http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Minden elismerésem szilárd!!!
Hát igen, ez a fórum nagy segítség!!
valószínűleg én a Kaposi Mór Oktató Kórházat "látogatom meg" mivel itt kanizsán nincs mellkas sebészet.
Az elkövetkező napok valamelyikén, el kell kéretőznőm a műszakvezetőtől, mivel csak az ünnepekre maradt szabim, ledolgozni nem akarom a vizsgálatra szánt napot, így maradt a fizetés nélküli szabi
szilárd elég jól használod az orvosi szakkifejezéseket., az a gerinces érzéstelenítés amiről beszéltél...egy kicsit veszélyes, magában hordozza a lebénulás veszélyét is..(egy ismerősöm szerint akinek egyik családtagja járt így )én ilyet biztos nem engedek meg majd...

Én is féltem volna tőle, hogy amikor lefekszem a hátamra a tű elmozdul vagy beljebb nyomódik.
Egyébként szilárd te szerencsés vagy, mert én még ilyen koktélt sem kapnak, nekem minden éjszakám olyan volt mint neked az utolsó
Keleti neked pedig sok sikert!

Nah....már van időpontom, beszéltem telefonon a mellkassebészeti osztállyal.....
Nagyon segítőkész néni vette fel a telefont, persze elsőnek mondta a szokásos procedúrát, háziorvos stb..
egyből megemlítettem az okés de kanizsáról Kaposvárra beutalót, elmondtam azt is, hogy mit szeretnék és h nem sok időt rabolna a főorvos idejéből míg vet rám egy pillantást...akkor adott egy időpontot: szeptember 14.-én Herke főorvossal találkozom. De előtte nap még telefonálnom kell h nem e jött neki közbe valami...
És remélem rábólint....

Köszönöm szépen

Kívánom, hogy neked is ilyen simán menjen.
Egyébként aki benn feküdt pectussal mindenki ilyen érzéstelenítőt kapott nálunk.

Ma voltam dokinál.
Október 27-én kiveszik a vasat.2009 június 10-én tették be. Az két év és 5hónap.Mivel novemberben betöltöm a 18-t, ezért utána már itt a gyermekkórházban nem műthetnek meg.
Ezért is kell kivenni.Kicsit ideges vagyok miatta, de a doki azt mondta,már ennyi időnek elégnek kell lennie, és hogy ez már elég jó, szépen áll a mellkasfal.

Csak elég volt ennyi idő....meg hát jah, 18 leszel , tényleg jobb ott kivetetni ahol berakták.
...hát akkor sok sikert előre is!!
Amúgy milyen volt az elmúlt 2,5 év?...tudom utálsz regényt írni..de ha van időd értékelhetnéd és összegezhetnéd
(esténként v suli után stb.....)

Jó volt.
Hamar megszokja az ember.Tulajdonképpen az életed részévé válik.Lehet még hiányozni is fog
Most megyek tanulni, de majd még írok egy hosszabbat, addig írd le mikre vagy kíváncsi.

Hát pl.: h miben akadályozott a legjobban...hogyan befolyásolta a hétköznapjaidat..vagy tán már észre sem vetted...mikor múlt el a fájdalom, esetleg vissza tért..stb....mindenki csak a műtét utáni közvetlen időszakról írt...és utána ???

Hát, így négy évvel később, már nemigen emlékszem az elejére, de a végére talán még igen.
Ugye az első két hét volt a legnehezebb, mert mind a lemez, mind pedig én, kerestük az új helyünket. A műtéti sebek begyógyulása után már nem éreztem különösebb fájdalmat, csak a lemez feszítését éreztem. Emlékszem, hogy kb egy óra ülés után már fel kellett állnom, mert fájt a hátam. Aztán ahogy teltek a hónapok ,egyre jobban megszoktam. két hónap után már szinte nem is éreztem. Persze azért óvatosan mozogtam, kerültem az olyan helyzeteket, amik árthatnak nekem, pl tömegben ütközés egy másik emberrel. Aztán elkezdtem úszni járni, na az is érdekes volt. Az elején ugye nehezebben ment és a hideg vizet sem bírtam sokáig: Ugye az úszásnál pihennem kellett, de akkor meg hideg volt a víz, hisz nem mozogtam. És néha volt olyan, hogy egyszercsak a lemez és a bordáim megbeszélték, hogy, akkor most elég az úszásból. És ilyenkor hagytam abba. Ahogy kijöttem a vízből, ugye elkezdtem fázni (november volt kb.) és ugye ilyenkor remegni kezd az ember. Hát ez is egy érdekes érzés volt...
De lassan megtapasztalja az ember az új határait és legközelebb már felkészülten mentem és vittem fürdőköpenyt.
A melóhelyen nem volt gondom, hisz egy gép elött kellett csak ülnöm. Azért a csoportos paintballt inkább kihagytam.
A hírtelen mozdulatok okoztak még kellemetlenséget, pl amikor eldobsz egy labdát, vagy az idegesítően csörgő mobilodat.
A második évben kezdődött egy új dolog, mégpedig, hogy a lemez miatt érzékeny lettem a hidegfrontra. Ha jött a front, ezt a lemez éles fájdalommal tudatta. Ilyenkor a bal oldalamon olyan erős fájdalmat éreztem, volt, hogy napokig alig bírtam mozdúlni. Komolyan, mintha eltört volna egy bordám, olyan érzés volt. De két három nap alatt elmúlt és jól voltam a következő hidegfrontig. A lemez kivételével ez is elmúlt!
Lényegében az ember megtanul együttélni a lemezzel két - három év alatt, amíg bent van. És ha vigyáz magára, akkor teljes életet élhet, úgy, hogy senki nem vesz észre semmit a környezetében.

Goshi nagyon jól elmondta.Én is inkább kihagyok dolgokat.Ez az elején rossz érzés, hogy te nem lehetsz ott, nem csinálhatod, de ehhez is hozzászokik az ember.
Van néha, hogy nekem jönnek vagy én valakinek, ez elkerülhetetlen.Például múltkor háttal állt nekem egy srác és ahogy magyarázott az előtte lévőnek a könyökével véletlen mellbe vágott pont középen.az ilyeneket sokkal érzékenyebben érzi az ember.Már csak ha megtapintod, akkor is jobban érzed ott.
Egy fél év múlva magadtól észre sem fogod venni, annyira megszokod.De akkor is ugyan úgy figyelni kell.
Csuklás,tüsszentés,köhögés,nevetés közbeni fájdalom is 2 hónap alatt megszűnik.Viszont, ha éjszaka kifordított testhelyzetben alszol, akkor az reggelre fájni fog, de 1-2 nyújtózással meg lehet oldani.
Vagy ha például sokat görnyedsz.Pl cipőfűzőkötésnél esetleg előfordulhat.
Az ember megtanul együtt élni vele.Rájössz majd, hogy csináld úgy a dolgokat, hogy neked kényelmes legyen.