Témakör: Világirodalom
15. tétel: A 19. századi regényirodalom – realizmus az irodalomban
Balzac: Goriot apó
A francia regény a XIX. században több nagy névhez kapcsolódik: Victor Hugo, Stendhal, Honoré de Balzac.
A XIX. századi francia regény jellemző típusa a karrier-regény, hősei vagy elvtelen és erkölcstelen törtetők vagy vívódó alakok, akik erkölcsi értékeiket próbálják érvényesíteni, az értékeikért folytatnak harcot. Vagy hasonulnak a korukhoz, vagy meghasonlanak önmagukkal, sorsuk tragikus bukás. Ilyen regény a Vörös és fekete és Balzac szinte minden regénye.
Balzac életműve egy regényciklus, címe Emberi színjáték, a cím utal Dante művére (Isteni színjáték). Balzac nem a túlvilágot, hanem a földi világot akarja bemutatni. 1842-ben jelenteti meg a 90 műből álló ciklus egyes darabajait, és még 50 mű megírását tervezi. Az 1816-48-ig terjedő időszak krónikása akart lenni, a francia társadalom körképének bemutatására vállalkozott. Kritikus szemmel nézte korát, bírálta a feltörekvő polgárság pénzimádatát, az arisztokrácia életmódját, ezért műveit kritikai realista alkotásoknak nevezzük. A ciklusban központi szerepe van a Goriot apó című műnek. Ugyanis-e mű írása közben született meg a ciklus terve. Rastignac pl. 14 regényben szerepel.
Goriot apó: a mű témaválasztását egy feljegyzés őrzi, egy valóban megtörtént eseményt dolgoz fel. Egy ember, akinek 6000 font évi jövedelme volt, akit a lányai tettek tönkre, úgy halt meg, mint egy kutya, így az író megjegyzése.
A cselekmény időpontja 1819, Párizs.
Hosszadalmas expozícióval kezdődik, részletesen mutatja be a helyszínt, valamint a szereplőket. Nyomasztó szegénység, reménytelenség jellemzi a panzió életét, egyes szereplők sorsát, eddigi életútját igen részletesen mutatja be, így a szereplők Rastignac, egyik lakótársa Goriot apó (úr), a harmadik egy titokzatos lakótárs Vautrin, egy lány Victorine, ők kerülnek közelebbi kapcsolatban Rastignac-kal.
A cselekmény több szálon fut, kb. 35 szereplőt mozgat az író, megjelenik a másik helyszín is, az előkelő paloták világa, Beauséant-vicomte-né előkelő hölgy, aki Rastignac távoli rokona. Rastignac itt ismeri meg Párizs előkelő oldalát. Itt ismerkedik meg két előkelő hölggyel Restaud grófné (Anastasie) és Nucingen báróné (Dolphin). Rastigane személye kapcsolja össze a két világot (a szegényt - a gazdagot), ő deríti ki, hogy a szép hölgyek a nyomorgó körülmények között élő Goriot apó lányai.
A regény cselekménye tulajdonképpen Rastignac döntése, erkölcsi konfliktusa, karriert akar csinálni, és keresi a sikerhez vezető utat.
Rastignac jelleme: tehetséges fiatal diák, elszegényedett nemesi családból származik, Napóleont tekinti példaképének, nagy ambíciói vannak, be akar kerülni a társdalom felső köreibe, becsületes, jó szándékú, a családjáért mindent meg akar tenni, gazdag emberként akarja meghálálni az érte hozott áldozatokat. Problémája: hogyan lehet boldogulni Párizsban, ahol a pénz jelenti a társadalmi értéket. Jellemének alakulásában nagy szerepe van, Vautrin és Beauséantné tanításainak, és Goriot apó élete példájának. Balzac társadalom-kritikája a regény szereplőinek szavaiban fogalmazódik meg.
Beauséantné észre veszi, hogy jámbor unokaöccse nem ismeri ki magát Párizsban. Beauséantné tanítása szerint a sikerhez vezető út a számítás, az önzés és az irgalmatlanság. Becsületes, és a szívére hallgató ember nem csinálhat karriert. A tanítások nem változtatták meg őt, Rastignac csak töpreng rajtuk. Részvéttel figyeli Goriot apó sorsát, segít rajta, zálogba adja az óráját gyógyszerért, ételért Gorio apónak. Megdöbbenve ítéli el Goriot apó lányainak ridegségét. Goriot apó tragikus sorsát, halálát látva megérlelték a tapasztalatok, elhatározza, hogy megváltozik, kíméletlen törtető lesz, feladja korábbi nemes elveit, nem akar Goriot apó sorsára jutni, aki önzetlenségének és jóságának lett áldozata.
Goriot apó: lányaiban csalódott, tragikus sorsú apa, „modern Lear király”, e mellett a kor jellegzetes embertípusa, vagyonszerzésének története a napóleoni háborúk korrupcióit idézi (hadi szállító volt). Feleségét elvesztette, így özvegyen nevelte fel lányait, nagy hozománnyal előkelő férjeket vásárolt nekik, a feltörekvő polgár az arisztokráciát utánozta, szerettek volna a felsőbb körökbe bejutni. Vejei azonban politikailag és társadalmilag kompromittálónak tartják a vagyon eredetét, megszakítják vele a kapcsolatot, lányai a neveltetésük és társadalmi helyzetük miatt viselkednek így apjukkal. A balzaci társadalom kritikája itt az, hogy a társadalom farkastörvényei szakítják szét az emberi kapcsolatokat, torzítják el a jellemet, így Goriot apó lányai maguk is áldozatok.
Vautrin: kulcsszereplő, titokzatos alak, kiderült róla, hogy szökött gályarab, az alvilág egyik vezére, szervező és tervelőkészítő, elméleti bűnöző. Sajátos filozófiája szerint ő nem erkölcstelenebb, mint a polgárok, hiszen a maga módján minden vagyont szerző polgár törvénytelen eszközökkel él, amikor vagyonát gyarapítja. A kis tolvajokat megbüntetik, a nagyok megússzák. Az író szatirikusan mutatja be a rendőrség és a bűnöző kapcsolatát, hasonló módszerekkel dolgoznak.
A mű szerkezete: mesteri, a több szálon futó cselekmény egységét a főszereplő Rastignac biztosítja, fordulópontot jelent Vautrin letartóztatása, innentől már csak két cselekmény szálán futnak az események, a két főszereplő kerül a középpontba.
A regény szerkezetét állandó feszültség jellemzi, ezt a jó és a rossz közötti különbség adja, elsősorban Rastignac belső vívódása adja. Fokozza a feszültséget a detektívregényekre jellemző titokzatosság, a drámai hatású jelenetek és a csattanóval történő befejezés.
A regény kritikai realista mű, erre jellemző vonások a regényben:
1. a valóságból vett téma;
2. a társadalomról adott reális kép, társadalmi típusok szerepeltetése;
3. a részletek pontossága;
4. a jellemzés, így pl. Rastignac realista jellem, előttünk alakul, változik meg, összetett, bonyolult alak;
5. stílusa realista, dísztelen, pontos, hangneme tárgyilagos.
Ugyanakkor romantikus is ez a mű: fordulatos, titokzatos, véletlenek kedvezése, nagy szenvedélyek, pl. Goriot apó romantikus alak.