http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Sziasztok!
Én egy 22 éves gyerek vagyok és már kezdtem beletörődni abba, hogy ilyen a mellkasom mert azt hittem, hogy ilyen műtétet csak 18 éves korig csinálnak. Csak jött az életembe pár dolog ami lehúzta a hangulatom és utána kezdtem kutatni a témának és így találtam ide. Most már tudom, hogy nem csak 18 éves korig műtenek ilyen elváltozást. Most ott tartok, hogy fontolgatom a műtétet. Szívem szerint most azonnal megműttetném magam, Csak van egy-két dolog ami visszatart. Nem is a műtéttől félek, hanem az utána következő párnaptól nagyon nehezen viselem a kórházi létet tudom-tudom senki nem szeret bent feküdni, meg ezt végül is magam miatt csinálnám csak hát én ilyen szempontból elég nehéz esett vagyok. De egyre jobban kezdem rászánni magam, hogy kibírnám azt a pár nap szenvedést mint, hogy egy egész életen keresztül nézem a tükörben a tölcsérmellkasom. A másik ami meg visszatart, hogy nekem az életemben az egyetlen dolog ami igazán kikapcsol az a motorozás és hát nem tudom, hogy szabadna-e motoroznom, de sanszos, hogy nem, ha már a srác sem gördeszkázhatna. Én meg nem tudom, hogy bírnám motorozás nélkül. Mert, ha még csak ezt az évet kéne kihagynom azt még bírnám is, de hogy 3 évig semmi hát az nagyon sok idő. De viszont akkor végre normális lenne a mellkasom. Megerősítenétek ebben, hogy akkor 3 évig tényleg el kéne felejtenem a motorozást? Nekem amúgy állítólag nem vészes a benyomódás a családtagok is azt mondják jó ez így csak hát engem nagyon zavar. Engem egyetlen egyszer ért bántalmazás ilyen téren mondjuk igaz, hogy nem is mutogatom azóta a testem, de ez az egy beszólás olyan szinten megérintett, hogy azóta is bánt ez a dolog. Kicsit sokat írtam ne haragudjatok ezért, de ezt le kellet írnom valahova.
Z.

Hi Zrake!

Ismerős szempontok, nekem is hasonló aggályaim voltak. De!
Én csak akkor voltam kórházba mikor megszülettem és engem is csak a kórházi fekvéstől rázott ki a hideg. De ha elolvasod az én beszámolómat(18-19. oldal) akkor akkor te is rá jössz hogy nem kilátástalan a helyzet, attól függ mennyire vagy előre látó, elszánt és akaratos.

A motorozásról meg annyit hogy azért az mégsem gördeszkázás. Motorral normál esetben nem esel. Nem?
Szerintem nyugodtan motorozhatsz csak óvatosan, nem télen, nem esőbe stb... és akkor kicsi az esély rá hogy elesel.

A családtagokról meg annyit hogyha én is a szüleimre hallgattam volna akkor még depresszióba ülnék otthon és ki se mozdulnék, de legalább szerintük nekem jó lenne. Csak a saját példámmal tudok szolgálni ez ügyben, én mindenki tudta nélkül vetettem bele magam az egészbe, és csak akkor tudták meg mikor én kórházból hazajöttem és elmondtam. Mer tudtam hogyha előbb tudják meg akkor hallgathatom hogy: ''ne tedd, jó vagy te így'' bla bla bla.

Összegezve.
-ne félj a bent fekvéstől én a fájdalmat eltekintve elvoltam
-motorozás menni fog az csak óvatosabban
-Ne bízd másra a döntést a te életed, senki nem tudja átérezni ezt a környezetedben

Hajrá!

Tisztelettel: Tomi20

Üdv a fórumon Zrake!

Így van, lehet motorozni, csak elesni nem. Én végig robogóztam a három évemet (na jó, a robogó az nem motor, de majdnem) de mindíg óvatosan, megfontoltan mentem. Elesni is csak egyszer sikerült esőben gyök kettővel egy meredek kanyarban. De az is inkább eldőlés volt, mint esés, mert eleve olyan lassan mentem, mivel láttam, hogy vizes és meredek az út plusz még kanyarodik is. Szerencsére a hátizsákomra estem és semmi bajom nem lett.
Ma már olyan protektoros ruhákat lehet kapni, hogy megvédik mindened. Ha beruházol egy ilyenbe, azzal nyugodtan mocizhatsz.
A családtagok meg mindíg elfogúltak. Én is csak a műtétem elött egy héttel szóltam nekik az egész dologról, hogy feleslegesen ne aggódjanak és így lebeszélni sem tudtak. (Nem is sikerült volna nekik.)

Ja és szerintem 22 évesen már nem gyerek vagy, hanem felnőtt ember. A sorsodról neked kell döntened!

Üdv G.

Sziasztok!
Köszönöm szépen, hogy így leírtátok a tapasztalatotokat meg minden. Annak meg örülök, hogy nem kell lemondanom a motorozásról:) Amúgy persze normál esetben nem esek, de ugye sose lehet tudni viszont van protektoros ruhám ami tényleg sokat jelent a védelem szempontjából. Hát igen a családtagok elfogultak meg ők a lelki részét ennek a dolognak el sem tudják képzelni. Köszönöm mégegyszer, hogy megtiszteltetek a válaszotokkal.
Z.

Ma voltam elsősegély oktatáson.
Bejött a csákó, látszott rajta, hogy ideges meg semmi kedve az egészhez.
Minden rendben ment, amikor volt akkora szerencsém, hogy 30 ember közül pont rajtam akarta bemutatni a mellkaskompressziót meg a bordák ellenőrzését.
Mondtam neki biztos hogy nem.
Utána elkezdtem gondolkodni, mi van ha valakinek tölcsérmelle van és esetleg újra kell éleszteni.Ha a deformitás nagy, akkor nehezen alkalmaznak rajta mellkaskompresszió mert a tenyerünket pont úgy kell helyezni, hogy a szegcsont utolsó harmadától felfele, szóval pont az a rész, ami be van mélyedve.
Ha pedig úgy szorulnánk újraélesztésre, hogy a vas benn van, akkor segítőkészség céljából a mennybe küldenek.Mondjuk úgy is oda megyünk ha nem sikerül újraéleszteni.
Hazafele jövet ezek mind átfutottak az agyamon, gondoltam megosztom veletek

Motorosnak: Ezt a mondatot minden "újnak" leírom, így neked is
Mindenkinek le kellett mondania bizonyos dolgokról, kinek többről kinek kevesebbről.Én nagyon sok mindenről mondtam le, de így, hogy pár hónap híján letelt a 2 év, és nyáron már veszik is ki,
--> úgy gondolom nagyon hamar eltelt, észre se vettem, sőt igazán nem nagy ár azért, amit cserébe kaptam.Életem legjobb döntése volt és ezt a többiek nevében is mondhatom.
ui. nyilván nem lehet burába zárni, de azért csak óvatosan motorozz.

Sziasztok!

Én 18 éves vagyok, és múlt hét kedden műtöttek pectussal Szegeden.
Hétfőn kellett befeküdni. A vizsgálatokat elvégezték.
Az altató orvos elégg felhúzott, mert azt sérelmezte, hogy mit képzelek itt 18 éves fejjel, szerinte még gyerekként nem tudok
semmit arról, amire vállakozom, nah mindegy ennek ellenére a papírokat aláírhattam.
Én nem igazán paráztam sokat a dolgon, de az altató orvos miatt este altatót és nyugtatót kellett bevennem.
Másnap reggel kaptam 2 injekciót, meg infúzió is és 9 körül vittek a műtőbe.
Az altatás injekcióval történt és a műtét alatt az altató orvos lélegeztetette a fél tüdőmet egy pumpával.
A hátamba kaptam érzéstelenítőt, ami miatt a műtét után nem voltak nagy fájdalmaim.
Az első nap ágyhoz voltam kötve, mert bal oldalt volt egy cső az oldalamban, ami az esetleges vért és váladékot szívta le.
Másnap reggelig infúzit kaptam.
Szerda délelőtt kivették a csövet és már infúziót se kaptam, már lehetett mozogni is.
Az altatás miatt köhögtem fel váladékot, az eléggé fájt.
Egész jó gyógyultam a műtétből, a mozgás is ment már jobban, de csütörtök délután belázasodtam.
Pénteken elkezdtek kezelni antibiotikummal, mert nem tudták hogy mitől vagyok lázas.
Közben már az orromat is kellett fújni. Általában du. 4-5 óra fele voltam lázas, a legtöbb 38.6 volt.
Alapból azt mondta az orvos, hogy szombaton hazamehetek, de mivel volt lázam, maradnom kellett.
Hétfőn mivel már köhögtem is, egy másik antibiotikumra váltottak.
Valószínűleg megfázhattam....
Még hétfőn is volt egy kis lázam, de ennek ellenére kedden hazaengedtek.
Csak egy varratot szedtek ki, azt ahol a cső volt, a többi magától felszívódó varrat.

Már itthon vagyok.
Szedem az antibiotikumot és a köhögésre is tablettát.
A műtét jól sikerült, szép lett a mellkasom és egyáltalán nem bántam meg.
Csak kérdem én, hogy lehet az, hogy a beteg megfázik a kórházban?
Ezen egyébként nem csodálkozom, ugyanis a korterem, ahol voltam, nagyon hideg volt.
Az ablakok régiek és a fűtés is gyenge.
Én többször is szóltam, hogy hideg van, de csak annyit mondtak, hogy vegyek el még egy takarót.

Az alvást ti a műtét után, hogy tudtátok megoldani?
Én tegnap is még úgy "aludtam" mint a kórházban is, félig ülő helyzetben. A hátam mögött van egy csomó párna.
Nem tudom, hogy meddig fogom ezt így bírni, a gerincem nagyon sajog.

A varratok felett egy sávban mindkét oldalt fel van dagadva. Lehet tudni, ez mikor múlik el?

Tegnap este fürdésnél fedeztem fel, 2-3 helyen van egy jókora lila folt a testemen.
Gondolom ez is a műtét mellékhatása, ilyen nektek is volt?

A korházban sem az orvosok, sem az áplólók nem mondtak igazán semmit.

Archer8!

1. kérdésedre a válasz:
Könnyen elkapsz bármilyen betegséget a műtét utáni pár napba mivel le van gyengülve a szervezeted, énis összeszedtem egy kötőhártya gyulladást pedig azt se tudtam eszik-e vagy isszák.

2. kérdésedre a válasz:
Alvás előtt vegyél be fájdalomcsillapítót akár 2-t is így nem fogsz felébredni a fájdalomra az éjszaka közepén. Változtasd az alvási pozíciót minden nap(kevesebb/több párna a fejed alá). Ha így csinálod megfog szűnni a hátfájdalom.

3. kérdésedre a válasz:
A megduzzadt sebkörnyék elfog múlni 5-6 nap alatt, bár a felszívódó varratnál lehet ez több időt igényel.

4. kérdésedre a válasz:
A lila foltok a testeden teljesen indokolatlanok, ez valószínűleg a betegtologatók jól megszokott kíméletes munkavégzése közben keletkezett.

Gratulálok a műtéthez!
Az előttem szóló már megválaszolta a kérdéseid, ám az egyik válasszal nem értek egyet.
Ne vegyél be fájdalomcsillapítót.Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de engem arra neveltek, hogy ha nem rá szükségem ne szedjek gyógyszert.Egész életemben, csak a műtétkor került a szervezetembe, mert ilyenkor indokolt, de ilyen kis apróság miatt szerintem teljesen felesleges, és csak egyre jobban rászoksz.

Fekvés:Ha a párnákat kiveszed és csak egy kis fejpárna marad, sokkal jobban tudsz majd aludni.Legalábbis nekem bevált.
Az oldalra fordulást körülbelül 3 héttel a műtét után próbáltam meg, még akkor is fájt, de én azt csináltam, hogy a karomat magam alá toltam így nem a bordáimra nehezedik a súly, vagy esetleg kispárnával is megpróbálhatod, hogy magad alá rakod és akkor nem nyomja neked ott a vas végét.

A műtéted leírása érdekes, már egy ideje olvasgatom ezt a fórumot és látom, hogy azért a műtéti eljáráson, utáni kezelésen változtatgatnak, újítgatnak.
Pl nekem ez a csöves dolog teljesen új.

Köszönöm a gyors válaszokat, sokat segítettetek.

A lila foltokról még most annyit tudtam meg, hogy elvileg a a műtét után a vér így oszlik el a testben.
Múlthét kedden műtöttek, és ha a beteghordó művelte volna, akkor korábban kellett volna látszania szerintem.
Egyébként azok a foltok nem fájnak, csak csúnyán néznek ki.

Fájdalom csillapítót én is igyekszem csak akkor bevenni ha tényleg kell.

A csőről annyit, hogy ott Szegeden nagyon sok műtött betegnél volt ilyen.
Amennyire én megértettem úgy működik, hogy: Az ágy mellett van egy tartály, ebbe megy 2 cső,
az egyik a betegből jön, a másikra kis nyomás vákum van kötve. Így a keletkező váladék azonnal elhagyja a testet.
Legalábbis nálam valami ilyesmi volt.

A nagyon alacsony helyzetben való fekvéstől, egyenlőre óvakodok, mert a felkelés még elég nehézkes.

Archer8

Ez a párnás megoldás szerintem teljesen jó, 1-2 hétig én is így aludtam, napközben pedig próbáltam oldalt, illetve hason feküdni amennyit csak tudtam( letérdeltem az ágy elé, majd hasra feküdtem, jót tett a hátamnak), aztán fokozatosan vissza álltam a megszokott alvási pozíciómhoz. Az én ágyam kihúzhatós, és a végén van egy fél kör szerű rész, ahhoz hozzá kötöttem a hálóköntösben található erős madzagot és annak segítségével oldottam meg a felkelést, pont mint a kórházban.
A varratok feletti dagadás csak a varratszedés után fog elmúlni. Volt, hogy reggel arra ébredtem, hogy jobb oldalt vér foltok vannak a pólómon, ha ilyet tapasztalsz ne ijedj meg.

Mihamarabbi gyógyulást kívánok!

A tétovázóknak pedig bátorság!