Témakör: Látásmódok – Jókai Mór

11. tétel: Az arany ember motívumai

Élete:

1825. február 18-án született Komáromban, Jókay József ügyvéd harmadik gyermekeként. Nemesi származású. Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanult. Erre az időszakra tehető a reformkor kezdete, a nemesi kiváltságok léteznek, Jókai azonban nem a földből akar megélni, értelmiségi pályára lép (polgárosodás szelleme, amely a nemesi társadalmat értelmiségi pályára kényszeríttette). Édesapja 1837-ben meghal. Pápán megismerkedik Petőfivel. Még Kecskeméten tanul, amikor Zsidó fiú című drámájával az Akadémia pályázatán dicséretet nyer. 1846-ban írta első regényét Hétköznapok címmel: már fölismerhetőek művészetének jellegzetességei, képzeletének gazdagsága, fordulatos meseszövése, lebilincselő stílusa és humora. Ekkora már végzett ügyvéd, de a siker hatására az Életképek című laphoz szegődik. Tagja a Tízek Társaságának, átveszi az Életképek szerkesztését. A márciusi napokban az ifjúság egyik vezére. Elveszi Laborfalvy Rózát, politikai küldetésben jár a bécsi fölékelőknél. Buda eleste után Debrecenbe megy a kormánnyal. Arad után bujdosni kényszerül a Bükkben, 5 hónapig rejtőzködik Tardonán.

            Ebből az élményből születik meg 1850-ben az Egy bujdosó naplója című könyve. Akkor találta meg igazi hivatását, amikor mások elhallgattak. Hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók. Álnéven Forradalmi csataképek című novelláskötetet jelentet meg, mely a szabadságharc dicsőséges eseményeit idézi fel. A nemzeti összefogás írójaként kerüli a belső vitákról, meghasonlásról szóló témákat. Történelmi regényeivel (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon) a XVII. századi Erdély életét, a pusztítás borzalmait kívánta bemutatni, a magyarság hősiességének bemutatásával a nemzeti öntudatot felébresztését akarta elérni. A reformkor eszményeit, a nemzeti felemelkedésért vívott küzdelmet, a nemzetegyesítés, az érdekegyesítés célját mutatja be az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című dialógiájában. Ez egy családregény, a társadalom körképét sűrítve mutatja be. Az egymásra következő nemzedékek egymástól eltérő magatartása igen jellemző a történelem fordulópontjain. Kárpáthy János, a nábob, még a maradiság ironikusan bemutatott képviselője, fia, Zoltán, már a legnemesebb liberális és hazafias eszmék hordozója.

            1861-ben az országgyűlésen a határozati párt képviselője. 1863-ban átveszi A Hon szerkesztését; sajtóvétségért egy év börtönbüntetést kap (egy hónap után szabadul). 1865-ben beválasztják a képviselőházba, melynek 31 éven át tagja marad.

            Az új földesúrban a nemesi passzív ellenállás köré fon dicsfényt. A nemzeti bizakodást igyekszik serkenteni, mikor azt példázza, volt ellenségeink közül a jó szándékúak belátják tévedésüket, az önkényuralom hivatalnokai pedig vereséget szenvednek a becsület és a nemzeti érzés arcvonalai előtt.

            Az 1869-ben megjelent A kőszívű ember fiai a szabadságharc erős eszményítéssel megrajzolt hőseposza: a magyar nemzet sorsa azon múlott, voltak-e árulók, akik megbontották a nemzet egységét. A nemzet ügyét tiszta személyek képviselik - akik negatívok velük szemben. A bukás okát isteni beavatkozásnak ábrázolja. A Rab Ráby a felvilágosodás és a konzervativizmus harcait eleveníti fel. Ez Jókai legjellegzetesebb témája: a polgárosodás kezdete, bemutatása. A Fekete gyémántok a nemzeti polgárosodás, a hazai kapitalizálódás átfogó ábrázolása. Romantikus vágyait fogalmazta meg: a főhős (köznemes) a modern társadalmi körülmények között nem süllyed dzsentrivé, hanem vállalkozóvá válik. Jókai abban reménykedett, hogy a nemzeti, a magyar kisüzem diadalt arathat a külföldi tőkére épülő nagyüzem felett. Az arany ember az illúziókkal való leszámolás, a kiábrándulás regénye. Felismerés, mely szerint tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni. A főhős kettős életébe, két asszony közötti vergődésébe saját érzelmi valóságát sűríti Jókai. Kiúttalanságát pedig az jelzi, hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti.

            1875-ben a kormánypárt tagja és képviselője lesz, amit fokozatos népszerűtlenség követett. 1896-ban lemond az alsóházban való szereplésről. Utolsó éveiben az írás már inkább kenyérkeresés volt. Kalandregényeket írt, ahol a történelem csak háttér, már nem a nevelés, hanem a szórakoztatás a cél. A kuruc korban játszódik A lőcsei fehér asszony című műve. 1893-ban jelenik meg a Sárga rózsa című elbeszélése.

            1894-ben 50 éves írói jubileuma (100 kötetben művei Nemzeti Kiadás). 1899-ben elveszi a szegény, 20 éves, zsidó Nagy Bellát, ekkor rokonai és a közvélemény elfordul tőle. 1904. május 5-én 80 évesen halt meg Budapesten.

Az arany ember

Keletkezési háttere:

1872-ben jelent meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi helyzete egyre jobban megszilárdul (1871-ben felépítette balatonfüredi villáját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné is. Családi élete viszont válságba jutott: feleségét 1869-ben méltatlan körülmények között nyugdíjazták, aki meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységgel gyötörte. Az író az 1870-es évek elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy e műve az illúziókkal való leszámolásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen.

A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása után, a kiábrándultság jegyében jelenik meg. Jókai a szabadságharc bukása után nemzeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szerelmi, magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki a tiszta természetbe. Nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény.

Az aranyember Jókai jelenében játszódik, és annak a legérzékenyebb pontját érinti: ez egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában.

Műfaja:

Karrierregény, hiszen egy alulról felemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. A meggazdagodása erkölcsileg tisztátalan, de a pénzét jóra fordítja.

Cselekmény:

Jókai ebben a műben a lélek történéseire koncentrál, Tímár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát.

A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. Egy belsőleg jó ember meggazdagodása. Tímár pozitív értékei sajátos körülmények között jelennek meg. Tímár és Tímea összetartoznak, amit nevük egybecsengése is bizonyít. Ezt az eleve elrendeltetést a végzet megzavarja, megakadályozza boldogságukat. Az író a bonyolult lélekrajzokkal, az előre- és visszautalásokkal is ezt a végzetszerűséget erősíti bennünk. Tímár és Tímea a Vaskapu mítoszának metafizikai világában egymásra találnak. Tímeának az igazi világa a metafizikai világ, ezért nem imponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki azonban nem sikeres. A házasság is csak formai volt, megőrzi a gyermeki világát. Megőrzi az eszmei tisztaságát, de mivel belekényszerítik a valóságba, boldogtalan. Tímár otthon van az eszmei és a szabad versenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalanságukért a felelős a pénz. A senki szigetén nincs pénz, egyház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelemben is idilli: eszményített képében az ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek, a természet világa az eszmény. A valós, szabad versenyes világban fel lehet emelkedni, de csak bűnök által és ezért senki nem lehet boldog. Az ember nem találhatja meg a boldogságot ezen a földön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja.

Felépítése:

A szerkezet epizódok elváló, majd összetalálkozó szövevénye, sajátosan többszálú a többi Jókai műhöz képest. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek (a menyegző napja Brazovicséknál), kiélezett értékhelyzetek (Tímea, Athalie), fordulatok, megkapó költőiségű leírások (pl.: Vaskapu leírása), váratlan találkozások, tömegjelenetek, ritmusváltások fordulnak elő - ahogy másutt is megszokhattuk az írótól. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező előadásmód, ellentétezés érvényesül. Jókai a mesélés nagymestere volt. A romantikus ábrázolásmód mellett írói eszköztárának másik részét az anekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép (pl.: Senki szigetéről), idill, adomák, a komáromi hétköznapok életanyaga. Tanulságos kitérő Teréza mama férjének és az idősebb Krisztyánnak az életútja.

Expozíció:

A regény öt fejezetből áll, s ebből az első. Megjelennek a legfontosabb motívumok, cselekményelemek s mindazok a szereplők, akik később majd formálják a regény történéseit.

Bonyodalom:

Timár megtalálja Ali Csorbadzsi kincsét. A főhős meggazdagodásának útját, házasságának boldogtalanságát kísérhetjük végig.

Tetőpont:

Tódorral való drámai párbeszéd.

Megoldás:

A befejezés nem szokványos. Jókai tartogat még egy kis izgalmat: Athalie gyilkossági kísérletét.

Egy műben a durvaszerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk, nagyjából magyarázatot tudunk adni a szereplők cselekedeteire. A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a finomszerkezetben található információkkal tudjuk megtenni. Tehát a finomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez.

Jellemek:

Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember. Timár Mihály rendkívül bonyolult jellem. A regény elején még a szokványos, romantikus túlzások fonják körül. Akadályokat nem ismerő, rendkívüli teljesítményekre képes. Kezdetben erkölcsi igényesség és feddhetetlenség jellemzi. Az egyszerű hajósból azonban vállalkozóvá, sikeres üzletemberré válik. Itt kezdődnek a bajok, ugyanis vagyonának az alapja a nem becsületes munka, korrupció, lopás. Erkölcsi tartása megingott, ezzel szemben viszont lelkiismeret - furdalást érzett.

Timár Mihály a siker minden kellékét megszerzi magának (vagyont, társadalmi pozíciót, az áhított hölgy kezét), valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg.

A főszereplő a Jókainál megszokott, kivételes képességű, abszolút főhős, aki kiváló hajós, előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. Olykor (pl.: Ali Csorbadzsi hullámsírba temetésekor) a véletlen is a kezére játszik; Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől menti meg a feszültségek tetőpontján, sőt a halott ruházata teszi lehetővé Timár számára az elvonulást Senki szigetére.

Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden próbálkozása, és ez: Tíméa szerelme. Hálát és végtelen szeretetet ugyan ki tudott váltani a török lányból, de az igazi szerelmet nem kapta meg. Ügyeskedés és önzés, igazolható (?) "tolvajlás" az üzleti életben természetes, sőt szükséges, de az emberi kapcsolatok így nem alakíthatók. Tímár bűntelen bűnössége, a boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tíméa szerelmét.

Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminek, akkor révbe érhet egy olyan szigeten, ahol a pénz, egyház, erőszak (itt a puska sem használható!) és törvény nem léteznek. Timár és Tímea érzelmi válságát Jókai finom lélekrajzzal jeleníti meg; a többi szereplő belső alkata egyszerűbb.

Timéa hideg szépség: fehér arc, sötétkék szemek, fekete haj, alabástrom test. Hatalmas lelkierő lakozik benne. Érzéseit mélyen leplezni képes. Befelé forduló, magányos alak. Kicsit hiszékeny. Segítőkész. Szívós, kemény munkára képes. Férjéhez a hála köti, hűséges hozzá. Boldogtalanság az élete.

Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője. Végletesen eszményesített nőalak. Jókai szavaival. „Ő a szűz, a tündér és a nő.” Odaadó, őszinte szerelemmel szeret. Talán a rousseau–i pedagógiai gondolat is ott van alakjában, hogy a természetben élő, a természettel harmonikus viszonyban lévő ember eredendően csak jó lehet. (hiszen nincs társadalom, nincs, ami negatív tulajdonságot, gonoszságot ébresszen az emberben)

Athalie Külső és belső tulajdonságai homlokegyenest ellentétesek. Kezdetben csupán gőgössége tűnik ki. Onnantól kezdve válik szinte démonian gonosszá, miután Kacsuka visszautasítja szerelmét. Bosszúéhes, a szenvedély mozgatja. Kívülről tettetett nyájasság, belülről csupa rosszindulat jellemzi.

Krisztyán Tódor A romantikus művek jellegzetes alakja. Ő a gonosz, a kiszámíthatatlan, ellenszenves szereplő. A lehető legváratlanabb pillanatban képes feltűnni.. Érdekes, hogy alakja, külseje folyton változik, például a Senki szigetén az első alkalommal divatúrnak öltözve jelenik meg: sötétkék frakk sárga gombokkal. A züllött kalandor, kém és zsaroló, mint a mesékben, nem tud diadalmaskodni. Az író szócsöveként Tódor bírálja a társadalmat: milyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré.

Kacsuka 30 év körüli fiatal katonatiszt. Vidám, nyílt ember. Timár Mihály volt iskolatársa. Timéa iránti szerelme mély és kitartó.

Árnyaltabb jellemrajzot Jókainál rendszerint a mellékalakokban találunk. Ebben a műben pl.: Brazovics Athanázné figurája reálisabb, színes, zsánerszerű.

Mesei sajátosságok a műben:

Nincsenek alakuló, fejlődő jellemek, színrelépéskor mindenkiről azonnal eldönhető, hogy a jó vagy a rossz kategóriába sorolható.

Onnan kezd a mese érezhetően regénnyé válni, amikor a hajón utazó Timéának ellenszenvessé válik Timár, mert túl magabiztosnak, nyersnek, durvának találja.

Kapitalizmus – ábrázolás:

A regényben 3 vállalkozó szerepel: Krisztyán Maxim, Brazovics Athanáz és Timár Mihály. Jókai nemesi származása, feudális gyökerei és beállítottsága alapján ne túlzottan szimpatizált a kapitalista rendszerrel, a kereskedést és a kereskedőket pedig kifejezetten elítélte

Jelentése:

Az ember nem találhatja meg a boldogságát ezen a földön. Ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű.