Témakör: Színház- és drámatörténet

18. tétel: A nemzeti dráma megteremtése – drámai jellemek és konfliktusok

Katona József – Bánk bán

Katona a romantika és a reformkori függetlenségi harcok előfutáraként lép fel, saját irodalmi és politikai hangot megszólaltatva. Tehetsége drámai érzékében, gördülékeny színpadi játékában és a nyelvi erőben mutatkozik meg.

- Schiller hatása

- átvett szövegrészeket is tartalmaz

● szabadság és becsület védelme

● magánélet – közélet tragikuma

● gondolat – tett konfliktusa

● a bosszú kötelezettsége

● sejtés meg megbizonyosodás problémája

● nemzeti sorskérdés (márc. 15-i forradalmat ünnepelték vele)

● a szerelem drámája

A XIII. századból, II. Endre (1204-1235) korából a magyarok lázadásából - továbbfejlesztve az elnyomott jobbágyság ügyének bevonásával - vette a témát. II. Endre korát alkalmasnak tartotta maga korának nemzeti és társadalmi problémáinak, a nemzetre nehezedő idegen uralom és a parasztságot sújtó társadalmi elnyomás ábrázolására.

Keletkezési háttere:

1814-ben Erdélyben Döbrentei Gábor folyóirata, az Erdélyi Múzeum drámapályázatot hirdetett a kolozsvári állandó színház megnyitására.12 mű érkezett. Katona munkáját meg sem említették. 1819-ben átdolgozta, kinyomtatták. (Bárány Boldizsár segítette)

Forrásai:

-               történelmi olvasmányok

-               krónikák

-               Bonfini, Heltai művei

-               Shakespeare, Schiller és Weber hatása a szerkezetben és a jellemábrázolásban

Szereplők eredete:

Zöme hiteles történelmi személy. Kivétel Tiborc, Biberach, Izidóra.

Szereplők csoportosítása, jellemzése.

BÁNK                                    GERTRUDIS                                      KIRÁLY

                                                       köré csoportosulnak

Melinda                                                    Ottó                                        Myska

Mikhál                                                      Biberach                                 Solom mester

Simon bán                                                 Izidóra

Petúr

Békétlenek

Tiborc

GERTRUDIS                                                                       BÁNK

ártatlan                                                                              drámailag elhibázott szereplő,

gőgös                                                                               szélsőséges

romlott                                                                              van önfegyelme

zsarnok                                                                             higgadt

a világ gonoszságát képviseli                                              bátor

a családi érdekrögeszmés megszállottja                              okos

hiú                                                                                    törvényes

Konfliktusrendszer:

A nemzeti dráma értékrendjének csúcsán a nemzethez tartozás áll. A konfliktus a nemzeti érdek megsértéséből fakad. A Bojóthiak sorsa a Szent Istváni befogadó nemzet koncepciót erősítik. A Merániak azonban erőszakosságukkal, mohóságukkal egzisztenciális és erkölcsi érdekeket sértenek.

Az értékrend másik összetevője a család, mely sérthetetlen közösség, a nemzeti összetartozás szimbolikusan legkisebb egysége. Ezt sérti meg Ottó.

A konfliktus tehát kettős természetű, köz- és magánéletbeli, mely legnyilvánvalóbban Bánk és Gertrudis alakjában sűrűsödik össze, s kettejük összecsapása egyúttal a megbomlott harmónia helyreállítását is jelzi. A két főszereplő személyiségének összetettsége a felvállalt szerepek sokrétűségéből, egymást kiegyenlítő hatásából fakad.

Jellemek:

Bánk bán:

─       Nádor: A király távollétében ő a felelős az ország nyugalmáért, rendjének biztosításáért. Ez a szerep arra kényszeríti, hogy felülemelkedjen a konfliktuson, s személyében jelképezze az ország egységét.

─       Magyar: Országjárása során megismerkedik a nemzet sorsával, a bizonytalansággal, feszültséggel, melyet a Merániak buzgalma, hatalmi dominanciája és érzéketlensége okoz. Ezt az élményt erősíti fel Petúr, ki a nemesség elnyomatását, hatalomból való kiszorítását sérelmezi. Tiborc pedig a parasztság megnyomoríttatásáról beszél nagy-monológjában. Ez a szerep a békétlenekhez köti, kötné Bánkot.

─       Férfi, férj: Ottó terve, ill. annak megvalósulása a legszemélyesebb mivoltában, szerepében sérti Bánkot, s ez ismét a Merániak elleni fellépést sürgeti.

Nagy úr, nagy egyéniség. Felelősséget érző államférfi. Király- és törvénytisztelő, bátor, higgadt. Újfajta hazafiság jelentkezik benne, amely már a nép sorsát is számbaveszi, amikor a nemzet szabadságáért küzd. Végső felismerése, hogy a zsarnokságot csak erőszakos úton lehet megdönteni. Szerelmében mélyen érző férj. Lelkében súlyos küzdelem megy végbe, míg főként Melinda és Tiborc hatására elhatározza magát a királynéval való leszámolásra

Bánknak nemcsak a királyné megölését kell vállalnia, hanem a következményeket is, a vérfürdőt, az anarchiát, az elszabadult indulatokat, melyektől meg akarta védeni országát. A király belső dilemma után igazolja a tett jogosságát, de nem menti föl a következmények felelőssége alól.

Összeroppanásának másik oka a görög tragédiák klasszikus motívuma, mely szerint nincs arányban a bűn a büntetéssel, nincs a kettő között racionális, megokolható viszony. Bánk a világot uraló isteni törvények kegyetlenségét okolja: “Nincs a teremtésben vesztes, csak én”.

Bánk tragikumának okai:

            A nemesek visszahívják Bánkot.

            Bánk nem oldotta meg Tiborc problémáját.

            Magánéleti problémáit Melinda halála miatt már nem tudta megoldani.

            Tiborc kifejti, hogy nemcsak a magyar urakban van a hiba, hanem a magyar királyban is, hiszen a király nem fogadja őket. Felvetődik a jobbágykérdés. Az önkéntes örökváltsággal megoldódó javaslat, a jobbágyfelszabadítás azonban megbukik. Katona itt a kor problémáit veti fel: a magyarság nem kíván idegen királyt, nem kíván Habsburg elnyomás alatt élni. A haza és a haladás tükrében felvetődik a függetlenség, a polgári átalakulás (iparosodás, polgáriasodás, városiasodás).

Gertrudis és Bánk vitája felborítja a szerepek egyensúlyát.

Gertrudis:

─       Királyné: Bár nem közjogi méltóság, a szerep mégis megköveteli az önfegyelmet, a mérsékletet, az önkorlátozást. E szerepében el is utasítja Ottó tervét. Katona többször is királynőként aposztrofálja (=minősíti), jelzi Gertrudis szerepzavarát, hatalomvágyát.

─       Meráni: A nemzeti tragédia értékrendjéből következik, hogy a haza, mint legfontosabb érték, a Merániak tetteit is motiválja, így érthető, hogy Gertrudis a hazájabeliekhez húz, az ő érdekeit képviseli. A gyilkosság közvetlen kiváltó oka, hogy Bánk a Merániakra tesz sértő megjegyzést, erre ránt tőrt Gertrudis.

─       Nő, asszony, rokon: Ez a szerep Ottó mellé állítja.

Zsarnok királyné, ő képviseli az erőt. Hatalomra éhes, Szenvedélyes, büszke, okos, érzékeny, ravasz és kegyetlen. Erős egyéniség, uralkodni vágyó asszony. Méltó ellenfele Bánknak.

A konfliktus azonban nem szűkíthető le a két főszereplőre, sőt nem egyszerűsíthető le a különböző körök összeütközésére. Katona legnagyobb művészi erénye, hogy shakespeare-i minta nyomán minden szereplő mögé teljes életet, életutat rajzol, megteremtve azt a drámai szituációt, melyben az egyes szereplők megnyilatkozhatnak, s így teljes személyiségükkel vehetnek részt a drámai cselekményben.

Petúr:

Történeti alak. Egyes források szerint a királyné gyilkosa. Királypárti, Endre mellett áll. A békétlenek vezére, ő hívja vissza Bánkot. A hagyományos értelmezésben ő a rebellis, a “vértolulásos” magyar, aki csupán a nemesi osztályérdekeket képviseli. Valójában azonban reálpolitikus, az események őt igazolják, anélkül azonban, hogy Bánk egyéni tette megkapná a közösségi felhatalmazást. Ezért átkozza meg utolsó szavaival az “alattomos gyilkost”.

Tiborc:

Fiktív alak. Nagymonológjából kiderül, hogy nem nincstelen, hanem telkes paraszt. Van mit veszítenie a Merániak uralma alatt. Patriarkális viszony fűzi a címszereplőhöz, akinek már atyját is szolgálta. Öntudatát jelzi, hogy elutasítja Bánk adományát, hiszen a pénzzel mindenkin úgysem tudna segíteni.

Alakjában az elnyomottak sorsát ábrázolja az író. Bánkhoz ragaszkodó, szókimondó. Őszinte, igazságszerető, öntudatos ember. Bánkot főleg Tiborccal alkotott kapcsolata teszi hőssé, alakjának megformálása forradalmi tett.

Biberach:

Ottó szövetségese. Dramaturgiai szerepe: az intrikus. Tetteit, világszemléletét két tényező motiválja:

– a hazátlanság; nem kötődik egyetlen közösséghez sem, számára “ott a haza, ahol a haszon”.
– a család hiánya; anyja meghal, apja nem kedveli.

A nemzeti dráma két legfontosabb értékét nem birtokolja.

Ottó:

Gertrudis öccse. Fülöp király gyilkosa. Magyarországra menekül, nővére védelme alatt áll. Beleszeret Melindába. Tragikus vétség:
– a szerelem egyoldalú
– erőszakkal valósítható meg, megsértve a család szentségét

Ostoba, gyáva, becstelen, gátlástalan.

Melinda:

Drámai szerepköre a naiva. Vidékről kerül föl az udvarba, természetes kedvessége félreérthető Ottó számára. Férje nem áll ki egyértelműen mellette, Bánk tragikus vétsége az is, hogy eltaszítja magától Melindát.

II. Endre király: Alakjában az uralkodó felvilágosult, igazságra törekvő nemzeti uralkodót akarta ábrázolni.