Vázlat

Bevezetés:

●         Népesség növekedése → Többnemzetiségű állam → Migráció

●         Abszolutizmus a nevükhöz fűződik.

●         Államszervezeti változtatásokat tettek

●         Gazdasági problémák merkantilista gazdaságpolitikával való helyrehozása

●         Rendeletekkel való kormányzás

●         Oktatásügyi és egészségügyi reformok

Mária Terézia:

●         Pragmatica Sanctio alapján került a trónra.

●         II. Frigyes, porosz király a támadója (Ausztria, Szilézia)

●         ↓Osztrák örökösödési háborút és Sziléziát elveszítjük.

●         ↓Hétéves háborúban sem sikerül visszaszerezni Sziléziát.

●         Rendeletei:

1.      Vámrendelet (1754)

2.      Úrbéri pátens (1767)

3.      Ratio Educationis: oktatásügyi rendelet (1777)

4.      Romák letelepítése, munkára fogása

●         Árvaházak, ispotályok

●         Közegészségügy szabályozása

II. József:

●         Mária Terézia társuralkodója 1765-től

●         Jozefinisták támogatták

●         Célja: egység, a birodalom modernizációja

●         Nem koronáztatta magát („Kalapos király”)

●         Intézkedései:

●         Egyházpolitikai:

1.      Türelmi rendelet (1781)

2.      Cenzúrát állami irányításba helyezte

3.      Feloszlatta a szerzetesrendeket (1782)

4.      Királyi tetszvényjog

            Canossa-járás

●         Közigazgatási:

1.      Kormányszervezet átalakítása

2.      Új közigazgatási rendszer (kerületre osztás)

●         Rendeletei:

1.      Jobbágyrendelet (1785)

2.      Nyelvrendelet (1784) német

3.      Összeírási rendelet (1789)

●         A legtöbb rendeletét visszavonta

18. tétel

Mária Terézia és II. József  

Bevezetés:

n        A XVIII. században gyors növekedésnek indult az ország népessége, az 1784-87-es első népszámlálás idején kb. 9,5 millió volt a Magyar Korona lakosainak száma, ebből 45% volt magyar, 55% pedig nemzetiségi. A növekedés oka kisebb részben a természetes szaporodás, nagyobb részben pedig a bevándorlás volt.

 Öntevékenyen települtek be a határok mellett élő szerbek, horvátok, csehek, lengyelek, románok és ruszinok, és szervezetten telepítette be az állam III. Károly és Mária Terézia idején a svábokat. A betelepítés célja a sűrűn lakott birodalmi területek zsúfoltságának enyhítése, a magyarországi adózók számának növelése és a katolikusok arányának emelése volt. Ezzel Magyarország több nemzetiségűvé, kevert nemzetiségűvé vált (pl. Temesköz)

Az országban megindult egy jelentős belső migráció a sűrűn lakott országrészekből és az Alföld pereméről a ritkán lakott belső részek felé.                                                                                                              

n        A felvilágosult abszolutizmus kiépülése a Habsburg-birodalomban Mária Terézia és II. József nevéhez fűződik. Uralkodásuk alatt több, főként államszervezeti változtatás született, de a gazdasági feltételek, a tőkeerős polgárság hiánya, valamint a birodalmak sokszínűsége megakadályozta a francia minta megvalósulását. A gazdasági problémákat merkantilista gazdaságpolitikával próbálták meg kezelni. Korlátozták a rendek jogait, rendeletekkel kormányoztak, és nem hívták össze az országgyűlést. A társadalmi feszültségek enyhítésére megjelentek az abszolutizmus oktatási- és egészségügyi reformjai, azonban ezekkel a valós problémákat nem tudták megoldani.                                

Mária Terézia uralkodása(1740-1780): 

     A trónra lépő Mária Terézia nem volt könnyű helyzetben, bár trónutódlását az európai fejedelmek által elismert, a magyar országgyűlés által is elfogadott Pragmatica Sanctio garantálta. II. Frigyes porosz király szinte a királynő trónra lépése pillanatában megtámadta Ausztriát, Szilézia megszerzéséért. Az osztrák örökösödési háború Poroszország győzelmével és Szilézia elszakadásával végződött. Sziléziát a hétéves háborúban sem sikerült az Osztrák Birodalomnak visszaszereznie.  A háborúk a dinasztia számára sürgető szükséggé tették a gazdaság rendbehozatalát, az adózóképesség fokozását. A birodalomban Magyarországnak mezőgazdasági árutermelő szerepet szántak, s arra törekedtek, hogy a Habsburgok vezette területek gazdasági egységet alkossanak.

Rendeletei:

§ 1754-ben merkantilista vámrendeletet hozott, melynek célja az állami bevételek növelése, az osztrák örökösödési háborúban elvesztett Szilézia ipari termelésének kiszorítása volt a birodalmi piacról. A birodalom köré egységes külső vámhatárt húztak, amely védte a birodalmi termelést és piacot. Magyarország és az örökös tartományok közé pedig egy belső vámhatárt állítottak fel, amely a birodalmon belüli munkamegosztást volt hivatott erősíteni. A vámrendelet következtében elmélyült a birodalom két fele között a munkamegosztás.

§ Mária Terézia 1767-ben úrbéri pátenst, rendeletet hozott, melynek célja a jobbágyság védelme és nagyobb állami bevételek megteremtése volt. A rendelet értelmében összeírással rögzítették a birtokállományt, szabályozták a jobbágytelek részeit és nagyságát, meghatározták az egy jobbágytelek után teljesítendő szolgáltatásokat (pénz- és terményadó, évi 52 nap igás vagy 104 nap gyalog robot) és rögzítették a jobbágyok jogait (úrbéres ügyekben a Helytartótanácshoz fordulhattak).

A rendelet következtében megszilárdult a telekrendszer, enyhült a földesúr-jobbágy viszony, a földesúr önkényesen nem szedhetett több adót jobbágyától, ami stabilabbá tette az állami adók fizetését, így nőttek az állam bevételei.

§ Mária Terézia 1777-ben meghozta oktatásügyi rendeletét, a Ratio Educationis-t. A rendelet célja az oktatás állami szabályozása volt. Bevezették az általános tankötelezettséget 7 és 13 éves kor között, központi tankönyveket és követelményrendszert hoztak létre, az iskolákba állami felügyeletet állítottak. A rendelet következtében az oktatás állami felügyelet alá került és szervezettebbé vált.

§ Mária Terézia árvaházakat, ispotályokat létesített, szabályozta a közegészségügyet, rendeletet hozott a romák letelepítéséről és munkára fogásáról.

II. József uralkodása (1780-1790): „Kalapos király”

      József a birodalom egyik legtehetségesebb uralkodója volt, aki a birodalom átszervezését kísérelte meg. Ezt hatalmas iramban próbálta véghez vinni, s így ez nem sikerült. Halálos ágyán ezért a legtöbb rendeletét visszavonta.

      1765-tõl lett a Habsburg birodalom társuralkodója, de fő hatalom anyja kezében volt.

A trónra kerülését nagy várakozás előzte meg. Hívei, a jozefinisták támogatták (ilyen volt például Kazinczy is.) József célja a Birodalom modernizációja és az egység kialakítása volt, és közben a helyi sajátosságokat is fel akarta számolni. Éppen ennek érdekében nem is koronáztatta magát magyar királlyá (ezért hívták “kalapos király”-nak), sőt a koronát Pozsonyból Bécsbe vitette, jelezve a rendi gyűlés feletti hatalmát.

Egyházpolitikai intézkedések:

n     1781-ben kiadta a türelmi rendeletet, melyben a katolikusoknak, a protestánsoknak és a görögkeletieknek (ortodoxoknak) szabad vallásgyakorlást engedett, és egyenlő eséllyel pályázhattak a hivatalokra. A türelmi rendelet más vallások - például a zsidó vallás - toleranciáját is előírta. Templomot és iskolát ott lehet építeni, ahol legalább 100 fő kívánta

n     A cenzúra irányítását kivette az egyház kezéből, és állami irányítás alá rendelte.

n     Feloszlatta 1782-ben azokat a szerzetes rendeket, amelyek nem végeztek hasznos munkát, mint például az oktatás, vagy a gyógyítás. A felszabaduló szerzeteseket az általa újonnan létrehozott plébániákra irányította, hogy prédikációikkal a népet hasznos dolgokra tanítsák.

n     Királyi tetszvényjogot (Placetum Regium) vezetett, s így a pápai bullákat csak az uralkodó beleegyezésével lehetett kihirdetni.

      Ezekkel az intézkedéseivel a katolikus egyházat az állam alá akart rendelni. Hiába utazott 1782-ben IV. Pius pápa Bécsbe - ezt nevezik fordított Canossa járásnak -, nem tudta az uralkodót elhatározásában megingatni.

Közigazgatási intézkedések:

n     Átalakította a kormányszervezetet: a magyar kancelláriát összevonta az erdélyi kancelláriával, valamint a magyar kamarát beolvasztotta a helytartó tanácsba, és azt Pozsonyból Budára helyezte át.

n     A birodalom egész területén új közigazgatási rendszert alakított ki. Magyarországot 10, Erdélyt pedig 3 kerületre osztotta fel, amik átvették a helyi szintű irányítás szerepét. Ezen kerületek élére királyi biztosokat állított. Ezzel a rendelkezéssel a vármegyék befolyását akarta csökkenteni, ugyanis ezek voltak a nemesi ellenállás fő gócpontjai. Ezt az ellenállást azzal gyengítette, hogy a vármegyék élére udvarhű alispánokat nevezett ki. A főispánságot eltörölte.

Jobbágyrendelet:

            Ennek előzménye az 1784-es erdélyi parasztfelkelés volt, melynek vezetői: Horia, Klosca és Crizsán. Ez egy etnikai színezettség felkelés volt, ugyanis a román parasztok keltek fel magyar földesuraikkal szemben, amit azonban a császári csapatok gyorsan levertek. József ekkor ébredt rá, hogy további rendeletek szükségesek a paraszt kérdés megoldása érdekében. 1785-ben adta ki a jobbágyrendeletet, melyben az urbáriumot kiterjesztette Erdélyre (s ugyanebben az évben az egész országra), eltörölte a jobbágy nevet és a szabad költözést is visszaállította. A parasztok azonban szabad pályaválasztási jogot kaptak, s így egy részük az iparba került, és kis részük az értelmiséghez is csatlakozott.

Nyelvrendelet:

            A király az egész birodalom területén a német nyelvet tette hivatalossá 1784-ben, a latin helyett. Az oktatásban is a német lett a kötelező, a magyar helyett. Ezt a rendeletet azzal indokolta, hogy a latin holt nyelv, a magyart pedig az ország lakosságának kevesebb, mint 50%-a beszéli. Ez az intézkedés is hozzájárult a birodalmi egység megteremtéséhez. Az uralkodó a rendelet bevezetésére 3 év türelmi időt adott.

Összeírási rendelet:

            Ezen a népesség és a birtokok összeírása értendő. A birtokok összeírásával II. József a földek megadóztatását kívánta elérni. 1789-ben kísérletet tett az általános földadó bevezetésére, ami a nemeseket is érintette. Ez széles körű felháborodást keltett, és végképp feszültté tette a hangulatot.