19.             Témakör: Stílus és jelentés

Tétel: A társalgási stílus ismérvei, minősége

A mindennapok és az emberi kapcsolatok köztes formája. Sokféle a társalgási stílus műfaja.

Élőszóbeli az emberek egymás közti beszélgetése párbeszéde, valamilyen történet elmondása, elbeszélése. Írásban megformált a levél és a nem szépirodalmi szándékkal írott napló.

Legfőbb stílusjegyei: - kötetlenség

- közvetlenség

- természetesség

- könnyedség

- fordulatosság

- szókincse változatos

A köznyelvi szókészlet mellett csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon és argó elemek egyaránt megtalálhatók benne.) Kedveli a beszédhelyzetre utaló szavakat, kifejezéseket, így lehetnek benne tréfás, gúnyos, durva, vulgáris szavak is.

Mondattani sajátosságai:

-         könnyen érthető, bonyolultságtól mentes

-         rövid mondatok alkalmazása

-         az élőszóban ritkábbak az összetett mondatok mint írásban, s ha vannak is, inkább mellérendelőek

Kommunikációs kapcsolatban a mondatok igen gyakran hiányosak, mert a beszédhelyzetben kiegészülnek.

A beszélt nyelvre a gyors gondolatközlés szándéka, az azonnali szövegalkotás, továbbá az irodalminál ösztönösebb, ennélfogva igénytelenebb nyelvi viselkedés jellemző. A laza szerkesztésből fakad a nyelvhelyességi hibák egész sora. Beszéd közben gyakran megállunk, szünetet tartunk. Sokan a szünetek helyére töltelékszavakat, üres frázisokat iktat be (hát, tulajdonképpen, nézetem szerint…) Számuk fokozatosan nő a mindennapi társalgásban, használatuk igénytelenné tenni a társadalmi stílust.

Kulturált társalgás szabálya:

-         el kell kerülnünk a tisztán személyes jellegű témákat (egészségünk, gondjaink, otthoni problémák) – untatják a partnereket

-         ne sajátítsuk ki a beszélgetést (általában 2-3 perc az optimális, amíg nálunk van szó)

-         csak enyhítő formában megfogalmazva, mondjuk ellent

pl.: lehet, hogy van egy másik szempont is;

      én inkább így gondolnám…

-         Ne szakítsuk félbe a másikat! Ne vágjunk a szavába! – udvariatlanság, türelmetlenség jele

-         Ne változtassunk hirtelen témát!

-         Mutassunk aktív érdeklődést a hallottak iránt!

-         Beszéljünk világosan, érthetően, nyugodtan, ráérősen!

-         Kerüljük a gúnyolódást és a cinikus megjegyzéseket!

-         Tegyünk fel nyitott kérdéseket!

-         Beszéltessük az embereket önmagukról!

-         A beszélgetés során törődjünk mindenkivel, ne csak szomszédunkkal!

-         Barátságos testbeszéddel vegyünk részt a társalgásban!

-         Lehetőleg csak akkor mondjunk véleményt, bírálatot, ha erre felkérnek minket.

-         Ne bíráljuk a személyt, csak a tevékenységét és annak következményeit!

Pl.: nem jó: Ügyetlen vagy!

Jó:  Ügyetlenül csináltad ezt a műveletet.

-                                                   Bírálatunk legyen tényszerű és tárgyilagos!

A társalgásban sok gondot okoznak a – megszólításformák,

                                                           - és a köszönésformák

(függenek a korosztálytól, a nemtől, a földrajzi helyzettől, a társadalmi helyzettől, a napszaktól, a beszédhelyzettől, de lehetnek alkalmiak is.

A megbeszélés: sok társadalmi, közösségi és egyéni konfliktus megelőzését vagy megoldását szolgálhatja.

A kibeszélés pedig a lélek megtisztulását szolgálja.