7. tétel: Az athéni demokrácia

Demokrácia:  Népuralom a jelentése, a görög démosz szóból ered. Az athéni demokrácia virágkora a Kr.e. 5. század közepére tehető, Periklész uralkodásának idejére.

Athén a hagyomány szerint az ősi időkben királyság volt, ám később arisztokraták vezette köztársasággá alakult át. A polgárok jogait és kötelességeit a származásuk alapján állapították meg. Athéni polgárnak számított az, aki valamelyik helyi nemzetség tagja volt, és földtulajdonnal rendelkezett. Évente kilenc arkhónt (főtisztviselőt) választottak – az arisztokraták közül - a városállam ügyeinek intézésére, akik hivatali idejük lejárta után a politika ellenőrzésével és bíráskodással foglalkozó Areioszpagosz (Árész hadisten dombjának tanácsa) tagjai lettek.

Intézményei: A demokrácia kialakulásában nagy szerepe volt Drakón, Szolón és Kleiszthenész reformjainak. Intézkedéseik eredményeként csökkent, majd megszűnt az arisztokrácia kivételes hatalma, és a démosz politikai jogokat szerzett.

Drakón Kr.e. 621-ben írásba foglalta a törvényeket, melyek határt szabtak az arisztokrácia önkényének. A törvények nagyon szigorúak voltak. „vérrel írta törvényeit”. Drakón a társadalmat vagyoni alapon osztotta fel, a politikai jogokat nem a származástól, hanem földbirtok nagyságától függően osztotta el. A problémák ezzel szemben nem oldódtak meg, ugyanis nem a jövedelmet, hanem a vagyont vette alapul. Ez majdnem polgárháborúhoz vezetett.

Kr.e. 594-ben Szolónt választották arkhónná.

Eltörölte az adósrabszolgaságot, s elengedte az adósságokat. Kiterjesztette a politikai jogokat a legszegényebb polgárokra is. Szolón megteremtette a demokrácia alapjait. A lakosság felosztása vagyoni alapon történt. A vagyon határozta meg a jogokat, kötelességeket, valamint ez lett az adófizetés és a katonáskodás alapja. Ezzel Szolón elérte, hogy a démosz gazdagabb rétegei is politikai szerephez jussanak.

Ezek a felosztások:

    * 500 mérősök : ők lehettek arkhónok, kincstárnokok.

    * 300 mérősök : lovasok

    * 200 mérősök: népgyűlés tagjai, nehézfegyverzetű gyalogosok

    * Nincstelenek (thészek)-gyalogosok.

Kleiszthenész Attika lakosságát területi alapon tíz phülére osztja. Minden phüle három részből áll: egy tengerparti, egy városi, egy szárazföldi. Minden phülébe különböző társadalmi rétegek kerültek, így nem érvényesülhetett a helyi arisztokrácia súlya. Minden phüle 50 képviselőt sorsolt az ötszázak tanácsába, és egy sztratégoszt választott. Bevezette a cserépszavazást (osztrakiszmosz), mellyel az egyeduralom kialakulását akarta megakadályozni. Cserépre rákarcolták annak a nevét, akit egyeduralom megszerzésével vádoltak, akinek a neve a legtöbbször szerepelt, azt száműzték Athénból tíz évre. (Erre azért volt szükség, mert a korábbi időszak eseményei azt bizonyították, hogy egy ember képes felrúgni a törvényeket: Kr.e. 560-ban Peiszisztratosz kihasználva a politikai helyzetet, zsarnokuralmat türanniszt hozott létre.)

Ezzel megszűnt az arisztokrácia hatalma, Athén arisztokratikus köztársaságból demokratikus köztársaság lett.

Az athéni demokrácia fénykora Periklész idejére tehető.

Periklész Kleiszthenész rokonaként előkelő családban született. Élete során húsz alkalommal - tizenöt éven át megszakítás nélkül -választották sztratégosszá. Népszerűségét részben kiváló képességeinek, részben a szegények érdekében tett javaslatainak köszönhette. Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban végzett munkájukért, így a kétkezi munkások is részt vállalhattak a közéletben. A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak. Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak, ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek. A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították, ezt nevezték leiturgiának. A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az Athén déli részén lévő ezüstbányák jövedelméből fedezték, de törvénytelenül felhasználták a déloszi szövetség kincstárában felhalmozott pénzeket is.

Államszervezet:

- népgyűlés

A népgyűlés döntött az állam minden kül-és belpolitikai kérdésében, ellenőrizte az összes állami hivatalt, ez töltötte be a legfelső bíróság funkcióját. A népgyűlés ülésein részt vehetett minden athéni polgár, 

- ötszázak tanácsa

Az egyes népgyűlések közötti időben az ügyeket az ötszázak tanácsa (bulé) intézte, amely minden munkanapon összeült, és a népgyűlésnek tartozott felelősséggel. Feladata volt a népgyűlés számára a napirendet és a határozati javaslatokat előkészíteni, gondoskodott a határozatok végrehajtásáról. Az ötszázak tanácsába minden phüle (tíz phüle volt) ötven-ötven képviselőt küldött. Egy-egy 50 fős csoport az év egy tizedén intézte folyamatosan az ügyeket.

- esküdtszék

A legfelső bírói szerv az esküdtszék (héliaia) volt, amelynek hatezer tagját (minden phüléből hatszázat) egy évre választották sorsolással. Ők foglalkoztak a fellebbezési ügyekkel, megvizsgálták a leendő tisztségviselők alkalmasságát, ítéletet hoztak politikai perekben (pl. hazaárulás). A bíróság előtt bárki vádat emelhetett, de személyesen kellett képviselnie a vádat, és személyesen kellett védekezni is.

- areioszpagosz

Felállították az Árész dombi tanácsot. Kr.e. 462-től hatáskörébe már csak kisebb családjogi ügyek maradtak meg. Az arkhónokat pedig babszemsorsolással választották meg.

- sztratégosz, tamiász

Megnőtt a választások útján betöltött hivatalok becsülete. Ilyen volt a kincstárnok (tamiász) hivatala, akit a népgyűlés kézfelemeléssel választott a vagyonosabb polgárok közül, hiszen a kincstárnok saját vagyonával felelt az esetleges hivatali visszaélésekért.

A legnagyobb tekintélye a tíz, egy évre választott sztratégosznak (hadvezérnek) volt. Ezt a hivatalt választás útján lehetett betölteni, és a nép bizalmát élvező sztratégoszt nyílt szavazással évről évre újraválasztották. (Pl. Periklészt tizenöt éven át folyamatosan megválasztották.)

A demokratikus rendszer addig működhetett, amíg az emberek nem éltek vissza a jogaikkal. Amint a Spárta ellen vívott peloponnészoszi háború alatt (Kr.e. 431-404) rosszabbodtak az életkörülmények, a szegények egyszerűen eladták szavazatukat. Ez a rendszer hanyatlásához vezetett, majd a háború végén a győztes spártaiak felszámolták a demokráciát. Athén elvesztette vezető szerepét.