színes feliratos amerikai thriller, 128 perc, 2006

                 thriller: (angol: izgalmat, borzongást okozó) A bűnügyi film és a horror határterületein    elhelyezkedő film, műfaj, amely elsősorban a bűn pszichológiai hátterére, a bűntettek elkövetésére és következményére – nem pedig felderítésére – valamint az elkövető személyre helyezi a hangsúlyt.

16 éven aluliak számára nem ajánlott

oka: megjelenő erőszak

rendező:   Tony Scott      (Beverly Hills-i zsaru 2., Tiszta románc, Top Gun, A tűzben edzett férfi)

forgatókönyvíró: Terry Rossio, Bill Marsilii

(A forgatókönyvet jegyző Bill Marsilii-nek televíziós munkái után ez az első komolyabb munkája.)

zeneszerző: Harry Gregson-Williams

operatőr: Paul Cameron

producer: Jerry Bruckheimer

(Karib tenger kalózai I. II. III., A nemzet aranya II., Artúr király, Bad Boys I. II., Pearl Habor, Sakáltanya, Tolvajtempó, Helyszínelők, Miami helyszínelők, A szikla, Veszélyes kölykök, Beverly Hills-i zsaru I. II. A fegyencjárat, Top Gun  )

A filmproducer a filmkészítés pénzügyi feltételeit megteremtő szakember, aki az alkotómunka zavartalan lebonyolításáért is felelős. Tőkét szerez a forgatáshoz, valamint a film munkálatainak átfogó irányítását is ellátja; a bukás vagy a sikerre vitel az ő felelőssége. Munkája jóval a forgatás előtt megkezdődik. Adaptált forgatókönyv esetén az első dolga, hogy a regény filmreviteléért járó jogdíjat kialkudja, ezáltal a történetet megszerezze a produkció számára, majd megszervezi a stábot.

Az Amerikai Egyesült Államokban kétféle produceri rendszer működik.

Stúdióproducer: a producer a stúdió alkalmazottja, akik a stúdió vezetésétől kapják a feladatukat, a keretet, a stábot és a szereplőket. Felelősséggel tartozik az executive producer (jelentése ügyvezető producer) felé, aki az adott stúdió vezetője.

Stúdiófüggetlen producer: az önálló producer keres egy stúdiót a meglévő filmprojektjének finanszírozására. Teljes körű pénzügyi és alkotói irányítást gyakorolnak filmjeik felett.

A producerek gyakran nem alkalmazottak, hanem társvállalkozói a filmstúdióknak.

Magyarországon is két különböző produceri struktúra él. Az általános gyakorlat szerint a filmrendező a kész forgatókönyvéhez keres egy producert, aki a megfelelően előkészített filmtervvel megpályázza többek között a Magyar Mozgókép Közalapítványtól a szükséges önrészt, valamint egyéb magánforrásokat keres a filmhez. Ilyenkor a filmes szerzői jogokat a rendezővel, forgatókönyvíróval közösen birtokolják. A másik rendszer az úgynevezett kreatív producer: saját ötletét megíratja egy forgatókönyvíróval, arra filmrendezőt keres, majd a rendezővel közösen felkutatják a többi alkotótársat, előkészítik a filmet, majd a szokásos finanszírozási csatornákon keresztül megteremti az anyagi feltételeket a gyártáshoz és az utómunkához stb. Ebben az esetben a filmes tulajdonjogokat a producer önállóan birtokolja, valamint a filmművészeti kérdésekben is jelentősebb befolyást gyakorol.

vágó: Chris Lebenzon

Szereplő (k):

Denzel Washington (Doug Carlin)

( A tűzben edzett férfi, Szükségállapot, A Pelikán – ügyirat, Philadelphia, Az 54. hadtest)

Val Kilmer (Pryzwarra ügynök)

(Nagy Sándor, a hódító, A vörös bolygó, Egyiptom hercege, Ragadozók, Doors, Top Gun, Top secret)

James Caviezel (Oerstadt)
Paula Patton (Claire Kuchever)
Bruce Greenwood (Jack McCready)
Adam Goldberg (Denny)

Bemutató dátuma: 2006. december 21.

Történet:

Az igazságügy-minisztérium nyomozója, Doug Carlin különleges ügynök (Denzel Washington), egy tömegkatasztrófát okozó robbantásos merénylet nyomai után kutatva (Felrobban egy tengerészkadétokat, nőket, gyermeket szállító komp. A több száz halott mellett pár órával később, és pár mérfölddel távolabb partra sodor a víz egy vérbefagyott nőt, akit valaki feltűnően a baleset áldozatának akart feltüntetni) botlik az FBI egyik frissen alakult osztályába - Andrew Pryzwarra (Val Kilmer) figyel fel rá -, akik segítségét kérik. Carlin ügynök – az igazság bajnokaként – természetesen hajlik a segítségnyújtásra, annál is inkább, mert egy titkos fejlesztésű szatellitrendszer főpróbájába csöppenve különös időutazásban vehet részt. Az FBI megfigyelőrendszere bárhová képes ugyanis bejutni egy adott területen belül, mely teljes körű megfigyelést tesz lehetővé. A kamera képes falakon áthatolni, s így mindenki legintimebb pillanatait rögzíteni. Egyetlen furcsaság van csupán a rendszerben: a szatellitképek transzportálhatóságának határai négy és fél napos csúszást eredményeznek. A megfigyelt kép tehát a múltból, négy és fél nappal ezelőttről érkezik.

A hivatalos álláspont szerint ez a szerkezet, a térfigyelő kamerák és műholdak felvételeit rendeli folyamatos élőképpé; hosszadalmas procedúra folytán a négy és fél nappal korábbi állapotokat mutatva.

Az igazi nagy csavar azonban akkor következik be, mikor Doug rájön, hogy nem mondták el neki a teljes igazságot, s kiderül, hogy a szerkentyű mégsem egy ügyes optikai trükk, érzékelőkkel, meg műholdakkal, hanem egy Einstein-Rosen híddal manipuláló féregjárat-generátor, más néven egy tér-idő gép.

Az időutazás eszköze a film leglátványosabb eleme: a szatellitképeket közvetítő megfigyelőrendszer, melyet a rendező egyrészt a nyomozás eszközeként vet be, másrészt pedig, lélektani hatáskeltő eszközként a vágyak és emlékképek összemosására használ.

A múltból felsejlő gyönyörű nő képe – aki nemrég még a boncasztalról félig megégve, félig pedig megcsonkítva nézett a bánatos ügynökre – ismerősként markol a férfi szívébe, amint éppen esti toalettjét intézi félmeztelenül a fürdőszoba tükre előtt. A szokatlanul ügyes masina nem csupán a megfigyelést, hanem esetlegesen az aktív beavatkozást is lehetővé teszi, melyet Carlin ügynök természetesen ki is használ. Feladata ugyanis nem kevesebb, mint megmenteni a négy és fél nap múlva robbanó hajó ártatlan utasait; sőt valahogyan szíve bájos hercegnőjét is ki kell menekítenie az oroszlán torkából – jóllehet egyelőre még csak nem is sejti, hogy valójában miért is válik számára egyre fontosabbá a mentőakció.

FILMELEMZÉS

A jelek világában élünk. Kommunikáció csak jelek és jelrendszerek útján lehetséges. Az ezekkel foglalkozó tudomány: SZEMIOTIKA

ROLAND BARTHES nevéhez kötődik, hogy a kulturális és vizuális jelek és jelentések körére alkalmazta a nyelvi modelleket.

Az egyéni interpretációnk sokféle tényezőtől függ: - a befogadó kora,

-         a neme

-         társadalmi osztálya

-         etnikai háttere

A kódolás és dekódolás folyamata:

3 kódtípust különböztetünk meg:

              technikai                                            szimbolikus                                írott

            -  kameraállás                                          tárgyak                                     főcím      

           - az optika megválasztása                környezet, berendezés                   képaláírás

           - megvilágítás                                        testbeszéd                                    stílus

           - kép és hang ill. környezet                      ruházat

                         viszonya                                      színek

           - montírozás

-          Jellegzetesen tömegfilm = a filmipar népszerű, többnyire kereskedelmileg is sikeres művek, melyeket akár milliós közönségréteg fogyaszt. Stílusjegyei: sztárok szerepeltetése (Denzel Washington, Val Kilmer), a helyszínek – a túlélés számára legnagyobb kihívást jelentő nagyvárosok

A narratívák fajtái: - egyértelműek

                                        - lineárisak

                                        - tényszerűek

                                        - visszapillantások sorozata

                                        - valóságos idő és visszapillantások keveredése

A szöveg megértését gyakran a narrátor (a mesélő) segíti. (E/1.; E/2.)

Minden elbeszélés egyensúllyal, harmóniával kezdődik. Ez később felborul, gyakran valamely külső hatás következtében, amely egyensúlyhiányt okoz. Végül a fenyegetettség megszűnik, s új egyensúlyi helyzet áll elő.

A cím értelmezése:

       A déja vu visszaemlékezés az előző életedre?

„Ez megtörtént velem! Ezzel az emberrel már találkoztam valahol!”- villan be néha egy megmagyarázhatatlan érzés.

A déja vu nehezen megfogalmazható, misztikus élmény. Egy olyan érzés, pillanat, ami olybá tűnik, hogy egyszer már átéltük, megtörtént velünk. Nagyjából az emberek hetven százaléka számol be ilyen élményről.

Magát a kifejezést sokszor helytelenül használjuk, ti. abban az értelemben, hogy valami már megtörtént velünk a múltban is, s azt  is kevesen tudják, hogy létezik a déja entendu (már hallott) déja senti (már szagolt)  déja lu (már olvasott) és déja vécu (már átélt) élménye is.

A déja vecu (korábban már átélt) érzést sokszor keverik a deja vu érzésével, ám míg a deja vu klasszikusan inkább látott élményeket jelent, addig a deja vecu minden részletében átélt eseményeket.

A jelenséget egészen az 1980-as évekig a paranormális jelenségek közé sorolták, azóta pedig számtalan hipotézis igyekszik megmagyarázni kialakulásának okát. A nehézséget egyébként az okozza, hogy vizsgálati úton szinte képtelenség bebizonyítani a déja vu-t, hiszen mindenféle jelzés nélkül, váratlanul jelentkezik.

Mindenesetre a pszichológia magyarázata szerint ilyenkor az történik, hogy ugyanaz az információ a két szemből nem egyszerre érkezik meg az agyba, s tulajdonképp agyunk azt tapasztalja, hogy kétszer élünk át valamit. Igen ám, de létezik olyan kutatás is, mely szerint a vakoknak is lehet déja vu érzésük. Az elképzelés tehát ingatag alapokon áll.

A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja a Brain and Cognition című folyóiratban megjelenő tanulmányában első ízben számol be olyan vak emberről, akinek halláson, szagláson és érintésen keresztül déja vu élménye van. „Ez az esettanulmány a feje tetejére állítja a jelenségről alkotott korábbi elméletet”. A kutatócsoport korábban arról számolt be, hogy hipnózis segítségével kísérleti alanyaiknál sikerült mesterségesen déja vu- élményt kiváltaniuk.

A kutatás első hulláma az 1890-es években indult, amikor prominens pszichológusok azon vitatkoztak, hogyan tehetnének különbséget a paramnézia fajtái között. 1896-ban egy tudományos tanácskozáson a neurológus F. L. Arnaud tesz javaslatot arra, hogy egyesítsék ezeket a leírásokat a déjá vu terminus alatt. Ő ismerteti Luis, a harmincnégy éves nő esetét is, aki maláriából épült fel, s utána újságcikkekről úgy vélte, azokat már olvasta valahol. Luis úgy érezte, szinte minden élményét átélte már korábban, mintha egyszerre létezne két idősíkon. Arnaud professzor elvitte a fiatal nőt Pasteur temetésére is, hogy lássa, arra is emlékszik-e. Emlékezett.

A magyarázatok szerint az agy valami módon félreérti a hasonlóságot a jelen szituáció és egy valós emlékkép között. Egy szék, amely hasonlít egy másikra a nagymama nappalijából, az elmélet szerint beindíthatja az érzést, hogy ez az új hely valahogyan ismerős. A kettős érzékelés hipotézise szerint az agy ilyenkor hirtelen megzavarodik, ugrál jelen és múlt között, s amikor visszatér a jelenhez, valódi emléknek tűnik a jelen helyzet. Semmilyen garancia nincs természetesen arra, hogy minden déjá vu élmény mögött ugyanez az egyetlen ok áll. Ahogy egy gyomorfájást is számtalan dolog okozhat, itt is lehetséges akár négy-öt különböző mechanizmus is...

Ami már bizonyított, hogy egyértelmű kapcsolat mutatható ki bizonyos pszichiátriai rendellenességek, pl. a skizofrénia, halántéklebeny-epilepszia és e jelenség között, továbbá bizonyos gyógyszerek (amantadine, phenylpropanolamine) szedése is okozhat déja vu élményt. Nemrégiben pedig hallani lehetett arról is, hogy a tudósoknak sikerült megtalálni az agy azon részét, amely működésbe lép a deja vu átélésekor.

Vannak azonban ettől elvontabb elképzelések is: a reinkarnáció hívei szerint például a magyarázat pofon egyszerű - a déja vu során ismerős helyek és emberek előhívják előző életünk eseményeit; míg az álom-elmélet  hívei szerint a deja vu nem más, mint egyfajta álomemlékezet, amikor is elfeledett álmokat hívunk életre.

Sok tényező befolyásolja tehát e jelenség kialakulását. A vizsgálatok szerint azonban többnyire a képzett, sokat utazott, jólétben élő emberek tapasztalják meg a déja vu-t, s ahogy öregszünk, egyre kevésbé éljük át ezt az élményt.