Kertész Imre
1929, november 9-én született Budapesten. Zsidó származású.
1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwaldba, ahonnan 1945-ben kiszabadult.
Miután Magyarországra visszatért, 1948-tól a budapesti Világosság című lapnak dolgozott, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Ezután két évig katona volt, s azóta független íróként él és alkot mint műfordító.
Német nyelvű szerzőket fordít, pl: Nietzschét, Freudot, Rothot, Wittgensteint, akik befolyással voltak művészetére.
1975-ben jelent meg Kertész első regénye, a Sorstalanság, amely auschwitzi és buchenwaldi élményeire épül. Ő maga azt mondja: „Ha egy új regényre gondolok, mindíg Auschwitzr jut eszembe.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Sorstalanság egyszerű értelemben önéletrajzi volna: Kertész azt mondja, hogy önéletrajzi regényformát használt, de regénye nem önéletrajz regény. A Sorstalanságot először visszautasították. Mikor a regény 1975-ben végre megjelent, teljes csend fogadta. Ezt a tapasztalatot írta meg Kertész. A Kudarc-ban (2000). Ezt a regényt egy trilógia második részének szokták tekinteni, amelynek első része a Sorstalanság (1975), harmadik része pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért (1996). Kaddis a neve annak az imának, amelyet a zsidók a halottaikért mondanak. A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, a Sorstalanság és A Kudarc főszereplője. Elmondja a kaddisát a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra amely megengendte Auschwitzot.
További prózai művei : A nyomkereső-című elbeszélés (1977) és Az angol lobogó című novelláskötet (1991). Az 1992-ben megjelent Gályanapló, egy szépirodalmi formában megírt mű, amely az 1961-91-es éveket fogja át. A változás krónikája (1997) folytatja ezt a belső monológot ; az 1991 és 1995 között készített jegyzetei alapján.
Az 1989-es politikai változások után Kertésznek lehetősége volt a nyilános szerepelésre. Eőadásai, esszéi három kötetben vannak összegyűjtve : A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), valamint A száműzött nyelv (2001).
Kertész 1995-ben megkapta a „Brandenburger Literaturpreis”-t, 1997-ben a Kossuth-díjat és a „Leipziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung”-ot és 2000-ben a „WELT-Literaturpreis”-t, a „Herder-Preis”-t, 2001-ben a „Ehrenpreis der Robert-Bosch-Stiftung” és 2002-ben a „Hans-Sahl-Preis”-t.
2002: irodalmi Nobel-díj
Művek:
Sorstalanság – Budapest, 1975
A nyomkereső: Két regény – Budapest, 1977
Detektívtörténet. - Budapest : Magvetö, 1977
A kudarc – Budapest, 1988
Kaddis a meg nem született gyermekért – Budapest, 1990
Az angol lobogó – Budapest, 1991
Gályanapló – Budapest, 1992
A holocaust mint kultúra : három előadás – Budapest, 1993
Jegyzőkönyv / Kertész Imre ; Élet és Irodalom / Esterházy Péter. – Budapest, 1993
Valaki más : a változás krónikája – Budapest, 1997
A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt – Budapest, 1998
A száműzött nyelv – Budapest, 2001
Felszámolás : regény. – Budapest : Magveto, cop. 2003
Kertész Imre: Sorstalanság
1975-ben írta.
Műfaja: regény
Típusa: Holocaust regény- a témájáról kapta
Téma: Második világháború idején bekövetkezett zsidó deportálás.
Főszereplő: Köves Gyuri, zsidó származású, mostohaanyja és édesapja neveli. Édesanyjával ritkán találkozik, vissza akarja majd kapni őt a mű végén. Regény elején utolsó napját tölti az iskolában, mert szülei kiveszik őt, dolgoznia kell, mert apját munkaszolgálatra hívják be.
Helyszín: Auschwitz- Birkenau, Buchenwald, Zeitz.
Mű ideje: 1 év
Cselekménye: egyenes vonalú, lineárisan előrehaladó. A szerző időrendben meséli el a cselekvést. A mű Köves Gyuri lelki felnövésének folyamatát ábrázolja, 14 éves, tiszta lelkű fiú, jellemző rá az érett gondolkodás. Mű végére megváltozik az életfelfogása: megtörté válik, pedig akkor csak 15 éves.
Szerkezete: 9 fejezetből áll
Bevezetés: 1-2. fejezet: Apját behívják munkaszolgálatra, ismerőseik, barátaik látogatják meg a családot, egy ismerősre: Sütő úrra bízza az apa a családi vagyont: az ékszereket. A rokonok és ismerősök figyelmeztetik Gyurit, hogy innentől kezdve nagykorúnak számít, neki kell vigyáznia anyjára.
2. fejezet: Már 2 hónap múlva ábrázolja az eseményeket. A fiú egyik ismerőse, Annamária szembesült a zsidógyűlölettel.
Bonyodalom: 3. fejezet: E/1-es személyben mondja el a történetet az író. Köves Gyurit vonatra teszik, Auschwitzba viszik, más zsidókkal is megismerkedünk, pl: Bőrdíszművessel
4-8. fejezet: A láger életet mutatja be az író. 4-5. fejezet: Ezen belül kisebb egység: Auschwitz, Buchenwald, Zeitz bemutatása. Auschwitzban 3 napot töltött. A focipálya és a veteményes kert ellentétben áll a krematóriummal. Fegyencruhát kap, megborotválják> jelképesen jelzi az új élet kezdetét. Rántott főzeléket evett. 3 nap után továbbvitték Buchenwaldba, az idilli táj, állatkert tetszett neki. 64 921-es számot kapta. Zeitzben egy budapesti férfivel találkozott, beszélgetett, ezért egy SS homoszexuális tiszttől pofont kapott.
6. fejezet: Részletezi a tábori élet szörnyűségeit.
Tetőpont: 7. fejezet: Betegségét mutatja be, nem kap megfelelő ápolást, tetvek, bolhák, férgek eszik sebeit, majd egy ápoló felfigyel rá, ezek után jobb ellátást kap.
8. fejezet vége: Szovjetek megtalálják a tábort, elengedik a foglyokat.
Befejezés: 9. fejezet: Hazatérés, de nincs családja, igazi otthona, apja nem tért haza a lágerből, édesanyját nem találja.
Értelmezése: A sok borzalmat átélt fiú nem tudja elfelejteni ezt az 1 évet, megváltozott gondolkodása, életfelfogása, a szenvedésről és a nehézségekről való véleménye is.
Egy köznapi kalandregényre játszik rá.
Az időszerkezet összefonódik a metamorfózis technikájával
szabad – rab – felszabadult
A fordulópont a deportálás, a KZ
egészséges – beteg – gyógyult
Valóban szabad–e??
A) A regény elején szembesülnie kell zsidó identitásával (apját munkaszolgálatra viszik,
neki is dolgoznia kell, a nővérrel folytatott vita)
„az ember nem egészen önmaga határozhat erről...” ,”lényegesebb, amit kívül viselünk, a
sárga csillag”
„mi zsidók mások vagyunk"
B) családi viszonyai is erre utalnak
„anyám szerint hozzá tartozom, de apámnak ítélt a bíróság”
Tehát külső meghatározottság (sárga csillag), mások szándékainak való alávetettség
jellemzik.
Ezért a fordulópont , a deportálás korántsem olyan hirtelen és traumatikus: tréfálkozik a
társaival, szembeállítja magukat a tábori fegyencekkel. Amikor rádöbben, hogy ő is fogoly,
ez a korábbi életének átértelmezését jelenti, de a két állapot között pusztán fizikai a
különbség. Amikor felszabadul a tábor, ez sem vált ki belőle katarzist (Elmarad a leves?
Tegnap ilyesmi még nem fordulhatott volna elő)
Ez egy 14 éves kamasz, Köves Gyuri fordított fejlődésregénye. Gyuri végigjárja a szenvedés
útját, vívódva és önmagával szembesülve – ráeszmél a sorsépítés szabadságára, ami csak
demokráciában lehetséges.
A regényben egy 14 éves kamasz – egyedül áll a világban
· rendkívül naiv, megértő
· elsősorban befogadó
· több szinten ábrázol: látvány leírása, idézett beszéd, belső kommentár stb.
· a rengeteg idézet t beszéd azt is jelzi, hogy saját fogalmazása bizonytalan
· jó megfigyel , mindent ő jóhiszeműen kezel
· lelkesen jelentkezik No.–ba munkára
· Auschwitz tetszik neki: SS–tiszt, vizitáló orvos, futballpálya
A rabruha indítja el benne az eszmélés folyamatát, megérti a krematórium funkcióját.
Az elbeszélés menete kronologikus, de az események felidézése reflektálatlan, minden
esemény önmagában marad.
Csak jelen van, nincs múlt és jövő, nincs ok–okozati láncolat, az átélt eseménysor izolált és
értelmetlen.
A szerkezet íve – az értékvesztéssel egyidejűleg – lefelé tart egészen a holtpont ig. Hogyan
épül le egy személyiség?
Ettől kezdve fölfelé ível a kiindulóponthoz közelítve.
- "az elvárt panaszos retorika nincs jelen a regényben"
- a tapasztalatok fölidézése tárgyilagosan történik: nincs a tragikum, a szörnyűségek szinte közhelyszerű, igen elterjedt leírása
- Kertész ábrázolásában van valami lassú fokozás, helyesebben a fokozatos süllyedés érzékeltetése. Vallás, haza, emlékezés értelmét veszti, csökkennek a fejadagok, nincsenek tervek, ambíciók – ez a sorstalanság állapota. Közben a pesti srác felnőtté érik. Ekképpen az egész mű a nevelési-neveltetési regény sajátosan groteszk parodizálása lesz.
- nem halmozza a rémségeket, csak jelzi. Egyetlen eset: amikor elejt egy – nem is túl nehéz! – cementes zsákot, s ezt rögtön megtorolják, mint ahogy kegyetlenül, kínzással, majd halállal büntetik mások sikertelen szökési kísérletét. Ezek a villanások épp visszafogottságuknál, kivételes voltuknál fogva válnak megrendítővé.