Horysz írta:auguszta írta:
Kedves Horysz!
Köszi, hogy írtál! És azt kell hogy mondjam igazad van, tényleg el kellene mennem egy orvoshoz. (amint lesz rá alkalmam el is megyek) De meg szeretném kérdezni, hogy mennyire fájt a műtét után-ha egyáltalán fájt- és az a "dolog" mennyi ideig volt benned és azalatt hogy bírtál vele együtt élni?
Egyébként már 16 éves vagyok és úgy szeretnék bikoniben a strandon flangálni, a többiek előtt bátran öltözni és modellkedni. Mert igazából minden adottságom megvan: magas vagyok, vékony és állítólag szép a hajam. Csak ugye tölcsérmellkasom van (utálom kimondani és leírni is) és mindezt nem tudom megtenni. Szóval lehet hogy a műtét után tényleg jobb lenne.
Még egyszer köszi, hogy írtál. Várom a válaszodat.
Szia!
Nekem még mindig "bennem van". Tökéletesen együtt lehet vele élni.
Én 5 napig voltam az intenzíven, de úgy, hogy abból 1 a műtét napja volt. Aznap nem fájt, hisz tele voltam érzéstelentővel. Következő nap mikor mozgattak, felültettek röntgenhez, stb stb pokolian fájt, ezt nem tagadom. Harmadnap fel kellett volna kelnem, de nem tudtam felülni. Negyedik nap már felÁLLTAM és kiültem az ágyam melletti székbe, perszea a csöveket hoztam magammal. 5. nap kizúhták a csöveim, és csak formaság volt, hogy nem sétálhattam át a kórtermembe, áttoltak, de utána már száguldoztam a folyosókon. Pár hétig kellemetlen a lépcsőzés, és a gyaloglás, elfáradsz hamar, de nagyon sokat kell sétálni, és megerősödsz.
A vasat én személy szerint nem is érzem, csak néha eszembejut, meg olykor-olykor jelez, hogy hé ittvagyok, ezt azér mégse emeld fel. De egyébként semmi. Korábban érzékeny volt időjárásra ilyenek, de fél év után már olyan volt mintha nem lenne.
Remélem segítettem