Vágányfestés, kavicságyazat, ragasztás:
Kezdésnek nézzük meg az igazi kisvasúti pályát az alábbi néhány képen. Ugye ismerős, mindannyian láttunk már ilyet. De arra gondoltunk-e, hogy ezt a látványt kell élethűen visszadnunk modellben a terepasztalunkon? Nem? Pedig ez a MODELLEZÉS lényege! Ha élethű modellpályát szeretnénk készíteni nem elég csak precízen lefektetni a vágányokat, elektromosan megtáplálni a síneket. Bizony, a sínek környezetét is el kell készítenünk, mégpedig úgy, ahogyan az a valóságban van.
Gaz, lehullott falevelek, gallyak mindenütt, olajszennyeződés a kavicson. Semmiképpen sem jellemző a patika tisztasága.
A két vágány kb. 3 m-re van egymástól. Mégis egészen más a színük.
A baloldali sínszál barna, a tőle 76 cm-re lévő jobb sínszál meg sárgás színben látható. Mi lehet az oka? Nem tudni, talán a természet sokszínűsége ;-)
Nos, már lefektettük és rögzítettük vágányainkat, most következhet a sínfestés. A fenti képeken is látható, hogy a rozsda nem egyszínű. Ahány rozsda, annyi árnyalat. Ennek oka a használat mértékében és módjában keresendő: A sűrűn használt vagy épp haszálaton kívüli, tiszta kavicsos, vagy földdel takart pálya, olajjal szennyezett, vagy csak egyszerüen poros vágány más-más színt mutat. Modellben ezeket a különbségeket csak a nagyobb építési nagyságokban szokták megjeleníteni. 16,5 mm nyomtávig elég szokott lenni, ha csak rozsda színű a sín és a rögzítő csavarjai. Számos gyártó készít rozsda színű modellfestéket ,válogathatunk kedvünkre, keverhetünk másik színárnyalatot, de használhatunk más, finom pigmentes festéket is. Dolgozhatunk ecsettel, vagy légecsettel, a lényeg, hogy a sínszálakat és az azokat leszorító csavar utánzatokat (hiszen azok is fémből vannak, mármint az igazin) is fessük be. Ecsettel dolgozva általában csak a második réteg szokott megfelelően fedni, de a fújásnál is nagy figyelemre van szükség, mert a csavar utánzatok tövében "szeret" kimaradni a festék. Ez szabályos, fémesen csillogó pontokban szokott visszaköszönni egy közeli fényképen.
A csillogó modell sínszál és rozsdás "pályatársa" :-)
Ha a rozsda színű festék megszáradt, következhet a talpfák festése. Esetünkben a barna keresztalj utánzatból kellett elkészíteni a mintakép vasút betonaljait, így világosszürke árnyalatot használtunk, abból is olyat, ami vissszaadja a régebbi, már elszíneződött beton árnyalatát. Ez a szöszmötölős munka nagy türelmet és elszántságot igényel. Más kérdés, ha talpfák gyári színe megfelelő (pl. a H0-ás modellvágány fa vagy beton keresztaljakkal). Ekkor is szükség lehet, hogy átfessük őket, mert sokszor műanyagos hatásű, csillogós, olyan természetellenesen mű lehet a kinézete. Ez esetben fújjuk le matt feketére a talpfákat (szürkére a betonaljakat), majd megfelelő szélességű ragasztószalaggal takarjuk le őket hosszában (csak a keresztaljakat, a csavar imitációkat ne), két oldalt kívűl, és a sínek között is. Most következzen a sín rozsda színe, majd miután eltávolítottuk a maszkoló szalagokat, a pálya átködölése szintén rozsda színnel. Fokozhatjuk tovább az élethűséget azzal, hogy selyemfényű feketével befestünk néhány talpfát, elszórtan, vagy többet egy csoportban. Ezzel azt a látszatot keltjük, hogy ezek frissen beépített aljak és még csillognak a kátránytól.
Íme a végeredmény:
Most következhet a kavicsozás. Rengeteg színű és szemcsenagyságú kő szerezhető be a modellvasúti szakkereskedőknél, csak sikerüljön kiválasztani a megfelelőt a bőség zavarában. Mi is megtaláltuk a számunkra legjobb megoldást, méghozzá a komlói kőbányában. Egy bányavasúti emlékként kiállított kismozdony után látogatást tettünk az üzem vezetőjénél. Az udvarias bemutatkozás után egy érdeklődő és segítőkész igazgatóval találtuk szemben magunkat, aki készségesen szponzorát minket két műanyagvödörnyi kőzúzalékkal, mégpedig a legkisebbel, amit ki tudnak rostálni. Az ajándék anyagot itthon tovább osztályoztuk N, H0 és 0 méretben használható zúzaléknak.Sok munka volt vele (szitálás, mosás) de megérte, mert alacsony költségen nagyon sok bödön kavicsunk lett, jónéhány modulra elég lesz...
A követ kézzel, sózó mozdulatokkal vagy kiskanállal, kis filmesdobozzal szórhatjuk a talpfák közé, és kétoldalt kívülre, meg minden szükséges helyre. Ügyeljünk arra, hogy egyenletesen szórjuk. Ha túl sok lett, távolítsuk el, ha kevés, pótoljuk ki. Ezután ecsettel nyomkodjuk le "tömörítsük" és egyúttal formázzuk is meg a kavicsréteget. Mintaként az eredeti vasútról készült képek szolgálhatnak, amelyek megmutatják azt is hogy, hová kell magasabban illetve alacsonyabban elteríteni a követ. Természetesen a pálya menti berendezéseket, és tárgyakat a kavicsozás előtt el kell készíteni és a helyükre rögzíteni (gondolok itt a váltóállító súlykörtékre, a peronszegélyekre, a biztonsági határjelzökre, a vízdaru beton alapjára). Ha egy adott szakasz kövezése elkészült, célszerű leragasztani, mielőtt még leborul, vagy széttüsszenti valaki, tönkre téve fél napos munkánkat. A ragasztás két részből áll. Először lúgos kémhatású vizet permetezünk a száraz kavicsra. Ezt egyszerüen úgy tehetjük, hogy egy virág-, vagy bármilyen kézi spricnibe vizet töltünk, és a tetejére 1-2 csepp mosogatószert cseppentünk. A palackot lezárjuk és óvatosan felrázzuk. Nem az a cél, hogy minnél jobban habozzon a vizünk, mert nem szappanbuborék-fújó versenyre indulunk. Elég, ha csak elkeveredik a vizben, így megváltoztatja annak kémhatását. Ezt rápermetezzük a száraz kavicsra, majd ragasztózunk. Ha kihagyjuk a lúgos kémhatású átitatást (tiszta vízzel permetezünk, vagy a száraz kőre cseppentjük a ragasztót) a ragasztócsepp egy gömböcben marad, és összehúzza a kőszemeket.
A világos foltok még szárazak. Ez valami hajraspriccálos avon flakon. Volt, azután birtokba vették a modellezők.
A ragasztózás. Erre a műveletre nekünk a K11 (régebben K1) nevű, vízbázisú ragasztó vált be a legjobban. Tömény állapotában fehér, kicsit savayú a szaga, és állaga a sűrű tejfölére emlékeztet. Mi a Rigips szaküzletben vásároljuk, súlyra adják, egy 720 ml-es uborkásüvegbe kb. 90 dkg ragasztó fér be. Ezért egy ezrest kértek legutóbb. Természetesen hígítjuk, mégpedig 1/3 ragasztó, 2/3 víz arányban, például egy nagy tejfölös műanyag pohárban. Jól összekeverjük, majd műanyag fecskendővel felszívjuk, és az áztatott kőre cseppentjük. Ha szűk helyekre kell a ragasztó, akkor pipettát haszálunk. Tűt nem rakunk a műanyag fecskendőre, mert az hamar eldugulna.
Eddigi munkánk gyümölcse:
Az alsó képen már nem csak a szép kavicsozás eredménye látszik, hanem a műanyag növényzet ültetésének "művészete" is. ;-)
Ha valaki ezt az egész műveletet szívesen kihagyná, akkor használhat kész, gyári töltéses síneket. Gyárt ilyet H0 -ban a Roco, a Fleischmann (N-ben is), a Trix és a Märklin, TT-ben pedig a Tillig. Ha nem erre gondolt, akkor a vágányok alá tehet ágyazat imitációt is, például a TILLIG ELITE Gleis alá a Styrostone márkanevű terméket. Ez 4 mm vastag habszivacs, amiben a vágány helye ki van mélyítve (ide benyomható a gyári vágánymező), a teteje pedig ágyazat imitációval van beszórva, és leragasztva. Erről bővebben a gyártó honlapján olvashatunk, én nem nagyon ragoznám, inkább mutatok néhány képet a végeredményről:
Töltésimitációs gyári vágányok. Fent a Roco GeoLINE, alatta a FLEISCHMANN Profi Gleis látható. Ha élethűség órán lennénk, az első tanulónak csak azt tudnám mondani: Ülj le fiam! Egyes... A másodikkal nem lennék ilyen szigorú: Közepes.
Jól látszanak a habszivacs mezők szélei, az illesztések. Gyors, kényelmes, egyszerű, de nincs ingyen ez sem: ennek is van költsége és munka igénye. Azt hiszem én maradok a kavicsból készült kavicságyazatnál.
Rozsdás, poros, gazos. Csak a talpfák kátrány szaga hiányzik az igazi élményhez. 0-ás nagy és kisvasúti vágányok egy modulon. Aki nem riad vissza ezektől a munkáktól annak csak ezt a megoldást ajánlom...
