Témakör: Látásmódok – Örkény István

13. tétel: Örkény István: Tóték

A drámaírás sohasem tartozott a magyar irodalom legkedveltebb műfajai közé. Visszatekintve nem találhatunk oly sok nagy nevet és jelentős, meghatározó elődöt, mint lírikusaink között. Irodalmunk első, legjelentősebb drámáját Katona József írta, Bánk bán címmel. E mű szinte minden előzmény nélkül robbant be a magyar irodalomba, megteremtve ezáltal a magyar drámaírást. Katona József megjelenése után újabb hosszabb szünet következett. Kisebb próbálkozásoktól eltekintve a dráma, mint műfaj csak a XX. században kapott megújulási lehetőséget.

A XX. század egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb alkotója volt Örkény István. Nem csak a drámaírást, a novellaírást is megújította.

Mind novelláiban, mind drámáiban megtartja a műfajnak megfelelő szabályokat. Drámáiban nemcsak a "drámaiság", hanem humor is van. Az egyik legősibb műfajt ötvözi az emberek egyik alaptulajdonságával. Ez azonban egy nehezebben befogadható művet eredményez. Hol sírni, hol nevetni van kedvünk miközben műveit olvassuk. Ez a kettősség, ez az ellentétpár, ez a furcsa elegy adja meg műveinek azt a tulajdonságot, amit csak abszurdnak nevezhetünk.

Örkény István Tóték című drámáját sem nevezhetjük máshogy.

Örkény egyik legnagyobb negatív élménye a háború volt, ez a történet is a II. világháborúban játszódik le, a színhely a hátország, egy békés mátrai falu, de valójában a történet a háborúról, a háború jellemtorzító hatásáról szól. A történet röviden összefoglalva: a betegállományban lévő őrnagy rövid pihenésre vendégként Tótékhoz érkezik, ő a fronton lévő Tót fiúnak a parancsnoka, ezért szívesen fogadják, mert arra számítanak, hogy az őrnagy a frontra visszatérve kedvezményeket ad a fiuknak. Az őrnagy megváltoztatja a család életét, új életformát kényszerít rájuk, katonás rendet kényszerít rájuk, és papírdoboz készítésre fogja őket (az őrnagy szerint hasznos munkát kell végezni, és ez az). 13 napig tart a rémuralom, végre megszabadulnak az őrnagytól, de az váratlanul visszatér, és Tót, a házigazda fellázad, megöli az őrnagyot.

 Már a mű címe is ironikusan hat. Tót az egyik legelterjedtebb magyar vezetéknév. Az írók eddig kiemelték hőseiket a világból. Nem véletlenül írtak róluk művet. Ez már a nevükben (esetleg pozíciójukban) is megmutatkozott. A szerzők nevükön nevezik teremtményeiket. Ágika, Gyula, Lajos és Mariska - nem a legritkábban használt neveink. Van azonban olyan szereplőnk is, aki nincs megnevezve. Különösen érdekes ez ekkor, ha az egyik legfontosabb szereplőről van szó. Az őrnagy, egyszerűen, nincs túlbonyolítva. A nevek ill. a névtelenség jelentősége csak a mű elolvasása után válik világossá.

A történet helyszíne sem királyi palota, ami tele van intrikussokkal A mű egy kicsike faluban játszódik. Szintén egy a sok közül.

Az alapkonfliktus is csak abszurdnak nevezhető: egy család mindent megtesz a náluk nyaraló őrnagy kedvéért. A zsarnokoskodó katona az élőnek hitt fiú parancsnoka. Mindent megtesznek egy olyan ügy érdekében, amely már biztosan nem vezet sikerhez. Feláldozzák megszokott életüket, szokásaikat, végül már emberségüket is. Ez teszi a drámát igazán abszurddá, a felesleges áldozatvállalás.

Mariska és Ágika - anya és lánya - gondolkozás nélkül cselekszik az őrnagy szavára. Nem gondolnak másra, mint a drága Gyula (Fiú és testvér) életére és sorsának jobbra fordulására. Lajost, az apát, azonban tekintélyének megtartása is foglalkoztatja. Emiatt szinte már az első pillanatban megmutatkozik az őrnagy és az apa ellentéte. A maguk körében mindketten vezető pozíciót töltenek be: az Őrnagy katonai parancsnok, az apa a falu tűzoltó-parancsnoka. Az apa kezdetben felháborodik, később azonban a (család többi tagjának unszolására) felhagy állandó elégedetlenségével és panaszkodásával. Csak néha-néha hagyja, hogy elkapja az indulat vagy engedjen a fáradtságának. Ezek a mozzanatok a mű végére egyre sűrűsödnek, jelezvén ezzel a mű befejezésének (annyira nem is meglepő) tragikumát.

A dráma legfontosabb cselekménye a dobozolás. A konfliktus innen indul el, ebből bontakozik ki, végül ezzel záródik. A mű jelentős része ezzel a tevékenységgel foglalkozik. Leginkább az őrnagy pótcselekvésének nevezhetjük, amit ráerőltet a család többi tagjára is.

Nem hagyhatjuk ki a történetet elindító személyt sem. Ő a postás. Ez a motívum is igen ironikusan hat. A tűzoltóparancsnokot becsülő postás nem juttatja el a rossz híreket tartalmazó leveleket a családnak. Az a levél is, amely az annyira szeretett fiú, Gyula halálhírét hozta, a vizes hordóban végezte el küldetését, elindítván ezzel a történetet.

A mű, mint azt már írtam, kezdetétől fogva az abszurd végkifejlet felé mutat. Azt várnánk, hogy a tűzoltóparancsnok visszanyeri tekintélyét és helyreállítsa a rendet a házban. Ez azonban nem történt meg. Az őrnagy nemcsak Tóték házában, hanem a faluban is átvette a parancsnokságot.

A végső leszámolás, ami itt szó szerint is érthető, az utolsó oldalakig váratott magára. Kegyetlen volt, mégsem okozott akkora meglepetést, mint ahogy azt az ember gondolná. Embersége teljes elvesztése után Tót Lajos már csak az indulataira hallgat. A papírvágóval nem három, hanem négy darabba vágja az őrnagyot. Még leírni is rettenetes. A család azonban nem fogadja nagy meglepetéssel. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Ez a közönyösség volt a legszörnyűbb. Már nem számított semmi, még az egyetlen fiú, Gyula sorsa sem. Visszaszerezni az őrnagy által elüldözött életet. Bármi áron. De nemcsak a tűzoltóparancsnok cselekedete volt kegyetlen. Az őrnagy sem vette figyelembe Tóték fáradtságát a dobozolásnál, nem zavarta, hogy már emberségük feladását kívánta tőlük. Az őrnagynak ezért lett ilyen embertelen halála. Az ember úgy vesztheti el emberségét, hogy azt észre sem veszi. Egy érdekért, egy kitűzött célért vagy akár egy pozícióért bármit képesek vagyunk megtenni.

Az emberi méltóságnak nincs már akkora értéke a mai világban. Örkény ezen írásában is egy olyan kérdésre mutat rá, amin érdemes elgondolkoznunk.