9. A hangok egymásra hatásának törvényszerűségei

A beszéd egyik legfőbb jellemzője, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben az egymás mellé kerülő hangok különböző módon befolyásolják egymást.

A magánhangzók egymásra hatásának törvényszerűségei

1, A hangrend

A magas és mély mgh-k szabályos elrendeződését hangrendnek nevezzük, mely a finnugor nyelvek jellemző sajátossága.

Az eredeti és egyszerű szavakban csak magas (férfi, feleség, felleg, lélek) vagy csak mély (homlok, anya, hajnal, magyar) mgh-k fordulnak elő.

Ha mindkettőt tartalmaz egy szó, vegyes hangrendűnek nevezzük. Ezen szavak többsége idegen eredetű (tinta, kréta, kávé, rádió), vagy összetétellel vált azzá (színház, munkagép, gépgyár, hangtörvény).

A hangrend törvénye az összetett szavakra nem vonatkozik.

2, A magánhangzó-illeszkedés

A hangrend törvényszerűsége a szavak tőalakjához járuló toldalékokra is vonatkozik (képző, jel, rag)

- a magas hangrendű szavakhoz magas (fenyőről)

- a mély hangrendűekhez mély (hajnalban) hangrendű toldalék járul.

- vegyes hangrendű szavak esetén a következőképpen járunk el:

-         ha az utolsó szótagban mély mgh. Van, mély hangrendű toldalékot (világnak, csillagtól),

-         ha pedig az utolsó szótagban ö, ő vagy ü, ű van, akkor magas hangrendű toldalékot (sofőrrel, kosztümben),

-         ha a szó utolsó mgh-ja é, i, í vagy nyílt e, akkor a toldalék hangrendje ingadozhat (Athénben-Athénban; fotelben-fotelban)

Az összetett szavak az utótag hangrendjének megfelelően kapnak toldalékot. (pl.: tanteremben)

Toldalékok: - egyalakúak 8általában vegyes hangrendűvé változtatják a szavakat): -i, -ít, -ni, -ért, -kor

- kétalakúak (magas és mély): -ság, -ség, -nak, -nek, -ra, -re

- háromalakú (2 mindig magas): -hoz, -hez, -höz, -on, -en, -ön

A mássalhangzók egymásra hatásának törvényszerűségei

A hasonulás

Ha egy szóban, esetleg szavak határán, az egymás melletti mássalhangzók közül az egyiknek a kiejtése a másik hatására megváltozik, a másikhoz hasonló lesz, hozzá hasonul.

Két fajtáját különböztetjük meg:

1, Részleges: ha a két szomszédos msh közül az egyik csupán egy eltérő vonásban, tehát csak részben lesz hasonló a másikhoz. Ezen belül beszélhetünk zöngésedésről, illetve zöngétlenedésről.

Zöngésedés:                      pl.: vasgolyó → kiejtésben: vazsgolyó; szavakban → szavagban

Zöngétlenedés:       pl.: dobtam →doptam; hoztam →hosztam

2, Teljes hasonulás: ha az egymás mellé kerülő msh-k egyike teljesen hasonló lesz a másikhoz, azonossá válik a másikkal. Ebben az esetben a két hang helyett csak egy hosszú hangot képezünk. Két fajtáját különböztetjük meg:

- írásban jelölt: a kiejtés elve érvényesül                 pl.: ebben (ez + ben); naggyá (nagy + vá)

- írásban jelöletlen: a szóelemzés elve érvényesül   pl.: anyja, egészség, beszélj

Az összeolvadás

Ha két különböző képzésű szomszédos hang az ejtésben egy harmadik hanggá egyesül, összeolvadásról beszélünk, melyet írásban általában nem jelölünk. Pl.: barátság, adsz, kenjük.

A hangkivetés

Ha a szó belsejében (esetleg szavak határán) kettőnél több msh torlódik össze, a hangcsoport középső tagja az ejtésben kiesik. Néha írásban is jelöljük, pl.. mondta→ monta; küldte→ külte

A rövidülés

Ennek értelmében a rövid msh szomszédságában levő hosszú msh-t is röviden ejtjük.              Pl.: jobbra

9. A magyar hang és betűrendszer

Folyamatos beszéd és írás közben szöveget formálunk, gondolatainkat, érzéseinket mondatokban fejezzük ki, ehhez szavakat és hangokat (vagy betűket) használunk.

Minden nyelv hangrendszere meghatározott számú hangból áll. A hang a beszéd legkisebb, tovább már nem bontható eleme, önálló jelentése nincs. A hang írott vagy nyomtatott képe a betű.

A nyelvtudomány különbséget tesz hang és fonéma között is. A hang: a beszéd legkisebb egysége; egy adott szövegben hallható beszédhang. Pl.: v + é + d

A fonéma: a nyelv legkisebb eleme, amelynek szerepe van a szavak jelentésének megkülönböztetésében. Pl.: zab- szab

A mai magyar nyelvben 39 beszédhangot – 14 magánhangzót (mgh) és 25 mássalhangzót (msh) – különböztetünk meg. Ezeket 40 betűvel jelöljük. (j +ly) A köznyelvi hangállományban viszont 43 hang fordul elő. (pl.: nyílt és zárt „e”)

A régi idők hangjelölése több szempontból is eltér a maitól. A régies formát őrzik pl.: egyes családnevek. (Kossuth, Mikszáth, Wesselényi, Eötvös)

A magyar betűket 1,2 vagy 3 írásjeggyel jelöljük.

- egyjegyű, azaz egyetlen írásjeggyel írt betűk: a, é, s, z stb.

- kétjegyű, amikor írásjegyek kapcsolatából állnak: cs, sz, gy stb.

- háromjegyű: a dzs.

A beszédhangokat a hangképző szervek működtetésével hozzuk létre. A hangképző szervek: a tüdő, a légcső, a gégefő a hangszalagokkal, a garat, az orrüreg és a szájüreg (ajkak, fogak, nyelv, szájpadlás). A hangképzés nélkülözhetetlen tényezője a tüdőből kiáramló levegő.

A magyar nyelv hangjait 2 nagy csoportba sorolhatjuk: mgh és msh.

MAGÁNHANGZÓK

Képzésükkor a hangszalagokat megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből. Tiszta zenei hang, zönge keletkezik. Az ajakműködéstől, a nyelv vízszintes és függőleges mozgásától, valamint a kiejtés időtartamától függően különféle mgh-k jönnek létre.

Csoportosításuk:

-         Kiejtésük időtartama alapján lehetnek rövidek és hosszúak.

-         A nyelv függőleges irányú mozgása alapján legalsó, alsó, középső vagy felső nyelvállásúak.

-         A nyelv vízszintes mozgása szerint elöl képzettek (magasak) vagy hátul képzettek ( mélyek).

-         Az ajakműködéstől függően beszélhetünk ajakkerekítéses vagy ajakkerekítés nélküli (ajakréses) mgh-król.

ajakréses                                       ajakkerekítéses                                   ajakréses

                                         mély                            magas                                                

felső nyelvállású                     u, ú                         ü, ű                                         i, í

középső nyelvállású               o, ó                         ö, ő                                         (e) é

alsó nyelvállású                           a                                                                       e

legalsó nyelvállású     á

A szavakban szótagalkotó erejük van.

MÁSSALHANGZÓK

Képzésekor a levegő akadályba ütközik a szájüregben vagy a gégefőben („h” hang), és az akadály leküzdése közben zörej keletkezik.

A képzés helye szerint megkülönböztetünk: ajakhangokat, foghangokat, szájpadláshangokat és gégehangokat.

Az akadály mellett a hangszalagok működése is befolyásolja a msh-k képzését:

-         ha rezegnek a hangszalagok, akkor zöngés,

-         ha nyugalmi, rezgés nélküli állapotban vannak, akkor zöngétlen msh keletkezik.

Azok a msh-k, amelyeknek képzése csak egyetlen mozzanatban tér el: zöngés – zöngétlen párokat alkotnak.

A képzés módja szerint zárhangokat, réshangokat, zár-rés hangokat és pergő hangot különböztetünk meg.

Kiejtésük időtartama szerint lehetnek rövidek, illetve hosszúak. A msh-k hosszúságát betűkettőzés mutatja.

A mássalhangzók rendszere: