1978.
évi IV. törvény
a Büntető
Törvénykönyvről
Visszaélés csekkel
313. §
A bűncselekmény
törvényi tényállása a Btk. hatálybalépése óta a büntetés nemének és mértékének
kivételével változatlan. A hatályos büntetést az 1994. évi IX. törvény 24. §-a
határozta meg 1994. május 15. napjával.
1. A bűncselekmény
jogi tárgya a pénzforgalom biztonságához fűződő érdek, elkövetési tárgya a
fedezetlen csekk.
A csekkre vonatkozó
szabályokat az 1965. évi 2. sz. törvényerejű rendelet és a 10/1974. (IX. 25.)
IM rendelettel módosított, a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről
szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet szabályozza.
A csekk olyan
értékpapír, amely alapvetően készpénzkímélő fizetésre szolgál azáltal, hogy
utasítást tartalmaz a kibocsátó részéről, hogy a bank amelynél követelése van,
meghatározott összeget fizessen ki.
A csekk
érvényességi feltétele, hogy
a) a
"csekk" elnevezés legyen benne az okirat szövegében, mégpedig az
okirat kiállításának nyelvén,
b) határozott
pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás legyen,
c) a fizetésre
kötelezett nevének és a címzettnek a megjelölésével,
d) a fizetési hely
megjelölésével,
e) a kiállítás
napjának és helyének megjelölésével,
f) a kibocsátó
aláírásával.
Amennyiben
bármelyik kellék hiányzik az okiratról, úgy az nem felel meg a csekk formai
követelményeinek, így a bűncselekmény tárgya sem lehet, mert nem csekk, hanem
utalvány.
A csekk és az
elszámolási utalvány nem szinonim fogalmak. Fedezetlen elszámolási utalvány
kibocsátása esetén a csekkel való visszaélés vétsége nem valósul meg (FBK
1994/12., FBK 1995/81.).
Az elszámolási
utalvány ugyanis hiába tölt be a csekkhez hasonló funkciót, nem csekk még akkor
sem, ha gyakorlatilag így nevezik el, nem ruházható át, készpénzfizetés
teljesítésére nem alkalmas ("crossed"-csekk). Az okiraton rajta kell
szerepelnie a "csekk" megnevezésnek, mert ellenkező esetben
elkövetési tárgy hiányában a csekkel való visszaélés sem valósulhat meg.
A csekk címzettje
általában olyan pénzintézet, jellemzően bank, amelynél a kibocsátó
kötelezettnek érvényes követelése van.
A csekk lehet
bemutatóra szóló, névre szóló vagy forgatható.
A csekk akkor szól
bemutatóra, ha ezzel kapcsolatos záradék van rajta, vagy a kedvezményezett
nincs megjelölve. Névre szól ha negatív rendeltetési záradékot tartalmaz,
minden más esetben forgatható.
A bank a nála követeléssel
rendelkező ügyfelének csekkfüzetet ad, ezáltal felhatalmazza, hogy
követeléséről csekk útján rendelkezzen.
A
csekkjogviszonynak három szereplője van: a kibocsátó, a címzett és a
kedvezményezett.
A csekkbirtokos, a
csekkjogviszony jogosultja nincs feltétlenül megnevezve, mert a bemutatóra
szóló csekk esetében ez teljesen szükségtelen.
A forgatható csekk
teljes vagy üres forgatmánnyal ruházható át, amelynek során a forgatmányosra
száll át a csekkből eredő valamennyi jog. A bemutatóra szóló csekk birtokosa a
csekkjogviszony jogosultja.
A csekk kibocsátója
a kötelezett, aki felelős a fizetésért. A fizetési kötelezettség kizárását
"nem írottnak" kell tekinteni.
A csekket
bemutatáskor nyomban ki kell fizetni, ezzel ellentétes kikötést ugyancsak
"nem írottnak" kell tekinteni.
A csekk bemutatási
határideje attól függ, hogy hol kell kifizetni. Ha ugyanabban az országban kell
kifizetni 8 nap, ha ugyanazon földrészen, valamely külföldi országban, akkor 20
nap, míg ha más földrészen, akkor 70 nap a bemutatási határidő.
A csekk kifizetése
nem közvetlenül a csekken alapszik. Amennyiben a csekket nem fizetik ki, úgy a
csekkbirtokos a kibocsátóval, átruházókkal és a többi kötelezettel szemben
érvényesítheti igényét, de a nemfizetésről az előtte lévő átruházót négy munkanapon
belül értesíteni kell, aki és a többi átruházó az előtte levőt két munkanapon
belül értesíti egészen a kibocsátóig.
A
csekk-kötelezettek a csekkbirtokossal szemben egyetemlegesen felelnek, vagyis
akár egyenként, akár együttesen, sorrendre tekintet nélkül perelhetők és
helytállni kötelesek.
A csekkbirtokos
megtérítési igényt érvényesíthet, amely a bemutatásra nyitva álló határidő
lejártától számított hat hónap alatt évül el.
A megtérítési
kereset a csekkösszeg behajtásának egyetlen módja a csekkjogviszony alapján.
Fedezetlen a csekk,
ha a kibocsátónak a címzett pénzintézetnél egyáltalán nincs
bankszámla-szerződése vagy van, de nincs érvényes számlakövetelése és ilyen a
csekk bemutatásáig nem is várható.
A bűncselekmény
akkor is megvalósul, ha a csekk csak átmenetileg, időlegesen fedezetlen.
2. Elkövetési
magatartás: a csekk kibocsátása vagy forgalomba hozatala.
A kibocsátás nem
azonos a kiállítással. A kibocsátás gyakorlatilag a csekkel való fizetést
jelenti. A csekk kiállítása gyakorlatilag előkészületi magatartásnak
tekinthető, amely nem büntethető. A forgalomba hozatal viszont a más által már
kiállított csekk továbbadását jelenti, amely tartalmilag ugyancsak csekkel való
fizetést jelent. Nyilvánvaló, hogy a csekk kibocsátása és a csekk forgalomba hozatala
egymást kizárja az elkövetői oldalon.
3. A bűncselekmény
alanya elvileg bárki lehet, aki csekk kibocsátására jogosult, illetve akihez a
csekk bármilyen jogcímen került.
A forgalomba
hozatal esetében azonban a csekk jogosulatlan megszerzése önállóan is
megvalósíthat bűncselekményt.
4. A bűncselekmény
csak szándékosan követhető el, a motívum közömbös, célzatot pedig a törvény nem
fogalmazott meg, így az eshetőleges szándék is elegendő a bűnösség
megállapításához.
Az elkövetőnek
tisztában kell lennie azzal, hogy az általa kibocsátott vagy forgalomba hozott
csekk nem rendelkezik fedezettel, annak alapján a címzett pénzintézet nem fog
teljesíteni.
A törvényi
tényállás eredményt nem fogalmaz meg, így a bűncselekmény a csekk
kibocsátásával vagy forgalomba hozatalával befejezett.
Kísérletet valósít
meg a kibocsátás vagy forgalomba hozatal megkezdése, ami gyakorlatilag a csekk
felajánlásával, elfogadtatásával azonos.
5. A bűncselekmény
rendbelisége a kibocsátott illetve forgalomba hozott csekkek számához igazodik.
Ugyanazon csekk kibocsátása és forgalomba hozatala ugyanazon elkövető részéről
egyidejűleg kizárt.
Az azonos
csekkszerződéssel érintett több csekk rövid időn belül történő kibocsátása a
folytatólagosság törvényi egységében értékelendő magatartás.
A csekkel való
visszaélés alapvetően csalás-szerű magatartás, mivel a kibocsátó vagy
forgalomba hozó elkövető megtéveszti a rendelvényest a csekk fizetőképességét
illetően. Nyilvánvaló az is, hogy az esetek többségében a csekk elfogadójánál
kár is keletkezik.
Ennek ellenére a
csalástól az határolja el, hogy a fedezetlen csekk kibocsátójának volt-e vagy
van-e jogtalan haszonszerzési célzata. Kétségtelen az is, hogy a fedezetlen
csekk kibocsátója likviditási gondjait igyekszik megoldani megtévesztő
magatartással, ez azonban még nem elégséges a jogtalan haszonszerzés
megállapításához.
A bírói gyakorlat a
fizetésképtelenség alapján határolja el a csekkel visszaélést a csalástól. Ezek
szerint, ha az elkövető a csekk kibocsátásakor tisztában van azzal, hogy a
fedezethiány végleges, fizetésképtelensége tartós, csalást kell megállapítani.
Egy konkrét ügy
kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy nem csekkel való visszaélés,
hanem csalás annak az elkövetőnek a cselekménye, aki érvényes számlakövetelés
hiányában, sőt felbontott bankszámlaszerződés, ennek következtében a végleges
fizetésképtelenség tudatában a fedezetlen csekk kiállításával és kibocsátásával
a kifizetőhelyet megtévesztette jogtalan haszonszerzés végett és kárt okozott
(BH1989. 9.).
Más a helyzet
akkor, ha a fedezetlen csekk kibocsátója csupán átmenetileg, időlegesen
fizetésképtelen és magatartásával mindössze haladékhoz akar jutni.
A cselekmény
szubszidiárius volta azt jelenti, hogy megállapítására csak akkor kerülhet sor,
ha súlyosabb bűncselekmény - az előzőekben kifejtettek szerint jellemzően
csalás - nem állapítható meg.
A csalás és a
csekkel való visszaélés akkor állapítható meg alaki halmazatban, ha büntetési
tételük azonos, mivel ilyenkor a csekkel visszaélés a csalás eszközcselekménye.
A bűncselekmény
megnevezése (BK 1. szám):
Btk. 313. § -
csekkel visszaélés vétsége.
BH1995. 81. A fedezetlen elszámolási utalvány kibocsátása esetén a
csekkel való visszaélés vétsége nem valósul meg [Btk. 313. §, Be. 214. § (3)
bek. a) pont I. fordulat].
BH1991. 2. Magánvádas ügyben tett feljelentés visszavonása esetén
nincs mód arra, hogy utóbb az ügyész a feljelentés tárgyául szolgált ugyanazon
cselekmény miatt vádat emeljen [Btk 31. § (6) bek., Be 313. § (2) bek., 319. §
(1) bek. b) pont]].
FBK 1994/12. A csekk és az elszámolási utalvány nem szinonim
fogalmak. Fedezetlen elszámolási utalvány kibocsátása esetén a csekkel való
visszaélés vétsége nem valósul meg [Btk. 313. §, Be. 214. § (3) bek. a) pont I.
fordulat]
Váltóhamisítás
313/A. §
A bűncselekmény
címét és szövegét az 1994. évi IX. törvény 25. §-a iktatta a Btk.-ba 1994.
augusztus 15. napjával.
A bűncselekmény
törvényi megfogalmazását a monetáris politika alapvető megváltozása, a váltó,
mint hiteleszköz reneszánsza indokolta. 1985. január 1-jével ugyanis megszűnt a
pénzintézetek hitelezési monopóliuma és egyre inkább előtérbe került a
kereskedelmi hitelezés.
1. A bűncselekmény
jogi tárgya a pénz és hitelforgalom rendje, elkövetési tárgya pedig a hamis
vagy meghamisított váltó.
a) A váltó szigorú
forgalmi szabályok alá eső értékpapír, amelynek szabályait a Genfben 1930.
június 7-én megkötött váltójogi egyezmény kihirdetéséről szóló 1965. évi 1.
törvényerejű rendelet, valamint a 4/1985. (IV. 13.) IM rendelettel módosított
1/1965. (I. 24.) IM rendelet tartalmazza.
A váltó a
törvénynél fogva forgatható értékpapír, amely meghatározott pénzösszeg
fizetésére irányul és jogcímmentes pénztartozást, illetve pénzkövetelést
testesít meg. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a váltószigor, amely azt
jelenti, hogy a váltó, függetlenül az alapjogviszonytól, önmagában képes a
váltókövetelést megalapozni, így az alapügylet adósa a jóhiszemű
váltóbirtokossal szemben még kifogást sem érvényesíthet.
A váltókibocsátó
nyilatkozatának függvényében megkülönböztetünk idegen és saját váltót.
Az idegen váltó
felszólítást tartalmaz a címzettnek, hogy meghatározott összeget, meghatározott
helyen és időben valakinek vagy annak rendeletére fizessen ki, vagyis a
kibocsátó más fizetését ígéri egy harmadik személynek.
Az idegen váltó
szigorú alakszerűségi feltételekhez kötött, érvényességéhez tartalmaznia kell
a) a váltó
elnevezését a váltóokirat szövegében az okirat kiállításának nyelvén,
b) a határozott
pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást,
c) a fizetésre
kötelezett (címzett) nevének megjelölését,
d) az esedékesség
megjelölését,
e) a fizetési hely
megjelölését,
f) annak a nevét
akinek részére vagy rendeletére fizetést kell teljesíteni (rendelvényes),
g) a váltó
kiállítási napjának és helyének megjelölését (keltezését),
h) és a kibocsátó
aláírását.
A d), e) és g)
pontokban írtak kivételével bármely kellék hiánya azt eredményezi, hogy a váltó
nem váltó, az okiratot utalványként kell kezelni. Az esedékesség, a fizetési
hely és a keltezés hiánya önmagában nem eredményezi a váltó érvénytelenségét, ugyanis
esedékesség hiányában úgy kell tekinteni, mint a megtekintésre szóló váltót.
Fizetési hely hiányában a címzett neve mellett feltüntetett hely a teljesítés
helye. Végül keltezés hiányában úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve
mellett levő helyen állították volna ki.
A váltókövetelés
átruházása forgatmány útján történik. A váltó átruházható a címzettre, a
kibocsátóra, más kötelezettre, aki a váltót tovább átruházhatja. Az átruházás
csak feltétlen lehet, így a részleges átruházás semmis.
A forgatmány
történhet teljes forgatmány útján, amikor az átruházó megjelöli a
kedvezményezettet és üres forgatmánnyal, amikor az átruházó a kedvezményezettet
nem jelöli meg.
Az a váltóbirtokos,
aki üres forgatmány útján jut a váltóhoz, üresen tovább ruházhatja, vagy a
kedvezményezett üresen hagyott helyére beírhatja saját nevét, vagy más személy
nevét.
A váltóátruházó
felel a váltó elfogadásáért és kifizetéséért.
A váltóátruházás
megtiltható azzal, hogy akár a váltó-kibocsátó, akár a váltóforgató rávezeti a
váltóra, hogy "nem rendeletére". Az ilyen váltó birtokosa már nem
képes a váltóból eredő valamennyi jogot átruházni, így gyakorlatilag már nem
váltót ad tovább, hanem egy követelésről szóló közönséges okiratot.
A váltókövetelés
érvényesítésének van rendes módja, a váltó kifizetése és van rendkívüli módja,
ez a visszkereset és a közbenjárás.
A váltóbirtokos a
váltót a címzettnek elfogadás végett bemutathatja, azonban a kibocsátó az
elfogadás végett történő bemutatást kikötheti vagy megtilthatja.
Az elfogadás végett
való bemutatástól különbözik a fizetés végett való bemutatás, amelyre az
esedékességtől számított egy éven belül bármikor lehetősége van a
váltóbirtokosnak.
Jelenleg
leggyakoribbak a pénzintézetekre telepített váltók, amelyeknél az elszámolás a
váltóadós és váltóbirtokos bankszámlái között történik meg, amennyiben mindkét
félnek inkasszóképes bankszámlája van.
Ebben az esetben a
váltóbirtokos azonnal beszedési megbízást állít ki és azt eljuttatja a
számláját vezető bankhoz.
A váltó kibocsátói,
elfogadói, átruházói és kezesei a váltóbirtokossal szemben egyetemlegesen
kötelezettek [Ptk. 337. § (1)].
Amennyiben a
váltóbirtokosnak a lejárat előtt pénzre van szüksége, úgy lehetősége van a
váltó leszámítolására, amely nem más, mint a váltó eladása a banknak.
b) A bűncselekmény
elkövetési tárgya kizárólag a hamis vagy hamisított váltó.
A kellékhiányosan
kiállított váltó ez okból nem hamis és az üres váltó sem hamisított, mivel a
váltónak az érvényesítésekor kell valamennyi, az érvényességhez szükséges
kellékkel rendelkezni.
A váltótöbbszörözés
esetén a váltó másolatok is tárgyai lehetnek a váltóhamisításnak, mivel azok is
bármikor megszüntetik a váltókötelezettséget leszámítolás esetén.
Hamis viszont a
váltó, ha nem a kibocsátó rendelkezését tartalmazza annak ellenére, hogy alaki
és tartalmi szempontból esetleg megfelel a jogszabályi előírásoknak.
A hamis váltó már
eredendően hamis, vagyis már a kiállításkor a valódi látszatát kelti. A
leggyakoribb elkövetési mód, amikor az elkövető más nevében olyan váltót állít
elő, amelyben ő szerepel rendelvényesként, amelynek következtében lehetősége
van forgatni vagy fizetésre bemutatni.
A hamisított váltó
eredendően megfelelt a jogszabályi előírásoknak, ám utóbb az elkövető bizonyos
adatokat úgy változtat meg, hogy azt nem egyezteti előzetesen a váltóhoz
kapcsolódó felekkel. Az utólagos megváltoztatás történhet bizonyos adatok
törlésével, hozzáírásával vagy bármilyen beavatkozással, amelynek eredményeként
a váltó már nem az eredeti váltójogviszonyt testesíti meg.
A beavatkozásnak
mindenképpen a felek tudta és beleegyezése nélkül kell történnie, mivel
egyébként közös megegyezés alapján széles körben van lehetőség a váltó
adatainak megváltoztatására, kijavítására.
A hamisítás ténye
és jellege mindig a konkrét váltójogviszony ismeretében vizsgálandó.
2. Elkövetési
magatartás a hamis vagy meghamisított váltó forgalomba hozatala.
A forgalomba
hozatalon elsősorban a váltó kibocsátását vagy forgatását, forgatmány útján
történő átruházását kell érteni, de ebbe a körbe tartozik minden olyan
váltóművelet, amely váltójogviszony keletkeztetésére, módosítására alkalmas,
vagyis a bemutatás elfogadása vagy fizetés végett, illetve a leszámítolás. A
váltó forgalomba hozatala során a váltó úgy kerül ki az elkövető birtokából,
hogy más birtokába kerül.
A forgalomba
hozatal szempontjából közömbös, hogy a váltót ki hamisította meg, a lényeg az,
hogy a forgalomba hozatal során az elkövető a hamis jelleggel tisztában legyen.
Közömbös az is, hogy a hamis vagy meghamisított váltó hogyan került a
forgalomba hozó birtokába és, hogy a hamisításról mikor, a forgalomba kerülés
előtt, vagy azt követően szerzett tudomást.
3. A bűncselekmény
alanya bárki lehet, mivel a váltó kibocsátása után bárki bekapcsolódhat a
forgalmazás folyamatába rendelvényesként és ő maga is tovább forgathatja,
fizetésre vagy elfogadásra bemutathatja, illetve leszámítolhatja.
4. A bűncselekmény
csak szándékosan követhető el és elvileg az eshetőleges szándék is elegendő a
bűnösség megállapításához.
Az elkövetőnek
tisztában kell lennie azzal, hogy az általa forgalomba hozott okirat váltó és
hamis.
A törvényi
tényállás eredményt nem fogalmaz meg, így a bűncselekmény kár vagy hátrány
bekövetkeztétől függetlenül a forgalomba hozatallal, a birtokállapot
megváltoztatásával befejezett.
Kísérlet állapítandó
meg, ha az elkövető a forgalomba hozatalt megkezdte, de nem fejezte be. A hamis
váltó elkészítése, vagy a váltó meghamisítása egyéb a forgalomba hozatalt célzó
magatartás hiányában csupán büntetlen előkészülete a váltóhamisításnak.
5. A bűncselekmény
rendbelisége a forgalomba hozott hamis váltók számához igazodik, mivel minden
egyes váltó önálló váltójogviszonyt létesít, illetve testesít meg. A
rendbeliség szempontjából a hamisítások számának nincs jelentősége, így
ugyanazon váltó többszöri meghamisítása sem létesít folytatólagosságot.
Az azonos
váltójogviszonyon belül ugyanazon váltó kibocsátása, átruházása majd
leszámítolása a folytatólagosság törvényi egységében értékelendő.
A váltóhamisítás
szubszidiárius, ami azt jelenti, hogy csak akkor állapítható meg, ha a
magatartás egyébként nem merítette ki valamely súlyosabb büntetéssel
fenyegetett bűncselekmény törvényi tényállását.
A bűncselekmény
jellegéből következően, ha a cselekmény elkövetését jogtalan haszonszerzés
motiválta és kárt okozott, a csalás bűntette mellett a váltóhamisítás nem
állapítható meg.
Amennyiben a váltó
nem felel meg a jogszabályban írt alaki követelményeknek, úgy az nem váltó,
hanem tartozásról szóló okirat, így a hamis okirat forgalomba hozatala nem
váltóhamisításnak, hanem magánokirat hamisításnak minősül.
A bűncselekmény
megnevezése (BK 1. szám):
Btk. 313/A. § -
váltóhamisítás vétsége.
1952. évi III.
törvény
a polgári
perrendtartásról
38. § A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének
bírósága előtt is megindítható.
A váltójogi
szabályokat az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi
váltójogi egyezmény (Genf, 1930. június 7.) tartalmazza.
a) A bírói határidő
tartamát a Pp. 104. §-ának (1) bekezdésében írt keretek között lehet csak
meghatározni. Azt - e korlátok betartásával - akként kell kitűzni, hogy a
kívánt percselekmény elvégzésére reális lehetőséget adjon. Ugyanakkor a
Legfelsőbb Bíróság az 1996. 334. számú eseti döntésében rámutatott arra is,
hogy váltó ügyekben az un. bírói határidőket - a követelés privilegizált
jellege folytán - úgy kell megállapítani, hogy azok ne lépjék túl a fél
részéről az intézkedés megtételéhez szükséges időtartamot. Hasonlóan kell
értelmezni a határidő engedélyezésének szabályait az ideiglenes intézkedés
iránti kérelemre teendő észrevételek körében is. Helyesnek tűnik tehát követni
ezt az álláspontot minden olyan esetben, amikor az ügy soronkívüli
elbírálásáról jogszabály rendelkezik. Így például a szülői felügyelet
megszüntetése [Pp. 302. § (2)] vagy a sajtó-helyreigazítás [Pp. 334. § (2)]
iránti ügyekben, illetve akkor, ha arra a törvény más módon utal (pl.
munkaviszonyból származó, gyermektartásra, apaság megállapítására irányuló
jogvitákban [Pp. 126. § (1)].
A tárgyalás
kitűzése
125. § (1) A bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz
való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap
kitűzéséről, mely határnapra a feleket a keresetlevél, illetőleg a 94. §
értelmében készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett
megidézi. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá
a tárgyalás kitűzésére (124. §), a tárgyalás kitűzésére előírt határidő kezdő
időpontját ettől az időponttól kell számítani.
(2) A tárgyalást úgy
kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a
tárgyalás napját legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek
tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a gazdasági
társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc
nappal, váltóperben pedig legkésőbb három nappal megelőzze. A tárgyalási
időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.
(3) A tárgyalást - a
(2) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével - úgy kell kitűzni,
hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően
legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen, kivéve, ha a törvény a
határidő kezdő időpontját illetően eltérő időpontot határoz meg. A tárgyalási
határnap azonban ebben az esetben sem tűzhető ki a keresetlevélnek a bírósághoz
érkezésétől számított kilencedik hónapnál későbbi időpontra. A tárgyalási
időpontra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a fél részére a
tárgyalásra szóló idézést külföldre kell kézbesíteni és a kézbesítéshez
szükséges idő a tárgyalás határidőn belüli megtartását nem teszi lehetővé.
(4) Váltóperben a
bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a
bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni.
(5) A tárgyalást
rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban
a tárgyalás más helyre is kitűzhető.
Kivételt képez e
szabály alól - a váltóperekre eltérően rendelkező (4) bekezdésen túl - az az
eset, amikor az idézést külföldre kell kézbesíteni. A nemzetközi vonatkozású
ügyek intézéséről szóló 8001/1995. (IK 8.) IM tájékoztató 27. pontja
rendelkezik a külföldi kézbesítés lebonyolításához előreláthatólag szükség idő
mértékéről, mégpedig a gyakorlatban szerzett tapasztalok alapján. Ez az
időtartam a külföldi bírósággal való közvetlen érintkezés esetén 3 hónap;
postai kézbesítés esetén 4 hónap; az Igazságügyi minisztériumon keresztül
történő kézbesítés esetén 5, 6 illetve 9 hónap attól függően, hogy a
megküldésre közvetlenül, vagy diplomáciai úton kerül-e sor, illetve hogy ez
utóbbi esetben európai vagy azon kívüli országba történik-e a megküldés. A
jogsegélyegyezmények egyes esetekben a kézbesítendő irat fordításának
csatolását is megkövetelik, ezért ilyenkor a fordítás várható időtartamát is
számításba kell venni. A fenti rendelkezésekből kitűnően a külföldi bírósággal
közvetlen érintkezés útján történő külföldi kézbesítés esetére a kivételes
szabály nem vonatkozik, hiszen ekkor a négy hónapos időtartam betartható.
- a folytatólagos
tárgyalást a bíróságnak az elhalasztott tárgyalástól számított négy hónapon
belüli határnapra,
- a másodfokú
eljárásban pedig a tárgyalást az iratok beérkezésétől számított 4 hónapon
belüli időpont meghatározásával kell kitűzni.
A tárgyalás
időpontjának kitűzésekor a bíróságnak figyelembe kell vennie a tárgyalási
időköz törvényi határidejének biztosítását is. A (2) bekezdésben szabályozott
tárgyalási időköz az első tárgyalásra szóló idézésnek és keresetlevélnek az
alperes részére történt tényleges kézbesítése és a tárgyalás napja közötti időtartam,
melynek célja annak biztosítása, hogy az alperes a tárgyalásra felkészülhessen.
A tárgyalási időköz a 2000. január 1. napját követően indult ügyekben - a külön
nevesített pertípusok kivételével - 15 nap. 8 napos törvényi tárgyalási időköz
érvényesül a munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, az apaság
megállapítására, és a gazdasági társaság tagjának kizárására irányuló perekben.
Váltóperben a tárgyalási időköz 3 nap.
A § (4) bekezdése a
2000. január 1. napján folyamatban lévő perekben továbbra is alkalmazandó Pp.
124. § (3) bekezdésével azonosan a váltóperekben a bíróság soronkívüli
eljárását, és az első tárgyalás időpontjának a keresetlevél beérkezését követő
nyolc napon belüli kitűzését kötelezően írja elő.
- A váltón szereplő
kezességvállaló nyilatkozat aláírójának - állított - névhamisítása
büntetőeljáráson kívül is bizonyítható, ezért a váltójogi per tárgyalása
felfüggesztésének alapjául, még a váltóhamisítás címén indult büntetőeljárás
sem szolgálhat (BH1995. 232.).
- A volt tulajdonos
leszármazója, vagy túlélő házastársa nem az öröklési jog szabályai szerint
jogosult a kárpótlásra, így a kötelesrész iránti per felfüggesztése nem
indokolt a kárpótlási igény elbírálásáig (BH1993. 435.).
- Természetbeni
megosztás esetén, még az ítélethozatal előtt gondoskodni kell arról, hogy a
bíróság rendelkezésére álljon a megosztáshoz jogerős államigazgatási engedély
és az ingatlan-nyilvántartási foganatosításra alkalmas vázrajz. Ezek beszerzése
végett a per tárgyalásának a felfüggesztése mellett, a feleknek megfelelő
határidőt kell szabni [Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalás d)].
- Az eladóval
szemben érvényesített árleszállítási igény elbírálásának nem előkérdése a
kivitelező, a beruházó és a tervező ellen a javítási egyenérték összegének
megállapítása érdekében folyamatban lévő peres eljárás mikénti elbírálása
(BH1996. 101.).
- A váltóadós és a
váltóbirtokos között a váltó jogviszonyon alapuló per nem függeszthető fel
olyan, a felek között folyamatban lévő másik per miatt, amely nem az
alapjogviszonyukból keletkezett, illetőleg nem eredményezi a váltókövetelés
teljes megszűnését (BH1992. 342.).
Teljesítési
határidő
(4) Birtokperben a
birtokállapot helyreállítására, illetőleg a birtoklás zavarásának
megszüntetésére az alperest a felperes kérelmére azonnali hatállyal kell
kötelezni. Váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani.
Kötelezően
alkalmazandó teljesítési határidőről rendelkezik a törvény a váltóperben [Pp.
217. § (4), BH1993. 569.], valamint azokban az esetekben, amikor a bíróság az
anyagi jog szabályai szerint még le nem járt szolgáltatásra kötelezi a
pervesztes felet. Ez utóbbi esetben a teljesítés határideje a lejárat napjával
azonos, pontos időpont és nem időtartam [Pp. 217. § (4), (6) - 2001. szeptember
1-jétől (7)].
234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől
(219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap.
317. § A bíróság a fizetési meghagyást az ellenfél
meghallgatása nélkül, legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított harminc napon
belül bocsátja ki. A fizetési meghagyásnak tartalmaznia kell:
d) azt a meghagyást, hogy a kötelezett a követelésnek a
meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón alapuló követelés
esetében három nap - alatt tegyen eleget és az összegszerűen meghatározott
eljárási költségeket is fizesse meg;
319. § (1) A
fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt
nap - váltón alapuló követelés esetében három nap - alatt a fizetési meghagyást
kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a
fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a
fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése)
jogerőre emelkedik.
1959. évi IV.
törvény
a Polgári
Törvénykönyvről
1825 és 1867 között
lényeges törvények keletkeztek (például az 1840. évi XV. törvény a váltóról, az
1840. évi XVIII. törvény a közkereseti társaságról és részvénytársaságról, az
1840. évi XXI. törvény a jelzálogjogról stb.), majd 1853. május 1-jétől életbe lépett
Magyarországon is az Osztrák Polgári Törvénykönyv (OPTK). 1867-től kezdve az
első világháborúig az osztrák jog hatása érvényesült, de az OPTK mellett
jelentős szerepe volt a német tételes jognak is. Kiemelkedő szerepet töltött be
továbbá a német jog mintájára készült 1875. évi XXXVII. törvény - a
kereskedelmi törvény.
A jognyilatkozatok
- eltérő rendelkezés hiányában - személyesen és képviselő útján egyaránt
megtehetők. Így például váltó átruházására, leszámítolására, az abban szereplő
jogosultságok érvényesítésére nemcsak személyesen, de képviselő
közreműködésével is sor kerülhet (BH1994. 148; BH1993. 181.). Néhány esetben
azonban a jogszabály a nyilatkozat jogszerűségét csak személyes eljárás
esetében ismeri el, így a végrendelet vagy a házasságkötésre vonatkozó
akarat-kijelentés megtételénél. A Ptk. 85. § (1) bekezdése - csekély törvényi
kivételtől eltekintve - a személyhez fűződő jogok érvényesítését köti a jogában
megsértett személyes nyilatkozattételéhez. E körben azonban - az előbbi
példáktól eltérően - képviseltnek természetesen van helye.
A bankgarancia és a
váltókezesség elhatárolása:
A bankgarancia és a
váltókezesség elhatárolását tartalmazza a BH1995. 117. jogeset. Amennyiben a
"garanciát vállalok" kifejezést a váltóra vezetik rá - a szavak általánosan
elfogadott értelme szerint - az csak úgy értelmezhető, hogy a garanciavállaló
helyt kívánt állni a váltó kifizetéséért. A váltóra rávezetett
garanciavállalási nyilatkozat váltójogviszonyt hoz létre a váltó alanyai
között. Míg a kezesség a váltó kifizetéséért személyes biztosítékot jelent,
addig a garancia szó jótállást, valaminek a szavatolását, illetve biztosíték
nyújtását jelenti. Nincs jogi akadálya annak, hogy a váltókezességet a kezes
meghatározott időtartamra vállalja, tehát ez a körülmény sem alapozza meg, hogy
a megállapodást bankgaranciának kellene minősíteni.
A hitelintézetekről
és a pénzügyi vállalkozások esetén a törvény szigorú szabályokat tartalmaz a
biztosítékokkal kapcsolatban. Így a hitelintézetnek a kihelyezésről történő
döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetve biztosítékok
meglétéről, azok valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául
szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt
váltóhoz kell csatolni. A hitelintézet nem fogadhat el olyan biztosítékot,
amelyet:
- az ügyfél vagy
harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve a
jelzálogjoggal terhelt zálogtárgyat;
- a jelzálogjog
esetén a biztosíték értékének 70%-át meghaladó mértékben már lekötöttek.
A hitelintézet nem
fogadhatja el fedezetként:
- a saját maga
által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt;
- a bankcsoporthoz
tartozó másik pénzügyi intézmény által kibocsátott, tagsági jogokat
megtestesítő értékpapírt;
- a hitelintézet
vagy a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény tulajdonában álló
egyszemélyes részvénytársaság részvényét;
- olyan gazdasági
társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az adósban befolyásoló
részesedéssel rendelkezik, illetve, amelyikben az adósnak befolyásoló
részesedése van. [1996. évi CXII. törvény 78. § (1)-(3)].
A váltóbirtokos
jogosult akár egyenként, akár együttesen fellépni a váltókötelezettekkel
szemben és ennek során nem kell figyelembe vennie a kötelezettség vállalások
sorrendjét. A váltókötelezettek tehát nem élhetnek olyan jellegű sortartási
kifogással, hogy a váltóbirtokosnak a követelését elsődlegesen a
zálogkötelezettel szemben kellene érvényesítenie (BH1994. 43.).
- a váltó, a
váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM
rendelet 19. § (1) bekezdése szerint, ha a váltó átruházás e megjegyzést
tartalmazza: "értéke biztosítékul", "értéke zálogul" vagy
pedig az elzálogosításra utaló bármely más megjegyzést, a váltóbirtokos a
váltóból eredő minden jogot gyakorolhat ugyan, de váltó átruházásának csak
olyan hatálya van, mint a meghatalmazási váltóátruházásnak.
- a csekk, a
csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM
rendelet 23. § (1) bekezdése szerint, ha a csekkátruházás e szavakat
tartalmazza: "beszedésre érvényes", "behajtás végett",
"meghatalmazásul", vagy pedig az egyszerű meghatalmazásra utaló más
megjegyzést, a csekk-birtokos a csekkből eredő minden jogot gyakorolhat ugyan,
de a csekket csak ilyen meghatalmazási csekkátruházással ruházhatja át.
3. váltókezesség és
a bankgarancia:
A váltókezesség és
a bankgarancia elhatárolására vonatkozó szempontokat tartalmazza a BH1995. 117.
jogeset. Váltókezességet nemcsak "kezességet vállalok" kifejezéssel,
hanem más, azonos értelmű kifejezéssel, így például "garanciát
vállalok" kifejezéssel is lehet vállalni, amennyiben azt a váltóra
rávezetik és a nyilatkozatot a kezes aláírja. A váltókezesség járulékos
jellegű, míg a bankgarancia nem járulékos jellegű biztosíték (BH1991. 82.;
BH1992. 41.; BH1994. 98.; BH1995. 117.).
4. kezesség és
váltókezesség:
Váltókezesség akkor
jön létre, ha a kezes a kezességvállalást a váltóra vagy annak toldatára írja.
Amennyiben a kezesség vállalása a váltón nem szerepel és toldat sincs csatolva,
ami a kezességvállalást tartalmazná, váltókezesség nem jön létre. Ha a kezes a
jogosulttal a Ptk. 272. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő
szerződést köt, de az nincs a váltóra vagy annak toldalékára vezetve, kezességi
szerződés jön létre, nem pedig váltókezesség.
A váltókezesség
részletes szabályait az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 31-32. §-ai tartalmazzák.
Ezek az alábbiak:
A váltókezességet a
váltóra vagy a toldatra kell írni. A váltókezességet kifejezik ezek a szavak:
"kezességet vállalok", vagy más azonos értelmű kifejezés; a
nyilatkozatot a kezesnek alá kell írnia. A váltó előlapjára írt puszta aláírást
kezességnek kell tekinteni, kivéve a címzett és a kibocsátó aláírását. A
váltókezességi nyilatkozatban meg kell jelölni azt a személyt, akiért a kezességet
vállalták. Ennek hiányában a kezességet úgy kell tekinteni, hogy azt a
kibocsátóért vállalták.
A váltókezes
kötelessége ugyanolyan mint azé, aki a kezességet vállalta. Kötelezettség
vállalása akkor is érvényes, ha a kötelezettség - amelyért kezességet vállalt -
semmis, kivéve, ha ez a semmisség alaki hibából ered. Ha a váltókezes a váltót
kifizeti, a váltóból eredő jogokat megszerzi azzal szemben, akiért a kezességet
vállalta, valamint azokkal szemben, akik az utóbbi iránt a váltó alapján
kötelezettek.
A csekk-kezesség
részletes szabályait a 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 25-27. §-ai tartalmazzák. E
szabályok szerint:
A csekk összegének
kifizetését - egészben vagy részben - csekk-kezességgel lehet biztosítani. Ezt
a biztosítékot - a címzett kivételével - harmadik személy vagy a csekk egyik
aláírója is nyújthatja. A csekk-kezességet a csekkre vagy a toldatra kell írni.
A csekk-kezességet kifejezik ezek a szavak: "kezességet vállalok",
vagy más, azonos értelmű kifejezés, a nyilatkozatot a kezesnek alá kell írnia.
A csekk előlapjára írt puszta aláírást kezességnek kell tekinteni, kivéve a
kibocsátó aláírását. A csekk-kezességi nyilatkozatban meg kell jelölni azt a
személyt, akiért a kezességet vállalták. Ennek hiányában a kezességet úgy kell
tekinteni, hogy azt a kibocsátóért vállalták. A csekk-kezes kötelezettsége
ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. Kötelezettség vállalása
akkor is érvényes, ha a kötelezettség - amelyért a kezességet vállalta -
semmis, kivéve, ha ez a semmisség alaki hibából ered. Ha a csekk-kezes a
csekket kifizeti, a csekkből eredő jogokat megszerzi azzal szemben, akiért a
kezességet vállalta, valamint azokkal szemben, akik az utóbbi iránt a csekk
alapján kötelezettek.
A kezesség a kezes
és a jogosult között ingyenes szerződés. A gazdasági életben azonban előfordul,
hogy a kezes a kötelezettől díjazást kap a kezesség elvállalásáért. Ilyen
például a bankkezesség (Ptk. 522. §).
275. § Ha
ugyanazért a kötelezettségért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen
vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek.
Előfordulhat, hogy
ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet. A jogszabályhely
rendezi, hogy ilyen esetben a kezesek helytállási kötelezettsége hogyan alakul.
Kógens rendelkezés hiányában a felek szabadon állapodhatnak meg abban, hogy ha
ugyanazért a kötelezettségért többen vállnak kezességet, ki milyen mértékben és
milyen sorrendben felel. A felek megállapodásának hiányában a kezesek
helytállási kötelezettsége akkor egyetemleges, ha többes kezességvállalás
egyidejűleg történt, illetve egymásra tekintettel vállalták a kezességet.
Amennyiben a kezességvállalás más-más időpontban történik és a kezesek egymásra
való tekintet nélkül vállalnak kezességet, abban az esetben a kezességvállalás
sorrendjében felelnek.
A kezesek
egyetemleges helytállási kötelezettsége azt jelenti, hogy a jogosult
bármelyiküktől vagy akár egyidejűleg valamennyiüktől követelheti a teljes
tartozást [Ptk. 334. § (2)].
Ha a saját váltó
kiállítójával szemben többen vállalnak váltókezességet és az egyikük a
váltótartozást a kiállító helyett kiegyenlíti, a többi kezessel szemben csak a
Ptk. általános szabályai szerint léphet fel. A többi kezes váltóadósnak nem
tekinthető, a kifizetett váltóból eredő jogokat (kifogásokat) velük szemben a
tartozást kifizető kezestárs nem érvényesítheti (BH1993. 183.).
A szerződés
megszűnésének lehetséges eszközeként az újítást (novatio) is meg kell említeni.
Az újítás a felek olyan szerződése, amellyel a kötelmet megszüntetik, s ennek
helyébe ugyanolyan szolgáltatásra irányuló, de más jogalapra támaszkodó új
kötelmet hoznak létre. A folyószámla szerződésnél [Ptk. 532. § (2)] az egyenleg
kifogás nélküli elismerése, illetve a kifogásolt tételekben való megegyezés a
jogszabály által kifejezetten is elismert újítás, mert az elismeréssel vagy a
megegyezéssel az egyes követelések megszűnnek és a régi kifogásokat a
kötelezett már nem érvényesítheti. Ezek alapján nem tekinthető novationak a
fennmaradó szerződés módosítása, az egyezség vagy a tartozás-elismerés, de a
váltó, illetve csekk kiállítása sem, mert ezekben az esetekben a felek célja
csupán az eredeti követelés megerősítése, nem pedig a kötelem megszüntetése.
2. Különleges
elévülési idők
A külön
jogszabályban megállapított eltérő elévülési idők általában rövidebbek az
általános elévülési időnél, de vannak kivételek is.
- az esedékességtől
számított 3 év alatt évül el a váltó elfogadójával szemben a váltóból eredő
minden követelés. Az óvás keltétől (ennek elengedése esetén az esedékességtől)
számított 1 év alatt évül el a váltóbirtokos követelése az átruházókkal és a
kibocsátóval szemben. Az átruházónak a többi átruházóval és a kibocsátóval
szembeni követelésének elévülési ideje - a váltó kifizetésétől, illetve az
ellene beadott kereset kézbesítésétől számított - 6 hónap [a váltójogi
szabályok kihirdetéséről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 70. §].
- a bemutatásra
megszabott határidő lejártától számított hat hónap alatt évül el a csekk
birtokosának a megtérítési igénye az átruházókkal, a kiállítóval és a többi
kötelezettel szemben. A 6 hónapos elévüli idő kezdő időpontja a kifizetés napja
vagy az ellene beadott kereset kézbesítésének napja akkor, ha a csekk
fizetésére kötelezett a többi kötelezettel szemben érvényesít megtérítési
igényt [a csekkjogi szabályok közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet
52. §].
- 3 év alatt évül
el a megállapító szervet megillető visszakövetelési igény, ha az munkanélküli
ellátást érint (a foglalkoztatás elősegítő támogatás visszakövetelése viszont
öt év alatt évül) feltéve, hogy azt nem bűncselekménnyel okozták (1991. évi IV.
törvény 54/A. §).
- a hadköteles
katona és a honvédség kártérítési felelősségére alapított igény - a
bűncselekménnyel okozott kár kivételével - 3 év alatt évül el (1996. évi XLIV.
törvény 129. §).
- az óvás napjától
számított 1 év alatt évül el a közraktári zálogjegybirtokost a zálogjegy
forgatóival szemben megillető visszkereseti jog. A forgatóknak a többi
forgatóval és az első zálogjegyforgatóval szembeni visszkereseti jogának
elévüli ideje 6 hónap, amit a zálogjegybirtokos igényének kielégítésétől kell
számítani [a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 37. § (2)].
A szavatossági
jogok érvényesítésének elévülési ideje is rövidebb az általános elévülési
időnél. Ennek indoka az, hogy a szavatossági hiba bizonytalan helyzetet teremt,
aminek a mielőbbi megszüntetésére a jogosultat hátrányok kilátásba helyezésével
kell ösztönözni, miután az időmúlás bizonyítási nehézségeket eredményez, és
kárnövelő jellegű. Ugyanakkor a jogosultnak időt kell hagyni arra is, hogy a
szolgáltatott dolognak a törvényben, vagy szerződésben meghatározott
tulajdonságainak a szolgáltatáskori fennállásáról meggyőződjön. A szavatossági
jogok érvényesítésére a törvény a teljesítéstől számított 6 hónapos, elévülési
jellegű határidőt szab [Ptk. 308. § (1)], egyes esetekben pedig ettől eltérően
rendelkezik [így például ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a
szavatossági jog elévülési ideje hatvan nap, az igényérvényesítési idő pedig
egy év Ptk. 308. § (1), Ptk. 311. § (2)].
A Ptk. 324. § (1)
bekezdésének korábbi második mondatát - miszerint a gazdálkodó szervezetek
egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje - ha jogszabály
kivételt nem tesz - egy év, kötbérkövetelés esetében hat hónap - 1993. november
1-jétől az 1993. évi XCII. törvény 40. § (4) bekezdés a) pontja hatályon kívül
helyezte azzal azonban, hogy az elévülési időt érintő rendelkezéseit azokra a
követelésekre kell alkalmazni, amelyek a törvény hatálybalépésekor még nem
évültek el. Ha az elévülés nyugvása 1993. november 1. előtt következett be, az
akadály azonban 1993. november 1-jét követően szűnt meg, az elévülés idejére a
módosított rendelkezések az irányadóak.
A Ptk. 349. § (2)
bekezdésének azt a korábbi szabályát, mely szerint az államigazgatási jogkörben
okozott kár megtérítésére irányuló követelés egy év alatt évül el, az 53/1992.
(X. 29.) AB határozat 1992. október 29. napjával megsemmisítette.
Külön rendelkezik a
jogszabály az elévülés nyugvásáról például a váltón és a csekken alapuló
követelések esetén [a csekkjogi szabályokról szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet
52. § (3), a váltójogi szabályokról szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 70. §
(4)] is.
Az elévülés
nyugvásának szabályait rendeli alkalmazni a törvény a közvetői eljárás esetében
is.
A közvetítői
tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény értelmében a közvetítés olyan
sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja,
hogy a vitában nem érintett harmadik személy, a közvetítő bevonása mellett a
vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vita rendezésének
megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás jöjjön létre. A törvény kimondja,
hogy megszakítja az elévülést a közvetítői eljárás megindítása is. A közvetítői
eljárás azzal tekinthető megindultnak, ha az első közvetítői megbeszélésen a
felek változatlanul kérik a közvetítői eljárás lefolytatását, és ezt a tényt -
mindkét fél és a közvetítő aláírását tartalmazó - írásos nyilatkozatban
rögzítik
Ha a közvetítői
eljárás sikertelenül, tehát a felek megegyezése nélkül ért véget, az
igényérvényesítésre a törvény értelmében a Ptk. 326. § (2) bekezdésének a
rendelkezése az irányadó, azaz a törvény a közvetítői eljárást az
igényérvényesítés menthető okaként ismeri el [2002. évi LV. törvény 31. § (2)].
Egyes esetekben a
jogszabály eltérően rendelkezik az elévülés megszakadását eredményező okokról.
Így például a váltón és a csekken alapuló követelések esetében kimondja, hogy
az elévülést csak a bíróság előtti igényérvényesítés szakítja meg, s csak arra
a kötelezettre hat ki, akivel szemben az elévülést megszakító cselekmény
történt [a csekkjogi szabályokról szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 52. § (4),
53. §; a váltójogi szabályokról szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 70. § (5),
71. §].
XXVIII/A. fejezet
Az értékpapír
338/A. § (1) A
pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és
egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban
megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget
szolgáltat az értékpapír jogosultjának.
Magyarországon az
értékpapírjognak hosszú ideig nem volt egységes jogi szabályozása. A korábbi
joganyag közül megemlítendő a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII.
törvénycikk, amelynek 291-298. §-ai még ma is hatályosak), a váltótörvény
(1876. évi XXVII. törvénycikk) és a csekktörvény (1908. évi LVIII.
törvénycikk), amelyek 1965. január 26-ig voltak hatályban.
1997. január
1-jétől 2001. december 31-ig volt hatályban az értékpapírok forgalomba
hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló
1996. CXI. évi törvény (a továbbiakban: Épt.), melynek 235. § (2) bekezdése az
értékpapír fogalmát is döntően módosította. Kimondta, hogy értékpapír: a
kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési
eszköz; és értékpapírnak minősítette az ún. dematerializált értékpapírt (az
elektronikus úton rögzített és továbbított; értékpapír-számlán nyilvántartott;
az értékpapír-jogszabályban meghatározott valamennyi tartalmi kellékét
azonosítható módon tartalmazó adat és számítógépes jel, ha az képes igazolni a
benne foglalt adatokat, illetőleg jogosultságot).
E korábbi
jogszabályt váltotta fel 2002. január 1-jei hatállyal a tőkepiacról szóló 2001.
évi CXX. törvény, amelynek fogalom-meghatározása szerint: értékpapír: a
forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő befektetési
eszköz.
Nem terjed ki
ugyanakkor ezen új törvény hatálya
- a szövetkezeti
üzletrészre, a csekkre, a váltóra, a kárpótlási jegyre, a közraktárjegy
forgalomba hozatalára, és az állampapír zártkörű forgalomba hozatalára
- és meghatározott
feltételek mellett egyes befektetési szolgáltatási tevékenységekre, így
=a befektetési
szolgáltatónak nem minősülő befektető által kizárólag saját számlára, a saját
vagyon kockázatára folytatott befektetési tevékenységre;
= a kizárólag az
anyavállalat és leányvállalat között, illetve az anyavállalat egyéb
leányvállalatai javára folytatott befektetési szolgáltatási és kiegészítő
befektetési szolgáltatási tevékenységre, kivéve, ha azt befektetési szolgáltató
végzi;
= a kibocsátó által
befektetési szolgáltató igénybevétele nélkül saját számlára, a saját vagyon
kockázatára saját kibocsátású értékpapírjára kötött - forgalomba hozatalnak nem
minősülő - adásvételi szerződésre.
A Ptk. az értékpapírokra
vonatkozó alapvető rendelkezéseket a törvény 1989. január 1-jétől hatályos
módosítása óta önálló fejezetben rögzíti. A jogi szabályozás alapvető
jellemzője, hogy általános jellegű, azaz a fejezet konkrét rendelkezéseit csak
akkor lehet alkalmazni, ha a külön jogszabály másként nem rendelkezik.
Egyebekben a törvényi szabály utaló rendelkezéseket tartalmaz.
Közgazdasági
értelemben az értékpapír vagyoni jogot megtestesítő, forgalomképes okirat,
számlán megjelenő összeg, vagy elektronikus jel.
A jogi megfogalmazás
szerint:
- Az értékpapír
olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy azt
a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet.
- Az értékpapír
létezéséig érvényes a benne megtestesült követelés is, az adós csak az
értékpapír ellenében köteles teljesíteni, illetőleg a jogosult csak ennek
alapján jogosult a követelés érvényesítésére. A jogosult nem lehet más mint az
értékpapír tulajdonosa, vagy az abban megjelölt személy. A követelés átruházása
csak az értékpapír átruházásával lehetséges, az értékpapír átruházása pedig a
követelés átruházását is jelenti. Ha az értékpapír megsemmisül, vagy elvész,
akkor a követelés is megsemmisül, kivéve, ha közjegyzői határozat az értékpapír
megsemmisülését megállapítja. Ebben az esetben a követelés az értékpapír nélkül
is érvényesíthető.
- Az értékpapír és
az alanyi jog egymáshoz való viszonya szerint az értékpapír mint okirat az
alanyi jogot nemcsak bizonyítja (deklaratív okirat), nemcsak érvényességi
feltétele az alanyi jog keletkezésének (érvényességi okirat), hanem az okirat
az alanyi jogot mintegy megtestesíti úgy, hogy nélküle az alanyi jogot sem
érvényesíteni, sem bizonyítani nem lehet.
- Az értékpapír fő
funkciója az, hogy a jóhiszemű szerző bízhat abban, hogy vele szemben csak az
értékpapír mint okirat tartalma alapján lehet fellépni, illetőleg vele szemben
jogot gyakorolni, illetőleg ha az igényt ő érvényesíti, akkor az igényét, a
jogosultságot és annak a tartalmát maga az okirat bizonyítja. Az átruházás
megkönnyítését, az alanyi jog forgalomképességének fokozását azáltal éri el,
hogy jogszabály az értékpapírba foglalt alanyi jog jóhiszemű megszerzőjével
szemben az érvényesíthető kifogásokat meghatározza.
- Az értékpapír
jóhiszemű szerzőjétől a jogszabály csak alaki legitimációt követel meg, anyagi
legitimációt nem, ami azt jelenti, hogy az értékpapír jogosultja az a személy,
aki a papír tartalma szerint jogosultnak minősül, vagy aki a papír birtokosa.
- Az alaki
legitimáció, az értékpapírba foglalt alanyi jogot függetleníteni az
alapjogviszonytól és így gyakorlatilag eltűnik az alapjogviszony, aminek a
folytán az értékpapír kiállítására került sor. Az alanyi jog mögött ugyanis
mindig van egy alapjogviszony, amit az értékpapírjog alapügyletnek nevez (így például
váltó esetében az alapügylet általában a hitelügylet, részvény esetében pedig
általában egy vállalkozásban kimutatható tulajdonosi jog, vagy résztulajdonjog
stb.). Az értékpapír kibocsátásával az alapügylet új fejlődési szakaszba lép,
az értékpapírba foglalt alanyi jog elválik az alapügyletnek nevezett
alapjogviszonytól. Amikor a szétválás megtörténik, akkor előtérbe kerül maga az
értékpapír, amely az anyagi jogot alaki formában legitimálja, és megjelenik az
értékpapír egy újabb sajátossága az anonimitása: azaz, hogy az eredeti jogosult
és kötelezett névtelenné válik. Az eredeti alapjogviszonyig visszamenően ezért
sem lehet kifogási jogokat támasztani, a jogosultságot az értékpapír és az
abban foglalt tartalom igazolja.
- Az értékpapírba
foglalással maga az alapul szolgáló jogviszony és az abból eredő követelés nem
szűnik meg, hanem átmenetileg csak értékpapír-kötelemként érvényesíthető. Ha az
okirat elvész, vagy megsemmisül, ez nem jelenti azt, hogy az alapul szolgáló
jogviszony alapján a jogosult a kötelezettel szembeni jogainak az
érvényesítésétől örökre el lenne zárva. Ha ugyanis a közjegyző határozatban
megállapítja az okirat megsemmisülésének a tényét, akkor a követelés
érvényesítésére már nem az értékpapír alapján, hanem az alapügylet jogcíme alapján
lesz mód. Amennyiben tehát a váltó egy hitelügylet mögöttes ügylete, és a
váltóokirat elvész stb. akkor még mindig mód van arra, hogy a hitelező az
adóssal szembeni követelését kölcsön jogcímén érvényesítse.
A törvény a
pénzkövetelést megtestesítő értékpapírt minősíti az értékpapír alaptípusának,
de a Ptk. 338/D. § szabályával a tulajdonjogról, más jogról, tagsági viszonyból
eredő jogosultságról kiállított értékpapírt is e fogalom körébe vonja.
A követelést
megtestesítő értékpapírok jellemzője, hogy az egyik fél elismeri a másik fél
felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon
(jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. Legismertebb fajtái:
a váltó, a csekk, a kötvény, a letéti jegy.
A részesedési jogot
(tagságot) megtestesítő értékpapírok azt igazolják, hogy tulajdonosuk valamely
vállalkozás alaptőkéjéhez járult hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a
kiosztásra kerülő nyereség arányos részére, az osztalékra. Társtulajdonosi
jogokat megtestesítő értékpapír, aminek fontos vonása az, hogy a tulajdonosuk
nem vonhatja ki a vagyonát a vállalkozásból. (Más kérdés az, ha valaki a
tulajdonjogát átruházza, mert ebben az esetben a vagyon a vállalkozásban
marad.) Alaptípusa a részvény, de ide tartoznak a befektetési jegyek is.
Az áruval
kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok valamely áru feletti rendelkezési
jogot biztosítanak a tulajdonosuknak. Ide tartozik a közraktárjegy a hozzá
tartozó zálogjeggyel (de például a hajóraklevelek stb. is).
(2) Értékpapírnak
csak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített,
nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban
meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve
ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi.
4. A váltó
A váltó rendeletre
szóló értékpapír, amelyben egy később esedékes fizetés testesül meg: fizetési
ígérvény, vagy fizetési felszólítás. Részletes szabályait az 1/1965. (I. 24.)
IM rendelet tartalmazza.
A váltó alapjogviszonya
általában kölcsönviszony (az egyik fél hitelezi követelését a másiknak, e hitel
kiegyenlítése a kötelezettségről kiállított váltó átadásával történik), de
ettől a váltójogviszony formailag függetlenné válik, a váltót esedékességkor ki
kell fizetni; az alapjogviszony pedig csak külön perben érvényesíthető.
A váltó névértéke
lejáratkor esedékes. Birtokosa vagy ekkor juthat hozzá a követeléséhez, vagy
esedékességkor leszámítoltatja a váltót a központi banknál
(viszontleszámítolás), vagy azt fizetési eszközként használja fel (forgatja).
A fizetésre
kötelezett szerint van idegen váltó és saját váltó.
A saját váltó
kiállítója kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban feltüntetett
összeget a megjelölt időpontban és helyen ki fogja fizetni (fizetési ígérvény).
Az idegen váltó
kibocsátója egy másik természetes személyt vagy jogi személyt (címzett) szólít
fel, hogy a váltóban megjelölt összeget a váltón megjelölt kedvezményezett
részére fizesse ki.
A címzett attól
válik kötelezetté, hogy a váltót elfogadja (váltóra vezetett feljegyzés vagy az
előlapra vezetett névaláírás). Az elfogadástól kezdve a címzett elfogadóvá,
azaz váltókötelezetté válik. Váltónyilatkozatot csak váltóképes személy tehet,
ami gyakorlatilag egybeesik a polgári jogi cselekvőképességgel [Ptk. 19-21. §].
Váltókötelezettséget személyesen és meghatalmazott útján lehet vállalni, az
utóbbi esetben az aláírás a képviseltet kötelezi. Az álképviselő (képviseleti
jog nélkül vagy a jogkörét meghaladóan eljáró) megtéveszti a váltóhitelezőt, és
így a váltó alapján maga válik kötelezetté [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 8. §].
Rendelvényes a
váltó első jogosultja (első forgatója) akinek, vagy aki rendelkezésére kell a
fizetést eszközölni. Saját rendeletre szóló idegen váltó esetében a kibocsátó
és a rendelvényes azonos személy. A rendelvényes esetleges jogutódai - a
rendelvényessel együtt - a váltóbirtokosok.
A váltónak olyan
szereplői is vannak, akik a váltókötelezett érdekében vállalnak
kötelezettséget. Ezek a kezesek, akik a váltóra, vagy annak toldatára írt
nyilatkozattal valamelyik váltókötelezett érdekében fizetést vállalnak. Ez
minden esetben készfizető kezesség. A váltókezességi nyilatkozatnak
tartalmaznia kell a felelősségvállalási szándékot, amely nem csak a kifejezett
kezesség szóhasználat mellett, de minden hasonló tartalmú szóhasználattal is
kifejezésre juttatható (például: szavatolok, jótállok, garantálom stb.)
(BH1995. 117.). A tett nyilatkozatból azonban annak is ki kell tűnnie, hogy a
kötelezettségvállalás kinek az érdekében történik. Ennek az elmaradása a
kezességvállalást nem teszi érvénytelenné, miután vélelem szól amellett, hogy a
kezességvállalás idegen váltó esetében a kibocsátó, saját váltó esetében pedig
a kiállító érdekében történt.
Közbenjáró az a
személy, aki szükséghelyzetben (a címzett nem fogadja el a váltót, vagy
elfogadta, de nem teljesít, illetve a váltó hozzá érkezésekor fizetésképtelenné
vált) a váltót elfogadja és fizet.
Fő- (vagy egyenes)
adósok: az idegen váltó elfogadója, a saját váltó kiállítója és ezek kezesei.
Megtérítési
(visszkereseti adósok) az idegen váltó kibocsátója, a forgatók, ezek kezesei és
a közbenjáró elfogadó. Ezek a személyek saját fizetést nem ígérnek, csak azt
garantálják, hogy ha a főadós a váltót elfogadja, de nem fizet, helyette ők
fognak fizetni. A főadósok elleni keresetet váltókeresetnek, a megtérítési
adósok elleni keresetet visszkeresetnek nevezik.
A forgatás a váltó
átruházása, az okiratra írásban rávezetett átruházó nyilatkozat pedig a
forgatmány. A forgatmány a váltóból eredő valamennyi jog átruházását jelenti.
Kitöltött forgatmányról akkor beszélünk, amikor az okiraton az átruházó a
kedvezményezett (forgatmányos) személyét is megjelöli. A nyilatkozat a váltó
bármely részén szerepelhet. Az üres forgatmány csak az átruházót (forgatót)
tünteti fel (sokszor csak névaláírás formájában). Az átruházás csak akkor
érvényes, ha a forgatás a váltó hátlapján, vagy a toldaton kerül feljegyzésre.
Forgatmányos az a
személy, aki a váltót megszerzi.
Telepített váltóról
akkor beszélünk, amikor a teljesítés helye nem a címzett lakóhelye, hanem az a
telep, hely, helység, amit a váltó feltüntet. Telepes az a személy, akinél
személy szerint a váltót ki kell fizetni.
Rektaváltó: olyan
váltó, amelynek átruházását az ún. rendeleti záradékban megtiltották. A
nemleges rendelkezés alaki érvényességéhez az is szükséges, hogy kifejezetten
kitűnjön magából az okiratból az is, hogy az átruházást a rendeleti záradékban
kifejezetten megtiltották.
Óvás (óvatolás): a
megtérítési igény érvényesíthetőségének az előfeltételeként (közjegyzői
okiratban felvett) igazolás a megtérítési váltóadósok felé arról, hogy a
váltóbirtokos eredménytelenül mutatta be a váltót az esedékességkor fizetés
végett a váltóadósnál, illetve az idegen váltót elfogadás végett a címzettnél,
vagy arról, hogy a címzett, illetve a váltófőadós ellen eredménytelenül
végrehajtást kíséreltek meg, vagy ha a fizetést beszüntették.
Óvást helyettesítő
nyilatkozat: a váltóra írt, keltezéssel ellátott és a címzett vagy a
váltófőadós, illetve a fizetést teljesítő harmadik személy (telepes) által
aláírt olyan nyilatkozat, amely az elfogadás, illetve a fizetés meg nem
történtét igazolja. Belföldi váltóforgalomban félretehető az óvási nyilatkozat,
kivéve, ha a kibocsátó a váltó szövegében közhitelű óvást kíván tenni.
A váltó szigorú
váltójogi szabályoknak megfelelő formában kiállított okirat. A formai és
tartalmi előírásokat a váltókellékek tartalmazzák, amelyek közül bármelyik is
hiányzik, a jogszabály az okiratot már nem tekinti váltónak. Ezeket a
kellékeket idegen váltó esetében az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 1. §-ának 1-8.
pontjában foglaltak tartalmazzák. Így:
- Csak az olyan
okirat minősül váltónak, amely szövegében - a kiállítás nyelvén - saját magát
váltónak nevezi. Azt azonban nem kell kifejezetten tartalmaznia, hogy idegen
vagy saját váltóról van szó, miután a váltó tartalma e tekintetben egyértelmű.
- A feltétlen
fizetési utasításnak meghatározott összegre kell szólnia, a pénznemet és
mennyiséget kétséget kizáró módon kell tartalmaznia (BH1994. 384.). A váltó - a
devizajogszabályok betartása mellett - idegen pénznemre is szólhat (BH1996.
486.). A meghatározottság követelményével ellentétes a részletfizetés.
- A fizetésre szóló
meghagyás feltételt nem tartalmazhat, ha mégis van, úgy a váltó kellékhiányos
és emiatt nem nevezhető váltónak.
- A váltójog nem
engedi meg a határozott napon lejáró vagy a kelet után bizonyos időre esedékes
váltóban a kamat kikötését. Ha a váltó látra, vagy lát után jár le, a váltó
kamatkikötést is tartalmazhat, ebben az esetben a váltónak kétséget kizáró
módon kell a kamatlábat feltüntetnie. A kikötött de nem egyértelmű
kamat-meghatározást nem írottnak kell tekinteni.
- Ha a fizetendő
összeg számmal és betűvel is fel van tüntetve, a betűvel kiírt összeg az
irányadó. Ha a váltóban több összeg szerepel és azok eltérnek egymástól, a
legkisebb összeg az irányadó.
- A fizetésre
kötelezett (címzett) nevének megjelölése elengedhetetlen kellék. A címzett
azonosításra alkalmas adatait úgy kell az okiratnak tartalmaznia, hogy a
címzett személye külön tudakozódvány nélkül magából az okiratból kitűnjön. A
váltó jellegzetességéből következik, hogy az akkor is érvényes, ha a címzett
fiktív, nem létező személy. Ebben az esetben ugyanis a kibocsátó és a forgatók
felelősségre vonására kerülhet sor.
- Ha a határozott napra
szóló váltó a lejárati időt nem egyértelműen tartalmazza, vagy több
esedékességi időpontra szól, a váltó semmis.
- A váltó
legfontosabb alaki kelléke a kibocsátó aláírása. Ez törvényi minimum, az
okiratot a kibocsátó aláírása emeli okirati, illetőleg más kellékek megléte
esetén a váltóokirat rangjára. Ha például a váltón csak a kibocsátó aláírása
szerepel, utóbb a váltó más hiányát a kibocsátót követő bármelyik váltóbirtokos
pótolhatja.
- A váltónak
tartalmaznia kell a kiállítás helyét és napját is.
Ha a váltóból
bizonyos kellék hiányzik, akkor az utalványnak minősülhet. Az olyan váltó,
amelyen az esedékesség nincs megjelölve megtekintésre szóló váltóként
elfogadható.
- A váltón egyéb
nyilatkozatok is szerepelhetnek (így értékzáradék, avizó-záradék). A záradék a
váltó érvényességét nem érinti, kivéve, ha a rendelkezés kötelező kellékkel
ellentétes, azt kizárja, korlátozza vagy semlegesíti, mert ebben az esetben a
váltó semmis.
A saját váltó a
váltó alakszerűségeit tartalmazó írásbeli kötelezvény, mellyel a saját váltó
kibocsátója arra kötelezi magát, hogy az esedékesség időpontjában egy
meghatározott pénzösszeget fog fizetni a rendelvényesnek, vagy annak, aki a
váltón lévő, és abból kitűnő átruházó nyilatkozatok láncolata alapján utolsó
váltóbirtokosnak minősül (BH1995. 536.).
A saját és az
idegen váltó alaki kellékei csaknem azonosak. Annyiban különböznek egymástól,
hogy a saját váltó nem fizetésre szóló határozott meghagyást tartalmaz mint az
idegen váltó, hanem egy meghatározott pénzösszeg megfizetésére szóló
kötelezettségvállalást, aminek a teljesítését személyében a váltó kiállítója
vállalja (nincs címzett).
Az olyan saját
váltó, amely az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 75. §-ában írt hét alaki kellék
bármelyikét nem tartalmazza, kellékhiányos és nem minősül saját váltónak
(BH1995. 537.). Kivétel ez alól az olyan saját váltó, amelyen az esedékesség
nincs megjelölve, mert az ilyen saját váltót megtekintésre szóló váltónak kell
tekinteni [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 76. § a)]. Ha pedig a saját váltón a kiállítás
helye nincs megjelölve, azt úgy kell tekinteni, mintha a kiállító neve mellett
megjelölt helyen állították volna ki [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 76. § c)].
Az idegen váltóra
vonatkozó szabályok a saját váltóra is megfelelően irányadóak. A saját váltó
azonban rendeletre nem szólhat, és címzettet sem tartalmazhat. Ha pedig a váltó
címzettet sem tartalmaz, úgy az elfogadásra vonatkozó szabályok sem
alkalmazhatóak. A saját váltó több eredeti példányban nem állítható ki.
5. A csekk
A csekkjogi
szabályokat a Genfben, 1931. március 19-én megkötött csekkjogi egyezmények
kihirdetéséről szóló 1965. évi 2. törvényerejű rendelet, illetve a csekkjogi
szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet
tartalmazza.
A csekk pénz
fizetésére szóló értékpapír, amelyben a kibocsátó arra utasít valamely bankot,
amelynél követelése van, hogy a csekk alapján meghatározott pénzösszeget
fizessen meg a csekkbirtokosnak. A csekk tehát írásbeli, fizetésre történő
felszólítás, melynek szövegében a "csekk" megnevezésének azon a
nyelven kell szerepelnie, amely nyelven a csekket kiállították.
A csekk
kiállításának és alakjának szabályait a 2/1965. (I. 24.) IM rendelet 1. §-a
nevesíti. Ha azok bármelyike hiányzik, az okirat nem minősíthető csekknek, csak
utalványnak.
A csekk jogi
minősítését az adja meg, hogy előzőleg a számlatulajdonos és a számlavezető
bank között létrejött a csekkszerződés, aminek alapján a bank a vele szerződő
félnek csekkfüzetet bocsát a rendelkezésére. A csekkfüzet lapjai - a
csekkszelvények - értékpapírként csak akkortól funkcionálnak, amikor a
csekktömb tulajdonosa azt kitöltötte.
A csekkjogviszony
szerződéssel jön létre. Alapja a kibocsátónak a banknál fennálló követelése.
Szereplői a kibocsátó (kötelezett), a címzett (bank) és a kedvezményezett,
forgatható csekk esetén a rendelvényes. A fizetésért mindig a kibocsátó
(kötelezett) felel.
A csekk is lehet
bemutatóra, vagy névre szóló. A csekk akkor tekinthető bemutatóra szólónak, ha
azon bemutatási záradék van, vagy azon nincs kedvezményezett megjelölve. Névre
szóló a csekk, ha negatív záradékot tartalmaz.
6. A befektetési
jegy
Részletes
szabályait 2001. december 31. napjáig a befektetési alapokról szóló 1991. évi
LXIII. törvény, 2002. január 1. napjától kezdődő hatállyal pedig a tőkepiacról
szóló 2001. évi CXX. törvény nevesíti.
A befektetési jegy:
a befektetési alap (fogalmára lásd: 2001. évi CXX. törvény 5. § (1) 7.) nevében
(javára és terhére) - meghatározott módon és alakszerűséggel - sorozatban
kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.
A befektetési jegy
- a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyomdai úton okiratként vagy
dematerializált értékpapírként. Sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet
kibocsátani. Egy befektetési alap nevében kizárólag azonos névértékű és azonos
jogokat megtestesítő befektetési jegyek bocsáthatók ki.
A befektetőt a
tulajdonában lévő befektetési jegy mennyisége után a felosztott hozam olyan
arányban illeti meg, ahogy befektetési jegyei összesített névértéke a hozam
felosztásakor forgalomban lévő befektetési jegyek összesített névértékéhez
viszonyul.
A 2002. január 1.
napját megelőzően hatályos Ptk. 338/B. § (2) bekezdés rendelkezése az átruházás
körében kettős utaló szabályt tartalmazott, amikor kimondta, hogy eltérő
jogszabályi rendelkezés hiányában az átruházásra a váltó szabályait kell
alkalmazni. Lényegében a hatályos jogi szabályozás sem tér el ettől, mert a
Ptk. 338/B. § (4)-(6) bekezdésekben foglaltak a váltójogban [lásd: 1/1965. (I.
24.) IM rendelet] irányadó fő szabályokkal azonosak, az eltérésre vonatkozó
jogszabályi felhatalmazást pedig a (9) bekezdés nevesíti.
A teljes és üres
forgatmány alapvető szabályait tartalmazó törvényi rendelkezések egyértelműek,
ezért azok külön magyarázatától eltekintünk.
A következőkben
egyes fontosabb értékpapír-fajták szerint ismertetjük az átruházás szabályait.
1. A váltó
Mivel a váltó
rendeletre szóló értékpapír, ezért a váltóátruházás, a forgatás a váltó
lényeges tulajdonsága. Minden váltó átruházható. A váltó átruházója - ellenkező
kikötés hiányában - felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért.
A váltó a
törvénynél fogva, ipso iure forgatható értékpapír, ezért pozitív rendeleti
záradékot nem kell tartalmaznia [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (1)]. Ha a
kibocsátó a váltó szövegébe negatív rendeleti záradékot vett fel, az megfosztja
a váltót a váltói minőségétől (lefokozza rektapapírrá), ami azt jelenti, hogy a
továbbiakban az okirat nem váltóként funkcionál, hanem papírként engedmény
hatályával és alakjával ruházható át.
Ha az első birtokos
(rendelvényes) a váltót forgatmány útján átruházza, akkor a forgatmányos lép az
előző váltóbirtokos jogaiba, miután a váltóátruházás csak teljes és feltétlen
lehet, a részleges átruházás pedig semmis.
A forgatmányt a
váltóra, vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) kell rávezetni. A nyilatkozatot
az előoldalra is lehet írni, de a hátoldalra is megengedett, ez a
"hátirati" rendelkezés. Ez utóbbi esetben elegendő az átruházó puszta
aláírása, mert ez már önmagában forgatmányozási akarat-kifejezésnek minősül. Ha
cég a forgatmányozó, akkor a cégszerű aláírás jelentheti a váltóátruházást. Ez
az üres váltóátruházás (BH1993. 569.).
Üres váltóátruházás
esetén a váltóbirtokos: az üres váltóátruházást kitöltheti a saját nevére, más
személy nevére, átruházhatja újabb üres váltóátruházással, de névre szólóan is,
a váltót harmadik személynek továbbíthatja anélkül, hogy az üres
váltóátruházást kitöltené és a váltót váltó-átruházási nyilatkozattal látná el.
A váltó birtokosát
jogos váltóbirtokosnak kell tekinteni, ha a jogát az átruházások meg nem
szakított láncolatával igazolja, még akkor is, ha az utolsó átruházás üres.
Üres váltóátruházás
esetén a váltó alapján az jogosult igényt érvényesíteni, aki a váltó birtokában
van.
A tulajdoni
forgatmány a váltóból eredő valamennyi jogot átruházza szemben a meghatalmazói,
a zálog- és utóforgatmánnyal. A meghatalmazói (behajtói, beszedési) forgatmány
a "behajtás" végett kitételt tartalmazza, és esetében a
váltóbirtokos, a forgatmányos nem a saját nevében, hanem az előző birtokos, a
forgató nevében jár el. Az utóforgatmány a fizetés hiánya miatti óvás felvétele
utáni, vagy az ennek felvételére megszabott idő lejárta utáni váltóátruházás. A
zálogforgatmány elzárja a váltóadóst az átruházóval szemben fennálló kifogásai
érvényesítésétől (BH1994. 385; BH1994. 386; BH1994. 387.).
2. A részvény:
a) A bemutatóra
szóló részvény a tulajdonos megjelölése nélkül, szabadon ruházható át. Az
átruházás a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, és jogait csak akkor
gyakorolhatja, ha az új részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték [Gt. 198. §
(2)].
b) A névre szóló
részvény a Gt. 180. § (3) bekezdése értelmében forgatással történő átruházás
útján szabadon ruházható át. A Gt. 180. § (2) bekezdése értelmében azonban a
zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata a részvény átruházását
korlátozhatja, illetve a részvénytársaság beleegyezéséhez kötheti.
Az átruházás
(forgatmány) a névre szóló részvényre írt nyilatkozattal történik. Ez történhet
a részvény első oldalán (előoldalán), vagy a részvény hátoldalán (hátirat). A
névre szóló részvény átruházásakor az ún. igazoló hatás következményeként a
névre szóló részvény új birtokosát a részvénytársaság tagjának kell tekinteni.
A névre szóló részvény átruházást be kell vezetni az igazgatóság által vezetett
részvénykönyvbe. A részvénytársaság részvényesként csak azt fogadja el, akit
utolsóként részvényesként a részvénykönyv feltüntet.
3. A kötvény:
A kötvény szabadon
átruházható értékpapír; az átruházással a kötvényből eredő valamennyi jog
átszáll az új kötvénytulajdonosra. A kötvény átruházását azonban törvény vagy
kormányrendelet, illetve a kibocsátó korlátozhatja, vagy kizárhatja. A
kötvénynek a korlátozásba ütköző átruházása semmis.
A kötvény
részlegesen nem ruházható át, és a kötvényátruházáshoz semmilyen feltétel nem
fűzhető. Ennek megszegése esetére a jogszabály a feltétel, illetőleg a
részleges kötvényátruházás semmiségét mondja ki.
A kötvényen alapuló
követelés a kibocsátóval szemben nem évül el [285/2001. (XII. 26.) Korm.
rendelet 4. §, 6. §)].
Ezeket a
rendelkezéseket kell alkalmazni a kincstárjegyre is (286/2001. (XII. 26.) Korm.
rendelet 2. §).
A kötvényre
megelőzően a 2001. december 31. napjáig hatályban volt 1982. évi 28.
törvényerejű rendelet vonatkozott.
4. A letéti jegy:
A letéti jegy átruházható
értékpapír. Az átruházáshoz fűzött bármilyen feltétel, illetőleg a részleges
átruházást a jogszabály - hasonlóan a kötvényhez - semmissé nyilvánítja.
A letéti jegyen
alapuló követelés a beváltásra előírt határidő lejártát követő tíz év alatt
évül el [287/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 3-4. §].
A letéti jegyre
megelőzően a 2001. december 31. napjáig hatályban volt 1988. évi 18.
törvényerejű rendelet vonatkozott.
5. A csekk:
A csekk is -
csakúgy mint a váltó - ipso iure forgatható értékpapír. Forgatható, ha
megnevezett személyre szól, akár tartalmaz rendeleti záradékot, akár nem.
Forgatással nem ruházhatóak át azok a csekkek, amelyen a kedvezményezett
személye úgy van megjelölve, hogy a csekken egyidejűleg szerepel a "nem
rendeletre" kitétel. Az ilyen csekk átruházására csak a Ptk. 328-331. §-ai
szerinti engedményezési szabályok alapján van mód.
Bemutatóra szóló
csekk átruházása egyszerű átadással is megtörténhet, nevezett személy részére
pedig üres, vagy kitöltött forgatmánnyal.
Az átruházási
nyilatkozatot a csekkre, vagy annak toldatára kell feljegyezni, és azt az
átruházónak alá kell írnia.
Ha az átruházásnál
nem szerepel kedvezményezett megjelölése, akkor a forgatmányt maga az átruházói
aláírás tanúsítja (üres forgatmány). Ez azonban csak akkor érvényes, ha a csekk
hátlapján, vagy a toldaton szerepel. Az előlapra írt és nem a kibocsátótól
származó átruházást nem lehet forgatmánynak minősíteni, hanem az aláírótól
származó olyan kezességnek, amelyet a kibocsátóért vállaltak.
Üres átruházásnál a
birtokos a csekket saját névre, más névre kitöltheti, de harmadik személynek
úgy is átadhatja, hogy arra bármit ráírna: azaz az üres csekket üres csekként
forgatmányozhatja. A csekkbirtokos elhatározásától függ, hogy milyen jogi
státus fenntartásában érdekelt. Amíg azonban csekkbirtokosi pozícióban van,
addig őt illeti meg a csekk által megtestesített követelés.
2000. évi C.
törvény
a számvitelről
1. közvetített
szolgáltatás: a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik
személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített
módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített
(továbbszámlázott) szolgáltatás; közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó
vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást
részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a
közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a
gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is
értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron,
egyértelműen megállapítható;
2. alapkutatás: olyan
kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a
jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét
alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül;
3. alkalmazott
kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet
elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek;
4. kísérleti
fejlesztés: olyan a kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már
létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok,
termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások
bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása;
5. hasznos
élettartam: az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a
gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére
elszámolja;
a) hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az
amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás (műszakok
száma, tevékenységre jellemző körülmények, az eszköz fizikai jellemzői),
erkölcsi avulás (technológiai változások, termékek iránti kereslet), az eszköz
használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével
várhatóan használni fogja, vagy
b) hasznos élettartam az a megtermelhető darabszám,
elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembevételével
meghatározott időszak, amely időszak alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan
elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával;
6. maradványérték: a
rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában - a
rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében - az
eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke.
Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős;
1. igénybe vett
szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített
szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé; különösen az utazásszervezés,
a szállítás-rakodás, a raktározás, a csomagolás, a kölcsönzés, a bérlet, a
bérmunka, az eszközök karbantartása, a postai és távközlési szolgáltatás, a
mosás és vegytisztítás, a bizományi tevékenység, az ügyletszerzés, az oktatás
és továbbképzés, a hirdetés, a reklám és propaganda, a piackutatás, a
könyvkiadás, a lapkiadás, a szállodai szolgáltatás, a vendéglátás, a kutatás és
kísérleti fejlesztés, a tervezés és lebonyolítás, a könyvvizsgálat, a
könyvviteli szolgáltatás;
24. § (1) Befektetett eszközként olyan eszközt szabad
kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést
tartósan, legalább egy éven túl szolgálja.
(5) A kísérleti
fejlesztés aktivált értékeként lehet kimutatni a megkezdett, de az üzleti év
mérlegfordulónapjáig be nem fejezett kísérleti fejlesztés - a jövőben várhatóan
megtérülő - közvetlen költségeit is. Ez esetben a kísérleti fejlesztés aktivált
értéke nemcsak a kísérleti fejlesztés többletköltségeit foglalja magában, hanem
azon termékek közvetlen költségeit is, amelyeket csak később, a kísérleti
fejlesztés befejezésekor lehet a készletek, a tárgyi eszközök, a szellemi
termékek között állományba venni a kísérleti fejlesztés aktivált értékének
csökkentésével. Az alap- és alkalmazott kutatás költségei, valamint a kísérleti
fejlesztés közvetett és általános költségei nem aktiválhatók.
2001/75. APEH
iránymutatás kutatás közvetlen költségének érvényesítése az
adóalapnál
(4) A kiegészítő
mellékletben be kell mutatni a kutatás és a kísérleti fejlesztés tárgyévi
költségeit.
(2) Az üzleti
jelentésben ki kell térni:
a) a mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges
eseményekre, különösen jelentős folyamatokra;
b) a várható fejlődésre (a gazdasági környezet ismert és
várható fejlődése, a belső döntések várható hatása függvényében);
c) a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek
megszerzésére vonatkozó adatokra;
d) a kutatás és a kísérleti fejlesztés területére;
e) a telephelyek bemutatására.
1996. évi LXXXI.
törvény
a társasági adóról
és az osztalékadóról
Fogalmak
4. § E törvény alkalmazásában
1.
1/a. adomány: a
közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére a közhasznú
szervezetekről szóló törvényben nevesített közhasznú tevékenység, a
kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közfeladat (a továbbiakban:
közhasznú tevékenység) támogatására, valamint a külön törvényben meghatározott
feltételeknek megfelelő egyház részére az ott meghatározott tevékenysége
támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési
szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott
támogatást is) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás,
juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül
nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy
Az adóalap
megállapításakor csökkentő jogcímek
7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:
t) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a
kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű
adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi
jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett
kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt
költséget) a felmerülése adóévében, vagy - az adózó választása szerint, ha a
költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként)
állományba veszi - az értékcsökkenés elszámolásának adóévében legfeljebb az
elszámolt értékcsökkenés összegéig; az adózó nem csökkentheti az adózás előtti
eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a
tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig
az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben - visszafizetési kötelezettség
nélkül - kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, juttatás összegének, illetve
- ha él a választási lehetőséggel - a támogatás, juttatás alapján az adóévi
adózás előtti eredménye javára elszámolt bevételnek megfelelő résszel,
b) a környezetvédelmi beruházásra, az alapkutatás célját
szolgáló eszközre, az alkalmazott kutatás célját szolgáló eszközre és a
kísérleti fejlesztés célját szolgáló eszközre, valamint az alapkutatás
költségére, az alkalmazott kutatás költségére, a kísérleti fejlesztés
költségére, a munkavállalók általános képzésének költségére, a munkavállalók
speciális képzésének költségére az 1997-2005. közötti időszakra megállapított
értéknek és a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli
mentességek egységes rendjéről szóló kormányrendelet 2003. január 1-jén
hatályos rendelkezései szerint meghatározott támogatási intenzitásnak a
szorzata;
b) 4. §-a
1/a. pontjának felvezető rendelkezésében az "a közérdekű
kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
támogatását is) céljára" szövegrész helyébe az "a közérdekű
kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott
kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)" szövegrész,
g) a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz
vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz esetében.
1995. évi CXVII.
törvény
a személyi
jövedelemadóról
66. Alapkutatás: olyan
kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a
jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét
alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.
67. Alkalmazott
kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet
elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek.
68. Kísérleti
fejlesztés: olyan kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező
tudásra támaszkodó rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és
szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése
vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.
Közcélú adományok
kedvezménye
41. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti - a másolat
megőrzése mellett kiadott igazolás alapján - a közcélú adomány kedvezménye.
c) a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési
szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott
támogatást is) céljára
az adóévben befizetett
(átadott) pénzösszeg a (3) bekezdésben említettek kivételével.
A vállalkozói
személyi jövedelemadó
c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a
kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból - ide nem értve a
társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi
illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni
vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás
ellenértéke alapján felmerült kiadást - az adóévben költségként elszámolt
összeggel, vagy - az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az
adóévben beruházási költségként számolta el - a kiadás alapján állományba vett
nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével,
bármely esetben, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó
bevétellel szemben történt;
(4) Az Szja tv. 28. § (1) bekezdése kiegészül az "..., a hallgatói
munkadíj." szövegrésszel, a 33/A. § felvezető szövege kiegészül a "az
adóbevallásban, a munkáltatói és az azzal egyenértékű elszámolásban figyelembe
vett jövedelemből" szövegrésszel, a 38. § b) pontja kiegészül a
"..., kivéve, ha az áthidaló kölcsön" szövegrésszel, a 41. § (3)
bekezdésének utolsó mondatában a "valótlan adat feltüntetésének"
szövegrész helyébe "valótlan adatszolgáltatásnak" szövegrész lép, a
49/B. § (6) bekezdésének c) pontjában a "kutatás és kísérleti
fejlesztés (SZJ 13)" szövegrész helyébe a "kutatás, fejlesztés (SZJ
73.10.1, 73.20.1)" szövegrész lép, az 57/A. § (1) bekezdésében a
"fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ
091250)" szövegrész helyébe a "fodrász (SZJ 93.02.2), a kozmetikus
(SZJ 93.02.23.1), a személyszállító (SZJ 60.22.11)" szövegrész lép, az 58.
§ (7) bekezdésében "20 ezer" szövegrész helyébe a "40 ezer"
szövegrész lép, a 70. § (8) bekezdésének b) pontjában a
"postaszolgáltatás (SZJ 09511)" szövegrész helyébe a "postai
szolgáltatás (SZJ 64.11.1)" szövegrész lép, a 78. §-ában az "1998.
június 30." szövegrész helyébe az "1999. július 1." szövegrész
lép, valamint az 5. számú melléklet II/8. pontjában a "KSH besorolási
számát" szövegrész helyébe a "vámtarifaszámát" szövegrész lép.
k) 41. §-a
(2) bekezdésének c) pontjában a "közérdekű
kötelezettségvállalás" szövegrész helyébe a "közérdekű
kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott
kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)" szövegrész,
3.1. a közhasznú,
kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban
rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon
összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra,
külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló
részére szociális segély címén folyósítanak, a diák- és szabadidősport
résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan
folyósítanak;
4.2. a külföldi
tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen
ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a
külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély
stb.) által folyósított összeget kell érteni;
4.7. a
kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá
kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú
nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatási miniszter
által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája
javaslatára adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás, valamint a külföldiek
magyarországi, és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes
kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján külföldi felsőoktatási intézményben
tanuló hallgató, külföldi hallgató, vagy külföldi oktató, kutató részére
folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény.
f) A szellemi termék, a kizárólag alapkutatáshoz,
alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz,
továbbá a tenyészállat beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre
kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt előreláthatóan használják. Ezt az
időszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának módját)
az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni, a
nyilvántartásokban feljegyezni.