ALÁRENDELŐ MONDATOK

MELLÉRENDELŐ MONDATOK

Tagmondatai nem egyenrangúak, nem egy szinten helyezkednek el.

Az egyik a főmondat, s ennek valamelyik mondatrészét fejti ki a másik, az alárendelt mellékmondat. A főmondatban gyakran utalószó van. Ez általában mutató névmás, vagy vonatkozó névmás.

Ezeket a mondatokat gyakran árnyalja valamilyen sajátos jelentéstartalom.

A tagmondatokat vesszővel választjuk el egymástól, többszörösen összetett mondat esetén más írásjel is előfordulhat.

A mellérendelő viszonyba levő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak. Nincsenek egymással nyelvtani függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak.

Fajtái:

a, kapcsolatos: a 2 tagmondat továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt. Kötőszavai: és, nemcsak…hanem, sem…sem, is…is, sőt…is

b, választó: mondat tagmondatai különféle lehetőségeket tartalmaznak.

Kötőszavai: vagy, vagy…vagy.

c, az ellentétes. mellérendelés két mondat szembeállítására vagy egymást kizáró tartalmára épül.

Sajátos az ún. MEGSZORÍTÓ ellentétes viszony. Az ilyen mondatokban a két tagmondat korlátozza 1. mondat tartalmát.

A MEGENGEDŐ mondat átmeneti mondatfajta az alá- és a mellérendelés között. Könnyen egyszerű mondattá alakítható.

Kötőszavai: azonban, ellenben, pedig, de, bár stb.

d, következtető: mondat 2. tagmondata az elsőből adódó következtetést, okozatot, következményt mondja meg.

Kötőszavai: tehát, így, ezért.

e, magyarázó: mondatban viszont a 2. tagmondat az elsőben adott tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg.

Kötőszavai: hiszen, ugyanis, azaz, illetve stb.