Témakör: Nyelv és társadalom

Tétel: A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

Nyelvünk egészét, azaz minden magyarul beszélő ember minden nyelvi megnyilatkozásának összes elemét nemzeti nyelvünk foglalja magába.

A nemzeti nyelv tagolódása:

1, Normatív nyelvváltozatok:

a, irodalmi nyelv: (főleg írott, nagyközösségi célú)

szépirodalmi nyelv, esszényelv, értekező próza, sajtónyelv

b, köznyelv: (főleg beszélt, közösségi célú)

színpadi nyelv, tanári beszéd, utcai nyelv

2, Területi nyelvváltozatok: (népnyelv, főleg szóbeli)

a, nyelvjárástípusok

b, helyi nyelvjárások

3, Társadalmi nyelvváltozatok: (csoportnyelvek)

a, szaknyelvek (főleg foglalkozások szerint)

b, hobbinyelvek (szabadidőben üzött foglalatosságok, szórakozás nyelve)

c, életkori nyelvváltozatok: gyermeknyelv (dajka nyelv)

diáknyelv

ifjúsági nyelv…

d, argó (tolvajnyelv, jassznyelv)

Nemzeti nyelvünk legcsiszoltabb írott formája az IRODALMI NYELV. Ennek beszélt változata a KÖZNYELV, a művelt emberek érintkezésében használt igényes beszélt nyelv.

A magyar nyelvhasználat normája az egységesülő köznyelv. Ezt használjuk ma a sajtóban, a rádióban, az oktatásban.

Ez a nagyjából egységes nemzeti nyelv azonban vidékenként, foglakozási áganként, társadalmi rétegződés tekintetében eltéréseket mutat.

Földrajzi tagolódás szerint NYELVJÁRÁSOKAT (dialektusokat) külö9nböztetünk meg. Egyes tárgyakat, fogalmakat vidékenként más- más szóval, tájszóval jelölnek meg.

Pl.: kosár – kas, kaska, véka

A nyelvjárások elsősorban hangtani és szótani, kisebb mértékben mondattani sajátosságukban különböznek a köznyelvtől.

A mai magyar nyelv nagyobb nyelvjárási egységei a következők:

 - nyugati         (Vas, Zala, Veszprém, Sopron)

- dunántúli        (Tolna, Fejér, Somogy)

- dél-alföldi

- tiszai

- északi (palóc)            (Bp.- Cegléd vonalától északra a Tiszáig)

- észak- keleti              (BAZ., Szabolcs, Hajdú)

- mezőségi

- székely

Ezek gazdagítják, színezik nyelvünket.

Nyelvjárási jelenségek:

a, hangzásbeli eltérések: l-ezés: gólya – góla

ilyen – illen

ó, ő, é helyén kettőshangzó jó – jou

szép – sziép

b, alaktani eltérések

- a szótövek eltérnek a köznyelvi formától

kötél – kötel (palóc)

- igeragozásban

megy – megyen

van – vagyon             Kelet- Magyarország

c, jellegzetes tájszavak: fánk = pampuska (palóc)

burgonya = pityóka (székely)

d, mondattani eltérések:

- számnév után T.sz. – pl.: sok emberek

- nincs névelő

- az alany és az állítmány nem egyezik – pl.: de szép ezek a malacok

- a kijelölő jelzőt nem egyeztetik a jelzett szóval – pl.: Haggyuk ezt a gyerekeket tancolni

Sajátos nyelvhasználatot alakíthat ki az azonos életmód, a közös foglalkozás, szórakozás is. Más – más szavakkal fejezik ki gondolataikat egymást közt a nyomdászok, orvosok, atomtudósok, művészek, sportolók stb. Az ilyenfajta közösségek nyelvét CSOPORTNYELVNEK = SZOCIOLEKTUSNAK nevezzük. Ezek elsősorban szókészletükben térnek el az irodalmi és a köznyelvtől.

A csoportnyelvek között külön egységet alkotnak a SZAKNYELVEK, amelyeknek a szókészlete az azonos területen használt jellemző szavak összessége: a szakszókincs.

Pl.: autószerelőknek – akkumulátor, differenciálmű, fékpedál

A szaknyelvek közé soroljuk a hobbinyelveket, amelyek egy-egy szabadidős tevékenység szókészletét tartalmazzák.

A csoportnyelvek sajátos változatai: a KOROSZTÁLYI vagy RÉTEGNYELVEK

- ifjúsági és diáknyelv (doga, fa, ciki)

- katonanyelv (surranó, eltáv)

- tolvajnyelv – titkosságra, elkülönülésre való törekvés jellemzi (lóvé, steksz, majrézik)

A nyelvjárások, csoportnyelvek, rétegnyelvek nem határolódnak el mereven egymástól, sőt, az egyes ember nyelvhasználatában összefonódnak.

                              Társadalmi szociológiai

Szociolektusok

-         szleng                                                                            regionális köznyelvek

-         szaknyelv

-         hobbinyelv

-         rétegnyelv

-         tolvajnyelv         

                                                                                        földrajzi, táji

                                         nyelvjárások

szakszókincs = TERMINOLÓGIA

kétnyelvűség = BILINGVIZMUS