12. Mondatrészek – szószerkezetek

Amiről valamit megállapítunk, az alany, s amit megállapítunk róla, az állítmány.

Ennek megfelelően az alany többnyire alanyesetben álló főnév vagy főnévi természetű szó, az állítmány pedig vagy igei vagy névszói jellegű.

Az állítmány fajtái szófajuk szerint különíthetők el: igei, névszói, névszói –igei.

1, Az igei állítmány kifejezheti az alany cselekvését, kifejezhet történést, létezést, birtoklást, és jelölheti az alany valamilyen állapotba kerülését.

Az igei állítmány igealakja ragozási rendszerével képes kifejezni az alany számát és személyét, a cselekvés módját és idejét, továbbá irányultságát és határozottságát.

(A létige jelentése is sokrétű, létezést, birtoklást, az alanynak valamihez való tartozását fejezi ki. A kell, lehet, illik, tetszik, van, nincs igéket személytelen igéknek nevezzük.)

2, A névszói állítmány azonosítást vagy minősítést fejez ki. Szófaja leggyakrabban főnév vagy melléknév. Mivel ez az állítmány csak egyes szám 3. személyű, kijelentő mód, jelen idejű alak esetén áll magában.

3, Ha megváltoztatjuk az alany számát és személyét vagy az időt és a módot, névszói – igei állítmányt hozunk létre, melyben az igei rész fejezi ki a módot, időt, számot, személyt.

Az alany szófaja és fajtái:

Az alany rendszerint alanyesetben álló főnév vagy főnévi jellegű szófaj.

Az alanyra a ki? mi? kik? mik? kérdő névmással és az állítmánnyal kérdezünk.

Mindig alanyesetben áll.

Fajtái: 1, határozott: ha akár megnevezés, akár rámutatás révén nyilvánvalóvá tesszük, hogy kire vagy mire vonatkozik az állítás.

2, határozatlan: ha a beszélő nem akarja vagy nem tudja megnevezni a cselekvőt. Ezt a valami, valaki, bárki, akárki határozatlan névmással érhetjük el.

3, általános: az állítmány által jelölt cselekvést, történést, létezést, tulajdonságot általános érvényűre tágítja. Ezt a mindenki, minden, semmi, senki általános névmással fejezzük ki.

Előfordulhat, hogy elmarad az alany.    Pl.: Terítve van (az asztal). Villámlik.

Az alany és az állítmány egyeztetése: A mondat fő részeinek kapcsolatát az állítmányon jelöljük. Igei személyragok fejezik ki az alany számát személyét.

Ha több alany van a mondatnak, s nem egyezik meg azok személye és száma, akkor az állítmány mindig a többes számú és legkisebb nyelvtani személyhez igazodik, ilyenkor csak értelmi egyeztetésről beszélünk.

Bővítmények:

TÁRGY:

Azt nevezi meg, amire a cselekvés irányul (iránytárgy), illetőleg, ami a cselekvés eredményeképpen létrejön (eredménytárgy).

Kérdése: kit? mit? kiket? miket? melyiket? mekkorákat? hányat?.

Szófaja: főnév vagy főnévi jellegű szó. A tud, akar, szeret, kíván, bír, mer, szokott, kezd igék mellett főnévi igenév.

Kettős tárgyú az a mondat, amelyben az alaptaghoz, a lát, hall, érez, hagy, enged igéhez egy főnévi és egy főnévi igenévi tárgy tartozik.

Pl.: Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni.

A tárgy alakja: -t tárgyrag.

Összetett alakú tárgy: a létigés szerkezettel.                 Pl.: Szeretnék tanár lenni.

Fajtái: 1, határozott: ha jelentéstartalma a beszélő és hallgató számára egyaránt világos, egyértelmű.

 2, határozatlan:

HATÁROZÓK:

A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módféle, állapotféle körülményeit nevezi meg.

Ősi sajátosságuk a háromirányúság. Ha helyviszonyról van szó, a határozó képes kifejezni, hogy a cselekvés honnan indul ki, hol játszódik le, merre, illetve meddig tart.

Fajtái: 1. hely                                       pl.: A kertünkből hoztam az almát.

2. képes helyhatározó             pl.: Szöget ütött a fejébe.

3. idő                                         pl.: Tegnap jöttem.

4. számhatározó                       pl.: Már kétszer győztünk.

5. állapot                                  pl.: Rongyosan futott haza.

6. mód                                       pl.: Hajladozva szedte az epret.

7. eszköz                                   pl.: Szekérrel érkeztek.

8. fok- mértékhatározó            pl.: Átlagon felül okos.

9. ok                                         pl.: Betegség miatt hiányoztam.

10. cél                                          pl.: Gyógyszerért mentem.

11. társ                                        pl.: Cigánnyal, borral, nővel érkeztem.

12. állandó                                   pl.: Nem tanultam az első kalandból.

13. eredet                                    pl.: Rokonaitól házat örökölt.

14. eredmény                              pl.: Béna koldussá ne tégy engem!

15. részes                                    pl.: Segítek neked.

Szófaja: ragos vagy névutós főnév vagy főnévi névmás.

Alakja: ragos névszó, névutós névszó, határozói igenév, valóságos határozószó, személyes névmás határozóragos vagy névutóból képzett alakja.

JELZŐK

A jelző megjelöli alaptagjának, a jelzett szónak minőségét, mennyiségét, birtokosát, illetve utólag értelmezheti az alaptagban kifejezettet. A jelzős szerkezet alaptagja többnyire főnév , amely minden mondatrész szerepében állhat.

Fajtái: 1. minőség: tulajdonságot jelöl meg. Kérdése: milyen? miféle? mekkora?

minősítő jelző                         kijelölő jelző

(megkülönböztető jellegű)                    (1 tulajdonságot emel ki)

2. mennyiségjelző: az alaptag mennyiségét fejezi ki. Kérdése: hány? mennyi?

3. birtokos jelző: az alaptagban megnevezett személy vagy dolog birtokosát fejezi ki. Az alaptag a birtok, a jelző a birtokos. Kérdése: kinek a, minek a valamije, valakije?

4. értelmező jelző: mindig alaptagja után áll.

SZÓSZERKEZETEK

A mondatokat alkotó szavak kapcsolatait nevezzük szószerkezeteknek/ szintagmáknak.

Tagjaik háromféle viszonyban lehetnek egymással:

     hozzárendelő                  alárendelő                     mellérendelő                 álszintagma

12. Alá- és mellérendelő viszonyok a szószerkezetekben

A mondat általában nem egyszerűen szavakból, hanem szavak kapcsolataiból épül fel. Ezeket szintagmáknak nevezzük.

Tagjaik háromféle viszonyban állhatnak egymással:

1, hozzárendelő

2, alárendelő

3, mellérendelő

Az alárendelő szintagmákhoz tartozik a tárgyas, a határozós és a jelzős kapcsolat. Ezekben a szókapcsolatokban mindig van alaptag, és ezt bővíti, árnyalja a meghatározó tag. Az alaptag egy szinttel mindig feljebb helyezkedik el, mint a meghatározó tag.

A mellérendelő szintagmák halmozott mondatrészekből épül fel.

De szóösszetételeknél is van ilyen megkülönböztetés!

Az alárendelő összetett szavak 2 önálló szó összetételéből jöttek létre. Nevüket onnan kapták, hogy az előtag az utótagnak alárendelt bővítménye. Az utótaggal ezért rákérdezhetünk az előtagra, s adott feleletből kiderül, hogy milyen viszony van közöttük.

Pl.: igazmondó           Mit mondó? Igazat.® tárgyas

Fajtái:

alanyos: napsütötte

tárgyas: favágó

határozós: földönfutó

jelzős: gyorsvonat

jelentéssűrítő: sarokház

A mellérendelő összetett szavak közös tulajdonsága, hogy elő- és utótagjuk szófaj és mondatrész szempontjából legtöbbször azonos értékű.

Háromféleképpen keletkezhetnek:

1, megkettőződéssel: ki-ki, csak-csak, már-már

2, ikerítéssel: irkafirka, ákombákom, lárifári, locspocs

3, 2 külön szó összekapcsolásával: súg-búg, ámul-bámul, dúl-fúl