RENESZÁNSZ

BAROKK

ROKOKÓ

KLASSZICIZMUS

A reneszánsz kezdetét Itáliában a 14. századra tehetjük. (Észak-Itália, Firenze városa)

Az észak-itáliai államok a leggazdagabbnak számítottak Európában. Firenze az Észak-Európából importált gyapjúra és a keleti selyemre épült textilüzlet és ruhagyártás fellendülésének köszönhette gazdagságát.

A reneszánsz felvirágzásának központi eleme volt a feudalizmus vége.

Dante, Petrarca, Boccaccio, Balassi Bálint, Shakespeare

A humanizmust hirdette.

- A 13. században kezdtek az itáliai írók anyanyelvükön írni a latin, a francia helyett.

 - Ezeknek a munkáknak a forrásai a vallási témák helyett nagy számban a kereszténység előtti ókori római és görög időkhöz nyúltak vissza.

- A reneszánsz irodalmat és költészetet a fejlődő tudomány és filozófia is nagymértékben befolyásolta.

kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott

De a 19. századig nem ismerték el külön irányzatnak

A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stílus.

Az ellenreformáció és az abszolutisztikus királyságok kialakításának ideje.

Pázmány Péter, Zrínyi Miklós

- A barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal.

- Világképe hasonlít a középkoréra: a középpontban a Teremtő áll, és az ember pedig a teremtett világ része.

- Míg a reneszánsz alkotások „zártak”, addig a barokk kor alkotásai „nyitottak”

- Az alakzatok egymáshoz képesti elrendezése is más: amíg reneszánsznál egymás mellé rendelés és szimmetria, addig a barokknál alá- fölérendelés jellemző.

- A reneszánsz egy nézőpontot alkalmazott, a barokk többet (nézőpontváltás)

- A reneszánsz alkotások felületi alkotások, a barokkban a mélység - magasság figyelhető meg.

- A reneszánsz művek statikusak, ellentétben a barokk mozgalmasságával.

Főbb stílusjegyei:

- mozgalmasság, dinamizmus

- monumentalizmus

- heroizmus

- patetizmus (heves, szenvedélyes)

-- conceto (meglepetés), az illúzió valóságként való beállítása

- dekorativitás

- titokzatosság

- misztika

- komplexitás, bonyolultság

- erős kontrasztok

- látványosság

- bonyolult, túldíszített formák

- A barokk irodalom a katolikus megújulás jegyében született,

Uralkodó műfaja a korban non plus ultrának tekintett eposz

A rokokó a 18. században különösen Franciaországban XV. Lajos alatt és Németországban divatos művészeti stílus volt.

Elsősorban díszítőstílus, főképpen épületek, belső terek, bútorok stb. díszítésére volt alkalmas.

- A rokokó irodalom a kései barokk és a felvilágosodás tendenciáival egy időben alakult ki.

- Tárgyköre az epekedő szerelem, melyhez finom erotika társul.

- Felhasznál mitológiai alakokat, elsősorban amoretteket, puttókat, a virágok és a tavasz istennőjét, Flórát és az ifjúság istennőjét, Hébét.

 - Jellegzetes motívum: a virágzó kert, a csillagos ég.

 - Általában mindent az ember köré miniatürizál.

- Megjelennek az érzékelés benyomásai: finom illatok, a naplemente színei, édes ízek; mindez életigenlést sugall.

- A verselésben csilingelő rímek, stilizált formák, szimultán ritmus

Kedvelt műfajok: a vígjáték, vígeposz, idill, bordal, erotikus verses elbeszélés.

A klasszicizmus a 18. század második felétől a 19. század közepéig tartott.

A latin classis szóból ered, jelentése ’osztály’.

Szellemi hátterét a polgári kultúra adta, amely természetességre, a jelenségek ésszerű magyarázatára törekedett.

Teljes diadalra a francia forradalom segítette.

Rousseau, Voltaire, Descartes, Moliere

Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának.

Habár a klasszicizmus bölcsője Róma volt, a legnagyobb fejlődését mégis Franciaországban élte.

- Merev szabályokat alkotott, hogy minél inkább hasonlítson az antik példaképre.

- Az érthetőség, a világos, áttekinthető kompozíció alapkövetelmény volt.

 - Kifejezésmódjára a nyugodt fegyelmezettség, világosság és az egyszerűség jellemző.

Az egyszerűség nem hétköznapiságot, ellenkezőleg, választékosságot, nagyfokú műgondot feltételezett.

- A természetet kell ábrázolni, de csak a szépet.

- A szerkezeti tagoltság, a választékosság, az átláthatóság a tudatos barokkellenességből is származott.

Főbb műfajai: eposz, tragédia, óda, epigramma, tanmese, szatíra, episztola.

ROMANTIKA

REALIZMUS

NATURALIZMUS

SZIMBOLIZMUS

Az utolsó egységes korstílus

Kialakulásának időszaka a 18. század vége, virágkora a 19. század első fele, a század második felében a későromantika és a romantikából kiinduló irányzatok (eklektika, historizmus) voltak jelentősek.

A német irodalomban jelentkezett.

Fő ismérve a klasszicizmus-ellenesség.

Központi témája: a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az individuum előtérbe kerülése, az önkifejezés szabadsága áll.

Történelmi hátterét a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk okozta kiábrándultság szolgáltatja.

A romantikus irodalom általános jellemzői:

- a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ("spleen"); vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.

- az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel

- felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egy időben elindul a népmesék gyűjtése és a népnyelv beemelése az irodalomba

- a múlt felé fordulás leginkább a középkor, főleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg

- nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik

- fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek

- elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése

- stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.

- hangnem: legelterjedtebb a patetikus, humoros (főleg fekete humor) és az ironikus hang.

- regény (történelmi regény és kalandregény) Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is.

- átmeneti műfajok alakulnak ki (világdráma, drámai költemény)

-  A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.

- a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van.

Kései korszakában együtt élt a realizmussal.

Romantika és realizmus fonódik össze Stendhal és Balzac műveiben.

A 19. század közepén alakult ki,

A latin real ('valós') szóból származik

- A polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás a forrása.

- A realista ábrázolás elfordult a romantika történelemszemléletétől.

- A heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása.

- Egyszerű emberek, kőtörők, parasztok, kétkezi munkások jelennek meg, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői.

- Az ábrázolásmód a természethez hű kifejezésformákat honosította meg.

- A realizmus alapvető sajátossága, hogy nem bírál, csak megmutat.

A valóság bemutatásához az egyik legegyszerűbb eszközt, a hosszas, részletező leírásokat választja.

- Cselekményvezetése egyenes vonalú, a romantikából ismert epizódok, mellékszálak kimaradnak a realizmusból.

- A realista író mindig hihetetlen pontossággal, és precizitással készül fel műve megírására (például pszichológiai, és biológiai előtanulmányokkal)

- A realista irodalom csaknem egy időben jelentkezett az orosz és a francia irodalomban

Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Thomas Mann

Valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő ábrázolásra törekszik, és nem mellőzi azok bemutatását sem, amelyeket máskülönben szokványosnak, hétköznapinak vagy éppen riasztónak, taszítónak ítélnek.

1850-es évektől bontakozik ki. A realizmus szemléletét gondolja tovább. Franciaországban, Németországban, Olaszországban, majd Közép-Kelet-Európában jelentkezett először.

 

Elnevezése: latin "natura". Jelentése: "természet".

 

Legfontosabb célja: A természet tanulmányozása és a tapasztalatok természethű ábrázolása.

 

Filozófiai alapja a pozitivizmus (akárcsak a realizmusnak!).

A naturalista stílus jellemzői [szerkesztés]

- a természetesség érzékeltetésére fényképszerű

- a társadalmi meghatározottság fontosabb, mint az egyéni jellemvonás

 - törekvés olyan témák bemutatására, amelyek eddig elkerülték a művészek figyelmét (illetlenség, alantasság, közönségesség, erotika)

- az ösztönök és az indulatok előtérbe kerülése

- az emberi cselekvések természettudományos motivációja és magyarázata

- az élőnyelv, a szleng, a zsargon használata a nyelvi jellemzésben

- a szerkesztésben a mikroszkopikus pontosság az elnagyolt kompozícióval társul

- A durva, alantas világ rajza figyelmezteti az olvasót korlátaira

 – s kelt(het) benne ellenszenvet.

A naturalista stílus jellemző műfajai:

Drámában:

·        társadalmi dráma (Henrik Ibsen)

·        szalondráma (Molnár Ferenc)

• népszínmű (a népi jelleg „reklámozása”, Csiky Gergely)

Lírában

·        a dal különböző formái

• az agitatív propagandavers

Epikában

·        regény

• kisregény
• elbeszélés
• novella

Csáth Géza, Nagy Lajos, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond

Gyökerei a XIX. század eleji romantikába nyúlnak

A 19. század végi szimbolizmus lényege, hogy a versben a szimbólumrendszer központi szervezőelemmé válik.

A költő által teremtett szimbólumokat egységükben kell nézni, de még így is többértelmű marad a költemény. Tehát, a szimbolista vers nem állít, vagy megnevez, hanem sugalmaz, sejtet.

Kedvelt eszköze a szinesztézia.

Az értelmezés teljesen a befogadóra hárul.

1870-től rohamosan nőtt a magukat szimbolistának valló költők száma.

A szimbolizmus szülőatyja Charles Baudelaire

A magyar irodalom legnagyobb szimbolista költője Ady Endre.