Témakör: A retorika alapjai
Tétel: A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumai
A retorika = szónoklattan vagy ékesszólástan. A régi görögöknél és a rómaiaknál az ékesszólás tanítói voltak a rétorok., akik maguk is szónokoltak. A retorika tehát beszélni tanít.
A retorika tárgya minden olyan érvelő típusú szöveg – akár beszélt, akár írott formában-, amelyet nem magáncéllal fogalmazunk, hanem a nyilvánosságnak szánunk.
A klasszikus retorika 3 beszédfajtát különböztet meg:
1. tanácsadó beszéd (pl.: politikai beszédek)
2. törvényszéki beszéd (pl.: a vádbeszédek és a védőbeszédek)
3. alkalmi beszéd (pl.: az ünnepi beszédek, a méltatások)
- A tanácsadó beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát kívánja bizonyítani. Ilyen típusú politikai beszédet szoktak tartani a politikusok a parlamentben, egy pártösszejövetelen vagy más nyilvános rendezvényen.
- A törvényszéki beszédben, más szóval a jogi beszédekben a bírák döntését kívánja befolyásolni a védő és a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját.
- Az alkalmi beszédben valamilyen magasztalásra méltó dolgot, eseményt vagy személyt dicsőítenek. Ilyen beszédeket szoktak mondani pl.: a tanévnyitón, a tanévzárón, valaminek a felavatásán, megnyitóján, a keresztelőn, az esküvőn stb.
A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás, a kiselőadás, a felszólalás, a hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés,a nyilvános vita is. De a tévés és a rádiós műfajok is ide sorolhatók pl.: kerekasztal – beszélgetés, a jegyzet, a glossza, a hír, a tudósítás, a riport, az interjú és a nyilatkozat.
A beszédek tipikus szerkezete a következő: - bevezetés
- tárgyalás
- befejezés
Ezek további részekre tagolódnak.
Az első rész tartalmazza a beszéd tárgyát jelentő tételt, a jóindulat megnyerésére szolgáló fordulatot. - Ezzel hat a szívre és az értelemre,
- felkelti a kíváncsiságot,
- majd megteremti az átmenetet a következő részhez,
- röviden felsorolva a téma tárgyalandó elemeit.
A második rész a dolgok kifejtése, az elbeszélés vagy narratio. Benne mutatja be a helyet, időt, személyt és magát a tárgyalandó problémát.
A törvényszéki beszédekben különösen fontos a bizonyítás, az érvek és az ellenérvek felsorakoztatása. Ez a főrész, ebben mutatkozik meg leginkább a szónok gondolati vagy nyelvi leleménye. Példák, összehasonlítások, képek, célzások, aranymondások s alakzatok teszik meggyőzővé és hatásossá az előadást. Fontos a mérték, mert ha a kidolgozás túl részletező, az a világosság rovására megy.
A kifejtés logikai megszerkesztésének nincsenek szabályai.
a, Ha a részletek felől jutunk el az általánosításhoz, INDUKTÍV,
b, ha a tételtől indultunk el a részletekig, DEDUKTÍV módon építkezünk.
Az érvek közül Cicero szerint legtanácsosabb először említeni a legfontosabbat (lejtéses szerkezet), mások szerint a fokozatosság elve a meggyőzőbb,, amikor a lényeget utoljára mondjuk ki (fokozatos kifejtés)
A beszédek harmadik, befejező részében:
- vonjuk le a tanulságot,
- foglaljuk össze az elmondottakat,
- s fokozzuk az érzelmi, indulati hatást (gyakran a túlzás és nagyítás eszközei segítségével)
- Az is lehet, hogy éppen itt teremtetjük meg a gondolatai és érzelmi egyensúlyt.
- A befejezés erénye a rövidség.
A jó szónok: - felkészült, igényes, hatásos és természetes.
- tud kapcsolatot teremteni a közönségével,
- tud rögtönözni,
- megtalálja a közönségnek megfelelő gondolati és nyelvi szintet,
- első hallásra felkelti az érdeklődést a téma iránt,
- érthetően beszél.
A szónoklat célja mindig a kommunikációs helyzetnek megfelelő:
- lehet ismeretet közlő,
- megértést szolgáló,
- felhívó,
- meggyőző,
- érzelmileg ösztönző,
- hangulati hatást keltő.
Értékét a gondolatok eredetisége és a megfogalmazás igényessége jelenti.
A szónoklat hangnemét a közönség, az alkalom, a tárgy és az előadó személyisége határozza meg.