http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

clk írta:

A TB támogatja a műtétet tehát ingyenes.

Chopper írta:

És Pectus Carinatum műtétjét a TB támogatja?

pearl írta:

félévet ezért nem akarok halasztani, szóval akkor ezek szerint nyárra jobb lenne a műtétet időzíteni. majd jövő héten bemegyek az egyik klinikára és beszélek egy orvossal, remélem sikerül.
Debrecenben műtöttek vkit? Egyáltalán lehet ott műteni, vagy csak Budapesten és Miskolcon végzik?
amúgy köszönöm a válaszokat
sziasztok

tibi írta:

chopper!

Varjú Zsolt írta a másik topikban:
nekem is ijen problémám van sajna Sad ( pectus carinatus ) és megakarom müteteni a,a TB támogatja már 18 vagyok tanulok, ha tutok erröl valamit akkor írjatok kösz!


Szept. 11.-én átestem a műtéten 5cm-es volt a bemélyedésem és középen helyezkedett el, megpróbálom időrendbe szedni a dolgokat hátha úgy követhető lesz. A műtét előtti napon be kellet menni a kórházba (Sote 1. számú gyermek klinika). Behívtak az egyik vizsgálóba, ahol Dr. Kálmán Atilla méretet vett a mellkasomról majd elküldött egy röntgenre, ekg-ra, vérvételre, és vizeletmintát is kellett adni. A lemezt is Ő hajlította meg, nem gondoltam, hogy ilyen vastag...Vissza a sebészetre, két tanuló alaposan kifaggatott minket mindenről, hány grammal születtem, időben felsírtam-e, mikor kezdtem el járni, már vártam mikor kérdezik meg, hogy mekkora volt a cumisüvegem nyílásának víz áteresztőképessége ml/s-ban 25 fokon, de ezt a kérdést valahogy elfelejtették feltenni. Túl a rengeteg válaszon, már csak egy dolog volt hátra, beszélni kellet az altató orvossal. (Vicces egy figura.) A morfin adagolós módszert választottam, nem bírtam volna ki, hogy a hátamba szúrnak valamit... Mehettem haza. Másnap nyolcra kellett menni, nyugodt voltam,nem izgultam mégis kaptam egy nyugtatót meg még valamit amitől rendesen bekábultam csak arra emlékszem, hogy jött az orvos az ággyal mondta hogy feküdjek fel, sikerült is. Halottam valami olyat, hogy Gyurcsány takarodj! elmosolyodtam aztán képszakadás. Másfél óra múlva felébredtem, a mi történt, hol vagyok, miért fognak le gondolatok után a szedjék ki futott át bódult fejemben. Rettenetesen fájt, aztán megtaláltam a gombot és nyomtam, segített. Kaptam katétert, infúziót, elvoltam, bár alvás nem nagyon ment. Másnap már csak cataflamot kaptam, meg algopyrint vénásan. Felültem, felálltam, a gyógytorna keretében, kaptam gumikesztyűből lufit, nem gondoltam, hogy ennyire el lehet fáradni pusztán a sétálástól. Evés, ivás, nagyon nehéz volt, két harapás a kenyérből már jónak számít. Harmadik nap kiszedték a katétert és az infúziót, most már enni kellett. Meg is volt az eredménye hányás formájában. A műtét csütörtökön volt, hétfőn eljött a pillanat amikor nem volt mit tenni, búcsúznom kellet minden kedves nővértől, szoba társaktól és kedves szüleiktől, és a nem túl csöndes sebészeti osztálytól, a reggel 6-kor tigristankként a folyosón brutális hanggal végig csörtető ételhordótól és a takarítóktól kiknek minden egyes mozdulatukat éles hanghatás kísérte (mindenhova odavágták a felmosófát, szó szerint, erőből). Hazamehettem. Itthon lényegesen jobb, eddig azt mondtam hogy kár volt műtétre mennem, most azt mondom hogy belevágnék. A kórházi napok alatt 4-5 kilót fogytam, és keveset aludtam, (nem a mellkasom fájt legjobban hanem a hátam). Tehát aki műtétre szánja magát az mindenképp szedjen fel előtte jó pár kilót, szokja a háton fekvést és gyúrja ki magát, mert erőt adó lesz ha belenéz a tükörbe. Dr Kostic műtött, az eredmény tetszik, holnap lesz a varrat kiszedésem. Még sok minden csak segítséggel megy de napról-napra könnyebb minden. Az egészhez csak türelem és kitartás kell, de ezekből rengeteg. Remélem sikerült érdekeset, esetleg hasznosat is írni, ha egy valaki is végigolvassa akkor boldog leszek.

u.i.: Akit műtöttek az mikor tudott egyedül felkelnei az ágyból?

chuck írta:

És a műtétre nem kellett "ráhangoldóni", tehát előtte egy kicsit rugalmasabbá tenned magad gyakorlatokkal stb.? Vagy előtte nem fontos csak utána lényeges ez a gyógytornázás meg úszás?

annamari írta:

És tökéletesen megcsinálták?Semmilyen besüppedés sem maradt?

tibi írta:

Nem kellett ráhangolódni a műtétre szerintem nem is lehet. Műtét után viszont nagyon fontos az úszás és a gyógytorna. Tökéletesre sikerült a mellkasom, már amennyiben van ilyen... egészen pici süppedés van ami olyan pici hogy már nincs, a legfontosabb az hogy magadnak tetszen.

chuck írta:

És mi a legkomolyabb dolog amit ennyi idő elteltével már megtudsz csinálni, pl fekvőtámaszt még biztos nem tudsz, de pl felülni fel tudsz már? Vagy mi ami a legkomolyabb? És ezzel szemben mik azok amik a legszarabbak (köhögés, tüsszentés pl, vagy mik)?

tibi írta:

Legkomolyabb dolog amit meg tudok csinálni? Talán az öltözködés. Felkelni fel tudnék talán, de még nem merek... legrosszabb a nevetés, az fáj. Tüsszenteni még nem tüsszentettem, kellett de csak a ha-ha-ha- ig juttotam el az apci mindig elmaradt, nem tudom miért, viszont ilyenkor ugye nagy levegőt veszel, az meg feszít oldalt.

Goshi írta:

Szia Tibi!

Kérdésedre egy válasz. Én a műtét utáni héten, amikor hazaengedtek, tehát öt kórházban töltött nap után a hatodik napon, (már otthon) tudtam felkelni egyedül az ágyból.
Igazából megpróbáltunk kötelet kötni az ágy végére, hogy azzal majd felhúzom magam, de nem volt hova odakötni, így kénytelen voltam egyedül felkelni. Jó, először segítettek, de másnap már a párnáról lecsúszós, lábakat a földretevős ágyról lecsúszós módszerrel már fel tudtam kelni. Persze fájt rendesen. (De van, hogy még így egy év eltelte után is trükköznöm kell a felkeléssel)
És egy kérdés: Erről a gyógytornáról írhatnál egy kicsit, mert nekem semmi ilyen nem volt, csak a "vágjunk bele Doktorúr!" mondat hangzott el.

Üdv G.