http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Jorge írta:

Milyen intézményben voltál, ahol nem műtenek az "új" eljárással? Engem - mint írtam fentebb - az Orsz. Korányi Intézetben csináltak meg. A Nuss módszerről én már a konzultáció előtt neten kerestem anyagokat, röntgenképeket, illetve az egész műtét folyamatát is végigolvastam. Ezt tudom ajánlani.

pippi írta:

Köszi
s milyenmost sokkal jobb? Megmütöttek volna csak azt mondtak nem ajánjál s nem lesz jobb töle. én is néztem a netenigaz röntgen képetnem találtam. hol lehet nem tudodŰ?
köszönöm válaszod

oscar írta:

Üdvözlök mindenkit!

Új vagyok köztetek, és elnézését kérek mindenkitől, de jómagam rendben vagyok, de van egy 10 éves fiam, akinek szintén tölcsérmellkasa van születésétől fogva. Én eleinte csak esztétikai dolognak tartottam a dolgot, és úgy gondoltam majd kinövi. Úgy látom azonban, hogy ezt nem lehet egyszerüen "kinőni", tehát valamit tenni kell. A gyereknek jelenleg még semmi gondot nem okoz, minden vizsgálatot megcsináltattunk, cardiológia, légzésfunkció, gerincröntgen, nincs jelentős eltérés. Az orvosok (aki nem sebész) azt mondja, nem kell a műtétet elkapkodni. Ezzel szemben a sebész szerint most kellenne megcsinálni, mert most még nem olyan megterhelő. Intrenetről ismerem a Nuss-eljárást, de a sebész a kockázatokat is elmondta. Napok óta nem alszom, most nekem kell döntenem, de hajlok rá, hogy nem vállalom a kockázatát a műtétnek.
Szerintetek személyreszabott gyógytornával, légzőgyakorlatokkal, megelőzhetőek az általatok is leírt panaszok (kivéve persze a lelki panaszokat)?

előre is köszönöm!

Jogre Írta:

Üdv!

Nálam 10 éves korban még nem is fejlődött ki ez a dolog, s eleinte nem is okozott szinte semmi problémát. Később, 13-16 éves korom között már jártam aktívan gyógytornára, de jobb nem lett. Én a magam részéről sajnálom, hogy ez a műtéti eljárás nem létezett jóval régebben már, így nem lehetett megoldani a problémát még fiatalabb koromban, amikor talán a rehabilitáció is könnyebben ment volna.

A lelki panaszokat azért nem szorítanám háttérbe. 12-14 évesen engem sem igazán érdekelt, hogy néz ki a dolog, de később már nagyon is... Sőt, ha azt kérdezed, hogy én miért műtettem meg magam, a szervi vagy a lelki tényezők miatt, akkor egyértelműen az utóbbit jelölném meg.

Rég írtam már ide, velem meg az a helyzet, hogy 7 hónapja volt a műtétem, a jobb oldalam még mindig érzékenyebb, fájdalmak ha vannak néhanapján, már nem jelentősek, szépen lassan tényleg minden rendeződik. És már csak másfél év a kivételig. Smile

oscar írta:

Jorge!

Köszönöm, hogy válaszoltál, mert minden vélemény ami ezzel kapcsolatos nagyon érdekel. Természetesen a lelki problémákat nem szorítom háttérbe, nagyon fontosak. Lelki problémái viszont mindenkinek vannak, senki sincs teljesen megelégedve magával. Ha nem így lenne, a plasztikai sebészek éhen halnának. Sok olyan fiatal embert ismertem akinek külömböző szemmel nem látható bajok miatt nem sikerült a pályaválasztása, vagy tönkrement a családi élete. Én soha nem találkoztam "pextus excavatum"-al, legalábbis nem vettem észre, és ha ez valakit megnyugtat, szerintem az emberek nagytöbbsége így van vele. Nem is hiszem, hogy valaki azért nem barátkozik valakivel mert annak tölcsérmelle van. A hibák csak még egyediebbekké teszik az embereket. A fizikai, vagy szervi bajok ezért most nekem mégis fontosabbnak tünnek, mert nem szeretném ha a fiam néhány év múlva szívbeteg, vagy tüdőbeteg lenne, vagy esetleg komolyabb vázrenszeri betegsége lenne, ami már nem korrigálható, és ezért nem tud teljes életet élni.

becy írta:

Sziasztok!
Crying or Very sad
Először is a műtéten átesetteknek további gyógyulást kívánok.
Én egy 26 éves srác vagyok, akire még csak most fog várni a neheze, mivel jövő nyáron engem is megműtenek a Korányiba. Nemrégiben találtam erre a fórumra ill. olyan cikkekre, amelyekben írták, hogy idősebbeknél is alkalmazzák a Nuss műtétet. Ezek után felvettem a kapcsolatot egy mellkas sebésszel, aki elvállalt. Én legjobban a fájdalomtól félek, és ezt követő 2 évtől, milyen úgy élni nap mint nap, hogy át vagyok szúrva. Gondolom nem egy kellemes dolog ülni, feküdni, vagy akár a legalapvetőbb dolgokat csinálni: cipőt bekötni, hajat mosni, öltözködni. Annyiban vigasztalom magam, ha ezeket egy tízen éves gyerek kibírja, akkor nekem is ki kell bírni. Valamint a deformitásom aszimmetrikus csak baloldalon található és nem olyan mély. –remélem nem fog fájni nagyon-
Valaki írna pár sort, hogy milyen a legalapvetőbb dolgokat tenni a pectus-barral előre is megköszönném.

Crying or Very sad
Köszönettel: becy

Jogre írta:

Aloha!

Melyik sebész fog műteni a Korányiban? Jövő nyárra kaptál csak időpontot? Az elég kemény.
Teljesen jogosak az aggodalmaid, engem is ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább. A fájdalmaim nekem elég sokáig tartottak, olyan hét hónapig. Ez nyílván mindenkinél más és más. Persze az utolsó két hónapban már nem kellett napona szedni a fájdalomcsillapítót már. Nálam valójában nem maga a lemez okozta a legkomolyabb fájdalmakat, hanem a stabilizátorok, amelyek a két oldaladon lesznek az izmokba beépítve.

Az első időszakban valóban nem kellemes a legtöbb alapvető cselekvés, sőt biz. dolgok nem is mennek magadtól. Megszenvedtem mindazt, amiről írtál (öltözködés, felkelés, hajmosás, egy cipő bekötése), de mára ezek feledésbe merültek. Egyszóval ha túljutsz a nehezén, utána lehet egy normális életet élni.

Jorge

becy írta:

Jorge!

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. A műtétet azért halogattam nyárra, mert nemrég dolgozok az új munkahelyemen, és jobbnak láttam, ha nem mennék el ilyen hamar táppénzre, nem beszélve, ha ezt megtudják tuti elbocsátás vár. A doktor, aki elvállalt: Dr Kostic Szilárdnak hívják, mellkas sebész. Ő maga is nagyon dicsérte a műtéti eljárást. Ha semmi nem történik, akkor egy hétig kell csak bent maradnom – remélem így történik majd: ÁMEN. Májusba kell majd felhívnom, akkor megbeszéljük a továbbiakat és június v júliusba, lenne maga az operáció.
Ahogy a válaszodban írtad elég sokáig szedtél fájdalom csillapított, ennek köszönhetően csillapodtak-e a fájdalmak elviselhető szintre? Megkérdezhetném téged ki operált?

Köszönettel: becy

Jogre írta:

Engem is a Kostic műtött. Azt beszélik, a Korányi mellkassebészetén ő a legjobb a pectus témában. A fájdalomcsillapító után szinte mindig "nagyon jól" éreztem magam, persze azért nem ugrottam ki a bőrömből.
Mi a munkaköröd egyébként?

becy írta:

Jorge!

Kezdek most már nem félni a fájdalomtól, -de hát mindenki más és más, nincs egyforma ember, ahogy írtad előbb. Egyébként a haza út se lesz egy leányálom nekem, mivel én nem pesti vagyok. Útcél: Nyíregyháza 240 km + városból kijutni az se egy kutya. Nem is tudom, lehet, bérelek egy mentőautót a delta mentőszolgálattól, már néztem is a honlapjukat. (Valószínűleg kérek dupla adag fájdalomcsillapított majd az útra.)

Egyébként kereskedelembe dolgozok, egy lakás felszereléseket, kiegészítőket áruló boltban, ahol pénztárosi, áruátvételi, vevők kiszolgálása, egyéb papír munkákat kell végezni.
De nem is baj, hogy egy kicsit halasztom a műtétet, mert készülök angolvizsgára, és ha sikerül addigra, akkor majd elmegyek valamilyen irodai munkára. Vagy megbeszélem a céggel, hogy kíméljenek egy kicsit. Kicsit gáz lenne kipakolni egy kamiont.
Kostic is azt mondta, hogy ö operál a legjobban, illetve a gyerek klinikán van még egy jó doki, de csak gyerekek műtétét vállalja.

A műtét előtt egyébként neked is ki kellet szabni a lemezt méretarányosra?
_________________
becy