V Á L TÓ

 

 

Szerepe a  gazdaságban,  régen  és  ma

 

 

Évfolyamdolgozat

 

Tartalomjegyzék

 1.  A váltó története.
2. A  váltó  kiállításának   és  használatának vázlata.
3. A váltó sajátos előnyei
4. A kauza mint a polgári jogi ügyletek achillesi sarka.
5. A  szerződési  nyilatkozat
6. Miért jó az, hogy a  váltó kauzátlan.
7. A váltó és a kereskedelmi ügyletek viszonya.
8. A váltó jellemzői
9. A váltó szerepe ma, az üzleti életben.
10. A  váltó  mint  forrásnövelő  eszköz  a  vállalkozó  kezében.
11. Váltóról  szóló törvények, rendeletek, irányelvek.
12. Ma  hatályos  törvények, rendeletek………...
13. Melléklet
14. Jogesetek.
15. Irodalomjegyzék.

1.  A váltó története

A váltó római jogi őse a stipuláció, amit Szászy Schwarcz Gusztáv szemléletesen római váltóként aposztrofált.[1] A stipuláció perszer szóbeli volt. Van  aki  azt  mondja  már a  görögök  is  ismertek  és  alkalmaztak a  váltóhoz  hasonló  megoldást,  sőt  van  aki  még  régebbre  teszi  az  eredetét. Ezek  vitatott nézetek. Csak  „közvetett elődökről” beszélhetünk.

A váltó a korai középkorban jött létre Olaszországban. Elterjedésének sok feltétele volt a kereskedelmi ügyletek volumenének és hatósugarának növekedése, az írásbeliség elterjedése, a viszonylagos egységes jogértelmezés sok országra kiterjedő integrációban.

„Az igazság és a nemzetek s országok közti kereskedés, mely a hitel biztonsága nélkül nem állhat fönn, kivánván, hogy a törvényesen megkötött szerződések teljesittessenek és azoknak birói hatalommal való végrehajtásáról gondoskodva legyen: addig is, mig törvények által hathatósabb intézkedés tétetnék…”[2]

 

A váltóról fellelt első írásos emlék 1379-ből Olaszországból származik. A váltó elterjedését elősegítette a bizonytalan közbiztonság, a gazdasági racionalitás és a kötelmi ügyletek,  pénzforgalom kiszámíthatóságához fűződő gazdasági érdek. A váltó hatékony ellenszernek tűnik a népi találékonyság, írásos jogot rontó hatásával szemben. (Tudniillik a nem várt módon alakult kötelemben mindenki igyekszik a saját érdekeinek megfelelő módon magyarázni, hogy milyen akarattal kötötte ő meg az ügyletet, s nyilatkozatát hogy kellett volna a másik  félnek érteni. Erre a szerződéseknél általában lehetőség is van.)

Ami  a váltó hazai  történetét  illeti  az  1792. évi XVII. törvénycikk  Hogyan lehessen az örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s bíróságainak ítéleteit, melyeknek valaki magátönként alá vetette, végrehajtani? már  foglalkozott  a  váltóval .

1840. évi XV. törvénycikk A váltó-törvénykönyv behozatik

1. § A váltó olly oklevél, melly által kibocsátója magát a köztörvényieknél szigorúbb feltételek alatt kötelezi, hogy valamelly meghatározott somma pénzt, bizonyos helyen és időben vagy maga fizetend, vagy annak más általi kifizetését eszközli.

 

A  következő, 1840 .évi XV. tvc.  meghatározta  a  váltó  fogalmát,  máig  egyedülállóan. Megállapíthatjuk,  hogy  a  váltóról  szóló  törvény  a  XIX.  század  óta, alapvetően  nem  változtak. Sikeres  jogi  és  társadalmi  megoldásról  van  tehát  szó. Ennek ellenére  köztudomásúan  tapadnak  pejoratív  emlékek  a  váltóhoz. Ennek  minden  bizonnyal  az  az  egyik  oka,  hogy  a  váltóeljárás  összehasonlíthatatlanul rigorózusabb  mint  bármely   más  kötelemé.  Ez  ugyan  soha  nem  volt  titok, de  elég  széles  körben  ismert  sem !  Valószínűleg  ennek  tudható   be,  hogy  a   váltóhoz  felemás  emlékek  fűződnek  a  társadalomban. Sokan  kárvallottjai  lettek  ilyen-olyan  váltó  ügyleteknek. Ennek  valójában  nem  a  váltó  az  oka, sokkal  inkább  az,  hogy  a  váltót  soha  sem  ismerte  a  magyar  társadalom  kellőképpen; persze  a  többi  társadalom  sem  ismerte  jobban. Ez  persze  ugyanúgy  nem  akadályozott  egyeseket  abban,  hogy  váltó  ügyletekben  vegyen  részt, anélkül,  hogy  felelőségét kizárta  vagy  legalább  korlátozta  volna,  mint  ahogy  szerződéseket kötnek  olyanok  is akiknek  az  adott  szerződés  típus  attribútumairól  semmiféle  ismerete  nincs.

A  lényeges  különbség,  hogy  amíg  a  szerződéseknél,  utólag 

- mikor  kiderül, hogy  ráfizetéses  az ügylet – számtalan  dologra  lehet  hivatkozni,  egymás  között  is  meg  a  bíróság  előtt  is,  a  váltónál  az  egyáltalán  szóba jöhető  kifogások  száma  nagyon  szűk,  elenyésző  a  szerződésekhez  képest.  

 

 

2. A  váltó  kiállításának   és  használatának vázlata

 

 

            Itt  csak  a  vázlat,  vázlatára  kell  szorítkoznom. Hiszen  e  témakörben  kézikönyveket  írtak..[3] Kétféle  váltót  lehet  kibocsátani,  saját-  és  idegenváltót. A  saját váltóban  a  kibocsátó  maga  ígér  feltételnélküli  fizetést. Pontosan  meghatározott  összeget, pontos  határnapra,  kivéve  a  bemutatóra-,  bemutatás  után  x  napra szóló-,  illetve a  biankó  váltót . Az  idegen váltóban  mást  szólítanak  fel  fizetésre, olyasvalakit  akinél  feltételnélküli  követelése  van  a  kibocsátónak; ez  tipikusan  bank  vagy  adós. A  váltó  szövege  nem  tartalmazhat  feltételt  vagy  bizonytalanságot !  A  váltó  egy  anyagi jogi  és  eljárásjogi  szempontból  privilégizált  alaki  kötelezvény. Ha  a  váltó  elengedhetetlen  tartalmi  elemei  közül  egy is  hiányzik…..  nem  váltó.

            A  váltó  alapvetően  forgatható  értékpapír.  A  forgatást  a  váltón  ki  lehet  zárni.  Ha  a  jogosult  szükségesnek  érzi  kezeseket  kérhet  a  váltóhoz. Az  előlapon  az  aláírás: kezességet  jelent. Kezességet  a  hátoldalon  is  lehet  vállalni,  erre  utaló  nyilatkozattal. A  kezességet  lehet  korlátozni  személyi  körben  és lehet  limitálni  a  felső  határát.

            Fontos  határnap  a  váltó  lejárata. A  lejáratot  követő  két  munkanapon  belül  be  kell  mutatni  a  fizetésre  kötelezettnek. Kivéve  ha  a  váltó  szövegéből  más  következik  pl.  fizetés  előtt  30  nappal  bemutatandó  vagy  második  bemutatás  után  10  nappal  fizetendő.

Ha  a  kötelezett  nem  teljesít,  közjegyzői  óvást  célszerű  felvétetni,  kivéve  ha  a  váltóra  ráírták,  hogy  „ óvás  nélkül „ . Ha  a  fizetés  továbbra  is elmarad,  per  következik.

            A  polgári  perrendtartás  rövid,  többnyire  3  napos  határidőket  ír  elő  váltóperben.

A  kifogások  köre is  igen  szűk.. A  per  szempontjából  az  a  legjobb  váltó  amely  nem  tartalmaz  semmilyen  korlátozó  záradékot. Ha  az áll rajta,  hogy  az  „xxxx  számú  számla  biztosítékául „ [4] lehet  hivatkozni  a  hibás  teljesítésre,  de  csak  szűk  körben . Olyan  durva  hibákra  lehet  csupán  hivatkozni,  amelyek  szakértői  vizsgálat  nélkül  is  nyilvánvalóak  bárki  számára.[5]                   

 

 

3. A váltó sajátos előnyei

 

 

Az ügyleteket egy- és többoldalú ügyletekre lehet osztani, valamint absztrakt és kauzális ügyletekre. Ezek közül a váltót általában egyoldalúnak tekintik és kauzátlan absztrakt ügyletnek.[6] ( Van  ettől  eltérő álláspont  is……)

A váltó szigorú formai előírásoknak alávetett jogcímmentes, mindig meghatározott összegű pénztartozást vagy pénzkövetelést megtestesítő, forgatható -kivéve negatív rendeleti záradék- értékpapír. Ha a váltó semmilyen hivatkozást nem tartalmaz a kötelező kellékeken kívül, önmagában megtestesíti a követelést. A váltókövetelésre csak a váltó birtokában váltó által lehet hivatkozni. Az elveszett, megsemmisült váltót senki sem köteles pótolni.

 

 

4. A kauza mint a polgári jogi ügyletek achillesi sarka

 

 

A polgári jogi kötelmek  értelmezése tekintetében két generális elv terjedt el. A CODE CIVIL nyomán az akarati elv és a német befolyási zónákban, így hazánkban a nyilatkozati elv, főszabályként.[7] Ha maradunk szűkebb pátriánknál, s a nyilatkozati elv hatásait vesszük figyelembe a szerződésekre, akkor is nagyon ingoványos talajra érünk. Különösen ha meggondoljuk, hogy az emberi nyelv nem alkalmas maradéktalanul a jogalkotó szándékának, akaratának kifejezésére. A szerződés szakaszai a két fél viszonylatában törvényként viselkedik. Hatálya a szerződő felekre terjed ki. Fő szabályként annyiban, amennyiben a törvényekkel nem ellentétes, nem irányul azok kijátszására vagy azok kikerülésére. {Törvényellenességtől  függetlenül  is tud  hatályosúlni  egy  szerződési  kikötés,  ha  senki  sem  támadja  meg ! }  Tehát elindulhatunk onnét, hogy mit nyilatkoztak a felek. A jogelméleti tanszék azt tanítja, hogy a törvényben a szavaknak általában elfogadott értelmét kell alapul venni. A modern jogi dogmatika az  interpretáció négy  típusát különbözteti  meg: mint nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti[8]. Szokásos még a teleológikus  értelmezés  is .” A bevezető rendelkezésben megfogalmazott alapelvek értelmezése, funkciójának megítélése változó. Nem lehet azonban vitatott, hogy a törvényben szabályozott alapelvek kihatnak a polgári jog más (nemcsak a Ptk. által szabályozott) területeire is. Ezt tükrözi a Ptk. 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott alapelv is, amely szerint a törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni.”[9]

 

 

 

 

 

 

 

 

5. A  szerződési  nyilatkozat

 

 

205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A jognyilatkozatok értelmezésére leggyakrabban a szerződésből származó jogviták kapcsán kerül sor. Ilyenkor az ügyletkötő felek közös nyilatkozatát kell valamilyen okból vizsgálni, tehát lényegében magát a szerződést kell értelmezni. Ez általában akkor válik szükségessé, amikor egy ügylet homályos, szakszerűtlen, ellentmondó megfogalmazásokon nyugszik.

Az itt rögzített szabályok megfelelően érvényesülnek azonban akkor is, ha valamelyik fél magatartását kell a szerződés létrejötte, módosítása vagy a jogviszony felszámolásakor értékelni. Például a felek szerződéskötéskor, illetve azt követően tanúsított azon magatartásából, hogy a vállalkozó árajánlatot nem adott és árat másképp sem közölt, de a feladatot elvégezte, a megrendelő pedig a teljesítést figyelemmel kísérte és elfogadta, alappal következik, hogy hallgatólagosan mindketten elfogadták a szerződéskötéskor ismert és az adott szolgáltatással arányos piaci árat (BH1995. 107; BH1994. 330.).

Az értelmezésre vonatkozó rendelkezések jelen vannak olyan esetekben is, amikor valamely nyilatkozat (kijelentés, tényállítás, vélemény) jogkövetkezménnyel járó jelentőséggel bír (például I. Polgári Gazdasági Elvi Döntés IV. pont; PK 12. számú állásfoglalás II. pont).

A jogszabályból kitűnően az értelmezéskor alapvetően azt kell tisztázni, hogy az adott nyilatkozaton mit kellett értenie a másik félnek. Ez a törvény szerint úgy állapítható meg, ha értékeljük

a) a szavak általánosan elfogadott jelentését,

b) az eset összes körülményét és

c) a nyilatkozó feltehető akaratát.

Az értelmezés nem követi tehát tisztán az ún. nyilatkozati elvet, mely a megállapodások érvényességének megítélésében - s így az értelmezés során is - a nyilatkozatnak tulajdonít döntő jelentőséget, hanem azt az akarati elvvel ötvözi. A bírói gyakorlat a nyilatkozói akarat feltárása helyett gyakorta a felek - tehát valamennyi fél - valódi ügyletkötési akaratának felderítésével oldja meg az értelmezési kérdéseket [például XXXII. számú Polgári Elvi Döntés a) pontjához fűzött indokolás].

a) A szavak általánosan elfogadott jelentésének meghatározásában főszabályként természetesen az általános nyelvhasználat az irányadó. Az értelmezés során ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a felek személye, szakmai végzettsége, műveltsége, stb. sem.

Olyankor, amikor mindkét fél szakember, s az ügyletkötésnél használt kifejezés előttük azonos tartalommal bír, a szakmai nyelv speciális jelentése a döntő. Eltérő esetben azonban a laikus értelmezés lesz a meghatározó. Ezt az elvet kell megfelelően követni akkor is, amikor a megállapodás tájnyelven, argóban vagy idegen szavak használata mellett köttetett. A nyilatkozat tartalmának meghatározására adott esetben hatása lehet annak, ha az ügyletkötők között nagy a kor vagy műveltségbeli különbség. Ilyenkor mindig a kedvezőtlenebb helyzetben lévő fél értelmezését indokolt alapul venni.

Egy jogi terminológia helytelen használata ugyancsak okozhat értelmezést igénylő vitát. Ilyenkor a felek szerződésben vállalt kötelezettségeinek és jogainak áttekintésével lehet állást foglalni abban, hogy nyilatkozatuk milyen jogviszonyra vonatkozott. Például az előszerződés szerint vételárelőleg címén átadott összeg foglalónak minősül olyankor, amikor a megállapodás egyéb pontjai arról a Ptk. 244. § és 245. § (1) bekezdésének megfelelően rendelkeznek (BH1994. 130; BH1981. 510.)

Az általános jelentéstartalom meghatározása kapcsán jelentőséggel bírnak a magyar nyelvtan szabályai is. Ezek azonban, nem vezethetnek a Ptk.-ban megjelölt szempontokból levonható következtetésekkel szemben indokolatlanul megszorító vagy kiterjesztő értelmezéshez (BH1997. 178.).

b) Az adott nyilatkozat értelmezésénél irányadó körülményként számtalan tényezőnek lehet jelentősége. Így a megtételét megelőző tárgyalásoknak, az elhangzott tájékoztatásoknak, az ügyletkötés során tanúsított magatartásnak, a fél személyi, vagyoni körülményeinek, s azoknak az érdekeknek, amelyek őt a nyilatkozat tételében vezették stb. A releváns körülményeket mindig csak a vizsgálat konkrét tárgyától függően lehet kiválasztani. Ezért nem határozathatók meg olyan szempontok, melyek e körben általában mértékadók lehetnek.

c) A nyilatkozó feltehető akaratának tartalmát a bírói gyakorlat az adott jognyilatkozattal kielégíteni kívánt - gazdaságilag is ésszerű - érdek szem előtt tartásával határozza meg. Ez tűnik ki a vállalkozási szerződésekről szóló XXXII. számú Polgári Elvi Döntés a) pontjából és a hozzá fűzött indokolásból is, mely az értelmezési szempontokat illetően általános iránymutatást ad. Kifejti, hogy ha vitatott kérdéssé válik vajon kiterjedt-e a megállapodás valamely szolgáltatásra, arról a szerződés valóságos tartalmának, a felek bármilyen módon kifejezésre juttatott szerződési akaratának alapulvételével lehet csak dönteni. Ilyenkor általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek szükségesek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi.[10]

 

Nem véletlenül részletezem ilyen hosszan a nyilatkozattételt, hiszen szerződéseket mindenki köthet, aki cselekvőképes, sőt szerződéskötésben képviselőként érvényesen közreműködhet a korlátozottan cselekvőképes is. Ez utóbbi meglepő tételt Örsi Gyula azzal magyarázza, hogy a képviselőnek nem akarni kell, csupán nyilatkozni. Tovább bővíti ezt a színes palettát, hogy a PTK kevés kivételtől eltekintve diszpozitív szabályokat ír elő a szerződéskötésre és a tartalmi szabadságból következően azt bármilyen tartalommal létre lehet hozni, ami nem ütközik törvénybe, jó erkölcsbe, tisztességbe. A fentiekben leírtakból következik, hogy az emberek saját nevükben, vagy különféle gazdasági és társadalmi szervezetek nevében széles látókörűen élnek is a szerződési szabadság adta lehetőségekkel.

Többnyire már a szerződés megkötésének pillanatában is kétséges, hogy akaratuk és nyilatkozatuk annyira szinkronban van-e, amennyire azt a nyelv egyáltalán kifejezhetővé teszi. A szerződések persze azért köttetnek, hogy lekötelezzenek valakit előzetesen, későbbi időben teljesítendő kötelezettség érdekében. Szerződni azért kell, hogy az  utóbb  teljesítő  felet akkor  is  teljesítésre  lehessen  kötelezni,  ha  a  maga  jószántából  nem  igen  teljesítene. A  szerződésekből  eredő  viták  egyáltalán  nem  új keletűek. „ A  szerződést  szabadon  kell  értelmezni . Biztosítani  kell  jogszabállyal  azt,  hogy  a  kereskedő  az  általa  kötött  ügylet  véglegességében  megbízhasson;  ne  kelljen  neki  félni  nem  ismert  tényekre  alapított  utólagos  megtámadástól. „[11]    

Az idő múlásával a szerződő felek sorsa ritkán alakul úgy, ahogyan azt eredetileg remélték. A mentális rezervációnak ugyan nincs különösebb jelentősége a magyar jog szerint, de amikor teljesítésre kerül a sor „a rövidséget” szenvedő fél, vagy aki úgy gondolja magáról, hogy számára ez a kötelem méltánytalan, megpróbál mindenfélére hivatkozni, amire hivatkozni lehet egy kötelem kapcsán. Hivatkozni pedig sok mindenre lehet a kauzális ügyletek esetén. És ezzel még nem szűnt meg a bizonytalansági faktorok köre, hiszen a nyilatkozati elv másik pillére az, hogy az egyik szerződő fél nyilatkozatát a másiknak, hogy kellett értenie a szavak általánosan elfogadott értelme szerint. Ettől a lehetséges kifogások és vonakodási okok száma a felek között megsokszorozódik. Természetes, hogy mindenki másként gondolta a saját nyilatkozatát és másként értette a másikét, amíg nyerésre állt, és egészen másként gondolják a felek midőn sajnálattal meg kell állapítaniuk, hogy nem olyan jó üzletet kötöttek, mint gondolták, esetleg egyenesen szerencsétlenül kötelezték el magukat, nyereség helyett veszteséget kénytelenek elkönyvelni. Nem ritka, hogy minden szerződő fél így érzi. Az meg egyenesen gyakori, hogy legalább az egyik fél így érzi. Ugyan a PTK  több jogszabályhelyet tartalmaz ezekre az esetekre, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága, vagy a PTK 241. §-a. Ehhez képest a váltó mindig határozott pénzösszeg feltétel nélküli fizetésére irányul. Itt a kifogások lehetősége egészen minimális, ezért váltót általában nem is bocsáthatnak ki a közigazgatási szervek, valamint a bankok a lakossági kölcsönök során. Ezt a törvények tételesen felsorolják. Az eddig leírtakból kiviláglik, hogy a szerződések sokoldalú alkalmazhatóságuk mellett igen sok bizonytalanságot is hordoznak. Ez a különféle üzleti tranzakciókat gyakran kiszámíthatatlanná teszi. Ennek leküzdésére a rómaiak óta számtalan törekvés látott napvilágot. Például a cégek szívesen alkalmazzák a blanketta vagy diktált szerződéseket. Megtehetik, mert van hozzá pénzük és jogi apparátusuk, hogy blankettaszerződést írassanak. Tapasztalat az, hogy annak ellenére, hogy ezek a diktált szerződések több száz vagy ezer oldal terjedelműek, mégis előfordul, hogy a felek bíróság elé kényszerülnek, mert nem tudnak megegyezni, hogy ki mire jogosult és ki mire kötelezett.

Hatályos jogukban a fontosabb szerződések csak ügyvédi ellenjegyzéssel érvényesek. Ez minden bizonnyal javít a helyzeten és annyit ront is, hogy a felek már nemcsak egymást, hanem időnként az ügyvédet is beperelik. Az ingatlanszerződések körüli jó és vagy rosszhiszemű tévedések, pontatlanságok, félreértések néha egyenesen büntetőeljárásokban torkollnak.

 

 

6. Miért jó az, hogy a  váltó kauzátlan

 

 

Amint  a  fentiekből  kiviláglik  a  szerződések  nagy  problémája,  hogy  utólag  széleskörűen  vitathatóak.  A  fenti  terjedelmes  idézetből  látható,  hogy  széleskörű  gyakorlata  van a  szerződések  utólagos  bírói  értelmezésének. Ne  felejtsük  el,  hogy  a  bíróság  költségekkel  jár  ritkán  gyors  és  nem  jellemző,  hogy  az  ellenérdekű  felek  egyaránt  elégedettek  az  ítélettel.

Az  absztrakt  ügyletek  kauzátlansága  - nevezetesen  a  váltónak  legfeljebb  a  hátoldalán lehet hivatkozni  arra, hogy: „értéke  áruban „ vagy  „xy. számú  számla biztosítása gyanánt „-

sohasem   azt  jelenti, hogy  tényleg  nincs  oka  az ügyletnek. Nem  életszerű, hogy  valaki  minden  ok  nélkül  kötelezze  magát  jelentős  összeg  megfizetésére. Ha  mégis  így  tenne  az  ügyleti  akarat  teljes  hiány  miatt,  nyilatkozatát  megtámadhatja.

Sokkal inkább  arról  van  szó,  hogy  a  váltó  kiállítására  nagyon  is  nyomós  oka  van  feleknek – van  kaúza, de  még  mennyire  van -  csupán  nem  tüntetik fel ! Joggal  kérdezhetjük  miért  nem ? Ha  a  felek  holmi  „ bűnös „  célból  kötötték az  ügyletet,  nem  segít  rajtuk, ha  elhallgatják  a  takargatni  való  kaúzát.

 200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

Ptké. 31. §[12]

Okunk  van  tehát  feltételezni, az  absztrakt  jogügyletnek  is  megvan  az  elégséges oka  és  az  nem  is  ütközik  Ptk.  kógens  előírásaiba !  Akkor miért  nem  tüntetik  fel ?  Feltehetően  azért nem  tüntetik  fel mert  a  váltóban  feltétel  nélküli  fizetést  ígérnek,  mert  a  váltó  egy  anyagi-  és  eljárásjogi  szempontból  privilégizált  értékpapír. Döntő  jelentősége  van  az  alaki  legitimációnak. rövidnek  és  egyszerűnek  kell  lenni……ettől  váltó. A  biztonságos  forgathatóságot  akadályozná  ha  benne  terjedelmes  és  bonyolult  feltételrendszer  manifesztálódna  a  jogosultság  illetve  a  kötelezhetőség  tekintetében. Megkockáztathatjuk,  hogy attól  jó  a  váltó,  hogy  törvényszerűen  kimarad  belőle  az  akaratjogcíme,  indoka  és  annak  a  külvilágban  való  hordozójaként  a  nyilatkozat  is  ti. miért is jött  létre  ez  a  kötelem . Ezt a nyilatkozatot vitatják  utólag  leggyakrabban  a felek,  erre  hivatkoznak,  ennek  következménye  az  is,  hogy  a  másik  félnek,  mit,  hogy  kellett  volna  értenie.       

             

 

 

7. A váltó és a kereskedelmi ügyletek viszonya

 

 

 

Értekezésem célja a váltó mibenlétének és gazdasági szerepének ismertetése. Ennek kapcsán azonban megkerülhetetlen a szerződések sziszifuszi problémájának ismertetése, hiszen ez hozta létre és fejleszti  a váltók iránti igényt  pl.  az  EU-ban ma  is.. Sajnálattal kell nyugtáznunk, hogy sem a könyvhöz hasonló terjedelmű diktált szerződések, sem az ügyvédek által szerkesztett precíz okiratok nem eredményezik a forgalom biztonságát és a kielégítő fizetési fegyelmet. Ezt abból is bizton megállapíthatjuk, hogy az elmúlt ötven évben, amikor is váltóforgalom alig-alig létezett, a bankok előszeretettel alkalmazták a  váltót. Minden bizonnyal elégséges okuk volt rá. A gazdasági forgalom zavartalanságának és a fizetési morálnak nemcsak az árt, hogy a konkrét szerződések mibenlétében a felek lépten-nyomon eltérő álláspontra helyezkednek, hanem az is, hogyha a fizetés nehezen kikényszeríthető. Hiszen egy szabályszerűen kiállított számlánál nem kétséges senki számára, hogy ki mit kap és mit kell adnia. Praktikusan mennyit kell fizetnie érte. Az ilyen alakilag és tartalmilag is perfektnek nevezhető számláknál a nem fizetés álláspontom szerint két nagy csoportba sorolhatók.

 

1./ Amikor az adós jó vagy rosszhiszeműen mindenféle mennyiségi-, és minőségi-, jog- és kellékszavatossági, bürokratikus stb. akadályokra hivatkozik. Könnyen meglehet, hogy az ügylet több évig tartó perbe torkollik. A fizetés pedig az idő múlásának arányában válik egyre bizonytalanabbá.

 

2./ A másik nagy csoport amikor az adós nem reklamál, elismeri, hogy azt kapott, amit kért, megfelelő helyen, időben, mennyiségben és minőségben… Csak egyszerűen nem fizet. Hol azért, mert nem tud, hol meg azért, mert nem akar. Nem lehet biztosan tudni, mikor mi a valóságos ok. A felek útja általában ilyenkor is a bíróságra vezet, s az eredmény általában ugyanaz, mint az előző esetben. Az ugyan igaz, hogy a fizetési meghagyás rendelkezésére áll a jogosultnak, azzal szemben viszont kifogást nyújthat be a kötelezett, és mégiscsak beindul több kevesebb eredménnyel az időhúzás.

 

Megállapíthatjuk, hogy ha a kötelemben a felek önkéntes és szerződésszerű teljesítése elakad a jelenleg hatályos törvények szerint azt igen nehéz rövid  úton és maradéktalanul preparálni. Még az állami kikényszeríthetőség ellenére is. Ha már utólag nem lehet átütő eredményt elérni célszerű lenne előre  széleslátókörűen biztosítani a felek jogait és kötelezettségeit. Méghozzá olyan módon, amely egyszerű, világos. A jogban járatlan ember számára is kétségtelen a kötelezettség mibenléte, mértéke, és ideje. Álláspontom szerint ilyen megoldás a váltó.

 

 

 8. A váltó jellemzői

 

Az idegen váltó kiállítása és alakja

1. § Az idegen váltó tartalmazza:

1. a váltó elnevezést az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;

2. a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást;

3. a fizetésre kötelezett nevét (címzett);

4. az esedékesség megjelölését;

5. a fizetési hely megjelölését;

6. annak a nevét, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;

7. a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölését;

8. a kibocsátó aláírását.

2. § Az az okirat, amelyből az előbbi szakaszban megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó, kivéve a következő pontokban foglalt eseteket:

a) Az olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni.

b) Külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni.

c) Ha a váltón a kiállításnak helye nincs megjelölve, a váltót úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.[13]

 

 

A saját váltónak 7 kelléke van. Az idegenváltónak 8. A váltó elnevezés az okiratban mindenki számára világossá teszi, hogy ez egy váltó és semmi más. A határozott pénzösszeg fizetésére szóló meghagyás vagy ígéret a legegyszerűbb ember számára is nyilvánvaló, hogy meghatározott pénzösszegről van szó. Meghatározott pénznemben, a feltétel pedig fogalmilag kizárt. Fizetésre kötelezett neve a saját váltónál maga a kiállító. Az esedékesség megjelölése, amely egy egyszerű dátum. A fizetés helye, amely szabadon választható. A kedvezményezett nevét, a váltó kiállítási napját és helyét, a kibocsátó aláírását. Közismert, hogy váltót bármire lehet írni anélkül, hogy az érvényességét valamelyest is csökkentené. Ennek ellenére váltónyomtatványokat lehet venni nyomtatványboltban, s a kereskedelmi bankoknál is. Ilyen nyomtatvány használata mellett az alaki hiányosságokból eredő érvénytelenség kockázata minimálisra csökken. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a váltónyomtatvány bárki számára fillérekért elérhető, de a váltó e nélkül is létrehozható. Kiállítása nem bonyolultabb, mint egy boríték megcímzése. Ügyvédi ellenjegyzésre, hatósági közreműködésre nincs szükség. A kiállítás adó és illetékmentes. Az összeghatár alulról és felülről is korlátlan. Valószínű ennek köszönhette az elmúlt századokban rendkívüli  elterjedtségét. Minden valószínűség szerint a váltóra a gazdasági életben ezután is szükség lesz.

Az, hogy az elmúlt ötven évben Magyarországon a váltó alkalmazása visszaszorult nem jelent semmit. A tervgazdaság idején a vállalatok csődbemenetele teljességgel ritkaságba ment függetlenül a gazdasági racionalitásoktól. A tulajdoni formák még formálisan sem voltak egyenlőek. Ideológiai nonszensz lett volna, ha egy maszek egy állami vállalat ellen nyújt be váltót. A genfi váltójogi egyezményt az 1/1965.(1.24.) IM rendelettel kihirdették, s a mai napig hatályba van, a továbbiakban Vr. Azt megelőzően az 1876. évi 27.tv. volt hatályban. Ezzel együtt a rendszerváltásig csak a bankok használták a váltót.

Tehát 1989. után a gazdasági struktúra átalakult. Az akkorra igencsak „elfáradt” szocialista nagyvállalatok helyett megjelentek a még náluknál is tőkeszegényebb kisvállalkozások. A tulajdonformák egyenlők lettek, a csőd, felszámolás, hívatalból-i törlés pedig szomorú és mindennapos jelenség. Az amúgy is hektikus képet tovább színezte a külföldi működő tőke  megjelenése. Ezen működő tőke egy része Magyarországon hamar  kiharcolta a rablótőke jelzőt. Valószínűleg nem minden ok nélkül. A kisvállalkozások tömegét az is sújtotta, hogy külföldi tanácsadók hatására „levágták a magyar gazdaság szent teheneit”. Ez alatt azokat a nagyvállalatokat kellett érteni, amelyek sok ezer kisvállalkozással – GMK - álltak kapcsolatban, és azok veszteségeit a „költségvetés felé továbbították”.  A  régi, kedvezőtlen gazdasági struktúra nem kevesebbet eredményezett, minthogy a gazdaság szereplőinek – finoman  szólva is - szerény teljesítménye nem a gazdálkodó szervezeteknél realizálódott, hanem az állam külső és belső adóssága szökött az égbe.

Az állami nagyvállalatok helyére benyomultak a multinacionális nagyvállalatok és több százezernyi kisvállalkozó. A kisvállalkozók zöme kényszervállalkozó volt, akik a vállalkozóvá válásának összesen csak az alkotmányjogi feltételével rendelkeztek. A vállalkozáshoz sem kellő anyagi erejük, sem gazdálkodási ismereteik, sem pedig az adott tevékenységhez tartozó speciális ismereteik nem voltak. A helyzetet tovább rontotta, hogy ebben a vállalkozási kavalkádban kis és nagyvállalkozások egyaránt szeretnék megsokszorozni a vagyonukat. Az eszközökben pedig nem nagyon válogatnak. Mindennapos a 60 napos fizetési határidő, ez gyakran megnő félévre, egy évre. S az sem megy ritkaságszámba, hogy egy számlát sohasem fizetnek ki.

A kezdő vállalkozások nagyon esendőek, ezt minden statisztika egybehangzóan állítja, nemzetközi viszonylatban is. Ezeknél a kezdő cégeknél még a jó üzleti hírnévre sem lehet apellálni, mert az egy-két éve létező cégnek ritkán van nagy neve, és csak kevés tulajdonos foglalkozik azzal, hogy folt ne essék a cég nevén. Így hát minden arra int bennünket, hogy már az ügyletkötés idején gondoskodjunk olyan szerződést biztosító mellékkötelezettségről, amely elősegíti legalább a fizetési hajlandóságot. Tudniillik ha a fizetési képességgel van gond, azt csak különféle dologi biztosítékok tudják előmozdítani.                                                                                               

Szerződési biztosítékok a teljesítési kézség fokozására: foglaló, kötbér, jogvesztés kikötése, s tartozás elismerése. A teljesítési képesség biztosítékai: óvadék, zálogjog, jogok átruházása, engedmény, fedezet lekötése, bankgarancia, kezesség.[14]

Ha végignézzük ezeket a biztosítékokat, ez vagy pénzátadással jár, vagy terjedelmes szerződést kell kötni, esetleg zálogjogot lehet biztosítani valakinek. A bankgaranciába be kell vonni a bankot, és le kell kötni a pénzt. A felsoroltakhoz képest a váltó egyszerű, jelentéktelen költséggel jár, a kiállításhoz nem szükséges sem ügyvéd, sem bank, sem közjegyző. Ha a váltóval biztosított ügylet rendben lezajlik, a váltót meg lehet semmisíteni. A váltó általában forgatható, akár bank akár magánszemély, akár másik gazdálkodó szervezet leszámíthatja. Ha a váltó kibocsátója bármilyen okból nem tűnik elég megbízhatónak vagy elég tőkeerősnek, váltókezeseket hívhat segítségül, magánszemélyeket, gazdálkodó szervezeteket vagy a bankot. A váltónak van tehát pénzteremtő funkciója is. Ez is oka volt annak, hogy az elmúlt ötven évben hallgatólagosan visszaszorították, hiszen az etatista államban a pénzteremtést, az állam az egyszintű bankrendszeren keresztül keményen kézben tartotta.

9. A váltó szerepe ma, az üzleti életben

Miután megállapítottuk, hogy amennyiben a felek szerződése bármilyen formában csorbát szenved, nagyon nehéz utólag mindenkinek a megelégedésére gyorsan, egyszerűen és hatékonyan módosítani a szerződést, vagy szerződésszerű teljesítéssel eljutni a szerződés megszűnéséig. A váltónak régen és ma is azért van nagy szerepe az egyedi ügyleteknél, mert egyszerű, olcsó és gyors, s az egyszerűsége mellé társul a polgári perrendtartás kiemelt váltó szigora.

 

„38. § A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható.

41. § (1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság illetékességét (alávetés). Ilyen kikötéssel a felek élhetnek

    125.§(2) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal, váltóperben pedig legkésőbb három nappal megelőzze. A tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.

(4) Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni.

217. § (4) Birtokperben a birtokállapot helyreállítására, illetőleg a birtoklás zavarásának megszüntetésére az alperest a felperes kérelmére azonnali hatállyal kell kötelezni. Váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani.

234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap.

319. § (1) A fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón alapuló követelés esetében három nap - alatt a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik.[15]

BH1992. 600. Váltóügyben a fizetési meghagyás ellen ellentmondás csak 3 napon belül terjeszthető elő, és kizárólag a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál. A tévesen más bírósághoz megküldött ellentmondás elkésettsége a tévedő terhére esik, e vonatkozásban - gazdasági perben - igazolásnak nincs helye [Pp. 129. § (1) bek., 391. § (1) bek., 393. § (1)-(3) bek. BÜSZ][16].

 

 

             Sajnálatos körülménynek tartom, hogy a váltó ma hazánkban  egyáltalán nem olyan elterjedt, mint a háború előtt, pedig igen nagy szükség lenne rá.  Részben  olcsó  forrásteremtés gyanánt  a  kisvállalkozóknak  az  egymás  közötti  ügyleteikben  meg  a  nagyvállalatok  kereskedelmi  hitelt  kikényszerítő  politikájával  szemben is. Garantáló,  fedezeti  eszközként,  bizolom erősítés  gyanánt  is  ajánlják.[17]  Hiszen a fizetési morál is meglehetősen kétes, a körbetartozás, s a különféle kintlévőségek is jelentősek. A fentieken túlmenően a csekk és a váltó büntetőjogi védelemben is részesül.

Váltóhamisítás

313/A. § Aki hamis vagy meghamisított váltót hoz forgalomba, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.[18]

A bűncselekmény címét és szövegét az 1994. évi IX. törvény 25. §-a iktatta a Btk.-ba 1994. augusztus 15. napjával.

A bűncselekmény törvényi megfogalmazását a monetáris politika alapvető megváltozása, a váltó, mint hiteleszköz reneszánsza indokolta. 1985. január 1-jével ugyanis megszűnt a pénzintézetek hitelezési monopóliuma és egyre inkább előtérbe került a kereskedelmi hitelezés.

A váltó a törvénynél fogva forgatható értékpapír, amely meghatározott pénzösszeg fizetésére irányul és jogcímmentes pénztartozást, illetve pénzkövetelést testesít meg. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a váltószigor, amely azt jelenti, hogy a váltó, függetlenül az alapjogviszonytól, önmagában képes a váltókövetelést megalapozni, így az alapügylet adósa a jóhiszemű váltóbirtokossal szemben még kifogást sem érvényesíthet.[19]

Semmi nem indokolja, hogy a váltóbiztosíték[20] használata mellett a felek lemondjanak a szabadon választott szerződésgyakorlásról. Amint azt fentebb kifejtettem, a jogban teljesen járatlan emberek számára kockázatos meggondolatlanul szerződéseket kreálni, abban elkötelezni magukat, mert a szerződések tartalmi szabadsága, a formátlanság és az a tény, hogy többféle szerződés elemeiből lehet csinálni egy egyedi új szerződést, megszámlálhatatlan akarati, értelmezési, nyilatkozati félreértésre adhat okot. Ha szerződések fölött vita támad, gyakran azzal kell kezdeni, hogy hitelt érdemlően megállapítsák, hogy milyen szerződés is keletkezett a felek között, tekintettel a szerződés legfontosabb tartalmi elemeire. Egyáltalán nem véletlen a polgári törvénykönyv azon rendelkezése, hogy szerződéseket soha nem az elnevezésük, hanem tartalmi elemeik szerint kell elbírálni.[21]  Nem véletlenül jött létre a 25. sz. PED.

Tehát ezeket a sok vitára okot adó szerződéseket célszerű lenne előzetesen biztosítani félreérthetetlen idejű és összegű váltóval. Váltóval  fizetni, vagy  fedezeti  váltót adni.[22] Ahol a váltójogosult számíthat a gyors polgári eljárásra, a váltókötelezett pedig készülhet arra, hogy csak nagyon szűk körben tud kifogást felhozni a fizetés elodázására vagy elkerülésére, már ha egyáltalán fel tud hozni. Annak  ellenére,  hogy  mára  hazánkban  a  váltó a  gyakorlatban  egyáltalán  nem  elterjedt, számos  törvényben  esik róla  szó;  1ásd: melléklet.

10. A  váltó  mint  forrásnövelő  eszköz  a  vállalkozó  kezében

 

            Az  közhely  számba  megy,  hogy  a  hazai  vállalkozások  krónikus  forráshiányban  szenvednek . Meg  lehetne  kérdezni: mikor  nem  volt  ez  így.  Már  Széchenyi  is  erről  írt a  Hitel  című  munkájában . Ha  még  távolabbra  tekintünk  vissza  rezignáltan  kell  megállapítanunk,  hogy  már  a  honfoglalással  is  elkéstünk – Európa  szempontjából;  azóta  sem  tudtuk  behozni  az  ebből  származó  hátrányokat ! Ez  utóbbi felvetést  lehet  vitatni, de  az  tény, hogy  a  hazai  kis-  és közepes  vállalkozások  immáron  tartósan  forráshiánnyal küzdenek. Úgy  tűnik, hogy  erre  nem  nyújt  megoldást  a  bankrendszer  sem.. Nem  is  nagyon  nyújthat; hiszen ha  a  bank  túlságosan  liberális  hitelpolitikát  folytat, sok  lesz  a  soha  be  nem  hajtható  kintlévőség . A  bank  vagy  tönkremegy  vagy  újra  kell  tőkésíteni  közpénzekből . Mind  a  kettőre  volt példa  az utóbbi  időkben . Nem  lehet  tudni, mi  a  rosszabb  a  közérdek  szemszögéből. Hasonlóképpen  kétes  eredményre  vezet  az  is  ha  a  bankok  szigorúan  szem  előtt  tartják  önző  üzleti érdekeiket  és  csak  annak  adnak  hitelt  akitől  bizton  remélhetik  is,  hogy  kamatostól  vissza  tudja fizetni. A  kezdő  kisvállalkozások  nagyon  esendőek. Nagy  részük  1-2 éven  belül  tönkre  megy.  Ez  nem  magyar  specialitás,  így  van  világszerte. Fontos  tudni, hogy  nem  minden  kis  vállalkozás  megy  tönkre;  a  legéletképesebbek  megmaradnak. Fontos  is  a  nemzetgazdaság  szempontjából,  hogy  megmaradjanak. A  bankok szempontjából  favorizált  nagyvállalatok  önmagukban  nem  csodaszerek  a  gazdaságban. Ha  így  volna,  hazánk  1989-ben  előkelő  helyen  állt volna  a világgazdaságban.  Ezzel  szemben  a  realitás  az,  hogy   előkelő  hely  nekünk  akkor  csak  az  eladósodottsági  listán  jutott.

Ezek  után  az  a  kérdés,  hogyan  segíthetné  a  váltó  a  forrásteremtést  a  kis- és középvállalkozások  kezében  és  ezen  vállalkozások  által? A  váltófizetés  biztonsága  valahol  az  azonnali  készpénzfizetés  és  majdani  átutalás  között  van. Az  azonnali  készpénzfizetést  felülütni  nem-igen  lehet,  de  a  bizonytalan  utólagos  fizetést  igen,    méghozzá  váltóval. Semmiféle  akadálya  nincs, hogy  vállalkozók  váltóval  erősítsék  meg  egymás  közötti  kötelezettségeiket.        Ennek  sem  különösebb  jogi,  sem  technikai  akadályát  nem  látom. Itt  váltónak  az  az  aszimmetrikus  tulajdonsága kerül  előtérbe,  hogy  a    kibocsátó  kezében  úgy  viselkedik  mint a  halasztott  fizetés,  jogosult  kezében  pedig  promt  fizetésként,  ha  leszámítoltatja, halasztottként, ha  van  ideje  kivárni  a  fizetés  határnapját. Figyelemre  méltó  még  a  váltókezesség  is .  Mint  fentebb  említettem  a  bankok  ambivalens  hitelpolitikája  ritkán  vált  ki  egyetemes  tetszést  az  ügyfelek és  a  banktulajdonosok  körében  egyszerre, rövid és  hosszútávon  is.  A  hitelkérelmi  eljárás  bürokratikus. Nem  is  lehet  másmilyen. Ha  a  bank  fenntartás  nélkül  azonosul  minden  vagyontalan  vállalkozás  elképzelésével…. Maga  kerül  nehéz  helyzetbe .  Ha  túlságosan  rigorózusan áll  a  hitelkérelmekhez,  nem  tölti  be  eredeti  rendeltetését. Ehhez  képest  a  váltókezességnél  a  váltókötelezettek  esetleg  személyesen  és  közelről  ismerik  egymást,  egymás  vállalkozását . Ez  a  szerencsésebb  eset,  hiszen  a  váltókezesek  egyetemlegesen  felelnek – feltéve,  hogy  nem  korlátozták  felelősségvállalásukat  írásban  a  váltón – a  kibocsátóval, és  az  elfogadóval  ti.  idegen váltó  esetén.              

A  hitelképes  nagyvállalkozások  is  fizethetnének  bankjukra  címzett  váltóval. Az  alvállalkozó, áruhitelező  stb.  azonnal  leszámítoltathatná  a  váltót,  hiszen  a  bankok  amúgy is  csordultig  vannak  pénzzel. Azt  persze  tudni  kell, hogy  a  bankok  számára  a  váltóleszámítolás  is  kockázat. A leszámítolási  kamatláb  is  magas,  évi 20-24 %  kamatnak  felel  meg; volt  30 % is. Belföldi  váltó  12 hónapnál hosszabb időre  nem  szólhat. Leszámítolni  csak  olyan  váltót  lehet  amelynek  lejáratáig 90 napnál  több  nincs  hátra.  Az  MNB  csak  áruváltót  számítol  le,  fináncváltót  nem.  A  kereskedelmi  bankok  jogosultak  leszámítolni. Kérhetnek  visszleszámítolást  a  központi banktól. A  nem  fizetés  kockázatát  a  kereskedelmi  bank  vállalja,  az  MNB fenntartja  visszkereseti  jogát.[23]   Miután  a  bizonytalannak  ítélt  váltó  leszámítolása  senkinek nem  kötelessége,  indokolt  szót  ejteni  a  vállalkozók  egymás  közötti  váltóforgatásának  lehetőségéről  is. Nevezetesen  azért  mert  a  vállalkozások  cass  flow-ja  nem  egyenletes  egész  éven  át. A  mezőgazdaságban  - ha  jó  évet  zár  a  növénytermesztés – ősszel  van  pénz  amit csak  tavasszal  fognak  felhasználni;  már  ami  a  következő  évi  vetést  illeti. Biztonságos  és  intenzív  pénzforgalom  mellett  az  egymást  ismerő  vállalkozók  fizethetnek  váltóval  és  fogadhatnak el váltót.(forgatmány) Kölcsönt  is lehet  váltóval  biztosítani. ( fináncváltó ) Ez  egy  minőségileg  más  viszony mint  a  bank  - vagy  más  nagy  szervezet – viszonya  a  kisvállalkozáshoz. A  bank  és  a  kisvállalkozó  között  hivatalból  kötelező  a  bizalmatlanság,  különösen  a  bank részéről. Mindent  igazolni  kell,  méghozzá  hitelt érdemlően.  Az  eljárás  nem  mindig  kellemes és  gyakran  hosszadalmas  is  mindezek  tetejébe  egyáltalán nem mindig  vezet  eredményre .  Minőségileg  más  - szinergia – ha  a  vállalkozók  alkotnak  laza  közösséget, olyanok  akik ismerik  egymást  és  bíznak  is  egymásban,  hasonlóképpen  egymás  vállalkozásában. { A  fizetési  hajlandóság  és  fizetési  képesség ,  két  külön  dolog ; egyikből  nem  feltétlenül következik  a  másik,  legalább  is  pozitív  irányba  nem ! }   Természetesen  itt  nem  holmi  alaptalan  érzelmi  túl csordulásra  gondolok. Minden  vállalkozásban  csak  a  realitások  mértékéig  kell  bízni,  az  alaptalan  illúziókra  a  váltó  sem megoldás. Ez  a  ma   népszerű,  nagyvállalatok  által  alkotott  „csoport”-nak  lenne  az  egyszerűsített,  kicsinyített  és  emberi léptékű  változata. Itt talán  még  olyan  mélyen  emberi  tulajdonságok  is  szerepet  játszanának  mint  a szégyen,  hogy  nem  illik  a  kenyeres  pajtásokat  semmilyen  módon  megrövidíteni. Természetesen  nem  illik  a  bankot  sem  megrövidíteni,  de  ez  miatt  nem  sok  adóst gyötör  csillapíthatatlan  lelkiismeret  furdalás  és  a  társadalmi  megítélés  is  meglehetősen felemás. Lényegesen  kisebb  lenne  a  kockázat,  több  lenne a  gyors  és  eredményes  ügylet,  javulna  a  morál,  ha mindez  szűk  környezetben,  rokonok, barátok  stb.  között  zajlana  le. A  ma  is  élő  - valószínűleg  a  nemzetségi  társadalomból  örökölt – társadalmi  tradíciók miatt  aki,    közeli  hozzátartozóit, ismerőseit, üzlettársait  turpis  módon  becsapja  -  már  ha  egyáltalán,  be  tudja  csapni -  a  törvényes  következményeken  túlmenően  számíthat  környezete  megvetésére  is….legalább  három  emberöltőn  keresztül. Ilyen  konstellációban  nagyságrendekkel  kisebb  a  kockázat  mint  az  idegenek  között,  segít  valamit  a  kollektív  bölcsesség  is,  az  adós  számára  pedig  erősen  meggondolandó,  hogy  visszaéljen  környezete  bizalmával; ha  még  is   megteszi,  több  lehetősége,  abban  a  környezetben  már  nem-igen  lesz. Akár  ezt  is  lehet  korlátozott  eredménynek  tekinteni.        Ennek   konstrukciónak   semmilyen   törvényi  akadályát   nem  látom,  nem   szükséges  a  „ magas „ hatóságok  engedélye  sem  előre  sem  utólag, adó-  és  illetékmentes,  gyors,  rugalmas,  hatékony. A  legkézenfekvőbb  akadály  az  elidegenedett  társadalmunk  lehet. A  hangsúly  az  elidegenedettségen  van;  nem  magyar  sajátosság,  a  XX. sz.. hozadéka,  különös,  hogy  nem  csak  a  robbanásszerű  urbanizáció kísérőjelensége. A  vidéki  vállalkozók  sem  mindig  rendelkeznek  megbízhatóbb  ismeretekkel  egymás  vállalkozásáról  mint  a  nagyvárosiak. Itt  pedig  a  hangsúly  a  kétségtelen,  vitán  felül álló ismereteken  van,  ami  a  vállalkozás közgazdasági  objektivációit illeti, hasonló  a  helyzet  a  vállalkozó  jellembéli  tulajdonságait  illetően,  különös  tekintettel  a  fizetési  hajlandóságra. Ez  utóbbiak  azok  a  tipikus  kategóriák  amit  egy  idegen  nagy  szervezet  - bank, pályázati  bíráló  bizottság stb – csak  nehézkesen  tud  felmérni  és  ha  bürokratikus  eljárás  nyomán  felmértnek  tekinti  a dolgot, akkor  sem  lehet  maradéktalanul  biztos  az  eredményben.  Ezen  a  helyzeten  nem  segít  az  EU  sem,  a  lélektelen  bürokrácia  nem  idegen  az  EU  eszköztárától  sem. Ha  már  a  nagy  szervezeteknél  tartunk,  azok  a  dologi  biztosítékokat  favorizálják. Ha  a  hitelkérőnek  elég  nagy  és  elég  stabil  vagyona  van,  amely  szükség  esetén  azért  kellőképpen  likvid  is… kaphat  hitelt,  ha  egy   formálisan  megfelelő  üzleti  tervet  benyújt. Valaki  szatírikusan  úgy  fogalmazott,  akkor  hitelképes  a  vállalkozás,  ha  meg  tudja  győzni  a  bankot  arról,  hogy  a  vállalkozása  olyan  jól  áll,  hogy  a  hitelre,  tulajdonképpen  nincs  is  szüksége.   Ezeket  a   tapasztalatokat  természetesen  lehetne  hasznosítani  a  váltóra  épülő  "mini  csoport” esetében is.  Az  igazsághoz  hozzátartozik,  hogy  mindennek  eredményes vállalkozásnak  előfeltétele, a  vállalkozások  szakszerű,  a  mindenkori  gazdasági-,  jogi  környezetnek  megfelelő irányítása  és  üzemeltetése.  Ez  egy  elengedhetetlen  előfeltétel. Ennek hiányát  nem  pótolja  sem  hitel  sem  váltó,  sem  pedig  a  szerződések  biztosítékai.  Ezzel  világszerte  probléma  van,  különösen  a  kisvállalkozásoknál  és  kezdő  vállalkozásoknál. Hosszú  távon  azok  maradnak  talpon  akik  szakszerűség tekintetében  tudják  teljesíteni  a  minimális  standardokat. A  társadalomnak  viszont  egyáltalán  nem  mindegy,  hogy  a  működő  vállalkozások  mennyire  prosperálnak  illetve  a  megszűnők  mennyi  adósságot  hagynak  hátra.                                                                                                                                                                                                                                                   

 

11. Váltóról  szóló törvények, rendeletek, irányelvek

 

1723. évi LXXXII. törvénycikk       Néhai Pek Simon és György Márton örököseinek kielégitését is kérik

1790/91. évi LXVII. törvénycikk       A közpolitikai és birósági ügyeknek s más tárgyaknak, melyek az országgyülésen nem voltak bevégezhetők, rendszeres kidolgozására bizottságok rendeltetnek és megbizottak neveztetnek ki

1791. évi erdélyi XXXVII. törvénycikk       A váltólevelekről

1792. évi XVII. törvénycikk       Hogyan lehessen az örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s biróságainak itéleteit, melyeknek valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?

1840. évi XV. törvénycikk       A váltó-törvénykönyv behozatik

1844. évi VI. törvénycikk       Az 1840:XV. törvénycikkben foglalt váltó-törvénykönyv némely szakaszainak világositásáról s illetőleg módositásáról

1872. évi XXXVII. törvénycikk       A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék birói személyzetének szaporitásáról

1874. évi XVI. törvénycikk       A váltóhamisitás esetében követendő eljárásról

1874. évi XIX. törvénycikk       A budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék kereskedői ülnökei számának szaporitásáról

1876. évi XXVII. törvénycikk       A váltó-törvényről

1912. évi LXIV. törvénycikk       Az erőhatalom hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra

  1791. évi erdélyi XXXVII. törvénycikk       A váltólevelekről

1792. évi XVII. törvénycikk       Hogyan lehessen az örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s biróságainak itéleteit, melyeknek valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?

1840. évi XV. törvénycikk       A váltó-törvénykönyv behozatik

1844. évi VI. törvénycikk       Az 1840:XV. törvénycikkben foglalt váltó-törvénykönyv némely szakaszainak világositásáról s illetőleg módositásáról

1872. évi XXXVII. törvénycikk       A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék birói személyzetének szaporitásáról

1874. évi XVI. törvénycikk       A váltóhamisitás esetében követendő eljárásról

1874. évi XIX. törvénycikk       A budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék kereskedői ülnökei számának szaporitásáról

1876. évi XXVII. törvénycikk       A váltó-törvényről

1876. évi XXVII. törvénycikk indokolása        A váltó-törvényről

1912. évi LXIV. törvénycikk       Az erőhatalom hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra

1914. évi XI. törvénycikk       A budapesti kir. törvényszéknél, a hozzátartozó kir. járásbíróságoknál és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél a bírói és a bírósági hivatalnoki állások számának felemeléséről

  

 
 

12. Ma  hatályos  törvények, rendeletek, ………

 

1965. évi 1. törvényerejű rendelet             A Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről

4640/1947. (IV. 15.) ME rendelet             A váltók fizetés végetti bemutatása és óvás felvétele tárgyában

8450/1945. (IX. 22.) ME rendelet             A Magyar Nemzeti Banknak és az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezeteknek birtokában volt egyes váltók tárgyában

6220/1945. (VIII. 11.) ME rendelet             Egyes váltókon alapuló keresetek és visszkeresetek elévülési idejének, valamint a jelzálogi ranghely előzetes biztosítására vonatkozó feljegyzés hatályának meghosszabbítása tárgyában

3370/1945. (VI. 28.) ME rendelet             A Pénzintézeti Központnak vagy tagintézetének birtokában volt egyes váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában

2558/1945. (VI. 3.) ME rendelet             A Magyar Nemzeti Bank birtokában volt egyes váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában

4/1985. (IV. 13.) IM rendelet             A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet módosításáról

1/1965. (I. 24.) IM rendelet       A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről

155/1996. VJ  OTP Bank Rt. meghatározó befolyás szerzése Merkantil Váltó és Vagyonbefektető Bank Rt. felett:

39/1997. Számviteli kérdés  Ha a vállalkozó rendelkezik devizára szóló váltóval, akkor a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségét értékelheti-e a devizaváltó nyilvántartási árfolyamán?

53/1996. Számviteli kérdés  A költségvetési szerveknek hol kell a mérlegükben kimutatni a váltótartozásokat és a váltóköveteléseket?

1994/102. APEH iránymutatás      Fogyasztási adó levonási jogosultság megnyílása váltóval történő fizetés esetén

 

 

 

13. Melléklet

Törvények, rendeletek, AB határozatok, állásfoglalások, irányelvek,  kommentárok, stb.

amelyekben  hosszabb – rövidebb utalás található  a  váltóra

 

 

2001. évi XX. törvény             A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról

2000. évi C. törvény             A számvitelről

1999. évi XCIII. törvény              A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról

1998. évi LXX. törvény             A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról

1998. évi XXXIV. törvény             A kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról

1998. évi IX. törvény             Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről

1997. évi CLVI. törvény              A közhasznú szervezetekről

1997. évi CLV. törvény             A fogyasztóvédelemről

1997. évi LXXXII. törvény             A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról

1997. évi LXXXI. törvény             A társadalombiztosítási nyugellátásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelettel

1996. évi CXII. törvény  A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

1996. évi CXI. törvény             Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről

1996. évi LXXXI. törvény             A társasági adóról és az osztalékadóról

1996. évi XLVIII. törvény             A közraktározásról

1995. évi CXVII. törvény              A személyi jövedelemadóról

1995. évi C. törvény             A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelettel

1995. évi XCVI. törvény              A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről

1995. évi XCV. törvény  A devizáról

1994. évi XLII. törvény             A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról

1994. évi I. törvény             A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről

1993. évi XCVI. törvény              Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról

1993. évi LXXXIII. törvény             A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között, Genfben, 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás kihirdetéséről

1992. évi XXXVIII. törvény             Az államháztartásról

1991. évi LV. törvény             Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről

1991. évi XLI. törvény             A közjegyzőkről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelettel

1978. évi IV. törvény             A Büntető Törvénykönyvről

1959. évi IV. törvény             A Polgári Törvénykönyvről

1952. évi III. törvény             A polgári perrendtartásról

1875. évi XXXVII. törvény             A kereskedelmi törvényről

1989. évi 1. törvényerejű rendelet             Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről szóló, New Yorkban, 1974. június 14-én kelt Egyezményről, valamint az áruk nemzetközi adásvételi szerződésére vonatkozó elévülési időről szóló Egyezmény módosításáról, Bécsben 1980. április 11-én kelt Jegyzőkönyvről

1985. évi 19. törvényerejű rendelet             A Nemzetközi Fejlesztési Társulás alapokmányának kihirdetéséről

1982. évi 15. törvényerejű rendelet             A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank alapokmányának kihirdetéséről

1982. évi 6. törvényerejű rendelet             A Nemzetközi Valuta Alap alapokmányának kihirdetéséről

1976. évi 4. törvényerejű rendelet             A transzferábilis rubelben lebonyolódó sokoldalú elszámolások, valamint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank megalapítása tárgyában Moszkvában, 1963. október 22-én aláírt Egyezmény és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank Alapszabályának módosításáról szóló, Moszkvában, 1970. december 18-án aláírt Jegyzőkönyv kihirdetéséről

1968. évi 2. törvényerejű rendelet             A transzferábilis rubelben lebonyolódó sokoldalú elszámolások, valamint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank megalapítása tárgyában Moszkvában 1963. október 22-én aláírt Egyezmény és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank Alapszabályának kihirdetéséről

1965. évi 1. törvényerejű rendelet             A Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről

88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet             A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról

251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet              A befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet              A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet              Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

221/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet              A Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

220/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet              Az árutőzsde, az értékpapírtőzsde és az elszámolóházak éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet              Az államháztartás működési rendjéről

121/1997. (VII. 17.) Korm. rendelet              A nukleáris export és import engedélyezéséről

71/1997. (IV. 22.) Korm. rendelet             A Magyar-EK Társulási Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 4. Számú Jegyzőkönyvének módosítása tárgyában hozott 3/96. számú határozata kihirdetéséről

147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet             Az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről

60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet             A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyagfogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről

39/1984. (XI. 5.) MT rendelet              A pénzforgalomról és a bankhitelről

105/1952. (XII. 28.) MT rendelet             A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában

4640/1947. (IV. 15.) ME rendelet             A váltók fizetés végetti bemutatása és óvás felvétele tárgyában

8450/1945. (IX. 22.) ME rendelet             A Magyar Nemzeti Banknak és az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezeteknek birtokában volt egyes váltók tárgyában

6220/1945. (VIII. 11.) ME rendelet             Egyes váltókon alapuló keresetek és visszkeresetek elévülési idejének, valamint a jelzálogi ranghely előzetes biztosítására vonatkozó feljegyzés hatályának meghosszabbítása tárgyában

3370/1945. (VI. 28.) ME rendelet             A Pénzintézeti Központnak vagy tagintézetének birtokában volt egyes váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában

2558/1945. (VI. 3.) ME rendelet             A Magyar Nemzeti Bank birtokában volt egyes váltókon alapuló követelések érvényesítése tárgyában

15/2001. (III. 3.) FVM rendelet             Az agrárgazdasági célok 2001. évi költségvetési támogatásáról

1/1993. (I. 13.) IM-BM-PM együttes rendelet             A büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről és nyilvántartásáról szóló 117/1984. (IK 12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. együttes utasítás módosításáról

14/1991. (XI. 26.) IM rendelet             A közjegyzői díjszabásról

2/1988. (V. 19.) IM rendelet             Az igazságügyi szakértőkről

4/1985. (IV. 13.) IM rendelet             A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet módosításáról

1/1965. (I. 24.) IM rendelet       A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről

69/1997. (XII. 20.) IKIM-PM együttes rendelet             A Kereskedelmi Vámtarifa 1998. évi alkalmazásáról

60/1996. (XII. 22.) IKIM-PM együttes rendelet             A Kereskedelmi Vámtarifa 1997. évi alkalmazásáról

15/1989. (IX. 7.) KeM rendelet             Az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról

8/2000. (XII. 18.) KüM-PM együttes rendelet             A Kereskedelmi Vámtarifa 2001. évi alkalmazásáról

13/2001. (III. 9.) PM rendelet              A tőkemegfelelési mutató számításáról

24/1999. (VI. 30.) AB határozat           Jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában - dr. Bagi István, dr. Harmathy Attila, dr. Lábady Tamás, dr. Németh János és dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő

38/1993. (VI. 11.) AB határozat           Jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok alapján - dr. Schmidt Péter alkotmánybíró párhuzamos véleményével, dr. Ádám Antal és dr. Vörös Imre alkotmánybírók különvéleményével - meghozta az alábbi

207/B/1997. AB határozat     A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2. számú melléklete I.1. pontjának és 10. számú melléklete I.1. pontjának, valamint a társasági adóról és az osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés l) pontjának és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 17. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról (előlegre vonatkozó adófizetési kötelezettség problémája)

1236/B/1996. AB határozat     A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. § (1) és (3) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

9/1982. (V. 4.) NET határozat              A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankban a tagság elfogadásáról és ezzel kapcsolatos más kérdésekről

7/1982. (V. 4.) NET határozat              A Nemzetközi Valuta Alapban a tagság elfogadásáról és ezzel kapcsolatos más kérdésekről

2001/2. Nemzetközi Szerződés a külügyminisztertől          Szabadkereskedelmi Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között

1999/21. Nemzetközi Szerződés a gazdasági minisztertől        Szabadkereskedelmi Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Lett Köztársaság között

1998/14. Nemzetközi Szerződés a gazdasági minisztertől        Szabadkereskedelmi Megállapodás a Magyar Köztársaság és az Észt Köztársaság között

1994/13. Nemzetközi Szerződés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterétől      SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között

1993/5. Nemzetközi Szerződés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterétől      KÖZÉP-EURÓPAI SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között

1992/2. Nemzetközi Szerződés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterétől      IDEIGLENES MEGÁLLAPODÁS a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről

7/1998. (PK. 19.) MNB rendelkezés       A jegybanknak szolgáltatandó információkról

6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés       A pénzforgalomról

MNB tájékoztató        A Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszerben (VIBER) lebonyolított ügyfél fizetési megbízások teljesítésére vonatkozó bankközi Megállapodásról

11/1999. (ÜK. 2000/1.) LÜ főov. körlevél    A módosított vádképviseleti (V) lap bevezetéséről

Teleki László Alapítvány         Alapító okirata

PM közlemény              Az adóskonszolidációs eljárás keretében a vállalkozások által kidolgozandó reorganizációs terv metodikájáról

PM közlemény              Az adóskonszolidáció eljárási szabályairól

Alapító Okirat  A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány Alapító Okirata

BK 169. szám  A bűncselekmények megnevezéséről szóló BK 1. számú állásfoglalásnak a BK 118., 152. és 169. számú állásfoglalásokkal módosított, ill. kiegészített és egységes szerkezetbe foglalt szövege.

BK 1. szám       A bűncselekmények megnevezéséről

1/2000. Polgári jogegységi határozat           Nyomdai úton előállított névre szóló részvény átruházásáról

155/1996. VJ  OTP Bank Rt. meghatározó befolyás szerzése Merkantil Váltó és Vagyonbefektető Bank Rt. felett:

78/660/EGK számú, 4. Irányelve           Meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves beszámolójáról

62/1998. Számviteli kérdés  Hogyan kell elszámolni a hitelintézetekkel kötött penziós, illetve repoügyleteket?

15/1998. Számviteli kérdés  Az értékcsökkenés összegét a naplófőkönyvbe be kell-e vezetni ?

39/1997. Számviteli kérdés  Ha a vállalkozó rendelkezik devizára szóló váltóval, akkor a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségét értékelheti-e a devizaváltó nyilvántartási árfolyamán?

53/1996. Számviteli kérdés  A költségvetési szerveknek hol kell a mérlegükben kimutatni a váltótartozásokat és a váltóköveteléseket?

12/1990. (AEÉ 5.) APEH utasítás              Az adóhatósági bírság megállapítása és kiszabása során követendő eljárásról

8016/1990. (AEÉ 12.) APEH tájékoztató        A mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozási nyereségadó hatálya alá bejelentkezett vállalkozók mezőgazdasági támogatásáról

APEH közlemény         Az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgépek és taxaméterek forgalmazásának, használatának feltételeiről és az azzal összefüggő nyilvántartási, elszámolási és adatszolgáltatási kötelezettségekről

APEH közlemény         Társaságiadó-bevallás tervezet a kettős könyvvitelt vezető adóalanyok részére

2001/79. APEH iránymutatás      Kölcsön és más kötelezettség kamata miatti korrekció

1998/102. APEH iránymutatás      Értékpapír elidegenítéséből származó árfolyamveszteség korrekciójának értelmezése kapcsolt vállalkozás esetén

1997/188. APEH iránymutatás      A 224/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet értelmezése

1994/374. APEH iránymutatás      Szerencsejáték-szolgáltatáshoz kapcsolódó ügyviteli szolgáltatás áfája

1994/295. APEH iránymutatás      Az áfa-törvény 2. számú melléklet 7. számú pontjának értelmezése

1994/107. APEH iránymutatás      Részletre történő személygépkocsi-vásárlás egyszeres könyvvitelben történő elszámolása

1994/102. APEH iránymutatás      Fogyasztási adó levonási jogosultság megnyílása váltóval történő fizetés esetén

1994/7. APEH iránymutatás      Értékpapírok utáni adózás

1991/115. APEH iránymutatás      Az egyéni vállalkozói tevékenység esetén követendő eljárás

1991/19. APEH iránymutatás      Év közben működési formát váltó egyéni vállalkozó adózása

1989/187. APEH iránymutatás      Az egyéni vállalkozók adóztatására - ha az SZJA törvény hatálya alá tartoznak - egységesen vonatkoznak a törvény 8/A. §-ának szabályai

CompLEX TEÁOR            A KJK-Kerszöv Kft. útmutatója a gazdasági tevékenységek ágazati osztályozásához

KOMMENTÁR          A köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII. törvényhez

KOMMENTÁR          A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényhez

KOMMENTÁR          A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényhez

KOMMENTÁR          A közhasznú társaságokról

KOMMENTÁR          A polgári peres eljárásról szóló 1952. évi III. törvényhez

KOMMENTÁR          A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez

  

14. Jogesetek

 

 

BH2000. 72. Alapügylet biztosítására kiállított váltó esetén az alapszerződésben kikötött, az eljáró bíróság illetékességét megalapozó alávetés lehetősége a váltójogviszonyból eredő követelés érvényesítésénél is irányadó [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 29. § (1) bek., 38. §, 41. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §].

       BH1995. 593. Váltójogviszonyból származó igények iránti kereset (fizetési meghagyás iránti kérelem) a                                  jogosult választásától függően - akár az általános szabályok (kötelezett székhelye), akár a váltóra vonatkozó    speciális illetékességi szabályok szerinti bírósághoz is benyújtható [Pp. 30. § (1) bek., 38. §, 121. § d) pont, 129. § (1) bek.].

BH1992. 121. II. Váltón alapuló követelés esetén - a hitelező választásától függően - a per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható [Pp. 30. § (1) bek., 38. §, 367. § (1) bek. c) pont].

A váltófőadós (elfogadó, kiállító) és a megtérítési váltóadós felelőssége a váltótartozásért nem azonos, kifogásolási lehetőségük is eltérő, ezért - kötelezettként - nem alkothatnak egységes pertársaságot (BH1993. 753.).

Egy kibocsátó különböző váltóinak kötelezettjei nem minősülnek egységes pertársaknak (BH1992. 325.).

BH1995. 232. A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított - névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per tárgyalása felfüggesztésének alapjául még váltóhamisítás címén indult büntetőeljárás sem szolgálhat [Pp. 51. § a) pont, 152. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 7. §].

BH1995. 172. Váltóköveteléssel szembeni kártérítési beszámítási kifogás. A váltókötelezettek egyetemleges felelőssége önmagában nem teremt közöttük egységes pertársaságot [Ptk. 296. § (2) bek., Pp. 51. § b) pont, 1/1965. (I. 24.) IM r. 15. § (1) bek., 38. §, 44. és 44/A. §-ok, 45. § (1)-(6) bek., 47. § (1) bek., 48. §, 49. §].

BH1994. 102. I. A felszámolási hirdetmény közzététele után akár a váltó főadósa, akár visszkereseti adósa ellen per nem indítható, a váltóhitelező is csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti a követelését. Ebben az eljárásban a felszámolás alatt nem álló kötelezettel szemben kártérítési igény nem érvényesíthető [1991. évi IL. tv. 4. § (1) bek., 6. § (1) bek., 38. § (3) bek., Pp. 51. § c) pont].

BH1993. 753. A váltófőadós (elfogadó, kiállító) és a megtérítési váltóadós felelőssége a váltótartozásért nem azonos, kifogásolási lehetőségük is eltérő, ezért - kötelezettként - nem alkothatnak egységes pertársaságot - A váltókezes jogállása [Pp. 51. § a)-b) pont, 52. §, 53. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 32. § (1) és (3) bek., 47. § (1) bek., 48-49. §].

BH1992. 325. Egy kibocsátó különböző váltóinak kötelezettjei nem minősülnek egységes pertársaknak [1/1965. (I. 24.) IM r. 47. § (1) bek., Pp. 51. § a) pont].

BH1996. 486. II. A váltóbirtokos mint jogosult késedelme a kötelezett váltóadós egyidejű késedelmét kizárja. A váltó fizetés végett történő bemutatásának elmaradása ezért nem jár jogvesztéssel a váltó elfogadójával (saját váltó kiállítójával) szemben, aki ellen közvetlen váltókereset indítható, ez pótolja a váltó bemutatását. Ennek kamat- és illetékkövetkezményei [Vár. 28. § (2) bek., 38. § (1) bek., 47. §, 53. § (1) bek., 70. § (1) bek., 78. § (1) bek., Pp. 80. §].

BH1993. 107. I. Ha a váltó kifizetéséért több személy felelős, a megtérítési igény érvényesítésének kötelező alaki feltétele a fizetés megtagadásának - az elmulasztott fizetés napját követő két munkanap valamelyikén - óvással vagy óvást pótló nyilatkozattal való igazolása. A megjelölt időpontnál korábban felvett óvás nem szabályos, ennek alapján a váltóbirtokos megtérítési igényt nem érvényesíthet [1/1965. (I. 24.) Im r. 10. §, 43. § (1) bek., 44. § (1) és (3) bek., 44/A. §, 47. § (1) bek., 75. §, Pp. 51. § b) pont, 53. § (1) bek., 82. § (2) bek.].

a) A bírói határidő tartamát a Pp. 104. §-ának (1) bekezdésében írt keretek között lehet csak meghatározni. Azt - e korlátok betartásával - akként kell kitűzni, hogy a kívánt percselekmény elvégzésére reális lehetőséget adjon. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az 1996. 334. számú eseti döntésében rámutatott arra is, hogy váltó ügyekben az un. bírói határidőket - a követelés privilegizált jellege folytán - úgy kell megállapítani, hogy azok ne lépjék túl a fél részéről az intézkedés megtételéhez szükséges időtartamot. Hasonlóan kell értelmezni a határidő engedélyezésének szabályait az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre teendő észrevételek körében is. Helyesnek tűnik tehát követni ezt az álláspontot minden olyan esetben, amikor az ügy soronkívüli elbírálásáról jogszabály rendelkezik. Így például a szülői felügyelet megszüntetése [Pp. 302. § (2)] vagy a sajtó-helyreigazítás [Pp. 334. § (2)] iránti ügyekben, illetve akkor, ha arra a törvény más módon utal (pl. munkaviszonyból származó, gyermektartásra, apaság megállapítására irányuló jogvitákban [Pp. 126. § (1)].

BH1996. 334. Váltóügyekben az ún. bírói határidőket - a követelés privilegizált jellege folytán - úgy kell megállapítani, hogy azok ne lépjék túl a fél részéről az intézkedés megtételéhez szükséges időtartamot. A bíróság az általa megállapított határidőt csak egyszer hosszabbítja meg [Pp. 103. § (3) bek., 104. § (1) bek., 124. § (3) bek., 227. § (2) bek.].

Kivételt képez e szabály alól - a váltóperekre eltérően rendelkező (4) bekezdésen túl - az az eset, amikor az idézést külföldre kell kézbesíteni. A nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről szóló 8001/1995. (IK 8.) IM tájékoztató 27. pontja rendelkezik a külföldi kézbesítés lebonyolításához előreláthatólag szükség idő mértékéről, mégpedig a gyakorlatban szerzett tapasztalok alapján. Ez az időtartam a külföldi bírósággal való közvetlen érintkezés esetén 3 hónap; postai kézbesítés esetén 4 hónap; az Igazságügyi minisztériumon keresztül történő kézbesítés esetén 5, 6 illetve 9 hónap attól függően, hogy a megküldésre közvetlenül, vagy diplomáciai úton kerül-e sor, illetve hogy ez utóbbi esetben európai vagy azon kívüli országba történik-e a megküldés. A jogsegélyegyezmények egyes esetekben a kézbesítendő irat fordításának csatolását is megkövetelik, ezért ilyenkor a fordítás várható időtartamát is számításba kell venni. A fenti rendelkezésekből kitűnően a külföldi bírósággal közvetlen érintkezés útján történő külföldi kézbesítés esetére a kivételes szabály nem vonatkozik, hiszen ekkor a négy hónapos időtartam betartható.

A tárgyalás időpontjának kitűzésekor a bíróságnak figyelembe kell vennie a tárgyalási időköz törvényi határidejének biztosítását is. A (2) bekezdésben szabályozott tárgyalási időköz az első tárgyalásra szóló idézésnek és keresetlevélnek az alperes részére történt tényleges kézbesítése és a tárgyalás napja közötti időtartam, melynek célja annak biztosítása, hogy az alperes a tárgyalásra felkészülhessen. A tárgyalási időköz a 2000. január 1. napját követően indult ügyekben - a külön nevesített pertípusok kivételével - 15 nap. 8 napos törvényi tárgyalási időköz érvényesül a munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, az apaság megállapítására, és a gazdasági társaság tagjának kizárására irányuló perekben. Váltóperben a tárgyalási időköz 3 nap.

A § (4) bekezdése a 2000. január 1. napján folyamatban lévő perekben továbbra is alkalmazandó Pp. 124. § (3) bekezdésével azonosan a váltóperekben a bíróság soronkívüli eljárását, és az első tárgyalás időpontjának a keresetlevél beérkezését követő nyolc napon belüli kitűzését kötelezően írja elő.

BH2000. 169. Váltóperekben sem lehet a fellebbezésben olyan bizonyítékokra hivatkozni, vagy olyan bizonyítási eljárást kezdeményezni, amelyekre az elsőfokú eljárásban hivatkozás, kezdeményezés - önhibából - nem történt [Pp. 141. § (2) és (6) bek., 164. § (1) bek., 235. § (1) bek., 1995. évi LX. tv. 15. § (1) bek., 19. §, 1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §, 32. § (1) bek., 47. § (1) bek., 48. §].

BH1997. 542. A váltóadósnak kell bizonyítania, hogy a váltóért nem kapott ellenértéket, illetőleg hogy az alapjogviszony érvénytelen vagy megszűnt, esetleg hogy váltójogi szempontból is beszámításra alkalmas követelése van, amelynek beszámításával a váltóból eredő követelés megszűnt [Ptk. 296. § (2) bek., Pp. 147. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §].

BH1996. 432. II. Ilyen esetekben az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított per nem előkérdése a váltópernek, ezért ezen a címen a váltóper tárgyalása a megállapítási per jogerős befejezéséig nem függeszthető fel [Pp. 152. § (2) bek.].

BH1996. 272. A váltóper tárgyalása felfüggesztésénél irányadó szempontok [Pp. 152. § (1) bek.].

BH1995. 232. A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított - névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per tárgyalása felfüggesztésének alapjául még váltóhamisítás címén indult büntetőeljárás sem szolgálhat [Pp. 51. § a) pont, 152. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 7. §].

BH1992. 342. A váltóadós és a váltóbirtokos között a váltó jogviszonyon alapuló per nem függeszthető fel olyan, a felek között folyamatban levő másik per miatt, amely nem az alapjogviszonyukból keletkezett, illetőleg nem eredményezi a váltókövetelés teljes megszűnését [1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §, Pp. 152. § (2) bek.].

- A váltón szereplő kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított - névhamisítása büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per tárgyalása felfüggesztésének alapjául, még a váltóhamisítás címén indult büntetőeljárás sem szolgálhat (BH1995. 232.).

- A váltóadós és a váltóbirtokos között a váltó jogviszonyon alapuló per nem függeszthető fel olyan, a felek között folyamatban lévő másik per miatt, amely nem az alapjogviszonyukból keletkezett, illetőleg nem eredményezi a váltókövetelés teljes megszűnését (BH1992. 342.).

BH1995. 537. A váltó állított lényeges kellékhiányainak vizsgálatánál nem a Pp. általános szabályait, hanem a váltójogi szabályokat kell figyelembe venni [Pp. 196-197. §-ai, 1/1965. (I. 24.) IM r. 75. § 1-7. pontjai].

Kötelezően alkalmazandó teljesítési határidőről rendelkezik a törvény a váltóperben [Pp. 217. § (4), BH1993. 569.], valamint azokban az esetekben, amikor a bíróság az anyagi jog szabályai szerint még le nem járt szolgáltatásra kötelezi a pervesztes felet. Ez utóbbi esetben a teljesítés határideje a lejárat napjával azonos, pontos időpont és nem időtartam [Pp. 217. § (4), (6) - 2001. szeptember 1-jétől (7)].

BH1993. 569. III. A bíróságnak váltóperben hozott határozatában a teljesítési határidőt 3 napban kell megállapítania [Pp. 217. § (4) bek.].

BH2000. 259. Kölcsönügylet biztosítására kiállított fedezeti váltó a felek között váltójogviszonyt hoz ugyan létre, ez azonban nem szünteti meg az alapjogviszonyból eredő kötelezettségeket. A jogosultnak ezért választási lehetősége van, hogy az alap- vagy a váltójogviszonyból eredő igényét érvényesíti a kötelezettel szemben. Joga van továbbá a még nem érvényesített részkövetelésének a másik jogcímre alapítva történő érvényesítésére [Ptk. 272. § (1)-(2) bek., 301. § (1)-(2) bek., Pp. 229. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 5. § (1) bek.].

BH1991. 82. A fizetési meghagyás elleni ellentmondás határidejére vonatkozó jogszabályi rendelkezés alkalmazása szempontjából "váltón alapuló" kezesi követelésnek csak a váltóra vagy annak toldatára vezetett váltókezesség tekinthető [Pp. 393. § (1)-(4) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 30. § (1) bek., 31. § (2) bek., Ptk. 272. § (1) bek.].

 

15. Irodalomjegyzék

 

 

-----     A váltó, mint új hitelszerzési lehetőség? Szakmai fórum. 1992. nov. 9. Oktatási segédanyag. [Közzéteszi a] Co-Nex-Training Bt. [Bp.] IpSzám ny. 1992. 39, [25] lev.

-----     Pénzgazdálkodás, bankhitel, kötvény, váltó, értékpapírok. Kézikönyv jogszabálygyűjteménnyel és jogszabály mutatóval. Irta és szerk Pósfay Zsuzsanna. Lezárva: 1993. jan. 1. [Bp.] Triorg Kft. 1993. 570, [2] p.

Baross Jenő  A váltóról / [írták, Fábri Ervin]. - Bp. : Perfekt, 1991 ([Bp.] 

BAROSS Jenő              A váltóról. Szerk. Kis Pál. [Bp.] Perfekt, 1991. 100 p. Bibliogr. 99-100.

BERZEVICZI Attila     Az angolszász váltójogok és a szerződési jog.

CSŐKE Andrea             Megjegyzések Salamonné Solymosi Ibolya; Kifogások a váltóperben [MJ 11/91] és Félreértések a váltó körül [MJ 2/93] c. tanulmányaihoz.

Esztocsák László  A váltó alkalmazása és gyakorlata / [összeáll.]. - [Bp.] : MÜSZI, 1986

FERNCZY Balázs  A váltón alapuló megtérítési igény érvényesítésének gyakorlati problémái.

FRANK Edit    A váltó: forgatás, leszámítolás és érvényesítés.

Gárdos István  A váltó / [szerzők, ... Tőkei Miklós, ... Szabó Anna]. – Bp

GÁRDOS István    A váltó mint hiteleszköz.

GELLÉRT Andor  A váltó és a váltóra épülő banküzletek. Bp. Közgazd. és Jogi K. 1999. 176 p. /Banküzlet 2000./ Bibliogr. 146-147.

GELLÉRT Andor  Kockázatfelmérés, szindikált hitelek, váltóleszámítolás. Bp. Közgazd. és Jogi K. 1995. 266, [2] p. Bibliogr. 263.

Hidas János  A váltó a külgazdasági gyakorlatban / Hidas János, Szilágyi Ernő. - Bp. : Közgazd. és Jogi Kvk., 1987

LESZKOVEN László  A váltó, mint hitelviszony. = Publ. Univ. Miskolc. Sect. jur. et pol. Tomus 14. 1997. 231-238.

LESZKOVEN László  A váltóátruházáshoz fűződő joghatások.

LESZKOVEN László  A váltóval kapcsolatos elméleti kérdések. A Budapesti Közjegyzői Kamara szakmai ülésén 1998. nov. 28-án elhangzott előadás kiegészített anyaga.

PUSZTAVÁRY Andrea          A váltóóvás.

RÁCZ Zsuzsanna         A váltó és a váltócselekmények. Hogyan használjuk a váltót? Kiad. a Saldo. Bp. ny.n. [1991.] 105 p. /Szabályozórendszer./ Bibliogr. 105.

RÁCZ Zsuzsanna         Váltócselekmények és könyvviteli elszámolásuk. Bp. Saldo, 1993. 287 p. Bibliogr. 288.

RUSZOLY József    Szeged petíciója váltótörvényszékért. 1861. = Ruszoly József: A Város és polgára. 1999. 44-51.

SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya  Elméleti és gyakorlati vitás kérdések a váltójogban. [Válasz Csőke Andrea: Megjegyzések Salamonné Solymosi Ibolya: Kifogások a váltóperben és Félreértések a váltó körül - MJ 6/93 - és Gárdos István: A váltó mint hiteleszköz - MJ 1/94 - c. cikkekre.]

SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya  Kifogások a váltóperben.

SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya  Magyar váltójog a hatályos szabályozás és a bírói gyakorlat tükrében. [Bp.] Agrocent K. 1994. 175 p. /Cent könyvek./ Bibliogr. 175.

SALAMONNÉ SOLYMOSI Ibolya  Váltó-aktualitások. - KECSKÉS László: A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása. Szerk. Szakál Róbert. Kiad. a Magyar Gazdasági Kamara Jogi Tagozata. Bp. MGK házi ny. 1994. [1995.] [2], 20, [2], 25 p. /Jogi tájékoztató füz. elhangzott szakmai előadásokról 24-25./

SZÉCHÉNYI László  A váltójog történetének vázlata.

Szentiványi Iván  A váltó . - [Bp.] : Interinvest, [1987] ([Alsónémedi] 


[1] Szászy-Schwarcz I. 412. oldal

[2] 1792. XVII: törvénycikk

[3] Nagy Ferenc A magyar  váltójog  kézikönyve  1904;  Plósz  Sándor A magyar  váltójog  kézikönyve 1889.

[4] Gellért Andor  A váltó és a váltóra épülő banküzletek 

[5] Salamonné Solymosi  Ibolya: A váltó

[6] Leszkoven A váltó mint kötelem 11. oldal

[7] Ptk. 207. § magyarázata; XXXII. PED.

[8] Földi András Hamza Gábor  A római jog története és institúciói  73. oldal

[9] Complex CD  Ptk. 1. § (2)  magyrázata

[10] Complex CD  Ptk. 207. §-ához  fűzött magyarázat

[11] Kuncz Ődön  A  magyar  kereskedelmi-  és  váltójog  vázlata  6. oldal

[12] Komplex  CD  Ptk.

[13] 1965. évi 1. tvr. 1. cikk

[14] Bíró  György A kötelmi jog és a szerződéstan  közös szabályai   490-520. oldal

    Salamonné Solymosi Ibolya  A szerződések biztosítékai : foglaló, zálogjog, óvadék, kezesség, kötbér,           bankgarancia, egyéb biztosítékok 

[15] 1952. III. tv.

[16]  Pp. magyarázata  a  váltóval  kapcsolatos eljárásról.

[17] Gellért Andor  A váltó és a  váltóra  épülő  banküzletek  47 – 50 oldal

[18] Btk

[19] Complex  CD  Btk. magyarázata  a  váltóhamisításról 

[20] váltót  ki  lehet  állítani: 1.) fizetés gyanánt;  2.) biztosíték  gyanánt

[21] Ptk Magyarázata;  567. oldal  ( Eln. Tan. G. tv.  30 432/1980.—BH 1981/12.sz.510. )

[22] Salamonné Solymosi Ibolya  A váltó 23. oldal

[23] Gellért Andor  A  váltó  és  a  váltóra  épülő  banküzletek  98-99. oldal