1. A
váltó története.
2. A
váltó kiállításának és
használatának vázlata.
3. A váltó sajátos előnyei
4. A kauza mint a polgári jogi ügyletek
achillesi sarka.
5. A
szerződési nyilatkozat
6. Miért jó az, hogy a váltó kauzátlan.
7. A váltó és a kereskedelmi ügyletek viszonya.
8. A váltó jellemzői
9. A váltó szerepe ma, az üzleti életben.
10. A
váltó mint forrásnövelő eszköz a vállalkozó
kezében.
11. Váltóról
szóló törvények, rendeletek, irányelvek.
12. Ma
hatályos törvények,
rendeletek………...
13. Melléklet
14. Jogesetek.
15. Irodalomjegyzék.
A váltó római jogi őse a
stipuláció, amit Szászy Schwarcz Gusztáv szemléletesen római váltóként
aposztrofált.[1] A stipuláció
perszer szóbeli volt. Van aki azt
mondja már a görögök
is ismertek és
alkalmaztak a váltóhoz hasonló
megoldást, sőt van
aki még régebbre
teszi az eredetét. Ezek vitatott nézetek. Csak
„közvetett elődökről” beszélhetünk.
A váltó a korai középkorban
jött létre Olaszországban. Elterjedésének sok feltétele volt a kereskedelmi
ügyletek volumenének és hatósugarának növekedése, az írásbeliség elterjedése, a
viszonylagos egységes jogértelmezés sok országra kiterjedő integrációban.
„Az igazság és a nemzetek s országok közti kereskedés, mely a hitel
biztonsága nélkül nem állhat fönn, kivánván, hogy a törvényesen megkötött
szerződések teljesittessenek és azoknak birói hatalommal való végrehajtásáról
gondoskodva legyen: addig is, mig törvények által hathatósabb intézkedés
tétetnék…”[2]
A váltóról fellelt első
írásos emlék 1379-ből Olaszországból származik. A váltó elterjedését
elősegítette a bizonytalan közbiztonság, a gazdasági racionalitás és a kötelmi
ügyletek, pénzforgalom
kiszámíthatóságához fűződő gazdasági érdek. A váltó hatékony ellenszernek tűnik
a népi találékonyság, írásos jogot rontó hatásával szemben. (Tudniillik a nem
várt módon alakult kötelemben mindenki igyekszik a saját érdekeinek megfelelő
módon magyarázni, hogy milyen akarattal kötötte ő meg az ügyletet, s
nyilatkozatát hogy kellett volna a másik
félnek érteni. Erre a szerződéseknél általában lehetőség is van.)
Ami a váltó hazai történetét illeti az 1792. évi XVII. törvénycikk Hogyan lehessen az örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s bíróságainak ítéleteit, melyeknek valaki magátönként alá vetette, végrehajtani? már foglalkozott a váltóval .
1840.
évi XV. törvénycikk A váltó-törvénykönyv behozatik
1. § A váltó olly oklevél, melly által kibocsátója magát a köztörvényieknél
szigorúbb feltételek alatt kötelezi, hogy valamelly meghatározott somma pénzt,
bizonyos helyen és időben vagy maga fizetend, vagy annak más általi kifizetését
eszközli.
A következő, 1840 .évi XV. tvc.
meghatározta a váltó
fogalmát, máig egyedülállóan. Megállapíthatjuk, hogy
a váltóról szóló
törvény a XIX.
század óta, alapvetően nem
változtak. Sikeres jogi és
társadalmi megoldásról van
tehát szó. Ennek ellenére köztudomásúan tapadnak pejoratív emlékek
a váltóhoz. Ennek minden
bizonnyal az az
egyik oka, hogy
a váltóeljárás összehasonlíthatatlanul rigorózusabb mint bármely más kötelemé.
Ez ugyan soha
nem volt titok, de
elég széles körben
ismert sem ! Valószínűleg ennek tudható be,
hogy a váltóhoz felemás emlékek
fűződnek a társadalomban. Sokan kárvallottjai lettek ilyen-olyan váltó
ügyleteknek. Ennek
valójában nem a váltó az
oka, sokkal inkább az,
hogy a váltót soha sem
ismerte a magyar
társadalom kellőképpen;
persze a többi társadalom sem
ismerte jobban. Ez persze
ugyanúgy nem akadályozott egyeseket abban, hogy
váltó ügyletekben vegyen
részt, anélkül, hogy felelőségét kizárta vagy
legalább korlátozta volna,
mint ahogy szerződéseket kötnek olyanok
is akiknek az adott
szerződés típus attribútumairól semmiféle ismerete nincs.
A lényeges különbség, hogy
amíg a szerződéseknél,
utólag
- mikor
kiderül, hogy ráfizetéses az ügylet – számtalan dologra
lehet hivatkozni, egymás
között is meg
a bíróság előtt
is, a váltónál az egyáltalán
szóba jöhető kifogások száma
nagyon szűk, elenyésző
a szerződésekhez képest.
Itt csak
a vázlat, vázlatára
kell szorítkoznom. Hiszen e
témakörben kézikönyveket írtak..[3]
Kétféle váltót lehet
kibocsátani, saját- és
idegenváltót. A saját
váltóban a kibocsátó maga ígér
feltételnélküli fizetést.
Pontosan meghatározott összeget, pontos határnapra, kivéve a
bemutatóra-, bemutatás után
x napra szóló-, illetve a
biankó váltót . Az idegen váltóban mást szólítanak fel
fizetésre, olyasvalakit akinél feltételnélküli követelése van a
kibocsátónak; ez tipikusan bank
vagy adós. A váltó
szövege nem tartalmazhat feltételt vagy bizonytalanságot ! A váltó egy
anyagi jogi és eljárásjogi
szempontból privilégizált alaki
kötelezvény. Ha a váltó
elengedhetetlen tartalmi elemei
közül egy is hiányzik…..
nem váltó.
A váltó
alapvetően forgatható értékpapír.
A forgatást a
váltón ki lehet
zárni. Ha a
jogosult szükségesnek érzi
kezeseket kérhet a
váltóhoz. Az előlapon az
aláírás: kezességet jelent. Kezességet a
hátoldalon is lehet
vállalni, erre utaló
nyilatkozattal. A kezességet lehet
korlátozni személyi körben
és lehet limitálni a felső határát.
Fontos határnap
a váltó lejárata. A
lejáratot követő két
munkanapon belül be
kell mutatni a
fizetésre kötelezettnek. Kivéve ha
a váltó szövegéből
más következik pl.
fizetés előtt 30
nappal bemutatandó vagy
második bemutatás után
10 nappal fizetendő.
Ha a kötelezett
nem teljesít, közjegyzői
óvást célszerű felvétetni,
kivéve ha a
váltóra ráírták, hogy
„ óvás nélkül „ . Ha a
fizetés továbbra is elmarad,
per következik.
A polgári
perrendtartás rövid, többnyire
3 napos határidőket
ír elő váltóperben.
A
kifogások köre is igen
szűk.. A per szempontjából az a legjobb
váltó amely nem
tartalmaz semmilyen korlátozó
záradékot. Ha az áll rajta, hogy
az „xxxx számú
számla biztosítékául „ [4]
lehet hivatkozni a
hibás teljesítésre, de
csak szűk körben . Olyan durva hibákra lehet
csupán hivatkozni, amelyek
szakértői vizsgálat nélkül
is nyilvánvalóak bárki
számára.[5]
Az ügyleteket egy- és
többoldalú ügyletekre lehet osztani, valamint absztrakt és kauzális ügyletekre.
Ezek közül a váltót általában egyoldalúnak tekintik és kauzátlan absztrakt
ügyletnek.[6]
( Van ettől eltérő álláspont is……)
A váltó szigorú formai
előírásoknak alávetett jogcímmentes, mindig meghatározott összegű pénztartozást
vagy pénzkövetelést megtestesítő, forgatható -kivéve negatív rendeleti záradék-
értékpapír. Ha a váltó semmilyen hivatkozást nem tartalmaz a kötelező kellékeken
kívül, önmagában megtestesíti a követelést. A váltókövetelésre csak a váltó
birtokában váltó által lehet hivatkozni. Az elveszett, megsemmisült váltót
senki sem köteles pótolni.
A polgári jogi kötelmek értelmezése tekintetében két generális elv terjedt el. A CODE CIVIL nyomán az akarati elv és a német befolyási zónákban, így hazánkban a nyilatkozati elv, főszabályként.[7] Ha maradunk szűkebb pátriánknál, s a nyilatkozati elv hatásait vesszük figyelembe a szerződésekre, akkor is nagyon ingoványos talajra érünk. Különösen ha meggondoljuk, hogy az emberi nyelv nem alkalmas maradéktalanul a jogalkotó szándékának, akaratának kifejezésére. A szerződés szakaszai a két fél viszonylatában törvényként viselkedik. Hatálya a szerződő felekre terjed ki. Fő szabályként annyiban, amennyiben a törvényekkel nem ellentétes, nem irányul azok kijátszására vagy azok kikerülésére. {Törvényellenességtől függetlenül is tud hatályosúlni egy szerződési kikötés, ha senki sem támadja meg ! } Tehát elindulhatunk onnét, hogy mit nyilatkoztak a felek. A jogelméleti tanszék azt tanítja, hogy a törvényben a szavaknak általában elfogadott értelmét kell alapul venni. A modern jogi dogmatika az interpretáció négy típusát különbözteti meg: mint nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti[8]. Szokásos még a teleológikus értelmezés is .” A bevezető rendelkezésben megfogalmazott alapelvek értelmezése, funkciójának megítélése változó. Nem lehet azonban vitatott, hogy a törvényben szabályozott alapelvek kihatnak a polgári jog más (nemcsak a Ptk. által szabályozott) területeire is. Ezt tükrözi a Ptk. 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott alapelv is, amely szerint a törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni.”[9]
5. A szerződési nyilatkozat
205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös
és egybehangzó kifejezésével jön létre.
207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén
úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető
akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott
jelentése szerint értenie kellett.
A jognyilatkozatok értelmezésére
leggyakrabban a szerződésből származó jogviták kapcsán kerül sor. Ilyenkor az
ügyletkötő felek közös nyilatkozatát kell valamilyen okból vizsgálni, tehát
lényegében magát a szerződést kell értelmezni. Ez általában akkor válik
szükségessé, amikor egy ügylet homályos,
szakszerűtlen, ellentmondó megfogalmazásokon nyugszik.
Az
itt rögzített szabályok megfelelően érvényesülnek azonban akkor is, ha
valamelyik fél magatartását kell a szerződés létrejötte, módosítása vagy a
jogviszony felszámolásakor értékelni. Például a felek szerződéskötéskor,
illetve azt követően tanúsított azon magatartásából, hogy a vállalkozó
árajánlatot nem adott és árat másképp sem közölt, de a feladatot elvégezte, a
megrendelő pedig a teljesítést figyelemmel kísérte és elfogadta, alappal következik,
hogy hallgatólagosan mindketten elfogadták a szerződéskötéskor ismert és az
adott szolgáltatással arányos piaci árat (BH1995. 107; BH1994. 330.).
Az értelmezésre vonatkozó rendelkezések jelen vannak olyan esetekben
is, amikor valamely nyilatkozat (kijelentés, tényállítás, vélemény)
jogkövetkezménnyel járó jelentőséggel bír (például I. Polgári Gazdasági Elvi
Döntés IV. pont; PK 12. számú állásfoglalás II. pont).
A jogszabályból kitűnően az értelmezéskor alapvetően azt kell tisztázni, hogy
az adott nyilatkozaton mit kellett értenie a másik félnek. Ez a törvény szerint úgy
állapítható meg, ha értékeljük
a) a szavak általánosan elfogadott jelentését,
b) az eset összes körülményét és
c) a nyilatkozó feltehető akaratát.
Az értelmezés nem követi tehát tisztán az ún. nyilatkozati elvet, mely
a megállapodások érvényességének megítélésében - s így az értelmezés során is -
a nyilatkozatnak tulajdonít döntő jelentőséget, hanem azt az akarati elvvel
ötvözi. A bírói gyakorlat a nyilatkozói akarat feltárása helyett gyakorta a
felek - tehát valamennyi fél - valódi ügyletkötési akaratának felderítésével
oldja meg az értelmezési kérdéseket [például XXXII. számú Polgári Elvi Döntés
a) pontjához fűzött indokolás].
a) A szavak általánosan elfogadott jelentésének meghatározásában
főszabályként természetesen az általános nyelvhasználat az irányadó. Az
értelmezés során ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a felek személye,
szakmai végzettsége, műveltsége, stb. sem.
Olyankor, amikor mindkét fél szakember, s az ügyletkötésnél használt
kifejezés előttük azonos tartalommal bír, a szakmai nyelv speciális jelentése a
döntő. Eltérő esetben azonban a laikus értelmezés lesz a meghatározó. Ezt az
elvet kell megfelelően követni akkor is, amikor a megállapodás tájnyelven,
argóban vagy idegen szavak használata mellett köttetett. A nyilatkozat
tartalmának meghatározására adott esetben hatása lehet annak, ha az ügyletkötők
között nagy a kor vagy műveltségbeli különbség. Ilyenkor mindig a kedvezőtlenebb
helyzetben lévő fél értelmezését indokolt alapul venni.
Egy jogi terminológia helytelen
használata ugyancsak okozhat értelmezést igénylő vitát. Ilyenkor a felek
szerződésben vállalt kötelezettségeinek és jogainak áttekintésével lehet állást
foglalni abban, hogy nyilatkozatuk milyen jogviszonyra vonatkozott. Például az
előszerződés szerint vételárelőleg címén átadott összeg foglalónak minősül
olyankor, amikor a megállapodás egyéb pontjai arról a Ptk. 244. § és 245. § (1)
bekezdésének megfelelően rendelkeznek (BH1994. 130; BH1981. 510.)
Az általános jelentéstartalom meghatározása kapcsán jelentőséggel
bírnak a magyar nyelvtan szabályai is. Ezek azonban, nem vezethetnek a Ptk.-ban
megjelölt szempontokból levonható következtetésekkel szemben indokolatlanul
megszorító vagy kiterjesztő értelmezéshez (BH1997. 178.).
b) Az adott nyilatkozat értelmezésénél irányadó körülményként számtalan
tényezőnek lehet jelentősége. Így a megtételét megelőző tárgyalásoknak, az
elhangzott tájékoztatásoknak, az ügyletkötés során tanúsított magatartásnak, a
fél személyi, vagyoni körülményeinek, s azoknak az érdekeknek, amelyek őt a
nyilatkozat tételében vezették stb. A releváns körülményeket mindig csak a
vizsgálat konkrét tárgyától függően lehet kiválasztani. Ezért nem
határozathatók meg olyan szempontok, melyek e körben általában mértékadók lehetnek.
c) A nyilatkozó feltehető akaratának tartalmát a bírói gyakorlat az
adott jognyilatkozattal kielégíteni kívánt - gazdaságilag is ésszerű - érdek
szem előtt tartásával határozza meg. Ez tűnik ki a vállalkozási szerződésekről
szóló XXXII. számú Polgári Elvi Döntés a) pontjából és a hozzá fűzött
indokolásból is, mely az értelmezési szempontokat illetően általános
iránymutatást ad. Kifejti, hogy ha vitatott kérdéssé válik vajon kiterjedt-e a
megállapodás valamely szolgáltatásra, arról a szerződés valóságos tartalmának,
a felek bármilyen módon kifejezésre juttatott szerződési akaratának alapulvételével
lehet csak dönteni. Ilyenkor általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó
mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek szükségesek a
szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának
biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a
szerződés megkötésekor általában számításba is veszi.[10]
Nem véletlenül részletezem
ilyen hosszan a nyilatkozattételt, hiszen szerződéseket mindenki köthet, aki
cselekvőképes, sőt szerződéskötésben képviselőként érvényesen közreműködhet a
korlátozottan cselekvőképes is. Ez utóbbi meglepő tételt Örsi Gyula azzal magyarázza,
hogy a képviselőnek nem akarni kell, csupán nyilatkozni. Tovább bővíti ezt a
színes palettát, hogy a PTK kevés kivételtől eltekintve diszpozitív szabályokat
ír elő a szerződéskötésre és a tartalmi szabadságból következően azt bármilyen
tartalommal létre lehet hozni, ami nem ütközik törvénybe, jó erkölcsbe,
tisztességbe. A fentiekben leírtakból következik, hogy az emberek saját
nevükben, vagy különféle gazdasági és társadalmi szervezetek nevében széles
látókörűen élnek is a szerződési szabadság adta lehetőségekkel.
Többnyire már a szerződés
megkötésének pillanatában is kétséges, hogy akaratuk és nyilatkozatuk annyira
szinkronban van-e, amennyire azt a nyelv egyáltalán kifejezhetővé teszi. A
szerződések persze azért köttetnek, hogy lekötelezzenek valakit előzetesen,
későbbi időben teljesítendő kötelezettség érdekében. Szerződni azért kell, hogy
az utóbb teljesítő felet
akkor is teljesítésre
lehessen kötelezni, ha
a maga jószántából nem igen
teljesítene. A szerződésekből eredő
viták egyáltalán nem
új keletűek. „ A szerződést szabadon
kell értelmezni .
Biztosítani kell jogszabállyal azt, hogy a
kereskedő az általa
kötött ügylet véglegességében megbízhasson; ne kelljen
neki félni nem
ismert tényekre alapított
utólagos megtámadástól. „[11]
Az idő múlásával a szerződő
felek sorsa ritkán alakul úgy, ahogyan azt eredetileg remélték. A mentális
rezervációnak ugyan nincs különösebb jelentősége a magyar jog szerint, de
amikor teljesítésre kerül a sor „a rövidséget” szenvedő fél, vagy aki úgy
gondolja magáról, hogy számára ez a kötelem méltánytalan, megpróbál
mindenfélére hivatkozni, amire hivatkozni lehet egy kötelem kapcsán. Hivatkozni
pedig sok mindenre lehet a kauzális ügyletek esetén. És ezzel még nem szűnt meg
a bizonytalansági faktorok köre, hiszen a nyilatkozati elv másik pillére az,
hogy az egyik szerződő fél nyilatkozatát a másiknak, hogy kellett értenie a
szavak általánosan elfogadott értelme szerint. Ettől a lehetséges kifogások és
vonakodási okok száma a felek között megsokszorozódik. Természetes, hogy
mindenki másként gondolta a saját nyilatkozatát és másként értette a másikét,
amíg nyerésre állt, és egészen másként gondolják a felek midőn sajnálattal meg
kell állapítaniuk, hogy nem olyan jó üzletet kötöttek, mint gondolták, esetleg
egyenesen szerencsétlenül kötelezték el magukat, nyereség helyett veszteséget
kénytelenek elkönyvelni. Nem ritka, hogy minden szerződő fél így érzi. Az meg
egyenesen gyakori, hogy legalább az egyik fél így érzi. Ugyan a PTK több jogszabályhelyet tartalmaz ezekre az
esetekre, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága, vagy
a PTK 241. §-a. Ehhez képest a váltó mindig határozott pénzösszeg feltétel
nélküli fizetésére irányul. Itt a kifogások lehetősége egészen minimális, ezért
váltót általában nem is bocsáthatnak ki a közigazgatási szervek, valamint a
bankok a lakossági kölcsönök során. Ezt a törvények tételesen felsorolják. Az
eddig leírtakból kiviláglik, hogy a szerződések sokoldalú alkalmazhatóságuk mellett
igen sok bizonytalanságot is hordoznak. Ez a különféle üzleti tranzakciókat
gyakran kiszámíthatatlanná teszi. Ennek leküzdésére a rómaiak óta számtalan
törekvés látott napvilágot. Például a cégek szívesen alkalmazzák a blanketta
vagy diktált szerződéseket. Megtehetik, mert van hozzá pénzük és jogi
apparátusuk, hogy blankettaszerződést írassanak. Tapasztalat az, hogy annak
ellenére, hogy ezek a diktált szerződések több száz vagy ezer oldal terjedelműek,
mégis előfordul, hogy a felek bíróság elé kényszerülnek, mert nem tudnak megegyezni,
hogy ki mire jogosult és ki mire kötelezett.
Hatályos jogukban a fontosabb szerződések csak
ügyvédi ellenjegyzéssel érvényesek. Ez minden bizonnyal javít a helyzeten és
annyit ront is, hogy a felek már nemcsak egymást, hanem időnként az ügyvédet is
beperelik. Az ingatlanszerződések körüli jó és vagy rosszhiszemű tévedések,
pontatlanságok, félreértések néha egyenesen büntetőeljárásokban torkollnak.
Amint a
fentiekből kiviláglik a
szerződések nagy problémája,
hogy utólag széleskörűen vitathatóak. A fenti
terjedelmes idézetből látható,
hogy széleskörű gyakorlata
van a szerződések utólagos
bírói értelmezésének. Ne felejtsük
el, hogy a
bíróság költségekkel jár
ritkán gyors és
nem jellemző, hogy
az ellenérdekű felek
egyaránt elégedettek az
ítélettel.
Az absztrakt
ügyletek kauzátlansága - nevezetesen a váltónak legfeljebb
a hátoldalán lehet
hivatkozni arra, hogy: „értéke áruban „ vagy „xy. számú számla
biztosítása gyanánt „-
sohasem azt
jelenti, hogy tényleg nincs
oka az ügyletnek. Nem életszerű, hogy valaki minden ok
nélkül kötelezze magát
jelentős összeg megfizetésére. Ha mégis így tenne
az ügyleti akarat
teljes hiány miatt,
nyilatkozatát megtámadhatja.
Sokkal inkább arról van
szó, hogy a
váltó kiállítására nagyon
is nyomós oka
van feleknek – van kaúza, de
még mennyire van -
csupán nem tüntetik fel ! Joggal kérdezhetjük miért nem ? Ha a
felek holmi „ bűnös „
célból kötötték az ügyletet,
nem segít rajtuk, ha
elhallgatják a takargatni
való kaúzát.
200. § (1) A szerződés
tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó
rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem
tiltja.
(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet
jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más
jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a
jóerkölcsbe ütközik.
Ptké. 31. §[12]
Okunk van tehát
feltételezni, az absztrakt jogügyletnek is megvan az
elégséges oka és az
nem is ütközik Ptk. kógens
előírásaiba ! Akkor miért nem
tüntetik fel ? Feltehetően
azért nem tüntetik fel mert
a váltóban feltétel
nélküli fizetést ígérnek,
mert a váltó egy anyagi-
és eljárásjogi szempontból
privilégizált értékpapír.
Döntő jelentősége van
az alaki legitimációnak. rövidnek és
egyszerűnek kell lenni……ettől váltó. A biztonságos forgathatóságot akadályozná ha benne
terjedelmes és bonyolult
feltételrendszer manifesztálódna a
jogosultság illetve a kötelezhetőség
tekintetében. Megkockáztathatjuk,
hogy attól jó a
váltó, hogy törvényszerűen kimarad belőle az
akaratjogcíme, indoka és annak a
külvilágban való hordozójaként a nyilatkozat is
ti. miért is jött létre ez
a kötelem . Ezt a nyilatkozatot
vitatják utólag leggyakrabban a felek, erre hivatkoznak, ennek következménye az
is, hogy a
másik félnek, mit,
hogy kellett volna
értenie.
Értekezésem célja a váltó
mibenlétének és gazdasági szerepének ismertetése. Ennek kapcsán azonban megkerülhetetlen
a szerződések sziszifuszi problémájának ismertetése, hiszen ez hozta létre és
fejleszti a váltók iránti igényt pl.
az EU-ban ma is.. Sajnálattal kell nyugtáznunk, hogy sem
a könyvhöz hasonló terjedelmű diktált szerződések, sem az ügyvédek által
szerkesztett precíz okiratok nem eredményezik a forgalom biztonságát és a
kielégítő fizetési fegyelmet. Ezt abból is bizton megállapíthatjuk, hogy az
elmúlt ötven évben, amikor is váltóforgalom alig-alig létezett, a bankok
előszeretettel alkalmazták a váltót.
Minden bizonnyal elégséges okuk volt rá. A gazdasági forgalom zavartalanságának
és a fizetési morálnak nemcsak az árt, hogy a konkrét szerződések mibenlétében
a felek lépten-nyomon eltérő álláspontra helyezkednek, hanem az is, hogyha a
fizetés nehezen kikényszeríthető. Hiszen egy szabályszerűen kiállított
számlánál nem kétséges senki számára, hogy ki mit kap és mit kell adnia.
Praktikusan mennyit kell fizetnie érte. Az ilyen alakilag és tartalmilag is
perfektnek nevezhető számláknál a nem fizetés álláspontom szerint két nagy
csoportba sorolhatók.
1./ Amikor az adós jó vagy
rosszhiszeműen mindenféle mennyiségi-, és minőségi-, jog- és
kellékszavatossági, bürokratikus stb. akadályokra hivatkozik. Könnyen meglehet,
hogy az ügylet több évig tartó perbe torkollik. A fizetés pedig az idő
múlásának arányában válik egyre bizonytalanabbá.
2./ A másik nagy csoport
amikor az adós nem reklamál, elismeri, hogy azt kapott, amit kért, megfelelő
helyen, időben, mennyiségben és minőségben… Csak egyszerűen nem fizet. Hol
azért, mert nem tud, hol meg azért, mert nem akar. Nem lehet biztosan tudni,
mikor mi a valóságos ok. A felek útja általában ilyenkor is a bíróságra vezet,
s az eredmény általában ugyanaz, mint az előző esetben. Az ugyan igaz, hogy a
fizetési meghagyás rendelkezésére áll a jogosultnak, azzal szemben viszont
kifogást nyújthat be a kötelezett, és mégiscsak beindul több kevesebb
eredménnyel az időhúzás.
Megállapíthatjuk, hogy ha a
kötelemben a felek önkéntes és szerződésszerű teljesítése elakad a jelenleg
hatályos törvények szerint azt igen nehéz rövid úton és maradéktalanul preparálni. Még az állami
kikényszeríthetőség ellenére is. Ha már utólag nem lehet átütő eredményt elérni
célszerű lenne előre széleslátókörűen
biztosítani a felek jogait és kötelezettségeit. Méghozzá olyan módon, amely
egyszerű, világos. A jogban járatlan ember számára is kétségtelen a
kötelezettség mibenléte, mértéke, és ideje. Álláspontom szerint ilyen megoldás
a váltó.
Az
idegen váltó kiállítása és alakja
1. § Az
idegen váltó tartalmazza:
1. a váltó elnevezést az okirat szövegében, éspedig az okirat
kiállításának nyelvén;
2. a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást;
3. a fizetésre kötelezett nevét (címzett);
4. az esedékesség megjelölését;
5. a fizetési hely megjelölését;
6. annak a nevét, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést
teljesíteni;
7. a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölését;
8. a kibocsátó aláírását.
2. § Az
az okirat, amelyből az előbbi szakaszban megjelölt kellékek valamelyike
hiányzik, nem váltó, kivéve a következő pontokban foglalt eseteket:
a) Az
olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló
váltónak kell tekinteni.
b) Külön
megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési
helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni.
c) Ha
a váltón a kiállításnak helye nincs megjelölve, a váltót úgy kell tekinteni,
mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.[13]
A saját váltónak 7 kelléke
van. Az idegenváltónak 8. A váltó elnevezés az okiratban mindenki számára
világossá teszi, hogy ez egy váltó és semmi más. A határozott pénzösszeg
fizetésére szóló meghagyás vagy ígéret a legegyszerűbb ember számára is
nyilvánvaló, hogy meghatározott pénzösszegről van szó. Meghatározott
pénznemben, a feltétel pedig fogalmilag kizárt. Fizetésre kötelezett neve a
saját váltónál maga a kiállító. Az esedékesség megjelölése, amely egy egyszerű
dátum. A fizetés helye, amely szabadon választható. A kedvezményezett nevét, a
váltó kiállítási napját és helyét, a kibocsátó aláírását. Közismert, hogy
váltót bármire lehet írni anélkül, hogy az érvényességét valamelyest is
csökkentené. Ennek ellenére váltónyomtatványokat lehet venni
nyomtatványboltban, s a kereskedelmi bankoknál is. Ilyen nyomtatvány használata
mellett az alaki hiányosságokból eredő érvénytelenség kockázata minimálisra
csökken. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a váltónyomtatvány bárki számára fillérekért
elérhető, de a váltó e nélkül is létrehozható. Kiállítása nem bonyolultabb,
mint egy boríték megcímzése. Ügyvédi ellenjegyzésre, hatósági közreműködésre
nincs szükség. A kiállítás adó és illetékmentes. Az összeghatár alulról és felülről
is korlátlan. Valószínű ennek köszönhette az elmúlt századokban rendkívüli elterjedtségét. Minden valószínűség szerint
a váltóra a gazdasági életben ezután is szükség lesz.
Az, hogy az elmúlt ötven
évben Magyarországon a váltó alkalmazása visszaszorult nem jelent semmit. A
tervgazdaság idején a vállalatok csődbemenetele teljességgel ritkaságba ment
függetlenül a gazdasági racionalitásoktól. A tulajdoni formák még formálisan
sem voltak egyenlőek. Ideológiai nonszensz lett volna, ha egy maszek egy állami
vállalat ellen nyújt be váltót. A genfi váltójogi egyezményt az 1/1965.(1.24.)
IM rendelettel kihirdették, s a mai napig hatályba van, a továbbiakban Vr. Azt
megelőzően az 1876. évi 27.tv. volt hatályban. Ezzel együtt a rendszerváltásig
csak a bankok használták a váltót.
Tehát 1989.
után a gazdasági struktúra átalakult. Az akkorra igencsak „elfáradt”
szocialista nagyvállalatok helyett megjelentek a még náluknál is tőkeszegényebb
kisvállalkozások. A tulajdonformák egyenlők lettek, a csőd, felszámolás,
hívatalból-i törlés pedig szomorú és mindennapos jelenség. Az amúgy is hektikus
képet tovább színezte a külföldi működő tőke
megjelenése. Ezen működő tőke egy része Magyarországon hamar kiharcolta a rablótőke jelzőt. Valószínűleg
nem minden ok nélkül. A kisvállalkozások tömegét az is sújtotta, hogy külföldi
tanácsadók hatására „levágták a magyar gazdaság szent teheneit”. Ez alatt
azokat a nagyvállalatokat kellett érteni, amelyek sok ezer kisvállalkozással –
GMK - álltak kapcsolatban, és azok veszteségeit a „költségvetés felé
továbbították”. A régi, kedvezőtlen gazdasági struktúra nem
kevesebbet eredményezett, minthogy a gazdaság szereplőinek – finoman szólva is - szerény teljesítménye nem a
gazdálkodó szervezeteknél realizálódott, hanem az állam külső és belső adóssága
szökött az égbe.
Az állami nagyvállalatok helyére
benyomultak a multinacionális nagyvállalatok és több százezernyi kisvállalkozó.
A kisvállalkozók zöme kényszervállalkozó volt, akik a vállalkozóvá válásának
összesen csak az alkotmányjogi feltételével rendelkeztek. A vállalkozáshoz sem
kellő anyagi erejük, sem gazdálkodási ismereteik, sem pedig az adott tevékenységhez
tartozó speciális ismereteik nem voltak. A helyzetet tovább rontotta, hogy
ebben a vállalkozási kavalkádban kis és nagyvállalkozások egyaránt szeretnék
megsokszorozni a vagyonukat. Az eszközökben pedig nem nagyon válogatnak.
Mindennapos a 60 napos fizetési határidő, ez gyakran megnő félévre, egy évre. S
az sem megy ritkaságszámba, hogy egy számlát sohasem fizetnek ki.
A kezdő vállalkozások nagyon esendőek,
ezt minden statisztika egybehangzóan állítja, nemzetközi viszonylatban is.
Ezeknél a kezdő cégeknél még a jó üzleti hírnévre sem lehet apellálni, mert az
egy-két éve létező cégnek ritkán van nagy neve, és csak kevés tulajdonos
foglalkozik azzal, hogy folt ne essék a cég nevén. Így hát minden arra int
bennünket, hogy már az ügyletkötés idején gondoskodjunk olyan szerződést
biztosító mellékkötelezettségről, amely elősegíti legalább a fizetési
hajlandóságot. Tudniillik ha a fizetési képességgel van gond, azt csak különféle
dologi biztosítékok tudják előmozdítani.
Szerződési biztosítékok a teljesítési
kézség fokozására: foglaló, kötbér, jogvesztés kikötése, s tartozás elismerése.
A teljesítési képesség biztosítékai: óvadék, zálogjog, jogok átruházása,
engedmény, fedezet lekötése, bankgarancia, kezesség.[14]
Ha végignézzük ezeket a biztosítékokat,
ez vagy pénzátadással jár, vagy terjedelmes szerződést kell kötni, esetleg zálogjogot
lehet biztosítani valakinek. A bankgaranciába be kell vonni a bankot, és le
kell kötni a pénzt. A felsoroltakhoz képest a váltó egyszerű, jelentéktelen
költséggel jár, a kiállításhoz nem szükséges sem ügyvéd, sem bank, sem közjegyző.
Ha a váltóval biztosított ügylet rendben lezajlik, a váltót meg lehet
semmisíteni. A váltó általában forgatható, akár bank akár magánszemély, akár
másik gazdálkodó szervezet leszámíthatja. Ha a váltó kibocsátója bármilyen
okból nem tűnik elég megbízhatónak vagy elég tőkeerősnek, váltókezeseket hívhat
segítségül, magánszemélyeket, gazdálkodó szervezeteket vagy a bankot. A váltónak
van tehát pénzteremtő funkciója is. Ez is oka volt annak, hogy az elmúlt ötven
évben hallgatólagosan visszaszorították, hiszen az etatista államban a
pénzteremtést, az állam az egyszintű bankrendszeren keresztül keményen kézben
tartotta.
Miután megállapítottuk, hogy amennyiben a
felek szerződése bármilyen formában csorbát szenved, nagyon nehéz utólag mindenkinek
a megelégedésére gyorsan, egyszerűen és hatékonyan módosítani a szerződést,
vagy szerződésszerű teljesítéssel eljutni a szerződés megszűnéséig. A váltónak
régen és ma is azért van nagy szerepe az egyedi ügyleteknél, mert egyszerű,
olcsó és gyors, s az egyszerűsége mellé társul a polgári perrendtartás kiemelt
váltó szigora.
„38. § A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága
előtt is megindítható.
41. § (1)
Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott
jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság
illetékességét (alávetés). Ilyen kikötéssel a felek élhetnek
125.§(2) A tárgyalást úgy kell kitűzni,
hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját
legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve
az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának
kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal, váltóperben
pedig legkésőbb három nappal megelőzze. A tárgyalási időközt az elnök
sürgős esetben megrövidítheti.
(4) Váltóperben a bíróság soron kívül jár
el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított
nyolcadik napra kell kitűzni.
217. § (4) Birtokperben a birtokállapot helyreállítására, illetőleg a
birtoklás zavarásának megszüntetésére az alperest a felperes kérelmére azonnali
hatállyal kell kötelezni. Váltóperben a teljesítési határidőt három napban
kell megállapítani.
234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított
tizenöt nap, váltóperekben három nap.
319. § (1) A fizetési meghagyás
ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón
alapuló követelés esetében három nap - alatt a fizetési meghagyást
kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a
fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a
fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése)
jogerőre emelkedik.[15]
BH1992. 600. Váltóügyben a fizetési meghagyás ellen ellentmondás csak 3 napon belül
terjeszthető elő, és kizárólag a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál. A
tévesen más bírósághoz megküldött ellentmondás elkésettsége a tévedő terhére
esik, e vonatkozásban - gazdasági perben - igazolásnak nincs helye [Pp. 129. §
(1) bek., 391. § (1) bek., 393. § (1)-(3) bek. BÜSZ][16].
Sajnálatos
körülménynek tartom, hogy a váltó ma hazánkban
egyáltalán nem olyan elterjedt, mint a háború előtt, pedig igen nagy
szükség lenne rá. Részben olcsó
forrásteremtés gyanánt a kisvállalkozóknak az egymás közötti
ügyleteikben meg a
nagyvállalatok kereskedelmi hitelt
kikényszerítő politikájával szemben is. Garantáló, fedezeti
eszközként, bizolom
erősítés gyanánt is
ajánlják.[17] Hiszen a fizetési morál is meglehetősen
kétes, a körbetartozás, s a különféle kintlévőségek is jelentősek. A fentieken
túlmenően a csekk és a váltó büntetőjogi védelemben is részesül.
Váltóhamisítás
313/A. § Aki hamis vagy meghamisított váltót hoz forgalomba, amennyiben
súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.[18]
A
bűncselekmény címét és szövegét az 1994. évi IX. törvény 25. §-a iktatta a Btk.-ba
1994. augusztus 15. napjával.
A
bűncselekmény törvényi megfogalmazását a monetáris politika alapvető
megváltozása, a váltó, mint hiteleszköz reneszánsza indokolta. 1985. január
1-jével ugyanis megszűnt a pénzintézetek hitelezési monopóliuma és egyre inkább
előtérbe került a kereskedelmi hitelezés.
A váltó a törvénynél fogva forgatható értékpapír, amely
meghatározott pénzösszeg fizetésére irányul és jogcímmentes pénztartozást,
illetve pénzkövetelést testesít meg. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a váltószigor,
amely azt jelenti, hogy a váltó, függetlenül az alapjogviszonytól, önmagában
képes a váltókövetelést megalapozni, így az alapügylet adósa a jóhiszemű
váltóbirtokossal szemben még kifogást sem érvényesíthet.[19]
Semmi nem indokolja, hogy a váltóbiztosíték[20]
használata mellett a felek lemondjanak a szabadon választott
szerződésgyakorlásról. Amint azt fentebb kifejtettem, a jogban teljesen
járatlan emberek számára kockázatos meggondolatlanul szerződéseket kreálni,
abban elkötelezni magukat, mert a szerződések tartalmi szabadsága, a
formátlanság és az a tény, hogy többféle szerződés elemeiből lehet csinálni egy
egyedi új szerződést, megszámlálhatatlan akarati, értelmezési, nyilatkozati
félreértésre adhat okot. Ha szerződések fölött vita támad, gyakran azzal kell
kezdeni, hogy hitelt érdemlően megállapítsák, hogy milyen szerződés is
keletkezett a felek között, tekintettel a szerződés legfontosabb tartalmi elemeire.
Egyáltalán nem véletlen a polgári törvénykönyv azon rendelkezése, hogy
szerződéseket soha nem az elnevezésük, hanem tartalmi elemeik szerint kell
elbírálni.[21] Nem véletlenül jött létre a 25. sz. PED.
Tehát ezeket a
sok vitára okot adó
szerződéseket célszerű lenne előzetesen biztosítani félreérthetetlen idejű és
összegű váltóval. Váltóval fizetni,
vagy fedezeti váltót adni.[22]
Ahol a váltójogosult számíthat a gyors polgári eljárásra, a váltókötelezett
pedig készülhet arra, hogy csak nagyon szűk körben tud kifogást felhozni a
fizetés elodázására vagy elkerülésére, már ha egyáltalán fel tud hozni.
Annak ellenére, hogy
mára hazánkban a
váltó a gyakorlatban egyáltalán
nem elterjedt, számos törvényben
esik róla szó; 1ásd: melléklet.
Az
közhely számba megy,
hogy a hazai vállalkozások krónikus
forráshiányban szenvednek .
Meg lehetne kérdezni: mikor nem volt
ez így. Már
Széchenyi is erről
írt a Hitel című
munkájában . Ha még távolabbra
tekintünk vissza rezignáltan
kell megállapítanunk, hogy
már a honfoglalással is elkéstünk – Európa szempontjából; azóta sem
tudtuk behozni az
ebből származó hátrányokat ! Ez utóbbi felvetést
lehet vitatni, de az
tény, hogy a hazai
kis- és közepes vállalkozások immáron tartósan forráshiánnyal küzdenek. Úgy tűnik, hogy
erre nem nyújt
megoldást a bankrendszer sem.. Nem is nagyon
nyújthat; hiszen ha a bank
túlságosan liberális hitelpolitikát folytat, sok lesz a
soha be nem
hajtható kintlévőség . A bank
vagy tönkremegy vagy
újra kell tőkésíteni
közpénzekből . Mind a kettőre
volt példa az utóbbi időkben . Nem lehet tudni, mi a
rosszabb a közérdek
szemszögéből. Hasonlóképpen
kétes eredményre vezet
az is ha a bankok
szigorúan szem előtt
tartják önző üzleti érdekeiket és csak annak
adnak hitelt akitől
bizton remélhetik is,
hogy kamatostól vissza
tudja fizetni. A kezdő kisvállalkozások nagyon esendőek.
Nagy részük 1-2 éven belül tönkre
megy. Ez nem
magyar specialitás, így
van világszerte. Fontos tudni, hogy
nem minden kis
vállalkozás megy tönkre;
a legéletképesebbek megmaradnak. Fontos is a nemzetgazdaság szempontjából, hogy megmaradjanak. A bankok szempontjából
favorizált nagyvállalatok önmagukban
nem csodaszerek a
gazdaságban. Ha így volna,
hazánk 1989-ben előkelő
helyen állt volna a világgazdaságban. Ezzel
szemben a realitás
az, hogy előkelő
hely nekünk akkor
csak az eladósodottsági listán jutott.
Ezek
után az a
kérdés, hogyan segíthetné
a váltó a
forrásteremtést a kis- és középvállalkozások kezében
és ezen vállalkozások által? A
váltófizetés biztonsága valahol
az azonnali készpénzfizetés és majdani átutalás
között van. Az azonnali
készpénzfizetést felülütni nem-igen
lehet, de a
bizonytalan utólagos fizetést
igen, méghozzá váltóval. Semmiféle akadálya
nincs, hogy vállalkozók váltóval
erősítsék meg egymás
közötti kötelezettségeiket. Ennek
sem különösebb jogi,
sem technikai akadályát
nem látom. Itt váltónak
az az aszimmetrikus tulajdonsága
kerül előtérbe, hogy
a kibocsátó kezében
úgy viselkedik mint a
halasztott fizetés, jogosult
kezében pedig promt
fizetésként, ha leszámítoltatja, halasztottként, ha van
ideje kivárni a
fizetés határnapját.
Figyelemre méltó még
a váltókezesség is .
Mint fentebb említettem
a bankok ambivalens
hitelpolitikája ritkán vált
ki egyetemes tetszést
az ügyfelek és a
banktulajdonosok körében egyszerre, rövid és hosszútávon
is. A hitelkérelmi eljárás bürokratikus. Nem is lehet másmilyen. Ha a bank fenntartás
nélkül azonosul minden
vagyontalan vállalkozás elképzelésével…. Maga kerül
nehéz helyzetbe . Ha
túlságosan rigorózusan áll a
hitelkérelmekhez, nem tölti
be eredeti rendeltetését. Ehhez képest
a váltókezességnél a
váltókötelezettek esetleg személyesen
és közelről ismerik
egymást, egymás vállalkozását . Ez a szerencsésebb eset,
hiszen a váltókezesek egyetemlegesen felelnek –
feltéve, hogy nem korlátozták felelősségvállalásukat írásban
a váltón – a kibocsátóval, és az elfogadóval ti.
idegen váltó esetén.
A
hitelképes
nagyvállalkozások is fizethetnének bankjukra címzett váltóval. Az alvállalkozó, áruhitelező
stb. azonnal leszámítoltathatná a váltót, hiszen
a bankok amúgy is
csordultig vannak pénzzel. Azt persze tudni kell, hogy
a bankok számára
a váltóleszámítolás is
kockázat. A leszámítolási
kamatláb is magas,
évi 20-24 % kamatnak felel
meg; volt 30 % is. Belföldi váltó
12 hónapnál hosszabb időre
nem szólhat. Leszámítolni csak
olyan váltót lehet
amelynek lejáratáig 90
napnál több nincs hátra. Az
MNB csak áruváltót
számítol le, fináncváltót nem. A kereskedelmi bankok jogosultak leszámítolni. Kérhetnek visszleszámítolást a központi banktól. A nem
fizetés kockázatát a
kereskedelmi bank vállalja,
az MNB fenntartja visszkereseti jogát.[23] Miután
a bizonytalannak ítélt
váltó leszámítolása senkinek nem kötelessége,
indokolt szót ejteni
a vállalkozók egymás
közötti váltóforgatásának lehetőségéről is. Nevezetesen
azért mert a
vállalkozások cass flow-ja
nem egyenletes egész
éven át. A mezőgazdaságban - ha jó évet
zár a növénytermesztés – ősszel
van pénz amit csak
tavasszal fognak felhasználni; már ami a
következő évi vetést
illeti. Biztonságos és intenzív
pénzforgalom mellett az
egymást ismerő vállalkozók
fizethetnek váltóval és fogadhatnak
el váltót.(forgatmány) Kölcsönt is
lehet váltóval biztosítani. ( fináncváltó ) Ez egy
minőségileg más viszony mint a bank - vagy
más nagy szervezet – viszonya a
kisvállalkozáshoz. A bank és
a kisvállalkozó között
hivatalból kötelező a
bizalmatlanság, különösen a
bank részéről. Mindent
igazolni kell, méghozzá
hitelt érdemlően. Az eljárás
nem mindig kellemes és
gyakran hosszadalmas is
mindezek tetejébe egyáltalán nem mindig vezet
eredményre . Minőségileg más -
szinergia – ha a vállalkozók
alkotnak laza közösséget, olyanok akik ismerik egymást és bíznak
is egymásban, hasonlóképpen egymás vállalkozásában. {
A fizetési hajlandóság és fizetési
képesség , két külön
dolog ; egyikből nem feltétlenül következik a másik, legalább
is pozitív irányba
nem ! } Természetesen itt
nem holmi alaptalan
érzelmi túl csordulásra gondolok. Minden vállalkozásban csak a
realitások mértékéig kell
bízni, az alaptalan
illúziókra a váltó
sem megoldás. Ez a ma
népszerű, nagyvállalatok által
alkotott „csoport”-nak lenne
az egyszerűsített, kicsinyített és emberi léptékű változata. Itt talán még
olyan mélyen emberi
tulajdonságok is szerepet
játszanának mint a szégyen,
hogy nem illik
a kenyeres pajtásokat
semmilyen módon megrövidíteni. Természetesen nem
illik a bankot
sem megrövidíteni, de
ez miatt nem
sok adóst gyötör csillapíthatatlan lelkiismeret
furdalás és a
társadalmi megítélés is
meglehetősen felemás. Lényegesen
kisebb lenne a
kockázat, több lenne a
gyors és eredményes
ügylet, javulna a
morál, ha mindez szűk
környezetben, rokonok,
barátok stb. között zajlana le. A
ma is élő - valószínűleg a
nemzetségi társadalomból örökölt – társadalmi tradíciók miatt aki, közeli hozzátartozóit, ismerőseit, üzlettársait turpis
módon becsapja -
már ha egyáltalán, be tudja
csapni - a törvényes
következményeken túlmenően számíthat
környezete megvetésére is….legalább három emberöltőn keresztül. Ilyen konstellációban nagyságrendekkel kisebb
a kockázat mint
az idegenek között,
segít valamit a
kollektív bölcsesség is,
az adós számára
pedig erősen meggondolandó, hogy visszaéljen környezete
bizalmával; ha még is
megteszi, több lehetősége,
abban a környezetben már nem-igen lesz. Akár
ezt is lehet korlátozott eredménynek
tekinteni. Ennek konstrukciónak semmilyen törvényi akadályát
nem látom, nem
szükséges a „ magas „ hatóságok engedélye
sem előre sem
utólag, adó- és illetékmentes, gyors, rugalmas, hatékony. A
legkézenfekvőbb akadály az
elidegenedett társadalmunk lehet. A
hangsúly az elidegenedettségen van; nem magyar
sajátosság, a XX. sz.. hozadéka, különös, hogy nem
csak a robbanásszerű urbanizáció
kísérőjelensége. A vidéki vállalkozók
sem mindig rendelkeznek megbízhatóbb ismeretekkel egymás
vállalkozásáról mint a
nagyvárosiak. Itt pedig a
hangsúly a kétségtelen, vitán felül álló
ismereteken van, ami
a vállalkozás közgazdasági objektivációit illeti, hasonló a
helyzet a vállalkozó
jellembéli tulajdonságait illetően,
különös tekintettel a
fizetési hajlandóságra. Ez utóbbiak
azok a tipikus kategóriák amit
egy idegen nagy
szervezet - bank, pályázati bíráló
bizottság stb – csak
nehézkesen tud felmérni
és ha bürokratikus eljárás nyomán
felmértnek tekinti a dolgot, akkor sem lehet maradéktalanul biztos az eredményben. Ezen a helyzeten
nem segít az
EU sem, a
lélektelen bürokrácia nem
idegen az EU
eszköztárától sem. Ha már
a nagy szervezeteknél
tartunk, azok a
dologi biztosítékokat favorizálják. Ha a hitelkérőnek elég
nagy és elég
stabil vagyona van,
amely szükség esetén
azért kellőképpen likvid
is… kaphat hitelt, ha
egy formálisan megfelelő
üzleti tervet benyújt. Valaki szatírikusan úgy fogalmazott, akkor hitelképes a
vállalkozás, ha meg
tudja győzni a
bankot arról, hogy
a vállalkozása olyan
jól áll, hogy
a hitelre, tulajdonképpen nincs is szüksége.
Ezeket a tapasztalatokat természetesen
lehetne hasznosítani a
váltóra épülő "mini
csoport” esetében is. Az igazsághoz
hozzátartozik, hogy mindennek
eredményes vállalkozásnak
előfeltétele, a
vállalkozások szakszerű, a
mindenkori gazdasági-, jogi
környezetnek megfelelő
irányítása és üzemeltetése. Ez egy
elengedhetetlen előfeltétel.
Ennek hiányát nem pótolja
sem hitel sem
váltó, sem pedig
a szerződések biztosítékai. Ezzel világszerte probléma
van, különösen a
kisvállalkozásoknál és kezdő
vállalkozásoknál. Hosszú
távon azok maradnak
talpon akik szakszerűség tekintetében tudják
teljesíteni a minimális
standardokat. A
társadalomnak viszont egyáltalán
nem mindegy, hogy
a működő vállalkozások mennyire
prosperálnak illetve a
megszűnők mennyi adósságot
hagynak hátra.
1723. évi LXXXII. törvénycikk Néhai Pek Simon és György Márton örököseinek kielégitését is kérik
1790/91. évi LXVII. törvénycikk A
közpolitikai és birósági ügyeknek s más tárgyaknak, melyek az országgyülésen nem
voltak bevégezhetők, rendszeres kidolgozására bizottságok rendeltetnek és
megbizottak neveztetnek ki
1791. évi erdélyi XXXVII. törvénycikk A
váltólevelekről
1792. évi XVII. törvénycikk Hogyan lehessen az
örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s biróságainak itéleteit, melyeknek
valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?
1840. évi XV. törvénycikk A váltó-törvénykönyv
behozatik
1844. évi VI. törvénycikk Az 1840:XV.
törvénycikkben foglalt váltó-törvénykönyv némely szakaszainak világositásáról s
illetőleg módositásáról
1872. évi XXXVII. törvénycikk A
budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék birói személyzetének szaporitásáról
1874. évi XVI. törvénycikk A váltóhamisitás
esetében követendő eljárásról
1874. évi XIX. törvénycikk A budapesti
kereskedelmi- és váltótörvényszék kereskedői ülnökei számának szaporitásáról
1876. évi XXVII. törvénycikk A váltó-törvényről
1912. évi LXIV. törvénycikk Az erőhatalom hatásáról
a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra
1791. évi
erdélyi XXXVII. törvénycikk A váltólevelekről
1792. évi XVII. törvénycikk Hogyan lehessen az
örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s biróságainak itéleteit, melyeknek
valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?
1840. évi XV. törvénycikk A váltó-törvénykönyv
behozatik
1844. évi VI. törvénycikk Az 1840:XV.
törvénycikkben foglalt váltó-törvénykönyv némely szakaszainak világositásáról s
illetőleg módositásáról
1872. évi XXXVII. törvénycikk A
budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék birói személyzetének szaporitásáról
1874. évi XVI. törvénycikk A váltóhamisitás
esetében követendő eljárásról
1874. évi XIX. törvénycikk A budapesti
kereskedelmi- és váltótörvényszék kereskedői ülnökei számának szaporitásáról
1876. évi XXVII. törvénycikk A váltó-törvényről
1876. évi XXVII. törvénycikk indokolása A
váltó-törvényről
1912. évi LXIV. törvénycikk Az erőhatalom hatásáról
a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra
1914. évi XI. törvénycikk A budapesti kir.
törvényszéknél, a hozzátartozó kir. járásbíróságoknál és a budapesti kir.
kereskedelmi és váltótörvényszéknél a bírói és a bírósági hivatalnoki állások
számának felemeléséről
1965.
évi 1. törvényerejű rendelet A Genfben, 1930. június 7-én megkötött
váltójogi egyezmények kihirdetéséről
4640/1947.
(IV. 15.) ME rendelet A váltók fizetés végetti bemutatása és óvás
felvétele tárgyában
8450/1945.
(IX. 22.) ME rendelet A Magyar Nemzeti Banknak és az Országos
Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezeteknek birtokában
volt egyes váltók tárgyában
6220/1945.
(VIII. 11.) ME rendelet Egyes váltókon alapuló keresetek és
visszkeresetek elévülési idejének, valamint a jelzálogi ranghely előzetes
biztosítására vonatkozó feljegyzés hatályának meghosszabbítása tárgyában
3370/1945.
(VI. 28.) ME rendelet A Pénzintézeti Központnak vagy tagintézetének
birtokában volt egyes váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában
2558/1945.
(VI. 3.) ME rendelet A Magyar Nemzeti Bank birtokában volt egyes
váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában
4/1985.
(IV. 13.) IM rendelet A váltójogi szabályok szövegének
közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet módosításáról
1/1965.
(I. 24.) IM rendelet A váltójogi szabályok szövegének
közzétételéről
155/1996.
VJ OTP Bank Rt. meghatározó befolyás szerzése Merkantil Váltó és
Vagyonbefektető Bank Rt. felett:
39/1997.
Számviteli kérdés Ha a vállalkozó rendelkezik devizára szóló
váltóval, akkor a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségét értékelheti-e a
devizaváltó nyilvántartási árfolyamán?
53/1996.
Számviteli kérdés A költségvetési szerveknek hol kell a
mérlegükben kimutatni a váltótartozásokat és a váltóköveteléseket?
1994/102.
APEH iránymutatás Fogyasztási adó levonási jogosultság
megnyílása váltóval történő fizetés esetén
Törvények, rendeletek, AB határozatok,
állásfoglalások, irányelvek,
kommentárok, stb.
amelyekben
hosszabb – rövidebb utalás található
a váltóra
2001. évi XX. törvény A Magyar
Fejlesztési Bank Részvénytársaságról
2000. évi C. törvény A számvitelről
1999. évi XCIII. törvény A
társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésének
végrehajtásáról
1998. évi LXX. törvény A
társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének
végrehajtásáról
1998. évi XXXIV. törvény A kockázati
tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati
tőkealapokról
1998. évi IX. törvény Az Általános Vám-
és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi
Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek
kihirdetéséről
1997. évi CLVI. törvény A közhasznú
szervezetekről
1997. évi CLV. törvény A
fogyasztóvédelemről
1997. évi LXXXII. törvény A magánnyugdíjról
és a magánnyugdíjpénztárakról
1997. évi LXXXI. törvény A
társadalombiztosítási nyugellátásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról
szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelettel
1996. évi CXII. törvény A hitelintézetekről és a
pénzügyi vállalkozásokról
1996. évi CXI. törvény Az értékpapírok
forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapír-tőzsdéről
1996. évi LXXXI. törvény A társasági adóról
és az osztalékadóról
1996. évi XLVIII. törvény A közraktározásról
1995. évi CXVII. törvény A személyi
jövedelemadóról
1995. évi C. törvény A vámjogról, a
vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról, egységes szerkezetben a
végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelettel
1995. évi XCVI. törvény A
biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről
1995. évi XCV. törvény A devizáról
1994. évi XLII. törvény A Magyar
Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító
Részvénytársaságról
1994. évi I. törvény A Magyar
Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás
létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai
Megállapodás kihirdetéséről
1993. évi XCVI. törvény Az Önkéntes
Kölcsönös Biztosító Pénztárakról
1993. évi LXXXIII. törvény A Magyar
Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között,
Genfben, 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás
kihirdetéséről
1992. évi XXXVIII. törvény Az
államháztartásról
1991. évi LV. törvény Az Európai
Újjáépítési és Fejlesztési Bank létrehozásáról szóló megállapodás
kihirdetéséről
1991. évi XLI. törvény A közjegyzőkről,
egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelettel
1978. évi IV. törvény A Büntető
Törvénykönyvről
1959. évi IV. törvény A Polgári
Törvénykönyvről
1952. évi III. törvény A polgári
perrendtartásról
1875. évi XXXVII. törvény A kereskedelmi
törvényről
1989. évi 1. törvényerejű rendelet Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési
időről szóló, New Yorkban, 1974. június 14-én kelt Egyezményről, valamint az
áruk nemzetközi adásvételi szerződésére vonatkozó elévülési időről szóló Egyezmény
módosításáról, Bécsben 1980. április 11-én kelt Jegyzőkönyvről
1985. évi 19. törvényerejű rendelet A Nemzetközi Fejlesztési Társulás alapokmányának kihirdetéséről
1982. évi 15. törvényerejű rendelet A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank alapokmányának
kihirdetéséről
1982. évi 6. törvényerejű rendelet A Nemzetközi Valuta Alap alapokmányának kihirdetéséről
1976. évi 4. törvényerejű rendelet A transzferábilis rubelben lebonyolódó sokoldalú elszámolások,
valamint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank megalapítása tárgyában
Moszkvában, 1963. október 22-én aláírt Egyezmény és a Nemzetközi Gazdasági
Együttműködési Bank Alapszabályának módosításáról szóló, Moszkvában, 1970. december
18-án aláírt Jegyzőkönyv kihirdetéséről
1968. évi 2. törvényerejű rendelet A transzferábilis rubelben lebonyolódó sokoldalú elszámolások,
valamint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank megalapítása tárgyában
Moszkvában 1963. október 22-én aláírt Egyezmény és a Nemzetközi Gazdasági
Együttműködési Bank Alapszabályának kihirdetéséről
1965. évi 1. törvényerejű rendelet A Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények
kihirdetéséről
88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról
251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet A befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól
250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló
készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól
249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól
221/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet A Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól
220/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet Az árutőzsde, az értékpapírtőzsde és az elszámolóházak éves
beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól
217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet Az államháztartás működési rendjéről
121/1997. (VII. 17.) Korm. rendelet A nukleáris export és import engedélyezéséről
71/1997. (IV. 22.) Korm. rendelet A Magyar-EK Társulási Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai
Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai
Megállapodás 4. Számú Jegyzőkönyvének módosítása tárgyában hozott 3/96. számú
határozata kihirdetéséről
147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet Az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási
és adatszolgáltatási rendjéről
60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és
halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyagfogyasztásának igazolás nélkül
elszámolható mértékéről
39/1984. (XI. 5.) MT rendelet A pénzforgalomról és a bankhitelről
105/1952. (XII. 28.) MT rendelet A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.)
hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában
4640/1947. (IV. 15.) ME rendelet A váltók fizetés végetti bemutatása és óvás felvétele tárgyában
8450/1945. (IX. 22.) ME rendelet A Magyar Nemzeti Banknak és az Országos Központi Hitelszövetkezet
kötelékébe tartozó hitelszövetkezeteknek birtokában volt egyes váltók tárgyában
6220/1945. (VIII. 11.) ME rendelet Egyes váltókon alapuló keresetek és visszkeresetek elévülési
idejének, valamint a jelzálogi ranghely előzetes biztosítására vonatkozó feljegyzés
hatályának meghosszabbítása tárgyában
3370/1945. (VI. 28.) ME rendelet A Pénzintézeti Központnak vagy tagintézetének birtokában volt
egyes váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában
2558/1945. (VI. 3.) ME rendelet A Magyar Nemzeti Bank birtokában volt egyes váltókon alapuló
követelések érvényesítése tárgyában
15/2001. (III. 3.) FVM rendelet Az agrárgazdasági célok 2001. évi költségvetési támogatásáról
1/1993. (I. 13.) IM-BM-PM együttes rendelet A büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről és
nyilvántartásáról szóló 117/1984. (IK 12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. együttes utasítás
módosításáról
14/1991. (XI. 26.) IM rendelet A közjegyzői díjszabásról
2/1988. (V. 19.) IM rendelet Az igazságügyi
szakértőkről
4/1985. (IV. 13.) IM rendelet A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I.
24.) IM rendelet módosításáról
1/1965. (I. 24.) IM rendelet A váltójogi szabályok
szövegének közzétételéről
69/1997. (XII. 20.) IKIM-PM együttes rendelet A Kereskedelmi Vámtarifa 1998. évi alkalmazásáról
60/1996. (XII. 22.) IKIM-PM együttes rendelet A Kereskedelmi Vámtarifa 1997. évi alkalmazásáról
15/1989. (IX. 7.) KeM rendelet Az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról
8/2000. (XII. 18.) KüM-PM együttes rendelet A Kereskedelmi Vámtarifa 2001. évi alkalmazásáról
13/2001. (III. 9.) PM rendelet A tőkemegfelelési mutató számításáról
24/1999. (VI. 30.) AB határozat Jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és
megsemmisítése iránti indítvány tárgyában - dr. Bagi István, dr. Harmathy Attila,
dr. Lábady Tamás, dr. Németh János és dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybírók
különvéleményével - meghozta a következő
38/1993. (VI. 11.) AB határozat Jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos
vizsgálata iránt benyújtott indítványok alapján - dr. Schmidt Péter alkotmánybíró
párhuzamos véleményével, dr. Ádám Antal és dr. Vörös Imre alkotmánybírók
különvéleményével - meghozta az alábbi
207/B/1997. AB határozat A személyi jövedelemadóról
szóló 1995. évi CXVII. törvény 2. számú melléklete I.1. pontjának és 10. számú
melléklete I.1. pontjának, valamint a társasági adóról és az osztalék adóról
szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés l) pontjának és az általános
forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 17. §-a alkotmányellenességének
vizsgálatáról (előlegre vonatkozó adófizetési kötelezettség problémája)
1236/B/1996. AB határozat A Polgári Perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény 219. § (1) és (3) bekezdései
alkotmányellenességének vizsgálatáról
9/1982. (V. 4.) NET határozat A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankban a tagság
elfogadásáról és ezzel kapcsolatos más kérdésekről
7/1982. (V. 4.) NET határozat A Nemzetközi Valuta Alapban a tagság elfogadásáról és ezzel
kapcsolatos más kérdésekről
2001/2. Nemzetközi Szerződés a külügyminisztertől Szabadkereskedelmi Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Horvát
Köztársaság között
1999/21. Nemzetközi Szerződés a gazdasági
minisztertől Szabadkereskedelmi Megállapodás a Magyar
Köztársaság és a Lett Köztársaság között
1998/14. Nemzetközi Szerződés a gazdasági
minisztertől Szabadkereskedelmi Megállapodás a Magyar
Köztársaság és az Észt Köztársaság között
1994/13. Nemzetközi Szerződés a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok miniszterétől SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS a Magyar
Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között
1993/5. Nemzetközi Szerződés a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok miniszterétől KÖZÉP-EURÓPAI SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS
a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság
között
1992/2. Nemzetközi Szerződés a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok miniszterétől IDEIGLENES MEGÁLLAPODÁS a kereskedelemről és
a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről
7/1998. (PK. 19.) MNB rendelkezés A
jegybanknak szolgáltatandó információkról
6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés A
pénzforgalomról
MNB tájékoztató A Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszerben
(VIBER) lebonyolított ügyfél fizetési megbízások teljesítésére vonatkozó
bankközi Megállapodásról
11/1999. (ÜK. 2000/1.) LÜ főov. körlevél A
módosított vádképviseleti (V) lap bevezetéséről
Teleki László Alapítvány Alapító okirata
PM közlemény Az adóskonszolidációs eljárás keretében a
vállalkozások által kidolgozandó reorganizációs terv metodikájáról
PM közlemény Az adóskonszolidáció eljárási szabályairól
Alapító Okirat A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány
Alapító Okirata
BK 169. szám A bűncselekmények megnevezéséről szóló BK 1.
számú állásfoglalásnak a BK 118., 152. és 169. számú állásfoglalásokkal
módosított, ill. kiegészített és egységes szerkezetbe foglalt szövege.
BK 1. szám A bűncselekmények megnevezéséről
1/2000. Polgári jogegységi határozat Nyomdai úton előállított névre szóló részvény átruházásáról
155/1996. VJ OTP Bank Rt. meghatározó befolyás szerzése
Merkantil Váltó és Vagyonbefektető Bank Rt. felett:
78/660/EGK számú, 4. Irányelve Meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves
beszámolójáról
62/1998. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni a
hitelintézetekkel kötött penziós, illetve repoügyleteket?
15/1998. Számviteli kérdés Az értékcsökkenés összegét a
naplófőkönyvbe be kell-e vezetni ?
39/1997. Számviteli kérdés Ha a vállalkozó rendelkezik
devizára szóló váltóval, akkor a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségét
értékelheti-e a devizaváltó nyilvántartási árfolyamán?
53/1996. Számviteli kérdés A költségvetési szerveknek
hol kell a mérlegükben kimutatni a váltótartozásokat és a váltóköveteléseket?
12/1990. (AEÉ 5.) APEH utasítás Az adóhatósági bírság megállapítása és kiszabása során követendő
eljárásról
8016/1990. (AEÉ 12.) APEH tájékoztató A
mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozási nyereségadó hatálya alá
bejelentkezett vállalkozók mezőgazdasági támogatásáról
APEH közlemény Az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta
adását biztosító pénztárgépek és taxaméterek forgalmazásának, használatának
feltételeiről és az azzal összefüggő nyilvántartási, elszámolási és
adatszolgáltatási kötelezettségekről
APEH közlemény Társaságiadó-bevallás tervezet a kettős
könyvvitelt vezető adóalanyok részére
2001/79. APEH iránymutatás Kölcsön és más
kötelezettség kamata miatti korrekció
1998/102. APEH iránymutatás Értékpapír
elidegenítéséből származó árfolyamveszteség korrekciójának értelmezése kapcsolt
vállalkozás esetén
1997/188. APEH iránymutatás A 224/1996. (XII. 26.)
Korm. rendelet értelmezése
1994/374. APEH iránymutatás Szerencsejáték-szolgáltatáshoz kapcsolódó ügyviteli szolgáltatás
áfája
1994/295. APEH iránymutatás Az áfa-törvény 2. számú
melléklet 7. számú pontjának értelmezése
1994/107. APEH iránymutatás Részletre történő
személygépkocsi-vásárlás egyszeres könyvvitelben történő elszámolása
1994/102. APEH iránymutatás Fogyasztási adó levonási
jogosultság megnyílása váltóval történő fizetés esetén
1994/7. APEH iránymutatás Értékpapírok utáni adózás
1991/115. APEH iránymutatás Az egyéni vállalkozói
tevékenység esetén követendő eljárás
1991/19. APEH iránymutatás Év közben működési formát
váltó egyéni vállalkozó adózása
1989/187. APEH iránymutatás Az egyéni vállalkozók
adóztatására - ha az SZJA törvény hatálya alá tartoznak - egységesen
vonatkoznak a törvény 8/A. §-ának szabályai
CompLEX TEÁOR A KJK-Kerszöv Kft. útmutatója a gazdasági
tevékenységek ágazati osztályozásához
KOMMENTÁR A köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII.
törvényhez
KOMMENTÁR A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi
CXLIV. törvényhez
KOMMENTÁR A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI.
törvényhez
KOMMENTÁR A közhasznú társaságokról
KOMMENTÁR A polgári peres eljárásról szóló 1952. évi
III. törvényhez
KOMMENTÁR A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.
törvényhez
BH2000. 72. Alapügylet biztosítására kiállított váltó esetén az alapszerződésben kikötött,
az eljáró bíróság illetékességét megalapozó alávetés lehetősége a
váltójogviszonyból eredő követelés érvényesítésénél is irányadó [Pp. 23. § (1)
bek. a) pont, 29. § (1) bek., 38. §, 41. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 1/1965.
(I. 24.) IM r. 17. §].
BH1995. 593. Váltójogviszonyból származó
igények iránti kereset (fizetési meghagyás iránti kérelem) a jogosult
választásától függően - akár az általános szabályok (kötelezett székhelye),
akár a váltóra vonatkozó speciális
illetékességi szabályok szerinti bírósághoz is benyújtható [Pp. 30. § (1) bek.,
38. §, 121. § d) pont, 129. § (1) bek.].
BH1992. 121. II. Váltón alapuló követelés esetén - a hitelező választásától függően
- a per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható [Pp. 30. § (1)
bek., 38. §, 367. § (1) bek. c) pont].
A váltófőadós (elfogadó, kiállító) és a megtérítési váltóadós
felelőssége a váltótartozásért nem azonos, kifogásolási lehetőségük is eltérő,
ezért - kötelezettként - nem alkothatnak egységes pertársaságot (BH1993. 753.).
Egy kibocsátó különböző váltóinak kötelezettjei nem minősülnek egységes
pertársaknak (BH1992. 325.).
BH1995. 232. A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított -
névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per
tárgyalása felfüggesztésének alapjául még váltóhamisítás címén indult
büntetőeljárás sem szolgálhat [Pp. 51. § a) pont, 152. § (1) bek., 1/1965. (I.
24.) IM r. 7. §].
BH1995. 172. Váltóköveteléssel szembeni kártérítési beszámítási kifogás. A váltókötelezettek
egyetemleges felelőssége önmagában nem teremt közöttük egységes pertársaságot
[Ptk. 296. § (2) bek., Pp. 51. § b) pont, 1/1965. (I. 24.) IM r. 15. § (1)
bek., 38. §, 44. és 44/A. §-ok, 45. § (1)-(6) bek., 47. § (1) bek., 48. §, 49.
§].
BH1994. 102. I. A felszámolási hirdetmény közzététele után akár a váltó főadósa,
akár visszkereseti adósa ellen per nem indítható, a váltóhitelező is csak a
felszámolási eljárás keretében érvényesítheti a követelését. Ebben az
eljárásban a felszámolás alatt nem álló kötelezettel szemben kártérítési igény
nem érvényesíthető [1991. évi IL. tv. 4. § (1) bek., 6. § (1) bek., 38. § (3)
bek., Pp. 51. § c) pont].
BH1993. 753. A váltófőadós (elfogadó, kiállító) és a megtérítési váltóadós felelőssége
a váltótartozásért nem azonos, kifogásolási lehetőségük is eltérő, ezért -
kötelezettként - nem alkothatnak egységes pertársaságot - A váltókezes
jogállása [Pp. 51. § a)-b) pont, 52. §, 53. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r.
32. § (1) és (3) bek., 47. § (1) bek., 48-49. §].
BH1992. 325. Egy kibocsátó különböző váltóinak kötelezettjei nem minősülnek egységes
pertársaknak [1/1965. (I. 24.) IM r. 47. § (1) bek., Pp. 51. § a) pont].
BH1996. 486. II. A váltóbirtokos mint jogosult késedelme a kötelezett váltóadós egyidejű
késedelmét kizárja. A váltó fizetés végett történő bemutatásának elmaradása ezért
nem jár jogvesztéssel a váltó elfogadójával (saját váltó kiállítójával)
szemben, aki ellen közvetlen váltókereset indítható, ez pótolja a váltó
bemutatását. Ennek kamat- és illetékkövetkezményei [Vár. 28. § (2) bek., 38. §
(1) bek., 47. §, 53. § (1) bek., 70. § (1) bek., 78. § (1) bek., Pp. 80. §].
BH1993. 107. I. Ha a váltó kifizetéséért több személy felelős, a megtérítési igény érvényesítésének
kötelező alaki feltétele a fizetés megtagadásának - az elmulasztott fizetés
napját követő két munkanap valamelyikén - óvással vagy óvást pótló
nyilatkozattal való igazolása. A megjelölt időpontnál korábban felvett óvás nem
szabályos, ennek alapján a váltóbirtokos megtérítési igényt nem érvényesíthet
[1/1965. (I. 24.) Im r. 10. §, 43. § (1) bek., 44. § (1) és (3) bek., 44/A. §,
47. § (1) bek., 75. §, Pp. 51. § b) pont, 53. § (1) bek., 82. § (2) bek.].
a) A bírói határidő tartamát a Pp. 104. §-ának (1) bekezdésében írt
keretek között lehet csak meghatározni. Azt - e korlátok betartásával - akként
kell kitűzni, hogy a kívánt percselekmény elvégzésére reális lehetőséget adjon.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az 1996. 334. számú eseti döntésében rámutatott
arra is, hogy váltó ügyekben az un. bírói határidőket - a követelés
privilegizált jellege folytán - úgy kell megállapítani, hogy azok ne lépjék túl
a fél részéről az intézkedés megtételéhez szükséges időtartamot. Hasonlóan kell
értelmezni a határidő engedélyezésének szabályait az ideiglenes intézkedés
iránti kérelemre teendő észrevételek körében is. Helyesnek tűnik tehát követni
ezt az álláspontot minden olyan esetben, amikor az ügy soronkívüli
elbírálásáról jogszabály rendelkezik. Így például a szülői felügyelet
megszüntetése [Pp. 302. § (2)] vagy a sajtó-helyreigazítás [Pp. 334. § (2)]
iránti ügyekben, illetve akkor, ha arra a törvény más módon utal (pl.
munkaviszonyból származó, gyermektartásra, apaság megállapítására irányuló
jogvitákban [Pp. 126. § (1)].
BH1996. 334. Váltóügyekben az ún. bírói határidőket - a követelés privilegizált jellege
folytán - úgy kell megállapítani, hogy azok ne lépjék túl a fél részéről az
intézkedés megtételéhez szükséges időtartamot. A bíróság az általa
megállapított határidőt csak egyszer hosszabbítja meg [Pp. 103. § (3) bek.,
104. § (1) bek., 124. § (3) bek., 227. § (2) bek.].
Kivételt képez e szabály alól - a váltóperekre eltérően rendelkező (4)
bekezdésen túl - az az eset, amikor az idézést külföldre kell kézbesíteni. A
nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről szóló 8001/1995. (IK 8.) IM
tájékoztató 27. pontja rendelkezik a külföldi kézbesítés lebonyolításához
előreláthatólag szükség idő mértékéről, mégpedig a gyakorlatban szerzett
tapasztalok alapján. Ez az időtartam a külföldi bírósággal való közvetlen
érintkezés esetén 3 hónap; postai kézbesítés esetén 4 hónap; az Igazságügyi
minisztériumon keresztül történő kézbesítés esetén 5, 6 illetve 9 hónap attól
függően, hogy a megküldésre közvetlenül, vagy diplomáciai úton kerül-e sor,
illetve hogy ez utóbbi esetben európai vagy azon kívüli országba történik-e a
megküldés. A jogsegélyegyezmények egyes esetekben a kézbesítendő irat
fordításának csatolását is megkövetelik, ezért ilyenkor a fordítás várható
időtartamát is számításba kell venni. A fenti rendelkezésekből kitűnően a
külföldi bírósággal közvetlen érintkezés útján történő külföldi kézbesítés
esetére a kivételes szabály nem vonatkozik, hiszen ekkor a négy hónapos
időtartam betartható.
A tárgyalás időpontjának kitűzésekor a bíróságnak figyelembe kell
vennie a tárgyalási időköz törvényi határidejének biztosítását is. A (2)
bekezdésben szabályozott tárgyalási időköz az első tárgyalásra szóló idézésnek
és keresetlevélnek az alperes részére történt tényleges kézbesítése és a
tárgyalás napja közötti időtartam, melynek célja annak biztosítása, hogy az
alperes a tárgyalásra felkészülhessen. A tárgyalási időköz a 2000. január 1.
napját követően indult ügyekben - a külön nevesített pertípusok kivételével -
15 nap. 8 napos törvényi tárgyalási időköz érvényesül a munkaviszonyból
származó, a gyermek tartására, az apaság megállapítására, és a gazdasági
társaság tagjának kizárására irányuló perekben. Váltóperben a tárgyalási időköz
3 nap.
A § (4) bekezdése a 2000. január 1. napján folyamatban lévő perekben
továbbra is alkalmazandó Pp. 124. § (3) bekezdésével azonosan a váltóperekben a
bíróság soronkívüli eljárását, és az első tárgyalás időpontjának a keresetlevél
beérkezését követő nyolc napon belüli kitűzését kötelezően írja elő.
BH2000. 169. Váltóperekben sem lehet a fellebbezésben olyan bizonyítékokra hivatkozni,
vagy olyan bizonyítási eljárást kezdeményezni, amelyekre az elsőfokú eljárásban
hivatkozás, kezdeményezés - önhibából - nem történt [Pp. 141. § (2) és (6)
bek., 164. § (1) bek., 235. § (1) bek., 1995. évi LX. tv. 15. § (1) bek., 19.
§, 1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §, 32. § (1) bek., 47. § (1) bek., 48. §].
BH1997. 542. A váltóadósnak kell bizonyítania, hogy a váltóért nem kapott ellenértéket,
illetőleg hogy az alapjogviszony érvénytelen vagy megszűnt, esetleg hogy
váltójogi szempontból is beszámításra alkalmas követelése van, amelynek
beszámításával a váltóból eredő követelés megszűnt [Ptk. 296. § (2) bek., Pp.
147. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §].
BH1996. 432. II. Ilyen esetekben az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása
iránt indított per nem előkérdése a váltópernek, ezért ezen a címen a váltóper
tárgyalása a megállapítási per jogerős befejezéséig nem függeszthető fel [Pp.
152. § (2) bek.].
BH1996. 272. A váltóper tárgyalása felfüggesztésénél irányadó szempontok [Pp. 152. §
(1) bek.].
BH1995. 232. A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított -
névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per
tárgyalása felfüggesztésének alapjául még váltóhamisítás címén indult
büntetőeljárás sem szolgálhat [Pp. 51. § a) pont, 152. § (1) bek., 1/1965. (I.
24.) IM r. 7. §].
BH1992. 342. A váltóadós és a váltóbirtokos között a váltó jogviszonyon alapuló per
nem függeszthető fel olyan, a felek között folyamatban levő másik per miatt,
amely nem az alapjogviszonyukból keletkezett, illetőleg nem eredményezi a
váltókövetelés teljes megszűnését [1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §, Pp. 152. § (2)
bek.].
- A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított
- névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per
tárgyalása felfüggesztésének alapjául, még a váltóhamisítás címén indult
büntetőeljárás sem szolgálhat (BH1995. 232.).
- A váltóadós és a váltóbirtokos között a váltó jogviszonyon alapuló
per nem függeszthető fel olyan, a felek között folyamatban lévő másik per
miatt, amely nem az alapjogviszonyukból keletkezett, illetőleg nem eredményezi
a váltókövetelés teljes megszűnését (BH1992. 342.).
BH1995. 537. A váltó állított lényeges kellékhiányainak vizsgálatánál nem a Pp. általános
szabályait, hanem a váltójogi szabályokat kell figyelembe venni [Pp. 196-197.
§-ai, 1/1965. (I. 24.) IM r. 75. § 1-7. pontjai].
Kötelezően alkalmazandó teljesítési határidőről rendelkezik a törvény a
váltóperben [Pp. 217. § (4), BH1993. 569.], valamint azokban az esetekben,
amikor a bíróság az anyagi jog szabályai szerint még le nem járt szolgáltatásra
kötelezi a pervesztes felet. Ez utóbbi esetben a teljesítés határideje a
lejárat napjával azonos, pontos időpont és nem időtartam [Pp. 217. § (4), (6) -
2001. szeptember 1-jétől (7)].
BH1993. 569. III. A bíróságnak váltóperben hozott határozatában a teljesítési határidőt
3 napban kell megállapítania [Pp. 217. § (4) bek.].
BH2000. 259. Kölcsönügylet biztosítására kiállított fedezeti váltó a felek között váltójogviszonyt
hoz ugyan létre, ez azonban nem szünteti meg az alapjogviszonyból eredő
kötelezettségeket. A jogosultnak ezért választási lehetősége van, hogy az alap-
vagy a váltójogviszonyból eredő igényét érvényesíti a kötelezettel szemben.
Joga van továbbá a még nem érvényesített részkövetelésének a másik jogcímre
alapítva történő érvényesítésére [Ptk. 272. § (1)-(2) bek., 301. § (1)-(2)
bek., Pp. 229. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 5. § (1) bek.].
BH1991. 82. A fizetési meghagyás elleni ellentmondás határidejére vonatkozó jogszabályi
rendelkezés alkalmazása szempontjából "váltón alapuló" kezesi
követelésnek csak a váltóra vagy annak toldatára vezetett váltókezesség
tekinthető [Pp. 393. § (1)-(4) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 30. § (1) bek., 31.
§ (2) bek., Ptk. 272. § (1) bek.].
----- A váltó, mint új hitelszerzési lehetőség?
Szakmai fórum. 1992. nov. 9. Oktatási segédanyag. [Közzéteszi a]
Co-Nex-Training Bt. [Bp.] IpSzám ny. 1992. 39, [25] lev.
----- Pénzgazdálkodás, bankhitel, kötvény, váltó,
értékpapírok. Kézikönyv jogszabálygyűjteménnyel és jogszabály mutatóval. Irta
és szerk Pósfay Zsuzsanna. Lezárva: 1993. jan. 1. [Bp.] Triorg Kft. 1993. 570,
[2] p.
Baross Jenő
A váltóról / [írták, Fábri Ervin]. - Bp. : Perfekt, 1991 ([Bp.]
BAROSS Jenő A váltóról. Szerk. Kis Pál. [Bp.] Perfekt,
1991. 100 p. Bibliogr. 99-100.
BERZEVICZI Attila Az angolszász váltójogok és a szerződési jog.
CSŐKE Andrea Megjegyzések Salamonné Solymosi Ibolya;
Kifogások a váltóperben [MJ 11/91] és Félreértések a váltó körül [MJ 2/93] c.
tanulmányaihoz.
Esztocsák
László A váltó alkalmazása és gyakorlata / [összeáll.]. -
[Bp.] : MÜSZI, 1986
FERNCZY Balázs A váltón alapuló megtérítési igény
érvényesítésének gyakorlati problémái.
FRANK Edit A váltó: forgatás, leszámítolás és
érvényesítés.
Gárdos István
A váltó / [szerzők, ... Tőkei Miklós, ... Szabó Anna]. –
Bp
GÁRDOS István A váltó mint hiteleszköz.
GELLÉRT Andor A váltó és a váltóra épülő banküzletek. Bp.
Közgazd. és Jogi K. 1999. 176 p. /Banküzlet 2000./ Bibliogr. 146-147.
GELLÉRT Andor Kockázatfelmérés, szindikált hitelek,
váltóleszámítolás. Bp. Közgazd. és Jogi K. 1995. 266, [2] p. Bibliogr. 263.
Hidas
János A váltó a külgazdasági
gyakorlatban / Hidas János, Szilágyi Ernő. - Bp. : Közgazd. és Jogi Kvk.,
1987
LESZKOVEN László A váltó, mint hitelviszony. = Publ. Univ.
Miskolc. Sect. jur. et pol. Tomus 14. 1997. 231-238.
LESZKOVEN László A váltóátruházáshoz fűződő joghatások.
LESZKOVEN László A váltóval kapcsolatos elméleti kérdések. A
Budapesti Közjegyzői Kamara szakmai ülésén 1998. nov. 28-án elhangzott előadás
kiegészített anyaga.
PUSZTAVÁRY Andrea A váltóóvás.
RÁCZ Zsuzsanna A váltó és a váltócselekmények. Hogyan
használjuk a váltót? Kiad. a Saldo. Bp. ny.n. [1991.] 105 p.
/Szabályozórendszer./ Bibliogr. 105.
RÁCZ Zsuzsanna Váltócselekmények és könyvviteli elszámolásuk. Bp. Saldo, 1993.
287 p. Bibliogr. 288.
RUSZOLY József Szeged petíciója váltótörvényszékért. 1861. =
Ruszoly József: A Város és polgára. 1999. 44-51.
SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya Elméleti és gyakorlati vitás
kérdések a váltójogban. [Válasz Csőke Andrea: Megjegyzések Salamonné Solymosi
Ibolya: Kifogások a váltóperben és Félreértések a váltó körül - MJ 6/93 - és
Gárdos István: A váltó mint hiteleszköz - MJ 1/94 - c. cikkekre.]
SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya Kifogások a váltóperben.
SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya Magyar váltójog a hatályos
szabályozás és a bírói gyakorlat tükrében. [Bp.] Agrocent K. 1994. 175 p. /Cent
könyvek./ Bibliogr. 175.
SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya Váltó-aktualitások. -
KECSKÉS László: A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása. Szerk. Szakál Róbert.
Kiad. a Magyar Gazdasági Kamara Jogi Tagozata. Bp. MGK házi ny. 1994. [1995.]
[2], 20, [2], 25 p. /Jogi tájékoztató füz. elhangzott szakmai előadásokról
24-25./
SZÉCHÉNYI László A váltójog történetének vázlata.
Szentiványi Iván
A váltó . - [Bp.] : Interinvest, [1987]
([Alsónémedi]
[1] Szászy-Schwarcz I. 412. oldal
[2] 1792. XVII: törvénycikk
[3] Nagy Ferenc A magyar váltójog kézikönyve 1904; Plósz Sándor A magyar váltójog kézikönyve 1889.
[4] Gellért Andor A váltó és a váltóra épülő banküzletek
[5] Salamonné Solymosi Ibolya: A váltó
[6] Leszkoven A váltó mint kötelem 11. oldal
[7] Ptk. 207. § magyarázata; XXXII. PED.
[8] Földi András Hamza Gábor A római jog története és institúciói 73. oldal
[9] Complex CD Ptk. 1. § (2) magyrázata
[10] Complex CD Ptk. 207. §-ához fűzött magyarázat
[11] Kuncz Ődön A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata 6. oldal
[12] Komplex CD Ptk.
[13] 1965. évi 1. tvr. 1. cikk
[14] Bíró György A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai 490-520. oldal
Salamonné Solymosi Ibolya A szerződések biztosítékai : foglaló, zálogjog, óvadék, kezesség, kötbér, bankgarancia, egyéb biztosítékok
[15] 1952. III. tv.
[16] Pp. magyarázata a váltóval kapcsolatos eljárásról.
[17] Gellért Andor A váltó és a váltóra épülő banküzletek 47 – 50 oldal
[18] Btk
[19] Complex CD Btk. magyarázata a váltóhamisításról
[20] váltót ki lehet állítani: 1.) fizetés gyanánt; 2.) biztosíték gyanánt
[21] Ptk Magyarázata; 567. oldal ( Eln. Tan. G. tv. 30 432/1980.—BH 1981/12.sz.510. )
[22] Salamonné Solymosi Ibolya A váltó 23. oldal
[23] Gellért Andor A váltó és a váltóra épülő banküzletek 98-99. oldal