|
Sziasztok!
Amint láttam nem sokan írnak azok közül, akiknek régebben volt a műtétük, így úgy gondoltam megosztom hosszabb távú tapasztalataimat.
Engem 2002-ben műtöttek Nuss féle módszerrel Pécsett a Gyermekklinikán, akkor 16 éves voltam. Dr Hock András volt a sebész, nem tudom, ő azóta is praktizál -e, de gyanítom igen. Műtétem időpontja azért érdekes, mert Dr Nuss (ha jól tudom) 1998-ban publikálta módszerét, így 2002-ben az még forradalmian újnak számított. Bár előttem már jópár gyermeket műtöttek Pécsett is pectussal, akkoriban ez a műtét koránt sem volt rutin kategórába sorolható, ellentétben a mai helyzettel, hiszen lemezkivételre addigra még alig került sor. Azóta 8 év telt el, ami hatalmas szakmai tapasztalat felhalmozására elegendő idő! Ez tehát bíztató mindazoknak, akik most vágnak bele.
Én nagyon örülök, hogy anno belevágtunk. Asszimmetrikus pectusom miatt, műtétem a szokásosnál komplikáltabb és hosszabb volt, s az eredmény sem lett tökéletes, bár rengeteget javult. A mellkasom azóta is enyhén asszimmetrikus , s egy kicsit vissza is süllyedt talán a műtét utáni állapothoz képest ( azt hallottam manapság egy kicsit túlemelik az ember mellkasát, hogy a minimális visszasüllyedés épp helyre tegye). Ha most lennék 16, biztosan tökéletesre tudnák már műteni a mellkasom, de a mostani állapottal sem lehetek elégedetlen.
A műtét után persze nekem is fájt nagyon, de erre már alig emlékszem, s akár most, másodszorra is belevágnék a műtétbe, ha arról lenne szó. Túl lehet élni, és megéri. A lemezkivétel nem nagy ügy.
Mint sokan mások, a műtét előtt versenyszerűen úsztam, ami remek felkészülés volt a műtétre, mivel megerősítette a keringésem, s a tüdőm. A lemezbetétel után 2 hónappal már újra napi rendszerességgel sportoltam, s elkezdtem versenyszerüen atletizálni, országos szintig vittem futásból a "vassal" a bordáim alatt. a betétel és kivétel között jóformán nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna edzésem, a futás mellett úsztam is hobbiszinten. A sport nagyon fontos. Emellett törekedtem arra, hogy a tartásom jó legyen. Lányoknak üzenem, hogy egy kis pectus sokkal kevésbé csorbít az ember megjelenésén, mint a rossz tartás! Amúgy vonatkozik ez a fiúkra is. Serdülők szüleinek ajánlom, hogy a tartásra helyezzenek nagy hangsúlyt, ez az önérzetre is jó hatással van! Persze a sízésről és korcsolyázásról nehéz szívvel mondtam le két évre, de ezen kívül nálam a "vas" semmilyen egyéb korlátozással nem járt. nem fájt, nem is éreztem, még az olyan nem hétköznapi tevékenységeknél sem, mint a kötélmászás.
Összefoglalva szerintem érdemes elvégeztetni a műtétet, s előtte, utána sportolni, sportolni, sportolni, plussz tartásjavítás! Legyetek optimnisták, s áldjátok a szerencsét, az orvostudományt és Dr Nuss-t, hogy manapság ez a módszer rendelkezére áll! Ha nem is olyan sokkal korábban születtetek volna, még meg kellett volna tanulnotok boldogan együtt élni a pectussal, amit évszázadokig sokan meg is tettek.
|