyan viharát kelti lelkében, hogy egészen belebetegszik, hallucinál, s szinte már megőrül. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a gazdagságért eladta a lányát. Ezt a terhet már nem bírja elviselni, felgyújtja az aklot a juhokkal együtt, mely egy „fekete folttá” ég el, ő maga pedig világgá szaladt. Olej Tamás meghasonlottságában, önmagára mért súlyos ítéletében az emberek morális kétségbeesése nyilvánul meg, aki nem tud becstelen módon élni. Ez az erkölcsi igényesség emeli a dúsgazdag és kéjsóvár herceg fölé, aki nem érzett semmi lelkifurdalást.

A cím:

A történetből sokat nem árul el; sejtelmes hatása annál erősebb. A befejezésre utal, csak az utolsó oldalon értjük meg jelentését.

→ a konkrét történések helyszínét jelöli

→ a mesék világát

→ az örökkévalóságot is felidézi.

Tehát a cím az időtlenség hatását kelti.

Szereplők jellemzése:

Főhős: Hallgatag, szófukar, szívtelen embernek tartják. Nem igazán érintkezett emberekkel. Kevély, dölyfös ember.

Mikszáth belülről, részvéttel ábrázolja hősét és a falusi közvéleménnyel szembeszegülve mondja ki azt, amit mások nem akarnak észrevenni: „Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkozik!” Ez a mondat kulcsfontosságú, mert ezt igazolják a novella későbbi történései is.

Olej leánya: 16 éves gyönyörű teremtés. Karcsú termetű, ábrándos tekintetű. Kedves és mosolygós, a világot, az embereket olyan tisztának látja, mint amilyen ő maga. Ártatlan és naiv kislány, akinek szívében nyiladozni kezd a szerelem. Nem lát még át az emberek önző szándékán, hiszen a természet nevelte, harmonikus, romlatlan világba élte életét.

Szerkezete:

1, Expozíció:

Mikszáth messziről indítja a történetet. Először a színhelyet rajzolja meg. Mesei szépségű a táj (tulipánvirágok, magas, százados fák), mesebeli az akol is. De ennek leírásában szinte észrevétlenül már az élőbeszéd kifejezései, a természetes nyelvi beszéd fordulatai is szerepet kapnak.

Olej Tamás nyájának bemutatása.

Már ebben a részben megfigyelhetjük, hogy természet és ember nagyon közel állegymáshoz.

2, Fordulat:

Brezina ura, a fiatal Taláry Pál megjelenik. Mindrről Anika elbeszéléséből értesülünk.

Anika édesapja harmadnapig szótlanul tűri a herceg gyakori látogatását. Ekkor azonban úgy dönt, beszél a herceggel, aki közli: „Nekem a lányod kell mindenáron.” – Ez a mindenáron szó jelzi gátlástalanságát, és arra is utal, hogy nem feleségenek, csupán kedvesének (szeretőjének) szánja.

3, Befejezés:

A herceg birtokát és ezer birkáját ajánlja fel Anikáért. Ekkor Olej lelki szemei előtt megjelennek a a mesebeli gazdagság képei. Ingadozni látszik, de még képes nemet mondani. Felülkerekedik benne a természetes emberi tisztesség. Taláry azonban átlátja Olej lelki tusáját, ezért taktikát változtat. Meg akarja szöktetni Anikát, s arra kéri, hogy hunyjon szemet a dolog felett. A bacsa rábólint erre a megoldásra, de azonnal meg is bánja azt. A mardosó önvád, a bűntudat elől nem tud menekülni. Belebetegszik a történtekbe. S amikor megpróbálja megfordítani az eseményeket, már késő, a herceg elvitte a leányt. Ezután felgyújtja az aklot a nyájjal együtt.

Az elbeszélés romantikus és realista vonásai:

Mikszáth kétféle ábrázolásmódot ötvöz a novellában.

Romantikus vonás: a témaválasztás, a leányszöktetés, a főhős különös alakja, az ellentétekre épülő kompozíció, Anika lakjának megformálása.

Realista vonások: a környezetrajz - a felvidéki táj valósághű bemutatása, Mikszáth arisztokrataellenessége, csípős észrevételei, illetve Olej Tamás lélektanilag hiteles ábrázolását.